2018. november 30., péntek

Varrómadár : 4,5 dk. csoda


A varrómadár Indiában, Kína déli részén, valamint a Maláj-félszigeten és Jáva szigetén fordul elő.
A madár hossza 13 centiméter, testtömege 40-50 gramm. A tollazata túlnyomórészt barna árnyalatú, a has-oldal világosabb. A két ivar hasonló megjelenésű. Farkát jellegzetesen billegeti.
Tápláléka rovarokból és virágnektárból áll.
A fiatal madár az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak március-december, de leginkább június és augusztus között van. Évente kétszer-háromszor költ.

A fészek gyapotszálakból vagy növényi rostokból készül, a belsejét lószőrrel vagy finom szálú fűvel béleli a madár. A hím gyűjti össze a fészekanyagot, a tojó építi a fészket. A „bölcső”, amiben van a fészek, összevarrt levelekből áll. A madarak leginkább a mangó- és a fügefa leveleit kedvelik, ezeket növényi rostokkal, pókhálóval vagy a kokonokat (petecsomókat) borító selyemmel varrják össze bölcsővé.
A fészekalj 3-4 különböző színű tojásból áll, melyeket a szülők közösen költenek ki. A fiókák 11-12 nap múlva bújnak ki a tojásból. A fiatal madarak 12-14 napos korban repülnek ki.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján.https://hu.wikipedia.org/wiki/Varr%C3%B3mad%C3%A1r




A természet tele van csodákkal....

...meg kell jegyezzem, az Internet is. Rendezgetem a régi anyagaimat. Van "Természet" mappám, abban aztán annyi minden van eltárolva, hogy csak győzzem kikeresni, amit megnézni akarok...Nem is tudom,  van-e értelme annak, hogy az ember bizonyos internet-címeket, cikkeket, (hogy ne mondjam egyszer megtetsző, de sose készített recepteket, stb.) elmentsen.
Mert hogy jártam ezzel a madárral is. Tudtam, emlékeztem rá, hogy volt egy videóm róla (elég különleges a fészeképítési módja - az ember megjegyez ilyesmiket) -  és most, ahogy rákattintottam a linkre - egyszerűen eltűnt, vagyis az a "semmit mutató" szürke kocka jelent meg - ami a netről levett videók esetében mindig megjelenik.
Mert hogy bizonyos dolgokat valaki töröl, levesz a netről - megértem, biztos van rá magyarázat/ok. Na de hogy egy madár fészeképítésének izgalmas, érdekes, egyetlen! jó videóját letörli valaki, - hát ez számomra teljesen érthetetlen. Mindegy. Találtam egy másikat, feleannyira se jó, mint a régi volt, de hát ez van...
Ettől persze még a madár fészeképítési technikája - legalábbis számomra - lenyűgöző.




2018. november 28., szerda

Ezt ma fedeztem fel...

.....szenzációs (szerintem).


LACKFI JÁNOS:  VALAMIT MINDENKI CSINÁL

Valamit mindenki csinál
hord magánál papírzsepit
előreengedi a hölgyet
mindig átadja a helyét
szája elé teszi kezét
azt mondja hogy nem történt semmi
pulton hagyja a visszajárót
ha rágyújt a füstöt félrefújja
segít felvenni a kabátot
mindenki csinál valamit
legalább ne nagyon zavarjon

Valamit mindenki csinál
olyasmit vesz a ruhája alá
vagy éppen nem vesz alá semmit
tudja hogyan szeretik a haját
ma ő fizet és ugyan hagyd már
virágot hoz kis apró ezt-azt
megdicséri az új illatot
a reggelit az ágyba viszi
tudja a kávét hány cukorral
mindenki csinál valamit
mégis könnyebb legyen megszokni

Valamit mindenki csinál
vesz a gyereknek egy motort
nem nyit rájuk a kisszobában
egy csöppet megtoldja a zsebpénzt
elengedi kenutáborba
nem szól hogy hangos a zene
elkerül minden kényes témát
úgy tesz mint aki észre se vette
hogy hajnalban jött meg berúgva
Mindenki csinál valamit
minél kevésbé legyen útban

Valamit mindenki csinál
várja a családot ebéddel
ruhát varr pénzt dugdos a zsebbe
hoz egy kis friss kerti zöldséget
demizson bort ad süteményt pakkban
jelzi van egy kis spórolt pénze
vigyáz addig a gyerekekre
jöttök csillagom amikor jöttök
majd mosogatok nézd csak a tévét
Mindenki csinál valamit
könnyebb legyen őt elviselni

Valamit mindenki csinál
ami felesleges kidobja
gyűjt a számlán a temetésre
a papírokat előkészíti
rájuk írat telket és házat
szétosztogatja a ruhákat
összeszedi kit értesítsünk
katalógusból kinéz virágot
sírra nem kell sokat locsolni
Mindenki csinál valamit
ne legyen túl sok ügyintézés
 

2018. november 26., hétfő

Logarska dolina



Logarska dolina

Szürke

Amikor minden szürke,
még a lámpafény is mintha
itatóson világítana át,
úgy érzem leállt a világ -
elkezdek emlékeimben kutakodni,
fényt, napot keresve valahol belül,
és megpróbálom felmelegíteni a szívemet.
Van, hogy sikerül….

Ebben a házban (is) aludtam...

Képek:



2018. november 25., vasárnap

Próbáld ki, nagyon finom !


