2023. január 27., péntek

Stephen King idézet és egyéb gondolatok


"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."


Ezt ma, a gépemen szörfölgetve találtam. És mert mélységesen igaznak érzem, bemásoltam ide.Időm, mint a tenger, ráérek gondolkodni és néha olyan jó lenne beszélni bizonyos dolgokról - melyek nem titkok, nem dicsekedni és nem szégyellni-valók, csak az életem részei...Próbáltam a macskáknak mondani, hiszen ők vannak velem állandóan, de értetlenül néztek rám...Az "értő-szeműek" - meg részben eltűnnek lassan mellőlem, vagy nem érnek rám. (Arra nem is akarok gondolni, hogy nem érdekli őket...)

De ez is ott lapult:

Egy idős bácsitól a századik születésnapján megkérdezték: "Hogy lehet az, hogy te mindig boldog vagy?" Az öreg azt válaszolta: "Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok: Boldog legyek ma, vagy boldogtalan? ...és én a boldogságot választom..."

Azt hiszem ezt az idézetet ki kellene másolnom egy lapra és az ágyam fölé tűzni.



2023. január 25., szerda

Abaligeti szenzáció !

 


Amikor az ember „rossz passzban” van – akkor egy morzsányi jó hír is akkora, de akkora örömöt tud okozni, hogy azt elmondani nem lehet.
Ma reggel ez a hír várt (egymillió köszönet a küldőjének, vagyis, aki felhívta rá a figyelmemet, mert esetleg én nem vettem volna észre…):
https://ng.24.hu/termeszet/2023/01/24/amator-kutatok-tartak-fel-az-abaligeti-barlang-ujabb-szakaszat

"....Az Abaligeti-barlang fő ága mintegy 500 méter hosszú és két oldalággal is rendelkezik, ezek feltárása jórészt az 1963-64-es években lezajlott, de a teljes feltárásuk az időnként fellendülő kutatások ellenére a mai napig sem fejeződött be. Így van, ez az úgynevezett kettes nyugati oldalággal is..."

És ennek az oldalágnak a folytatását (mely nem is kicsike, most úgy saccolják kb.450 m) találták meg a barlangkutatók.

Ebben az u.n. kettes nyugati ágban anno én is dolgoztam !!! 7 évig voltam barlangkutató... El nem tudom mondani, milyen érzések kavarogtak/nak bennem…
Néha úgy érzem, hogy egy ilyen hír valahonnan „fentről” jön, csak azért, hogy kicsit felrázzon, megvigasztaljon engem…hogy képes legyek elfelejteni a szorongató mát és emlékezni tudjak az életem szép napjaira….

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2012/10/hallgatag-tura.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2009/02/mkbt.html
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2016/12/kalandozas-emlekek-szarnyan.html


2023. január 24., kedd

Minden mindennel összefügg

https://24.hu/tech/2023/01/22/szaud-arabia-neom-regio-epitkezes-modern-felhokarcolo-varos/

Hosszú cikk, nem akarnám bemásolni, de sajnos nem tudom, az ilyen anyagok meddig maradnak meg a neten... Nekem, amikor elolvastam, az első és egyetlen gondolatom az volt hogy "de jó, hogy nem élek már sokáig..." Én ezt, a cikkben leírt "szép új világot" már nem szeretném megismerni. A jelenlegi is túl sok - legalábbis néha ezt érzem.
Az is eszembe jutott, hogy az arab világ lakóinak/ban lehet valamiféle "nagyzási hóbort" - hiszen anno a fáraók is miket csináltak. Még mai szemmel nézve is néha megdöbbentő. Hát most hasonlót, modernizálva ugyan, de mégiscsak valami hasonlót készülnek tenni az arab sejkek.
És mindennek én is oka vagyok, mert autóm van, s abba benzin kell és az tőlük jön.
De ha holnap eladom az autómat akkor megváltozik valami ?
És egyáltalán...az efféle gondolkodóba-esések után minden alkalommal oda jutok, hogy a Föld túl szép és értékes hely ahhoz képest, hogy mi miképp viselkedünk, vele, rajta...
Új teremtés kellene.

