2019. szeptember 22., vasárnap

Abaliget forever


Annyira, de annyira rám fért már ez a kis kimozdulás ! Nem kell elmenni a világ végére, itt a közelben is van sok szépséges látnivaló, sőt ezek plusz ajándéka, hogy már nem először látom, és előre örülhetek a szépségeknek. Van ugyan – sajna – egy szomorúbb oldala is a  kirándulásaimnak – s néha bizony az jut szembe: tán utoljára látom. Így volt ez tegnap délután is. Jó is volt, szomorú is, vidám is, bánatos is, de napsütéssel és mindenképp megőrzendő emlékekkel teli.
Mert Abaligeten jártam.
Az útvonalunk: 




A barlang bejárata
 
A hajdani turistaház, ma denevérmúzeum
A barlang előtti tó
Barátnőmnek régóta ígértem ezt az utat, barlangnézéssel egybekötve és olyan szerencsénk volt, hogy a szépséges őszi napok egyikének délutánjára esett a választás. Így hát az időre se lehetett panaszunk.

Aki tudja, tudja, aki nem, annak mondom: évekig jártam a barlangosokkal s emiatt aztán az abaligeti barlangot is végigsétáltam jó párszor… igaz X évtizeddel ezelőtt… De olyan csodás az emlékezet… A tegnapi ebédet nem biztos, hogy azonnal meg tudom mondani, de ennek a barlangnak a részteleire máig jól emlékszem. Sőt nem csak a barlang-részletekre, hanem az ottani eseményekre is. Pedig hát több, mint 50 évvel ezelőtti emlékek ezek.

No, mindegy, nem nosztalgiázni akarok itt, végülis bementünk a barlangba. Igen jó kis idegenvezetőnk volt, de pechünkre a kicsi csapatban (=10 fő) volt egy már sörrel alaposan meglocsolt pár – hát nem sok kellett, hogy miattuk a túra félbemaradjon. Nem is tudom, miképp lehetne megoldani, hogy alkoholos emberek ne mehessenek be a barlangba… Kellemetlen volt. Szerencsére azonban a végén, a nagy teremből hamar lekoptak és maradt ott nekem pár percem visszaidézni és visszasírni kicsit az ifjúságomat, minden szépséges emlékével egyetemben.

De aztán erőt vettem magamon, nem ez az első olyan dolog, amitől most már mindörökre megválok. Oly sok mindenem veszett már el az életem során…

A barlang szépen fel van újítva. Járdák, korlátok, világítás. Fényképezni azonban most már nem lehet. No de a net mégiscsak tele van fotókkal, innen mazsoláztam párat, és rengeteget elmentettem magamnak.

Az alábbi képek zömét innen  hoztam:  
egy néhányat meg a netről össze-vissza... 

(Nehezen tudtam megállni, hogy "csak" ennyit tegyek be ide...)










Szerintem ez szenzációs kép... Látod, amit én látok ?

 
(Bocsánat, ha ezesetleg unalmas volt, de vagy két órát vacakoltam, míg a sok fotóból ezt a "párat" kiválasztottam...Nekem sokat mondanak - sajnálnám, ha untattak valakit.) 
A barlang legnagyobb, cseppkövekben leggazdagabb része a Nagyterem.

Itt látható, Vass Bélának, a nagyterem 1954 évi felfedezőjének  emléktáblája. (A másik emléktábla az orfűi, hajdani „barlangász kis ház” helyén álló, mostani „Mecsek háza” falán látható.)



A hűvös és sötét barlangjárás után jólesett egy forró kapucsínó a bejárat melletti kis teraszon, miközben csodáltuk a csendes tavat, a békés környezetet. Ugyanis „sima” őszi hétköznap délután volt, vendégforgalom szinte semmi. Ilyenkor jó ilyen helyen lenni. Én legalábbis utálom a tömeget….

Körbesétáltuk a tavakat és készítettem itt is pár fotót, majd elindultunk Hetvehely felé Pécsre. Ezzel az úttal szinte körbejártuk a Mecsek Nyugati szárnyát.

Abaliget 2. tó

Útközben megálltunk a hetvehelyi tónál, itt is készült pár fotó – és itt is rengeteg kikerics nyílt. Hiába no, jókor kell lenni jó helyen… 
 

Hetvehelyi horgásztó
 
Vad-csicsóka


Gyönyörű kikericsek

 
Fotóztam pár erdőirtásos  részt is és felkúsztam egy helyen az „új telepítés”-hez – hát siralmas… Hogy ezekből fa nem lesz, az biztos…


Remélem látszik, hogy hol volt "erdő"

"Új telepítés"

Lesz ebből valaha tölgyfa ?????

