Kalandozás - emlékek szárnyán

Igaz, hogy egyszer már írtam erről, és ezeket a képeket is megmutattam, de  tegnap egy beszélgetés közben újra előjöttek bizonyos ősrégi emlékek, gondoltam, felfrissítem kissé ezt a sok évvel ezelőtti bejegyzést.

Mert ugye nincs is szebb, mint a hajdani boldog napok visszaidézése…

És mikor volt boldog az ember gyereke ? Természetesen ifjú korában. Ezzel együtt valószínű akkor csinálta a legtöbb butaságot is,  de pont ezekből aztán (ha szerencséje volt) mindig tanulságokat is tudott levonni. Megértett, megjegyzett jót/rosszat – és többnyire későbbi hasonló helyzetben elővette az emlékeit, s kimazsolázta, hogy akkor most mit és hogyan is kell csinálni, hogy minden jó legyen.

Többször említettem 7 barlangos évemet, a minden-vasárnapi túrákat és barlangmászásokat. Valójában ezen idő alatt ismertem és szerettem meg igazán én a Mecseket. Olyan hálás vagyok a….nemtudomkinek, Sorsnak/Istennek/agysejtjeimnek – hogy ezekre az évekre elég jól vissza tudok még emlékezni. (Nem úgy mint a tegnapelőtti napra…)

Nem csak Orfűt és Abaligetet ismertem meg „belülről” hanem nagy szenzáció volt a kőlyuki barlang.

Megmutatom térképen is, hol van. Itt:

Nem elérhetetlen távolság, busszal el lehet menni Mánfáig, s onnan egy kellemes kis völgyön el lehet sétálni a barlangig. Ami természetesen ma már nem látogatható – sőt valójában hivatalosan sosem volt az.

Amikor mi kezdtünk oda járni, annak is „vízügyes’” oka volt, ugyanis barlangász vezetőnknek Vass Bélának volt egy terve, hogy a vízhiánnyal küszködő Komlót hogy lehetne megsegíteni: az orfűi Vízfő forrás barlangjából a hegyen át kell vezetni a vizet a kőlyuki barlangba, mint víztározóba, s onnan lehet továbbnyomni Komlóra. Szerintem zseniális ötlet volt. Mellesleg meg is valósult, bár nem  tudom, működik-e még  ? (Nem érdeklődtem utána, de ennek az emlékeim szempontjából momentán semmi jelentősége…)

Az orfűi vízműház, a Vízfő barlang bejárata közelében

Szóval a tárgyra – a kőlyuki barlangra térve – nagy szenzáció volt kezdő kis barlangász életemben, amikor oda bemehettem. Mindjárt az elején egy szifonon kellett átjutni, ami nekem újdonság volt, még úgy is, hogy nem volt vízzel teli a barlangjárat.

Szifon-átúszás - na nem ilyen volt, hanem....

...valami ilyesféle helyzetet képzeljetek el  egy kevés vízzel alul...

A rajz egy olyan állapotot mutat, amikor az egész járat vízzel van tele, hiszen a barlangász búvárruhában van. Igenám, de ha alacsony a vízállás, akkor a szűkületben, nincs víz, csak előtte meg utána. Remélem el tudjátok képzelni. Merthogy egy ilyen szűkületen át lehetett bejutni a barlangba – ehhez viszont ahol alacsonyan volt a  járat, bizony bele kellett feküdni a vízbe/sárba. Bármilyen sekély is volt, máshogy képtelenség lett volna átkúszni… Hát belefeküdtünk, mit a kismalacok a pocsolyába….És akkor abban a vizes overállban jártuk végig a barlangot, majd  visszafelé a kijárat előtt ismét egy lubickolás a vízben – és máris kint voltunk – dideregve…

Eszméletlen élmény volt, meg kell mondjam…😄

Íme pár fotó a barlang környezetéről. Ezek is "idegen tollak" nekem akkor nem volt még fényképezőgépem...

Egy  őszi, illetve egy tavaszi kép

A kőlyuki barlangbejárata

Többször voltam még Kőlyukon, de bent a barlangban már nem jártam. Egyébként a  környék völgyei a Zsidó- a Melegmányi- és a Kismély-völgy is nagyon szép, érdemes arra túrázni, ha valaki  fel akarja keresni, mert nem csak Mánfa felől lehet megközelíteni ezt a helyet.