Ha valaki nem látta a "terveket" - itt van ezekről egy film:


2023. január 23., hétfő

Mexikói szépség

Találtam néhány csodás, barlangos fotót...Aztán "rákerestem". Az alábbi ismertetőt találtam és rengeteg gyönyörű képet. Hátha nem mindenki hallott róla - én legalábbis eddig nem tudtam, hogy ez a barlang létezik, pedig.....

Az új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Park 189 km²-es területén található a világ egyik legnagyobb barlangrendszere. A barlangrendszer alapja egy korallzátony, amely 255 millió évvel ezelőtt keletkezett. A földtörténeti újkorban a fiatalabb rétegek lepusztulása miatt a felszínre került, és elkezdődött karsztosodása. Mintegy 80 barlangot tártak fel, közülük a legmélyebb, a 489 méter mélységű Lechuguilla-barlang. Ez az Egyesült Államok harmadik leghosszabb karsztbarlangja, folyosóinak hossza 209,6 km. Különleges értékei a bizarr formájú heliktitek (cseppkőfajta), amelyek olykor bokorformát képeznek. A Carlsbad-barlangban található az 1220 m hosszúságú, 191 m szélességű és 78 m magasságú „Big Room” nevű barlangterem, amely a világon az egyik legnagyobb.

A nemzeti park felszíne is különleges értékeket rejt. A vízszegény, félsivatagos terület növényfajokban gazdag, élnek itt különböző kaktuszok, arizonai diófák és jukkák. A 800 növényfaj mellett 60 emlősfaj és több mint 300 madárfaj él a területen.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Carlsbad_Caverns_Nemzeti_Park
https://hasanjasim.online/fantastic-virgin-pool-never-seen-by-humans-found-deep-in-new-mexico-cave/

Gyönyörű fotók láthatók itt: https://www.alamy.com/stock-photo/carlsbad-caverns-big-room.html?sortBy=relevant
Néhány kép, kedv-csinálónak:












Ha nem lenne olyan messze, (és egyéb "ha"-k) kedvem lenne Mexicóba elutazni....


2023. január 22., vasárnap

Én hol vagyok ezen a képen ?

https://www.facebook.com/Starvoyagers01


Ha ilyeneket látok, minden egyes alkalommal úgy érzem, jó rendesen fejbekólint a Jóisten, vagy a nemtudomki. Mert hát igen...hol vagyok én ezen a képen ? (..a mindenféle panaszommal, bajommal örömömmel - amiket olyan fontosnak érzek...)


 

2023. január 21., szombat

Várj reám

Mindig így járok... Ha valami régi dolgot a kezembe veszek - most ugye pár napja a verseskönyvet - olyan nincs, hogy öt perc múlva leteszem és visszamerülhet a feledés homályába. Természetesen a kis papírcsíkokkal jelölt kedvenceim közül újra elolvastam párat - és be kell valljam, az érzés majdnem ugyanaz volt, mint évtizedekkel ezelőtt.
Most egy másik verset mutatok be kicsit másképp, mint az előzőt. Szerettem Darvas Ivánt, a játékét, a hangját. Aki szintén így érez, hallgassa ! A vers: K. Szimonov: Várj reám. 


2023. január 20., péntek

Fontos versek


https://hiveminer.com/Tags/hervad%C3%B3%2Cvir%C3%A1g

 
Elolvasásra ajánlva kaptam egy verset, kinyomtattam, itt van előttem, fel-rajzszögezve egy másik, számomra fontos vers mellé. Valószínű ezt is minden nap el fogom olvasni.

