Garai Gábor:
Vadszőlő-virág
Délben a vadszőlő virága
elkezdett lassan hullani,
levelén halkan permeteztek
apró viaszos szirmai:
előbb csak egy-kettő gurult le
félszegen, szinte próbaképp
(bibéje utána mutatta
gömbölyű, fényes-zöld bögyét),
de aztán, mintha hirtelen jött
indulattól borzongana,
megeredt a sűrűn lepergő
szirmok ezüstös zápora...
Ahogy megeredt, hírül adta,
hogy beteljesedett a nyár:
egy pillanat csak teljessége,
amíg legfőbb lángjában áll,
aztán kilobban-beleszédül
nyomban az őszbe kert s a rét:
s holnap az akác is elejti
lázbeteg, sárga levelét.
Milyen igazak a verssorok ! Már volt egynyári virág a kertemben, amit leszedtem/kidobtam, mert elvirágzott. És hajnali 4-kor már alig alig pittyeg egy madár. Bár még jöhetnek forró napok, de már "fordult az év". Megyünk a tél felé....
Akkor azért nincsenek madaraim? Viszont ezek idevalók, akik idejártak. A vadszőlő amúgy az egyik kerítésen vörösödik, mint ősszel szokta. Ennyit erről. A vers szép.
VálaszTörlésAz, hogy kora hajnalban már hallgatnak a madarak, egyértelmű jelzés arra, hogy elmúlt a szerelem, a gyereknevelés izgalmas időszaka - csendben készülnek ők is. Van aki a költözésre, van aki csak úgy egyszerűen az idő múlását várja....
TörlésSzerintem úgy van ez náluk is, mint bálunk....(embereknél). Zajos az eleje, csendes a vége.