2022-ben készült egy drónvideó, itt megtekinthető:
Sokszor
gondoltam már, hogy dühből, vagy elkeseredésből kifolyólag nem szabad leülni és
írni-kezdeni… Habár, pont ezekben az
esetekben vagyok a lehető legőszintébb – de
aztán mindig rájövök, hogy kár volt, semmit nem értem el – azon kívül,
hogy frusztrációmat, vagy szomorúságomat „kiírtam” magamból.
Írhatnám
ugyan ezt a mai postot a kálváriás blogba, hiszen azzal kapcsolatos lesz a téma, de aztán mégiscsak úgy döntöttem,
először itt írom meg. Magáról a kálváriáról a csendhegyekben is lesz
ismertető….
(Mellesleg
jelentősége annak, hogy hol jelenik meg, szerintem semmi…. Sőt valójában az
egésznek nincs jelentősége, valószínű csak a számomra fontos.)
A templom egy régi és egy friss képen |
Véletlenül
derült ki, hogy adott helyen – közel hozzám – van egy még eddig fel nem
fedezett kálvária. A templom igen híres búcsújáró hely volt valaha és épp
ezért, a helyszínen megdöbbenve láttam, hogy milyen állapotok uralkodnak ott.
A templom múltja
után kutatva kiderítettem, hogy igencsak
különös történettel bír.
A település
nevének eredetére vonatkozó, széles körben elterjedt magyarázat szerint, a
Turbék névalak a szigeti vár 1566. évi ostromakor elhunyt I. (Nagy) Szulejmán szultán
halálának helyén emelt türbe (sírépítmény) török szóból eredeztethető (türbe
> Türbék > Turbék).
Ezen
értelmezés alapján tehát Turbék nevében a szultán hajdanvolt türbéjének emléke
őrződött meg. Itt állt egykor az ostromló szultán sátra, s a hagyomány szerint
itt emelték fel emlékére a türbéjét is.
Szulejmán
türbéjét a XVII. század végén lebontották, helyére egy fakápolnát építettek.
A mai
kegytemplom 1760 és 1770 között épült fel.
A
szükséghelyzetben fohászkodó embert megsegítő Mária tisztelete a magyarországi
törökellenes felszabadító háborúk végeztével, a 18. századtól kezdve új
szellemi dimenzióba helyeződött.
Az Ormánság
és a Zselic (református-katolikus) felekezeti és (magyar-német) etnikai
határvonala mentén fekvő Szigetváron egyrészt a német nemzeti tudatot is
erősítő rekatolizációs törekvések, másrészt pedig az 1838-as utolsó nagy hazai
pestisjárvány pusztítása idején megjelenő – betegségelhárító, gyógyító ereje
iránti – lelki igény kielégítésének szolgálatába lépett.
Turbék a
környék magyar, német és horvát katolikusainak közös búcsújáró helye. A
mohamedán törököknek máig fontos szent helye, erről tanúskodik a kegytemplom
elején lévő emléktábla is.
Itt egy
elég különleges kálvária volt, építése
pontos idejét nem tudni. A szigetvári
bekötő úttól indulóan a templomig 12 keresztet állítottak, a 13. kereszt a
templom előtt, a kerítésen kívül, a
14. a kerítésen belül állt.
A hajdani
kálvária igencsak hosszú gyaloglással
volt bejárható.
Minden keresztnek
más család volt az állíttatója – ez egyébként a máig fent-maradt keresztek (=4
db) némelyikén még látható is. Ezen
családok leszármazottai ezeket
a kereszteket a mai napig
karbantartják.
A kálváriajárás
később megváltozott, egyszerűsödött és rövidült, a templom kerítésében
balról-jobbról 7-7 oszlopba, először meszelt felületre festett képek kerültek.
Ezek azonban nem voltak időt-állók, (bár még a hatvanas években is megvoltak,
állandóan javítgatva…) ám lassan tönkrementek. Ekkor készültek el (pontos időt
nem tudok,de állítólag valamikor a rendszerváltás táján) az új stációképek, melyek elég érdekesek
voltak, meglehetősen nagy méretűek, valamilyen kőzetnek, vagy speciális égetett
anyagnak tűnő keretbe foglalva, belül voltak a kiégetett kerámia képek és ezt
az egészet valamilyen réznek látszó fémlemezzel, vagy mázzal vontak be, miáltal
úgy tűnt, az egész kép rézből (bronzból) van.