SZABÓ T. ANNA: HAMU, LÁNG


Úgy pakolják ki majd az életünket,
mint a nagynéni házát, a gyerekkor
utolsó helyszínét, százéves tárgyak
borús múzeumát, a csengő csillárt,
fakó szőnyeget, sötét képeket,
rengeteg könyvet – srapnelnyomokat,
háborús sebeket, és ki tudja hol halt
emberek szignóit – polgári élet
éhezések árán fenntartott közegét –

színházbérletek, olcsó porcelán,
a márvány lámpaállvány csupa por,
az összegyűjtött régi szappanok
nyugatszagát is elnyomó halálszag,
vége, vége, szétszáll a semmibe,
csak álmainkban lesz egész, az emlék
megbízhatatlan, nincs, ki összetartsa,
a ház halott, ha gazdája halott –

de pár könyvet por és hamu között
fellapozunk, halkan beszélni kezd
egy régi szerző, egy elfeledett
fordító, él és szól a hang tovább,
mert aki könyvbe préseli magát,
az egy ideig biztos halhatatlan,
azt olvassák majd az üres szobákban
virrasztó gyászolók, nem hallgat el,

és felszáll majd a fejfáink fölé,
és megmutatja, kik voltunk mi mind,
mi fájt, mi volt jó, égő titkokat
gyógyítva kimond, és életet ad
minden halottnak, arcot és nevet,
hideg papírból tüzes meleg élet
csap ki, hűlt hamvainkból pőre láng,
a hit, a hit, a hit, hogy senki köztünk
nem élt hiába, és ez – megmarad.




2023. január 18., szerda

Időjárás 2023.január 18.

 


Doku-térkép a mai reggelhez, ahhoz, hogy hajnalban dörgésre és szakadó esőre ébredtem....
Ömlött az utcánkon, a járdámon....még a macskák is ijedten csücsültek az ablakpárkányon s néztek kifele. Én meg nem tudtam "vissza-aludni". És a térkép szerint mi még nem is a legjavát kaptuk...Ám ne panaszkodjak, ugyanis a Kékesen már 20 cm feletti a hó vastagsága. Akkor mégis inkább az eső essen...
De várom a következő hírt: árvíz januárban...mert ilyen esőzések után azt se tudom kizárni.

És ami várható:


2023. január 17., kedd

Nem, nem vagyok irigy.....

 ....de el nem tudom képzelni, miképp lehet ilyen fotót készíteni ? 

https://www.facebook.com/backtnature/

Ugyan nem értek hozzá, de meggyőződésem, hogy ez egy fantasztikus, valós, elkapott pillanat és nem valami "kitömött állat" tornagyakorlata... Na de hogyan csinálta a fotós ?????????


2023. január 14., szombat

Ki kell bírni

Amikor az ember gyenge, ösztönösen keres valamit, amibe kapaszkodhat…Legalábbis ha még élni akar…A kapaszkodók sokfélék lehetnek,  az én esetemben elsősorban a természet, a hegyek, erdők, virágok ilyenek. Szombaton végre jó idő volt, (január 14-hez képest túl jó is) de most nem bántam – és végre a barátnőmmel felmentem kedvenc helyemre a Lapisra. Nem tudnám megmagyarázni, miért olyan fontos és erőt-adó ez a helyszín nekem – de az, ki van már próbálva, garantáltan segít….

Most is ezt történt. Hoztam haza képeket, köveket és erőt, a rám váró napokhoz…

Tudom, hogy nem jó jel január 14-én a hóvirág, a teljesen kinyílt illatos hunyor, de engem most mégis megvigasztalt a látványuk. Az élet megy tovább, nem áll meg. Történjen bármi, szomorú esemény, vagy globális felmelegedés… Ha élni akarsz, tetszik, vagy se, alkalmazkodni kell….


A hunyorok már teljes pompában virítanak...


Ez utóbbi kettőt már megrágták az enyhe tél miatt életben maradt ilyen-olyan hernyók, vagy nemtudommik...



Hóvirág még kevés van - de van...



Szúrós csodabogyó - idén több termés-gömböcskével, mint tavaly....


Napozik a katica és a bodobács. Ilyen a békés egymás mellett élés.


Ő ott maradt, habár szép kő....

... a mosolygó orrszarvút pedig hazahoztam....(remélem látod ....)

Aki olvassa a blogomat, emlékezhet ezekre a különös, mélykék, bársonyos fagombákra...még megvannak.

Hamar kezdenek nőni az árnyak...hiába, még csak január van.