2018. november 20., kedd

Nils Holgersson és a vadludak




Vajon olvasóim közül hányan ismerik  Lagerlöf Selma  nevét ? Van egy olyan érzésem, hogy nem túl sokan….
1858-ben ezen a napon született a värmlandi Mårbackában (ejtsd: mórbakka) Svédországban.
Nagyanyjától hallotta azokat a meséket és legendákat, amelyek később műveiben felbukkannak.
Az 1890-es évektől a Svéd Akadémia pénzügyi támogatása mellett minden idejét az írásnak szentelte. Szicíliai utazásai ihletésére született az Antikrisztus csodái (1897) című regénye.
1906-1907-ben megjelent a legnagyobb nemzetközi népszerűségnek örvendő könyve, a Nils Holgersson csodálatos utazása.
Mesekönyv is, pedagógiai oktatókönyv is ez a gyerekregény, földrajz és néprajz is, a természet szeretetére lelkesítő történetsorozat is.

Nils Holgerson egy kisfiú, aki a réten vadlibákra talál. Az egyiket meg akarja fogni, meg is ragadja az éppen felszálló madár egyik lábát. Ám abban a pillanatban a kisfiú egészen kicsi lesz, és a repülő madár felemeli a belekapaszkodó gyereket. Nils előbb megijed, de azután élvezni kezdi a repülést.

Ahol leszállnak, ott a légi utas megint kisfiúvá nő és megismeri a környéket. Amikor tovább akar utazni, csak meg kell fogni a kedves madár lábát és ismét kis mesefigurává válik, s a vadlibák végigviszik Svédország különböző tájain.

1909-ben kapta a Nobel-díjat „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége" elismeréséül.

A II. világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, Selma Lagerlöf eladta a Nobel-díjjal járó aranyérmet, és a pénzzel egy finneket megsegítő alapot hozott létre. 82 évesen otthonában érte a halál. /Wikipedia/





Az én réges-régi mesekönyvemben /Athenaeum kiadás, sajnos évszám nélkül !/ még Tornyosfellegi Felleghy Akka vezetésével szállt a vadlúdcsapat, melynek tagjai voltak:
Tollas Tollaghy Ükszi, Alsó és Felsőmocsáry Kakszi, Kolme, Nelja, Viiszi, és Kuuszi, akik repülés közben – nehogy egy is eltévedjen közülük - állandó „Merre vagy ? Én itt vagyok !” kiáltással hívogatták egymást.
Azóta is ez jut eszembe, ha ősszel vadlúdcsapatot látok az égen átrepülni....

(Idén sajnos egyet sem láttam....)







15 megjegyzés:

  1. Én még láttam a tévében ezt a rajzfilm sorozatot, a gyermekeim nagy kedvence lett később, velük néztem sokszor, nagyon szerettem. Annyiszor hallottam a stáblistát, hogy Lagerlöf Selma nevét megjegyeztem egy életre.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre gondolsz?
      https://www.youtube.com/watch?v=n6g-652Hc7Y
      Amúgy gyerekként olvastam a könyvet és nagyon tetszett.
      PZs

      Törlés
    2. https://www.youtube.com/watch?v=ha1XZT5WGEg én meg ezt találtam, ez majdnem fél órás, meg fogom nézni. Nm tudtam (nem is kerestem), hogy fent van a youtube-on, de örülök, hogy megírtad. Köszi !

      Törlés
  2. Igen! :) csak mi még a tévében láttuk, akkor még nem interneteztünk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért az elgondolkodtató, hogy több, mint 100 éve mekkora sikere/ismertsége van ennek a könyvnek - nem tudom, a mai kis idétlen gyerekkönyvek (nem is tudok példákat írni) megmaradnak-e akár feleennyi ideig?
      Na jó, az a (szerintem ronda) Barbibaba biztos emlékezetes lesz egy darabig még...

      Törlés
  3. A könyvet gyerekként olvastam, de valami olyasmi dereng, hogy Nils csapdába ejt egy törpét, aki elvarázsolja, éppen akkor, amikor a vadludak hívószavát hallva a gúnár megpróbál elrepülni. Ezt akarja a kisfiú, immár törpe, megakadályozni. Így indul a történet.
    A törpe azt üzeni Nilsnek, hogy csak akkor lehet újra ember, ha a gúnárt épségben haza viszi, vagyis a történet során végig pici marad.
    Rosszul emlékszem?
    Az eredeti történet végére már nem emlékszem, csak arra, hogy Nils újból ember, mert nem érti a ludak szavát.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szégyen, szégyen, de nem emlékszem már tökéletesen a mesére és van egy kicsit "kiigazított'" változat is belőle... Talán valamelyik szürke téli estén előveszem....Nem tudom miért, de én is egy "végig" kicsinek maradó fiúra emlékszem, de könnyen lehet, hogy összekeverem a másik, (nagyon sőt ennél jobban szeretett és sokkal többször olvasott) mesével A Munkupunku-s kisfiúval, akit a manó szúmanóvá varázsolt.

      Törlés
    2. A Nils nevű kisfiú, aki nem tartott szüleivel a templomba otthon maradt és a prédikációs köny olvasás közben az édesanyja ládájából előbújt egy törpe akit egy légycsapó hálóval elkapott. A töpe könyörgött, hogy engedje szabadon. Nils gonoszkodott, de végül a törpe kiszabadult és a fiút büntetésből szintén törpévé változtatta. A házúk felett vadlibák szálltak észak felé és a Holgerson család fehér gúnara is velük tartott. A fiú nem akarta, hogy elmenjen ezért a liba nyakán lévő madzagba kaposzkodve kénytelen volt a gúnárral tartani. És így kezdődött a kalandok sorozata. Természetesen a végén újból rendes fiú lett.

      Törlés
    3. Nahát ! Olvastad te is ! ? Annyira jó, ha az ember találkozik olyan valakivel, akivel egy ici-pici gyerekkori élményét megoszthatja !!!

      Törlés
  4. Kákalaki Akka :)
    Kb másfél hete mentek el a vadludak, Alízzal csodáltuk oket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda szerencsétek volt...Ahogy írtam is, én idén nem láttam/hallottam őket, bizonyára nem voltam kint eleget :-(

      Törlés
  5. A mesefilmet ismertem először. Az öcsém volt akkor olyan kicsi, neki ez volt a kedvenc meséje, azóta ismerem és az akkor különleges nevek megmaradtak a fejemben. A könyvről később hallottam.
    Vadlúdakat nem túl rég én is hallottam majd láttam elhúzni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lám, lám... a kommentek is igazolják, hogy "mindenki" ismerte ezt a mesét....Jó mese volt.Szép, érdekes, gyerek-fantáziát megmozgató.
      Sajnálom, hogy idén nem láttam őket, az a csodás V betűben vonulás olyan, mint amikor a színpadon lemegy a függöny. A nyár utolsó mozzanata.

      Törlés
  6. Megjöttek a darvak! Valamelyik nap hallottam őket.
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó neked, hogy épp akkor kint jártál. Én annyira szeretek ilyesmit látni, megindítja a fantáziámat: honnan jönnek ? meddig maradnak ? merre repülnek tovább ? Nem győzöm csodálni ezeket tollas jószágokat, hogy micsoda teljesítményekre képesek ! A Madártani Egyesület hírlevelében néha egész fantasztikus dolgok olvashatók, hogy pl. egy picurka madár x ezer km-t repült...szinte hihetetlen - mégis igaz...

      Törlés