Az út-menti
keresztek a nagyüzemi mezőgazdálkodás óriás traktorainak útjában voltak, egymás
után döntötték le, semmisítették meg ezeket. Ma az út mentén már csak két
kereszt áll. (Az eredetileg állíttató családok utódai gondozzák ezeket.)
A templom kerítése
- nem csak a kivert/kivett képek miatt - összedőlés előtt áll, maga a templom
bezárva, alulról magasan vizesedett falakkal, s ahogy hallottam, felülről is
rendszeresen és rendesen beázva várja a végső megsemmisülését.
Igen, a
világhírű búcsújáró hely temploma veszélyben van – és megmentésének esetleges
tervéről semmi hír…
Amikor én 4
éve ott jártam, a templom mögötti zarándokszállás – bár nem üzemelt, de
- még állt. Most porig rombolva, vállalkozók viszik el a még használható
téglákat.
Információm
szerint Kollár György plébános építtette 1770-ben, ő 1760-79 között volt
Szigetvár plébánosa.
Egyébként a
templomot és a zarándokszállást 1905-ben restaurálták. Nem tudom, azóta
történt-e valami nagyobb javítás, felújítás, de meglehet, hogy nem, s azért
jutott most erre a szomorú sorsra, nevezetesen, hogy egyszer s mindörökre
eltűnjön a föld színéről.
2015 |
2019 |
(Csak
zárójelben jegyzem meg: ha Máriakéméndi angyalok és a zarándokszállás
ügyét nem „karolta volna fel” a Mecsek
Egyesület és a megőrzéséért aggódó
hívek, lehet, hogy az is erre a sorsra jutott volna… Mint ahogy a kéméndi
angyalok Kishajmáson található „testvéreit” is az idő vasfoga fogja szétrágni –
mert ott nincs senki, akinek érdeke fűződne az efféle „régiség”
megőrzéséhez.
Viszont
igen sok focipálya épült és akkor tessék annak örülni.)
Megemlítem
még, hogy a bekötőút elején áll egy kis barlang-szerű kápolnácska és egy
kereszt (nem volt része a kálváriának, az út másik oldalán is áll). Ezt a
Lurdes-i barlang mintájára, egy elhalt menyasszony emlékére állította a magára
maradt vőlegény. Megépítése után rózsával volt befuttatva…. Most kövekkel van telidobálva – ennek ugyan
nem tudom az okát – de valaki friss virágot is vitt oda…. Megmagyarázhatatlan
dolgok ezek, legalábbis számomra.
Végtelenül
szomorú volt a kép, ami engem itt most fogadott. Nem tudom, van-e remény ennek
a régen oly nagy tiszteltnek örvendő helynek a megmentésére…
Egyébként:
Ezen a
linken érdekes, friss tanulmány
olvasható, melynek legfontosabb megállapítása:
„….A
kegytemplom az idők folyamán nemcsak búcsújáróhelyként vált ismertté, hanem
a közvélekedés e
helyhez kötötte I.
Szulejmán szultán egykori
sírkápolnáját és az azt körülvevő épületkomplexumot is. A legenda olyan
erősen beépült a köztudatba,
hogy a szultáni
türbe után folytatott,
mintegy száztíz éve
zajló tudományos vizsgálatokat is befolyásolta…..
………A 16–18.
századi magyar, latin és német nyelvű források alapján egyértelmű, hogy Szulejmán türbéje és a később felépített
turbéki kegytemplom két különböző, egy-mástól jól elhatárolható, távolabbi
helyen állt. A türbe, a mellette álló dzsámi és derviskolostor, ezzel
együtt az ezeket
őrző erőd egynegyed
mérföld távolságra, vagyis mintegy 4 kilométerre, „egy
órácskányi” járásra, keletre épült fel a szigeti vártól, magán a turbéki
szőlőhegyen……….
…Összességében
az ásatás során a (Szulejmán) türbe és a turbéki katolikus templom helyének
azonosságát nem tudtuk bizonyítani….”
Egynegyed mérföld az durván 400 méter,kb.15 perc gyalog.
