Tudom, tudom, nagyon gyenge
képek. De én nem azt látom amit a fénykép mutat, hanem azt, ami
rám-ragyogott ma hajnalban - alig egy óra különbséggel :
A Hold
meg a Vénusz.... Hát nem gyönyörűség ? Vagyis eredetiben az volt....
A bónusz a mai reggelen még egy utolsó hulló csillag volt a Perseidákból....
Mihail
Eminescu: A csillag
Hosszú az út: innét az égig,
S a csillagig, amíg felér!
Évtizedek suhannak végig,
Amíg a fénye ideér!
Tán a tüze ki is aludt már,
- Kéken rejti a messzeség, -
S mire a fénye ide lefut,
Ki tudja, ott fent, ég-e még?...
Kihűlt a
fény, s még égen ég: - vakon.
Még itt se voltunk ragyogott.
Most látjuk őt, s lám, az ablakon
Benéz, holott már megfagyott.
Akár a vágy, amit az éjjel
Eltüntetett, s elnyelt a tér!
De tűnt szerelmek régi fénye
Mégis örökre elkísér!
Még itt se voltunk ragyogott.
Most látjuk őt, s lám, az ablakon
Benéz, holott már megfagyott.
Akár a vágy, amit az éjjel
Eltüntetett, s elnyelt a tér!
De tűnt szerelmek régi fénye
Mégis örökre elkísér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése