Abaliget forever

Annyira, de annyira rám fért már ez a kis kimozdulás ! Nem kell elmenni a világ végére, itt a közelben is van sok szépséges látnivaló, sőt ezek plusz ajándéka, hogy már nem először látom, és előre örülhetek a szépségeknek. Van ugyan – sajna – egy szomorúbb oldala is a  kirándulásaimnak – s néha bizony az jut szembe: tán utoljára látom. Így volt ez tegnap délután is. Jó is volt, szomorú is, vidám is, bánatos is, de napsütéssel és mindenképp megőrzendő emlékekkel teli.

Mert Abaligeten jártam.

Az útvonalunk: 

A barlang bejárata

 

A hajdani turistaház, ma denevérmúzeum

A barlang előtti tó

Barátnőmnek régóta ígértem ezt az utat, barlangnézéssel egybekötve és olyan szerencsénk volt, hogy a szépséges őszi napok egyikének délutánjára esett a választás. Így hát az időre se lehetett panaszunk.

Aki tudja, tudja, aki nem, annak mondom: évekig jártam a barlangosokkal s emiatt aztán az abaligeti barlangot is végigsétáltam jó párszor… igaz X évtizeddel ezelőtt… De olyan csodás az emlékezet… A tegnapi ebédet nem biztos, hogy azonnal meg tudom mondani, de ennek a barlangnak a részteleire máig jól emlékszem. Sőt nem csak a barlang-részletekre, hanem az ottani eseményekre is. Pedig hát több, mint 50 évvel ezelőtti emlékek ezek.

No, mindegy, nem nosztalgiázni akarok itt, végülis bementünk a barlangba. Igen jó kis idegenvezetőnk volt, de pechünkre a kicsi csapatban (=10 fő) volt egy már sörrel alaposan meglocsolt pár – hát nem sok kellett, hogy miattuk a túra félbemaradjon. Nem is tudom, miképp lehetne megoldani, hogy alkoholos emberek ne mehessenek be a barlangba… Kellemetlen volt. Szerencsére azonban a végén, a nagy teremből hamar lekoptak és maradt ott nekem pár percem visszaidézni és visszasírni kicsit az ifjúságomat, minden szépséges emlékével egyetemben.

De aztán erőt vettem magamon, nem ez az első olyan dolog, amitől most már mindörökre megválok. Oly sok mindenem veszett már el az életem során…

A barlang szépen fel van újítva. Járdák, korlátok, világítás. Fényképezni azonban most már nem lehet. No de a net mégiscsak tele van fotókkal, innen mazsoláztam párat, és rengeteget elmentettem magamnak.

Az alábbi képek zömét innen  hoztam:  

http://www.schefferj.ps.hu/Cave_Abaliget.htm

egy néhányat meg a netről össze-vissza... 

(Nehezen tudtam megállni, hogy "csak" ennyit tegyek be ide...)

Szerintem ez szenzációs kép... Látod, amit én látok ?

 

(Bocsánat, ha ezesetleg unalmas volt, de vagy két órát vacakoltam, míg a sok fotóból ezt a "párat" kiválasztottam...Nekem sokat mondanak - sajnálnám, ha untattak valakit.) 

A barlang legnagyobb, cseppkövekben leggazdagabb része a Nagyterem.

Itt látható, Vass Bélának, a nagyterem 1954 évi felfedezőjének  emléktáblája. (A másik emléktábla az orfűi, hajdani „barlangász kis ház” helyén álló, mostani „Mecsek háza” falán látható.)

A hűvös és sötét barlangjárás után jólesett egy forró kapucsínó a bejárat melletti kis teraszon, miközben csodáltuk a csendes tavat, a békés környezetet. Ugyanis „sima” őszi hétköznap délután volt, vendégforgalom szinte semmi. Ilyenkor jó ilyen helyen lenni. Én legalábbis utálom a tömeget….

Körbesétáltuk a tavakat és készítettem itt is pár fotót, majd elindultunk Hetvehely felé Pécsre. Ezzel az úttal szinte körbejártuk a Mecsek Nyugati szárnyát.

Abaliget 2. tó

Útközben megálltunk a hetvehelyi tónál, itt is készült pár fotó – és itt is rengeteg kikerics nyílt. Hiába no, jókor kell lenni jó helyen… 
 

Hetvehelyi horgásztó

 

Vad-csicsóka

Gyönyörű kikericsek

 

Fotóztam pár erdőirtásos  részt is és felkúsztam egy helyen az „új telepítés”-hez – hát siralmas… Hogy ezekből fa nem lesz, az biztos…

Remélem látszik, hogy hol volt "erdő"

"Új telepítés"

Lesz ebből valaha tölgyfa ?????

 

Kiszáradt lombú tölgyek

 

Karmazsinbogyó (invazív)

Zsurló - útmenti vizesárok mellett

 

Őzike lábnyoma

 

Jakabhegyi vörös-homokkő-szív- valahonnan a triászból.(Sugárzik-e ? )

 

Mindent egybevetve – az itt-ott felbukkanó szomorúságot leszámítva - igen kellemes délután volt. Elteszem a kedves emlékeim közé.