VálaszTörlésÉn nem szoktam a Magyar Tudományos akadémia mondatait elemezni... de nyilván igazad van.Egyébként sajnos nem találom a térképen a feltárás helyszínét, így azt se tudom megmondani, milyen messze/hol van pontosan.
TörlésNagyon sajnálatos ennek az egykor híres kegyhelynek a története. Tulajdonképpen hitében még él, hiszen misék és búcsúék évente néhány alkalommal vannak, de valójában már évtizedek óta haldoklik. Sok-sok pénzből most még megmenthető lenne, pár év múlva már nem biztos. A most élő híveknek, a szigetváriaknak, az egyháznak, és a Magyar Államnak kötelessége lenne ezt a helyet rendbe hozni, már csak a történelmi fontossága miatt is. Egyenlőre azonban néhány apró kis felszisszenésen kívül nem látok komolyabb erőlködést, hogy bárkinek is ez fontos lenne, és tenne-e az ügy érdekében. Szégyen, és egyben szomorú!
VálaszTörlésEgyetértünk. De most mondd, ha ez néhány emberen kívül senkit nem érdekel, akkor mégis mi lesz ? Tényleg hagyják összedőlni ? Ezt se tartom egész lehetetlennek, dőlt már össze templom, sőt bontottak is el már...akármi megtörténhet.
TörlésAz ormánsági református templomok zöme is ilyen siralmas,összedőlés előtti állapotban van.
VálaszTörlésVálasz:nincsen pap.De,ha nincs pásztor,szétszélednek a juhok.Azt mondják,hogy a katolikusoknál a cölibátus miatt nincs pap.A reformátusoknál nősülhetnek,még sincs.
Olvasom a neten,hogy csaknem kétezer templomot bontottak le Németországban,miközben sorra épülnek a mecsetek Szaud-Arábia segítségével.Egy német szerzetes szerint a baj ott van,hogy a német keresztények nem járnak templomba,nem gyakorolják a vallásukat.Ezt látják a muszlimok is...Talán nálunk is ez a helyzet.Kevesen gyakorolják a vallásukat,nem fontos a templom.
Régen a hívek építették a templomokat és tartották fenn...
Lélekajtós
Hát nem tudom... A múzeumokat se azért építik, hogy látogatók járjanak oda, hanem azért, mert valami ott meg akarnak őrizni. A turbékihoz hasonló múlttal rendelkező templomok igenis megérdemelnék az oda-figyelést, a fenntartást akkor is, ha csak elvétve járna oda pár ember.
TörlésHátha egyszer megváltozik a világ...
(Amit egyébként - sajnos - nem hiszek.)
Csak, mint érdekességet jegyzem meg. A korabeli vasúti menetrendekben (amíg még 1976-ig járt vonat Kaposvár és Szigetvár között) volt egy feltételes megálló Szigetvár és Csertő között Turbék-Töröksír megállóhely néven. A menetrendben pl. az 1943-as könyvet nézve, úgy szerepelt, hogy búcsújáró napokon állt meg itt a vonat. Nyilvánvalóan ez azt jelentette, hogy az innen 1 km-re eső turbéki kegytemplomhoz érkeztek a zarándokok, merthogy a környék 30-40 falujából jártak ide. Ma az egykori megálló helyén van a "Török-Magyar barátság park". Egyébként érdekes, hogy a Zselic turistatérképe a mai napig ezt a helyet Török temető és Felső-Bástyalyuk néven említi. Ma sajnálatos módon a turbéki kegytemplomot nem lehet tömegközlekedéssel megközelíteni, mint pl. a máriakéméndi kegytemplom szerencséje, hogy buszmegállóval is rendelkezik (igaz nem túl sűrű a közlekedés, de a búcsúkra éppen megfelelő időpontban érkeznek járatok, vagy mi alakítjuk úgy a rendezvények időpontját.)Bár igaz, hogy 3 megállóhely is van (Szigetvárról csak helyijárat közlekedik erre felé, mert távolsági járat nem érinti)a kegyhely közelében van a Turbéki temető, Tsz major és Turbéki Szoc. otthon nevű megállók, csak épp a kegytemplomnál nincs. Bár az igazság az, hogy nem sikerült nyomára akadnom, hogy ez a 3 megálló pontosan hol is van, hiszen ezek a helyszínek egymás mellett/közelében vannak, akkor hogyan áll meg 3-szor ilyen közel egymáshoz a busz, miközben a kegytemplomnál nem...
