Amikor az ember „rossz passzban” van – akkor egy morzsányi jó hír is akkora, de akkora örömöt tud okozni, hogy azt elmondani nem lehet.
Ma reggel ez a hír várt (egymillió köszönet a küldőjének, vagyis, aki felhívta rá a figyelmemet, mert esetleg én nem vettem volna észre…): https://ng.24.hu/termeszet/2023/01/24/amator-kutatok-tartak-fel-az-abaligeti-barlang-ujabb-szakaszat
"....Az Abaligeti-barlang fő ága mintegy 500 méter hosszú és két oldalággal is rendelkezik, ezek feltárása jórészt az 1963-64-es években lezajlott, de a teljes feltárásuk az időnként fellendülő kutatások ellenére a mai napig sem fejeződött be. Így van, ez az úgynevezett kettes nyugati oldalággal is..."
És ennek az oldalágnak a folytatását (mely nem is kicsike, most úgy saccolják kb.450 m) találták meg a barlangkutatók.
Ebben az u.n. kettes nyugati ágban anno én is dolgoztam !!! 7 évig voltam barlangkutató... El nem tudom mondani, milyen érzések kavarogtak/nak bennem…
Néha úgy érzem, hogy egy ilyen hír valahonnan „fentről” jön, csak azért, hogy kicsit felrázzon, megvigasztaljon engem…hogy képes legyek elfelejteni a szorongató mát és emlékezni tudjak az életem szép napjaira….
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2012/10/hallgatag-tura.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2009/02/mkbt.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2016/12/kalandozas-emlekek-szarnyan.html
Ez valóban nagyon jó hír! És hogy te is barlangkutató voltál 7 évig, nem is tudtam. Így utólag szívből gratulálok ehhez a szép teljesítményedhez (is)!
VálaszTörlés
TörlésLehet, hogy sokan ezt nem értik, de nekem tényleg ma nagy örömöt okozott ez a hír - még úgy is, hogy én nem voltam velük...Bevallom picit irigylem őket.És igen, hálás vagyok a sorsnak, hogy azt a hét évet nekem adta.
Sajnos lemaradtam a tegnapi abaligeti bejegyzésedről, de azért nem tudom nem megírni Neked, hogy érzem, azt hiszem, amit Te. Fantasztikus, hogy ott voltál kutató. Az én barátnőm, szintén Krisztina. Gyerekkorunkban nekik volt nyaralójuk Abaligeten és mi ketten nagyon sokat " lógtunk" ott. Fürödtünk a tóban, csónakáztunk, egyszer illegálisan pecáztunk is, elkapott minket az őr, de beláttuk vétkünket és soha többé. A barlangba bemenni meg nagyon szerettünk. Volt bent egy szikla, amire azt mondták, hogy amikor hűtlen ember megy el alatta, akkor arra ráesik. Ugye? Remélem, jól emlékszem, mostanság elbizonytalanodom az emlékeket illetően 🙂. Meg szanatórium is volt és ott voltak betakarózva nénik, bácsik, mindig csodálkoztam, hogy nem félnek bent maradni. Jó emlék nekem is. Köszönet!
VálaszTörlésNa, akkor te legalább ismerd a helyszínt, amiről a hír szól. A "Lebegő kő"-re mondták, hogy ha hazug, vagy hűtlen ember megy el alatta, akkor megmozdul...
TörlésA nagy teremben egy időben voltak betegek, akik légúti bajaikra, orvosi javaslatra rendszeresen ott töltöttek bizonyos időt, mert állítólag a barlangi levegő jó hatással volt a betegségükre.Nem tudom, van-e még ma is ilyen ? Egy biztos, nekem sok csodás emlékem van ezzel a barlanggal kapcsolatban is.
Gratulálok! Maradjon a barlangkutatás szép emléked! A 2000-es évek elején egy gyalogos túracsapattal 1.nap felszíntúrán, 2.nap 7 órás, hosszú túrán voltam az aggteleki barlangban. Amikor lekapcsoltuk a lámpákat...az igen...csak átélni lehet...
VálaszTörlésA vezetőnk egy hobbi barlangász volt!
Aranyosfodorka! Egy újabb oklevelet kapsz tőlem!
Köszönöm a "kitüntetést"- majd továbbítom oda, ahol életem dolgait intézi valaki...Ha voltál sötétben barlangban (még ha nem is egyedül) - akkor tudod, milyen leírhatatlan érzés az...Vannak "megfizethetetlen" élmények az életben, melyekért nagyon hálás vagyok, hogy megtörténtek...
Törlés