A Melegmányi völgy mésztufagátjai

Zsidó völgy

Természetesen a barlangnak mondája is van. Az "igazi" mondát a "Rejtett kincsek nyomában" c. könyvben olvashatod.

Itt is van egy jó leírás + fotók: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=398

És ez is egy változat:

                                              Kőlyuki rege

  

Ezerötszáznegyvenhárom                           Aztán apót, s Anikót.

török átok az országon.                              Vigyorgott fogatlan szája

Égő házak üres falvak,                               örömében kardját rázta,

útjuk nyomán ez maradt csak.                    mert ekkora zsákmányt Ahmed

Baranyába is elértek,                                  életében még nem szerzett.

nem volt kegyelem a népnek.                     Már megfogta a csikót

Pécs városa is elesett                                 és vinné is Anikót

és hamarosan a Mecsek                              de most Péter bátya kéri:

Allah nevétől reszketett.                             Ő egyetlen kincse néki,

Völgyekbe simuló házak                             hagyja itt és cserébe

végső órájukra vártak.                                egy aranyat ad érte.

Ki tehette ment a hegybe,                          Ha több volna, többet adna,

kicsi vagyonát mentette.                             no de nincsen több pénzmagja.

Péter bátyó s unokája                                 Nevet Ahmed, fejét rázza

maradt csak ott egymagába,                      s Anikót nyergébe rántja.

Mánfa egyik kunyhójába.                           A lány rúg, harap és karmol,

Az öregnek szemefénye                              ámde a török elindul.

Anikó volt büszkesége.                               S Péter bátyó földre rogyva

Kis szolgája, ápolója.                                  átkot szór a lányrablóra:

Hová rejtse hová dugja ?                             „Nyeljen el a föld, te gaz!

Szólt a lányka: „Nagyapóka                        Ilyent, mint te, nem igaz

üljön kend fel a csikóra,                             hogy elviselni bír a hátán,

menjünk fel a Zsidó völgybe                       tépjen ízekre a sátán!”

elrejt majd az erdő zöldje.”                         És a föld abban a percben

Így is tettek, csomagoltak,                         el is nyelte elevenen

majd szaporán elindultak,                           Anikóval a nyergében

de a csikó és a lányka                                eltűntek a föld mélyében.

fiatal volt és a lába                                     Kőlyuk lett e hely neve,

mindegyiknek hamar fáradt.                       S apóka, mint remete

Menetközben meg-megálltak,                     évekig élt az erdőben,

a forrásnál éjszakáztak.                              őrként furcsa temetőben,

S alig ébredtek fel másnap,                        várva egy újabb csodára

a távolból kürtszó harsant:                         hogy egyszer majd unokája

„Itt a török, tűnj  el gyorsan !                     kősírjából feléled.

Menekülj!” - így szólt az öreg                     Közben múltak az évek

Én nem tudok futni veled.                          s apó elsírt könnyei

De Anikó jó szívére                                     egy barlangot vájtak ki.

hallgatott s nem az eszére,                         s most ha ott jársz láthatod

így ott maradt Nagyapóval,                         a kőlyuki könny patakot.

a forrásnál s a csikóval.                              Bár meghalt már az öreg,

Egyszerre egy csúnya török                        de a barlangban a kövek

Bukkant föl a dobok között                         mai napig siratják

Észrevette a csikót                                     eltűnt kis unokáját.

1969

Képek: 
http://kalandozok.blogspot.hu/2011/08/cseke-gabor-fold-alatti-vizek-melyen.html
http://bnpi.hu/kep/2296.jpg

http://mecsekinepmondak.5mp.eu

http://turamesek.blogspot.hu/2015_05_01_archive.html

http://www.randommag.hu

https://www.flickr.com/photos/farkaspeter/3534923663

http://monstone.hu

http://forum.index.hu/Article/showArticle?go=115588351&t=9204653

http://indafoto.hu/tinca/image/7102723-598922fb

http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=398