VálaszTörlésErről lehetne beszélgetni mert olyan "mi volt előbb tyúk vagy a tojás" téma. Ha lenne busz, mennének többen ? Ha mennének többen, lenne busz ?
TörlésBár én azt hiszem, aki AKAR az el tud menni oda. Akár gyalog, akár autóval akár valahogy busszal...Talán egy kicsit több "reklám" sem ártana a helynek.
De nem vagyok az ügyben túlzottan bizakodó.
Milyen érdekes, hogy, amikor templomokkal, műemlékekkel vagy búcsúkkal kapcsolatos írásaid vannak, akkor a blog olvasói mennyire hallgatnak, érdeklődés, hozzászólás, majdhogynem nulla. De, hát ez Magyarország, az emberek többsége csak a saját érdekével törődik, mit érdekli, hogy a lakóhelyétől távol valami összedől, ami egykor sokaknak fontos volt. Még azokat sem érdekli túlságosan, akik ott, vagy a közelében laknak! Persze, az, hogy írogatunk, semmit sem old meg, de ha valamiről nem beszélnek, az az ügy nem is létezik. Szomorú kedves emberek, hogy ilyenek vagytok. De biztos, én vagy mi ketten fodorkával gondolkozunk rosszul. Ez az én véleményem, de nem kell egyetérteni.
VálaszTörlés:-) Igen, igen, jól látod.... valami okból, ha egy receptet írok, vagy valami hasonló "igen érdekes" dolgot - akkor ahhoz jönnek kommentek. Ha olyasmiről írok, ami (szerintem) fontos, ami számomra érdekes/értékes - hát az bizony senkit se érdekel, vagy csak nagyon keveseket.
TörlésDe nem baj. Olyan sokszor leírtam, most se tudok mást mondani: a blogot jobbára a saját kedvemre írom. Írom, mert "írás-kényszerem" van - amiről nem tehetek. Ha síráskényszerem lenne, akkor se vigasztalnának sokan - hát elfogadom ezt is.
Én is elgondolkodom néha a közöny mértékén.És annak esetleges okán....
Megértem a dühödet/bánatodat. Szomorú. Semmire se vigyázunk mi, emberek (tisztelet a kivételnek). Sokat gondolkodok én is ezeken az elmúlásokon mostanában, a romboláson...
VálaszTörlés(esetleg nem fordulhat elő, hogy azért nem szólnak a témához sokan, mert ezekre a dolgokra nincs mit mondani, csak szomorúan hallgatni lehet?)
Lehet, hogy ez is oka a hallgatásnak - de úgy érzem, a blogolás kezd kimenni a divatból. Mindent tarol a fb. Nem baj. Akiknek (pl. nekem is) - ez a változat a kedvesebb, az ír - aki nem, az simogatja a telefonját.
TörlésDe jelen esetben a szomorú egyetértésről is lehetne írni, ha lenne ilyen valakinek - de én valahogy inkább közönyt érzek a hallgatás mögött.
Engem végtelenül elszomorít minden pusztulásra ítélt/hagyott épület, emlékhely, templom. Aminél egyszer megérzik az erre szakosodottak, hogy elhagyatott, na attól kezdve gyakorlatilag halálra van ítélve :(
VálaszTörlésNincs gazdája semminek, egymásra mutogatásból mindenki kiváló és minden marad a régiben.
Tehetetlennek érzi magát az ember.
Valahogy nem sikerül disztingválni a dolgok értéke között. Akik rangsorolnak más szempontokat vesznek figyelembe, mint amit kellene. És azok vannak pénz-közelben, akik rangsorolhatnak.Ha valaki egy varázsszemüveggel körbenézhetne az országban, bizonyára sok, a turbéki templomhoz hasonló helyszínt találna - és nem csak szakrális helyszínekre gondolok...
TörlésSzomorú,hogy nem kezeljük helyén a múlt értékeit...Bár - az az érzésem, hogy ez sokkal jobb sosem volt. Hagytuk összedőlni/elpusztulni ami értékes volt, aztán X évtized/század múlva mint értékes kincset, kiástuk és pénzért mutogatjuk.
Nem vagyunk mi (=emberek) normálisak....