Vendégségben voltam, és valami igen finomat ettem. Ezt:


Elkészítése:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tojásokat megfőzzük, majd kihűtjük és megpucoljuk.
Egy gáztepsibe sütőpapírt terítünk, majd kevés olajjal megkenjük (így sokkal könnyebben le fog jönni a sütőpapírról).
A szeletelt sajtot beletesszük úgy, hogy fedjék egymást. Rászórjuk a reszelt sajtot. Betoljuk a sütőbe és kb 3-4 perc alatt összeolvasztjuk az egészet, majd kihűtjük.
A tojásokat elvágjuk és a sárgákat egy edénybe tesszük. A fehérjéket apróra összevágjuk.
A sárgákhoz hozzáadjuk a puha vajat, mustárt, sót és jól összetörjük, keverjük az egészet.
A fehérjékhez hozzáadjuk a tömlős sajtot, sót, borsot, aprított petrezselymet és jól összekeverjük az egészet.
A tepsiről lehúzzuk a sütőpapírral együtt a sajtot, majd 3/4-ére reákenjük a tojásfehérjés krémet. Ezt befedjük a szeletelt sonkával, majd erre rákenjük a mustáros-tojássárgás krémet.
A sütőpapírral az egészet jó szorosan feltekerjük, belecsomagoljuk az egészet a sütőpapírba és néhány órára hűvös helyre tesszük.
Vékonyra felszeletelve tálaljuk.


Hozzávalók:

    12 szelet sajt (nem ömlesztett!)
    10 dkg reszelt sajt
    1 tömlős sajt (bármilyen ízű, 100 g)
    10 dkg vaj
    8 szelet gépsonka
    5 tojás
    1 tk mustár
    1 csokor petrezselyemlevél apróra vágva
    só, bors ízlés szerint



 

2018. november 24., szombat

Nosztalgiázós bejegyzés



Véleményem szerint minden idős emberre „rájön néha” a „selejtezés” kényszere, vagy annak átgondolása, hogy bizonyos (véleménye szerint fontos) apróságokat kinek adjon át/tovább ?
Én most (újra) ezt az időszakomat élem….Rámolok, ide-oda pakolok dolgokat, és állandóan azt ismétlem: Kinek ? Kinek ? Kinek adjam, aki megőrizné  s nem a kukába dobná egyenesen ?

És nem értem, képtelen vagyok felfogni, miért ilyen őrült módon fontos nekem, hogy ezeket a régiségeket a családomból valaki megőrizze ?  Komolyan mondom, néha a depresszió őrületébe kergetem önmagamat,  és nem tudok rá igazán jó gyógyszert. Meg persze magyarázatot sem.

El kéne tudnom fogadni, hogy
1. Igen, meg fogok halni – tán nem is túl sokára.
2. Igen, a rokonaim (hogy ne írjam örököseim – hiszen nem nagyon van mit örökölni tőlem) – szóval, akik kirámolják a lakásomat – a szemétre fogják dobni ezeket a dolgokat, melyek nekem kiló aranynál értékesebbek és nem tudom magammal vinni abba a túlsó világba.

(Épp pár hete "vettem részt" egy ház-felszámoláson....hát szívszorító, elkeserítő, megdöbbentő.....Hmmm.... Tán emiatt kezdtem most ezzel a témával megint foglalkozni ? Meglehet...)

Nem tudom, egyszerűen képtelen vagyok ebben az esetben megrántani a vállamat. Olyan sok mindenre mondom, hogy nem érdekel mi lesz a sorsuk, ha nem leszek, de ezek, a gyerekkorommal, az életem kezdeti időszakával összekötő dolgok „szorítása” kimondhatatlanul erős. Én az  életemben csak 10 évig voltam igazán boldog kisgyerek - és valószínű ezért is érzem ennyire értékesnek azokat a játékokat, melyek ehhez a korhoz kötődnek.
Biztos én vagyok, aki nem normális… de képtelen vagyok másképp gondolkodni.

Két témáról, az imakönyvekről és az emlékkönyvekről már írtam:
Imakönyvekről
Emlékkönyvekről

(Ja, a kb. ezer kötetes könyvtáram egészen biztos a MÉH-be megy - de valahogy az mégse fáj ....annyira....És igen, írtam már a köveimről is, ám még azoknak sem találtam "végleges" örököst.)

A szörnyű az egészben az, hogy viszont amiket már továbbadtam, azokat sajnos nem érzem biztos kezekben, hiszen egy huszon-harminconéves fiatalnak mi a frászt is jelentene  a nagynénije gyerekkora ? Pláne a nagynénje nagymamájának az emlékkönyve ? Nem hinném, hogy érdeklik őt a 70 - 100 évvel ezelőtti események. Két (kicsit fiatalabb) fontos napló így már valahol a szemétben kötött ki – ami ma csak nekem hiányzik, de akinek élete első éveit én abban leírtam, tán 50 év múlva mégiscsak szívesen olvasta volna azokat a régesrégi eseményeket, melyekre a napló elveszett sorain kívül őt már senki sem tudja emlékeztetni.

No, nem írom tovább a depi gondolataimat. Ide teszem a fényképeket azokról a dolgokról, melyeket most tervezek továbbadni valamelyik gyereknek. Talán az Internet megőrzi… ha menet-közben ők mégis elvesztenék.








A fentiek az "újabb kori" játékok...




Ezek már kicsit régebbiek....



Látod rajta a dátumot ?


A kártya minimum 60 éves.Egyetlen lapja sem hiányzik!(Az eper volt a Jollyjoker)









A végére hagytam a talán „legértékesebbet” egy igazi zenélő dobozt. Ha kinyitod a tetejét, eljátssza az "Edelweiß” c. német dalt. Édesapám egyik németországi útjáról hozta – nagyon, nagyon szeretem. Ha kinyitottam, Aput egész közel érzem magamhoz… De hát…. Apu talán doboz nélkül is közelemben marad. Vagy én megyek a közelébe.






A zenélő doboz ugyan üres, de a "zene" benne van....
.....meg kicsit tán a szívem is.