Az
elmúlt 11 évben egyszer merészkedtem erre az útra, akkor is csak az elejére,
olyannyira fájtak még az emlékeim, hogy nem mertem nekiindulni… Ugyanis ez az
út a Lámpásvölgyből felvezet (többek között) Kantavárra és mi Lilivel rengetegszer
jártunk erre. Lehet vagy 3-4 éve, amikor mégis nekiindultam, és már akkor is
meglepődve láttam, hogy a Lámpásvölgyi út vége – ami valójában bevezet az erdőbe - kapuval
van lezárva, és ott a behajtani tilos tábla. (Vajon hogy lehet ezt elintézni ? Közutat
magán úttá nyilváníttatni? Habár EGY tippem
van rá… és csak azért nem írom ide, mert….Esetleg
akit érdekel, annak a mesét tovább mondom majd.)
Gyanítom
olvasóim közül senki se emlékszik azokra a régi „meséimre” – melyek egy négy
gyerekes család évekig tartó segítésével foglalkoztak. (A bejegyzés aljára
bemásolom azokat az anyagokat, melyeket megtaláltam ez ügyben…részben talán
magamnak…)
No,
hogy rövidre fogjam, már az út elején volt miről meditálnom. Részben a
hajdanvolt események felidézése miatt, részben azért, mert még ma is annyira
ingerel ez a jelenlegi helyzet (=közút „elrablása”).
De
azért készültek képek és NEM a lovak tehetnek arról, hogy az van, ami…..
 |
| Csak úgy "mellesleg": én még ilyen szomorú lovakat életemben nem láttam.... |
És
bizony áll még az a ház, ahol a fentebb említett 4 gyerekes család élt. Igaz,
ma már istállónak se használja az új gazda, előbb utóbb összedől. De talán jobb
is, temesse el azokat a régi emlékeket. ↓
Az
út végére felérve, a híd fölötti kis pihenőnél – ahol anno a linkekben írt
gyerekeket megismertem - ácsorogtam
kicsit, majd tovább indulva a hajdani bánya „emlékköveit” fényképeztem le:
 |
| A híd "emlékkönyvének" felirata: "Csak az ember olvas - Márai" |
 |
| Régen itt szoktam parkolni, itt ismertem meg a gyerekeket.... |
 |
| Utak a hajdani bányák felé |
Ha
belegondolok, hogy évtizedekkel ezelőtt itt szénbányászkodás folyt – és micsoda
körülmények lehettek – talán jobb is, hogy most már csak az emlékköveket látom.
Itt
az „Északi táró”–nál szokott Lili inni, én meg a kövön ücsörögve – bámulva a
semmit, az erdőt, hallgattam akkor is, most is a madarakat. Most volt egy
nagyon vidám kakukk, szinte egész úton az ő hangját hallottam – bár lehet, hogy
beszélgettek ketten… de tény, kakukkolással volt tele a fejem, mire felértem az
utam végére.
A
többi kép és még kis mese majd holnap….
A régi lámpásvölgyi anyagok itt olvashatók:
Ezeket a képeket nézve mindig arra gondolok, hogy te milyen bátor vagy! Én erdész feleség vagyok és mindig kietlen helyeken laktunk, sosem féltem. Most viszont félnék! Gyönyörű helyek, bármi is volt a múltjuk! És igen, van az a pénz, amin utakat lehet vásárolni, lezárni. Szomorú, mint a lovak is...:(
VálaszTörlésÉn is pont erre gondoltam, csavarogsz, nem félsz? A lezárás, sajnos sokszor tapasztaljuk. Mondjuk gyalog sok helyre bejutni.
TörlésEgyelőre még nem félek, vagy ha igen akkor inkább attól, hogy rosszul lépek, kifordul a bokám, s ott maradok az erdőben és megesznek a farkasok...
TörlésA lezárásügye engem halálosan felháborít - ne halljak egy szót soha többé a kapitalista uralomról, a hajdani gazdagokról - mert most legalább olyan rossz a helyzet, mint rég volt. A határvonal a gazdagok és a szegények között tovább nő - és nagyon remélem jön egy újabb forradalom, ami eltörli ezeknek az újkori volt-forradalmár-uraknak a hatalmát.
Hát nem csak Máriakéménden divat utat lezárni, hanem a Mecsekben és lassan már mindenütt.
VálaszTörlésValószínű, ha többen kezdenék ezt a témát boncolgatni és közzétenni, kiderülne, hogy sok ilyen van. Sajnos.
TörlésNem okoskodnék... ( Igaz, kezdetben arra gondoltam, hogy pl. ha erdőt is vehetsz, erdő is lehet magántulajdonban, akkor egy út miért ne lehetne ?) - Viszont jobban jártál volna, ha beírod a Googleba,- ( Wikipédia : magánút ) és ott megtalálod. ( Én feleslegesnek érzem, mindenben "összeesküvés elméletet" belelátni...
VálaszTörlésTöbbször írtam már neked: ez az én blogom és azt írok bele, amit gondolok, amit akarok. NEM kell velem egyetérteni. Bár úgy tűnik, azért vannak, akik mégiscsak megértenek.
TörlésJártam párszor Pécsbányán a föld alatt... ( részben a napi munkám miatt is ) - sosem tudtam elképzelni,hogy ahol épp' álltam, mi lehetett a fejem felett ? -bár próbálták elmondani. Amúgy egy elég jó anyag ez : A pécsi aknák regényes-rejtélyes története. ( Googleba írva) Pl. Pécsbánya területén 20 akna működött, stb. Viszont- igaz - az kissé szakmai dolog, ( emlékkövekhez) - különbség az, hogy valami akna, táró, ...és egyebek. ( amik a köveken olvashatók)
VálaszTörlésEzt az ajánlatot (Pécsi aknák története) köszönöm, feltétlenül meg fogom nézni.
Törlés