Maráza Mária kápolna

(Nem érem utol magam…Vagy már annyira lelassultam, hogy a 24 órába csak 12 órányi feladatot tudok elvégezni ? Nem tetszik nekem ez a fajta öregség…Avagy tán sokat akar a szarka ??? 😏)

Biki Endre blogjában  http://baranyaidombsag.ucoz.hu/  olvastam én a marázai kis kápolnáról, s kedvet kaptam, hogy felkeressem. Be kell valljam, még csak Maráza helyét se tudtam, úgy kellett kibúvárolnom a térképen – hát elég világvégi hely. De közel van hozzám, kb. fél óra alatt kiértem.

A pöttyös úton gyalogoltam

Útközben: Bársonyos zöld földek....Hát nem gyönyörű ?

A faluban táblák segítik az idegent, könnyen megtaláltam a kápolnához vezető utat. Nem mertem azonban a földes útnak nekiindulni – bár (sajnos) por száraz volt, de

1. nem tudtam milyenek a viszonyok, megfordulni hol, hogyan lehet,

2. felhők is gyülekeztek, s nem nagyon kívántam egy füves-sáros mellékúton a világ végén forgolódni (esetleg) az autóval.

Így hát az utolsó háznál hagytam az autót. (Istenem – micsoda szép, gazdag ház lehetett ez anno…Mindenféle melléképülettel, hatalmas fenyőkkel – és megint Istenem, jaj, hogy néz ma ki…   Elfacsarodik a szívem, ha ilyesmikkel találkozom, nehezen viselem a sokfelé látható nyomor jelenlétét….)

  

Senki, de egy cicán kívül tényleg senki nem járt akkor arrafelé és ez valamiféle (nem tudom miért érzem…) misztikus, bár nem félelmetes hangulatot adott az egész utamnak. Madarak már megint nem daloltak (én ezt se vagyok képes igazán felfogni, hát hol vannak?) csak az út bal oldalán sűrűsödő sötét erdő fái között zizegett kicsit a szél. A jobb oldalon hatalmas szántott földek voltak, napraforgóval bevetve ill. az út elején egy csodás „selyemfüvű” rét, bodzabokrok, elnyílt akác, óriás lapulevelek....

Ijedten menekül a cicó....

Micsoda gyönyörű füvek ezek ! A fotón semmi se látszik ám a csodájukból !

Itt már látszik a kápolnához vezető út elején álló kereszt....

Kicsit bizonytalankodtam a gyaloglás közben, de aztán viszonylag hamar felfedeztem az erdő széli keresztet, amiről tudtam, hogy a kápolna közelében van. Na, akkor jó irányban megyek - nyugtattam meg magamat.

Ez a kereszt látszott messziről...

Ezt a rácsot csak azért fényképeztem le, mert ezen keresztül kellett bedugnom a fényképezőmet is, meg a kezemet is ahhoz, hogy az ajtó faragott képeit le tudjam fényképezni.... Féltem, hogy beesik a gép...de szerencsém volt....

Itt látszanak a hajdanvolt kálvária stációk....

Biki Endre fotója 2014-ből

Érdekes és kicsit titokzatos, (vagy nem tudom milyen jelzővel illessem) az a hosszan elnyúló tisztás, vagy széles út, ami a kápolnához vezet. Egy széles hasíték tulajdonképpen az erdőből – de mindkét oldalán ültetett, hatalmas diófák állnak. Nagyon valószínű, más volt ez a hely akkor, amikor megépült a kápolna. Ezt az is bizonyítja, hogy faragott fa ajtaján a zarándokok menete mellett 7 kálvária stáció is látszik – ezeknek azonban ma már semmiféle nyoma nincs.  

A kápolna mellett egy kút áll, már messziről fénylenek a kút fölé épített tetőn az eozin cserepek ! A kápolna is ilyen eozin cserepekkel van fedve. A közelben van a Mária forrás is.

Mivel a kápolna történetét megírtam a másik blogban, akit érdekel, esetleg nézzen be oda is:

https://csendhegyek.blogspot.com/2020/05/marazai-maria-kapolna-melletti.html

(Ott viszont nincs ennyi kép…)

Jól látható, hol csúsznak le a partfalon a dagonyázó helyükhöz a vaddisznók. Most épp nem volt ott egy se  :-) 

Fényképezgettem, ücsörögtem egy ideig a padon, hallgattam a nagy semmit, néztem a felhőket… Nem tudom, hogy van ez, de az ilyen helyeken, valami elmondhatatlan békesség ül meg az ember szívében. Tudom, hogy túlzás, vagy furán hangzik, de mintha csak a (fáradt városlakó) testem ült volna ott, a „lelkem” meg valahol  fölöttem lebegve élvezte ezt a hihetetlen nyugalmat.

Jó volt….

Hazafelé: egy ölyv szórakozott velem, ült a villanyoszlopon, mire odaértem, megálltam, elővettem a fényképezőt,  huss...már két oszloppal odébb szállt. Ezt pontosan ötször csinálta meg velem, akkor elfogytak a villanyoszlopok. Szerintem közben röhögött rajtam....És nekem egyetlen jó képem nincs róla....

Kékesden át jöttem haza, ezek kékesdi  képek: 

Ezen az épületen meglepődtem...nem is kicsit....

A Hármas hegy és a Zengő...meg a selymes búzatábla. Nem tudom őket eleget fotózni....

Ezek itt meg "csak" virágok" - egy apró figyelmeztetéssel, hogy mintha most lett volna tavasz, de a gesztenyékben már az ősz készülődik.