Nem kell elolvasni....Ezt (is) a FB-on találtam és bevallom, nem tudtam/ismertem Tesla élet-történetét....Számomra érdekes újdonság volt. Mivel a FB-ról bármikor eltűnhet, szerettem volna megőrizni, ezért aztán az egész anyagot bemásoltam ide..... (Velem meg amúgy sem történik semmi olvasni-valóan érdekes...)
*Nikola Tesla: Aki meghódította a világot, és egy galambbal halt meg**
Ő adott energiát a világnak – és egy szállodai szobában halt meg, egyetlen galamb társaságában.
1943. január 7-én Nikola Tesla egyedül halt meg a New Yorker Hotel 3327-es szobájában. 86 éves volt. Egy Alice Monaghan nevű szobalány két nappal később talált rá, miután végre figyelmen kívül hagyta a "Ne zavarjanak" táblát, amit az ajtóra akasztott. A halottkém szívkoszorúér-trombózist állapított meg. Nem merült fel gyanús körülmény.
Az ember, aki segített megvilágítani a modern világot, a sötétben halt meg.
Tesla élete utolsó tíz évét ebben a szállodában töltötte – a 33. emeleten, a 3327-es és 3328-as szobákban. Ritkán engedett be látogatókat. Amikor a személyzetnek mégis be kellett lépnie, megkérte őket, hogy maradjanak legalább három láb távolságra. Egyszerű ételeket evett, amelyeket a szálloda séfje készített neki külön – meleg tejet, kenyeret, mézet, zöldségleveket. A világa néhány száz négyzetlábra és egy napi sétára a parkba zsugorodott.
Az a séta mindig a galambokról szólt.
Tesla minden nap etette őket, de volt egy bizonyos galamb – egy fehér –, amely olyan helyet foglalt el a szívében, amit semmi más nem tudott betölteni. Egyszer azt mondta, úgy szerette azt a madarat, ahogy egy férfi szeret egy nőt, és hogy az is viszontszerette őt. Amikor a galamb meghalt, valami lényegesnek tűnt el belőle. Egy barátjának azt mondta, amikor a fény kialudt a madár szemében, tudta, hogy a saját élete munkája is véget ért.
Szinte lehetetlen összeegyeztetni azt a képet – egy öregember eteti a galambokat a parkban – azzal a figurával, aki Tesla néhány évtizeddel korábban volt.
Az 1890-es években Nikola Tesla Amerika egyik leghíresebb embere volt. Több mint hat láb magas, kifogástalanul öltözött, nyolc nyelven beszélt, és rendkívüli bemutatókat tartott, amelyek szóhoz sem juttatták a közönséget. Drót nélkül világított meg gázzal töltött csöveket, mesterséges villámokat hozott létre colorado springs-i laboratóriumában, amelyek mérföldekről látszottak, és olyan kísérleteket végzett, amelyek elmosták a határt tudomány és mágia között.
Hozzájárulásai a világhoz nem illúziók voltak. Tesla kifejlesztette a többfázisú váltakozó áramú indukciós motort és az AC áramátviteli rendszert, amely George Westinghouse-zal partnerségben legyőzte Edison egyenáramát az úgynevezett Áramok Háborújában. Ez az AC rendszer ma is az elektromos hálózat alapja, amely világszerte otthonokat és városokat lát el energiával.
Körülbelül 300 szabadalmat birtokolt 26 országban. Alapvető munkát végzett a vezeték nélküli átvitel, a távirányítás, a fluoreszkáló világítás és a forgó mágneses mező területén. Vezeték nélküli kommunikációt, megújuló energiát és globális információs hálózatokat képzelt el, jóval azelőtt, hogy bármelyik létezett volna.
De ahogy a víziói egyre nagyobbak lettek, a pénz elapadt.
Legambiciózusabb projektje – a long island-i Wardenclyffe-torony, amelyet vezeték nélküli energia és kommunikáció globális továbbítására terveztek – elvesztette finanszírozását, amikor a befektető J.P. Morgan kiszállt. A tornyot végül lebontották. Tesla hírneve zseniről különccé változott. Ugyanaz a merészség, amely áttöréseit táplálta, most már praktikátlannak, sőt instabilnak tüntette fel.
Az 1930-as évekre szinte fillérek nélkül maradt. A Westinghouse, a szabadalmaira birodalmat építő cég, hallgatólagosan fizette a szállodai szobáját kötelességtudatból. Tesla időnként sajtóinterjúkat adott, amelyekben olyan találmányokat írt le, amelyek tudományos fantasztikumnak hangzottak – halálsugarak, vezeték nélküli energiasugarak, kommunikáció más bolygókkal. A világ már továbblépett más hősökre.
Aztán meghalt. És a világ megállt.
Több mint kétezren vettek részt a temetésén a New York-i Katedrálisban. Nobel-díjasok, feltalálók, diplomaták és New York-i tisztviselők töltötték meg a padsorokat. Eleanor Roosevelt first lady részvétét fejezte ki, írva, hogy ő és az elnök hálásak Tesla tudományhoz, iparhoz és az országhoz való hozzájárulásáért. I. Péter jugoszláv király koszorút küldött.
A búcsúztatók úgy hangzottak, mint bocsánatkérések – az a fajta, amit akkor adsz, amikor túl későn jössz rá, amid volt.
Néhány hónappal halála után az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága az ő javára döntött egy szabadalmi vitában, elismerve a rádiótechnika alapvető hozzájárulását – azt a munkát, amiért Marconit hosszú ideig elismerték.
A történelem azóta lassan helyreigazítja a feljegyzéseket.
Ma Tesla neve mindenhol ott van – egy elektromos autógyártó cégen, a mágneses mező mértékegységén, múzeumokon, utcákon és emlékműveken szerte a világon. Arca szerb fizetőeszközön szerepel. Hamvai egy aranygömbben nyugszanak a belgrádi Nikola Tesla Múzeumban, amelyet több mint egymillióan látogattak meg megnyitása óta.
Csődbe ment, egyedül halt meg, és nagyrészt elfeledve a világ által, amelynek felépítésében segített. De az áram, amelyet segített megszelídíteni, továbbra is zúg minden falban, minden városban, minden képernyőben, amelyen ezt olvasod.
Tesla nem élte meg, hogy a világ utolérje. De utolérte. És nem fogja elfelejteni....