 
Kiszáradt lombú tölgyek
 
Karmazsinbogyó (invazív)

Zsurló - útmenti vizesárok mellett

 
Őzike lábnyoma
 
Jakabhegyi vörös-homokkő-szív- valahonnan a triászból.(Sugárzik-e ? )
 
Mindent egybevetve – az itt-ott felbukkanó szomorúságot leszámítva - igen kellemes délután volt. Elteszem a kedves emlékeim közé.





2019. szeptember 21., szombat

Kis képes mese a Makár hegyről és a hegy kapcsán egyebekről


Találtam egy jó kis anyagot Pécs „nevezetes” helyeiről, kimazsoláztam belőlük egyet – és összeszedtem a tudnivalókat, vagy tudni érdemeseket róla, hátha érdekel valakit. (Vagy csak önmagamnak, felidézve bizonyos emlékeket) Íme:

Makár vagy Makár-hegy Pécs egyik városrésze a Mecsek-oldalban, a Jakabhegyi út, az Egyetemváros, a Szigeti út és a Magyarürögi út között. Magassága ~277 méter.

Rákattintva nagyítható: a Makár hegy térképen

Pécs kialakulása már az újabb kőkorszakban (cca. 6000 évvel ezelőtt) megkezdődött, elsősorban a Mecsek védett lankáin. Ezen helyek egyike volt a mai Makár domb is ahol már zárt település volt. A Makár dombi ásatások során a rézkorszakból és a bronzkorból is több lelet került elő.


A néphagyomány szerint Makár Jánosról kapta nevét. Vélhetően azért, mert Makár ezredes 1686. október 22-én érdemeket szerzett Pécs felszabadításában. Makár János óbester zsoldos-hadserege szabadította fel a pécsi várat a török alól. A sereg horvát, magyar és német anyanyelvű katonákból állt. Akkori városvezetés hálából az óbesternek ajándékozta a Basamalmot, és a szőlővel gazdagon betelepített Makár hegyet, valamint több lakóházat.(Mások ezt cáfolják.)

(Mellesleg itt említem meg, hogy a Basamalom nevét a legendák szerint, Terjéki Hasszán basa malmáról kapta, amit lassan egy évszázada elbontottak.   https://hu.wikipedia.org/wiki/Basamalom - ezt is elolvasásra ajánlom !)



Két - szerintem nagyszerű - távolból készült képe a hegynek

Ám valószínűbb, hogy Makár ezredesnek ezen a helyen nagyobb szőlőterülete volt.

Pécs leghíresebb, fehér bort termő szőlőhegye volt itt, ma már sajnos a folyamatos beépítések miatt, a szőlőterület jelentősen lecsökkent. A hegy tetején valamikor földvár volt és egy kisebb kőből épített erődítmény.




Ez a fenti három saját fotó - nekem nagyon tetszettek, nem tudtam ellenállni, hogy betegyem ide.....

A Makár család Pécsett jelentős vagyonnal rendelkezett. 1665-1722 között négy lakóház, illetve telek volt Makár ezredes tulajdonában.



Az egyik romos telket (a mai Anna utcában) 1721. június 21-én Makár János Lipót a horvát közösségnek adományozta, hogy ott iskola létesüljön. 1722-ben jezsuiták irányításával, társadalmi munkával és közköltségen a romos épületet helyreállították és az iskolát megnyitották. Az épületben később emléktáblát helyeztek el. 
(Az emléktáblán nincs  feltüntetve, hogy én ott jártam első osztályba  😊  - az épület ugyanis 1951-ben még iskola volt.)

1992-től itt üzemel a Pécsi Horvát Színház. https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9csi_Horv%C3%A1t_Sz%C3%ADnh%C3%A1z





Ami most az Anna utcai iskola helyén van: a Horvát színház.

Ha érdekelne az Anna utca és környéke is, itt írtam róla:  http://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/10/morzsak-az-eletembol.html

 


Infók:






Képek:






2019. szeptember 20., péntek

Mit vegyek fel ?



Ma láttam a tévében, hogy vannak fiatal lányok, akiknek  legnagyobb problémája, hogy milyen ruhát vegyenek fel reggel. Ezért aztán az egész ruhatárukat lefényképezik és már van valamiféle „mobil app” – ami adott napra, adott ruha-összeállítást javasol.

Komolyan mondom jobban már nem fog meghülyülni a világ… Nem kezdem én most el, hogy „bezzeg az én időmben…” – pedig lenne mit mesélni…

Na de hogy valaki, a sok rongyából még választani se tudjon…. Hát…. megvan róla a véleményem.

Persze tudom, senkit se érdekel. De azért véleményem van.