Nils Holgersson és a vadludak

Vajon olvasóim közül hányan ismerik  Lagerlöf Selma  nevét ? Van egy olyan érzésem, hogy nem túl sokan….

https://hu.wikipedia.org/wiki/Selma_Lagerl%C3%B6f

1858-ben ezen a napon született a värmlandi Mårbackában (ejtsd: mórbakka) Svédországban.

Nagyanyjától hallotta azokat a meséket és legendákat, amelyek később műveiben felbukkannak.

Az 1890-es évektől a Svéd Akadémia pénzügyi támogatása mellett minden idejét az írásnak szentelte. Szicíliai utazásai ihletésére született az Antikrisztus csodái (1897) című regénye.

1906-1907-ben megjelent a legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő könyve, a Nils Holgersson csodálatos utazása.

Mesekönyv is, pedagógiai oktatókönyv is ez a gyerekregény, földrajz és néprajz is, a természet szeretetére lelkesítő történetsorozat is.

Nils Holgerson egy kisfiú, aki a réten vadlibákra talál. Az egyiket meg akarja fogni, meg is ragadja az éppen felszálló madár egyik lábát. Ám abban a pillanatban a kisfiú egészen kicsi lesz, és a repülő madár felemeli a belekapaszkodó gyereket. Nils előbb megijed, de azután élvezni kezdi a repülést.

Ahol leszállnak, ott a légi utas megint kisfiúvá nő és megismeri a környéket. Amikor tovább akar utazni, csak meg kell fogni a kedves madár lábát és ismét kis mesefigurává válik, s a vadlibák végigviszik Svédország különböző tájain.

1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége" elismeréséül.

A II. világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, Selma Lagerlöf eladta a Nobel-díjjal járó aranyérmet, és a pénzzel egy finneket megsegítő alapot hozott létre. 82 évesen otthonában érte a halál. /Wikipedia/

Az én réges-régi mesekönyvemben /Athenaeum kiadás, sajnos évszám nélkül !/ még Tornyosfellegi Felleghy Akka vezetésével szállt a vadlúdcsapat, melynek tagjai voltak:

Tollas Tollaghy Ükszi, Alsó és Felsőmocsáry Kakszi, Kolme, Nelja, Viiszi, és Kuuszi, akik repülés közben – nehogy egy is eltévedjen közülük - állandó „Merre vagy ? Én itt vagyok !” kiáltással hívogatták egymást.

Azóta is ez jut eszembe, ha ősszel vadlúdcsapatot látok az égen átrepülni....

(Idén sajnos egyet sem láttam....)