Nekem van családfám, Édesapám állította össze, és van több rokonom, akik tovább bővítették. Nagyon érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember elkezd olvasni ezekről az ősökről. És akkor a mi családfánk nem is olyan "tudományos", biztos vannak hiányai. De van rokonom, aki megkereste a MyHeritage-t (nem kevés pénzért) végigcsináltatott egy valamiféle vizsgálatot, és kiderült, neki még kínai ősei is vannak...
Rokona itt mindenki mindenkinek....
„Ahhoz, hogy megszülethessünk szükségünk van:
2 szülő
4 nagyszülő
8 dédszülő
16 ük szülő
32 szép nagyszülők
64 penta nagyszülők
128 nexa-nagyszülők
256 hepta nagyszülők
512 okta nagyszülők
1024 nona nagyszülők
2048 deka nagyszülők
(A nagyszülők elnevezése földrajzi elterjedés szerint változhat.) Az elmúlt 11 generáció alatt 4094 ősre van szükség, és mindez körülbelül 300 évvel a születésünk előtt!
Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el...
Mennyi sors, jellem, élet nyert és vesztett.
Hálát és szeretetet kell éreznünk minden ősünk iránt, mert mindegyik bennünk van!”
Nos én megálltam.... (nem is először) elgondolkodván az őseimről és mindig csak arra jutok, hogy ahányan vagyunk, annyiféle élet-történetet (elsősorban itt a család-történetre gondolok) tudunk mesélni, ha.... Ha volt a családban valaki, aki mesélt nekünk a múltról... Mert hát miképp másképp lehetne megtudni, hogy a dédmamád milyen lángos tudott sütni (avagy tudott-e egyáltalán sütni...)?
Ezt most talán elsősorban azért írtam le, mert nem tudom, a mai gyerekek a telefonsimogatáson kívül kapnak-e elég információt a szüleiktől a családjuk előéletére, vagy a rokonaikra vonatkozóan ? És egyáltalán, érdekel ez még valakit ?
Magam se értem, de napról napra rosszabb véleménnyel vagyok a máról...és visszasírom a tegnapot.Vagy ez teljesen természetes időskori tünet?
