Mese a kis mosogató-szivacsról

Találtam egy jó kis cikket, bemásolom, hozzátéve, hogy nekem "az idők kezdete óta" a vizes ecet volt (és azt hiszem marad is) a mosogatószivacsom rendszeres  fertőtlenítője. Amúgy meg havonta cserélem. Ennyi luxust megengedhetek...

(Csak zárójelben: az ecet csodaszer. A gyakran bevízkövesedő mosdó- és mosogató-csapjaim szűrőbetétjét is ebben áztatva tisztítom. Nem győznék újakat vásárolni, ha minden alkalommal cserélnem kellene. Sajnos itt nálunk katasztrofálisan meszes a hálózati víz...) 

"A mosogatásra, konyhai tisztításra használt szivacsok igazi csírafészkek és nemcsak a letapadt maradékok táplálják őket, de a szivacs struktúrája is elősegíti szaporodásukat.

 

 Az ártatlannak tűnő konyhai szivacs a baktériumok melegágya, keltetője és legkedvesebb helye a házban, több élősködőt rejt, mint egy laboratóriumi Petri-csésze. A nedves spongya, ami a mosogató peremén lakik és egész nap azzal foglalatoskodik, hogy zsírt, olajat, ételmaradékokat gyűjt magába – ahelyett, hogy olvasna vagy zenét hallgatna –, a második legnagyobb baktériumgyűjtő a házban, csak a fürdőszobai barátok előzik meg – a wc, mosdókagyló és a zuhany. Egy 2017-ben publikált tanulmány vállalkozott rá, hogy számszerűsítse az edények és munkafelületek tisztítására használt klasszikus konyhai szivacs mikroorganizmusainak számát.

 Az eredmény megdöbbentette a tudósokat: egyetlen szivacs-köbcentiméter akár 54 milliárd baktériumot is tartalmazhat! Horror mennyiség, különösen, ha tudjuk, hogy egy szabványos méretű szivacs térfogata körülbelül 300 köbcentiméter. A különböző beazonosított kórokozócsaládok között megtalálható a híres E. coli, de a szalmonella és a gennykeltő Staphylococcus baktérium is, ami ételmérgezések gyakori kiváltója. Vagyis olyan kis lények, amelyeket önszántunkból még a kertben sem tartanánk, nemhogy a tányérunk közelében.

 A tanulmányban részt vevő német tudósok összeszámolták a baktériumokat, és viselkedésük szerint elemezték is őket. Körülbelül harminc szivacsmintán csaknem hetvenhárom különböző baktériumcsaládot azonosítottak, amik a spongya minden kis területén jelen vannak, a habos felszíntől a szivacs mély rétegéig. Elég csak hozzájuk érni és máris életveszélyes baktériumokat szállítunk a kezünkkel mindenhova. Sokkoló volt a felismerés, hogy a szivacsok még a wc-nél is veszélyesebb kórokozó-tárolók, de amerikai kutatók rájöttek a magyarázatra: a kis tárgy lyukacsos, üreges szerkezete kisebbfajta édenkert a mikrobáknak és igazi inkubátor a baktériumcsemetéknek.

 A tanulmány kifejti, hogy két nagy fajtájuk különíthető el élesen: a sötétet és magányt kedvelő introvertáltabb baktériumok és a barátkozó, nyitott, felszíni baktériumok. A szivacs mindkét populáció igényeit csodálatosan kielégíti, úgyhogy mondhatjuk, a mikrobák wellnesshotelei és bölcsői egyszerre. Hogy szabadulhatunk meg a veszélyes kis élősködőktől? Ha hetente egyszer-kétszer betesszük őket a mosogatógépbe, halálos csapást mérünk rájuk, de egy 60 fokos mosógépes átöblítés is drasztikusan lecsökkenti életesélyeiket. Két perc alatt még az egyébként káros mikrohullámú sütőben is sterilizálhatjuk, ha előtte vizes ecetbe fojtogatjuk őket. Persze a szivacs cseréje is működik, de nem ez a legkörnyezetbarátabb megoldás és nem is a legolcsóbb. Ha hajlandóak vagyunk direkt gyilkosságra is, hagyjuk a gépeket (amivel áramot is spórolunk), és saját –  gumikesztyűs – kezünkkel áztassuk a mikrobatelepeket citromlé és víz elegyébe, alkoholba vagy folttisztító sóba."

(Innen hoztam: https://index.hu/tudomany/til/2022/04/02/szivacs-mikrobak-betegsegek/ )