Bocsánat, kedves olvasó, ez a mai post megint inkább "csak magamnak" készült....Elég nekem este felpillantani a mélykék égboltra, felfedezni rajta pár látható és felismert csillagot - és én attól már egy picit boldog tudok lenni.....
És nem tehetek róla, de engem az
ilyen és ehhez hasonló cikkek teljesen ledöbbentenek…vagy nem is tudom, milyen
szót használjak. Értem is meg nem is. Történések, számadatok …nem az én
egyszerű földi agyamhoz mértek…És mégis, mégis valahogy elképzelem, és
elvarázsol….Tényleg olyan, mint gyerekkoromban a mese….azokat is mindig nagyon
szerettem hallgatni, később olvasni, mert a fantáziámat valami varázslatos
világba voltak képesek röpíteni.
A NASA Voyager 1 űrhajója átlépte a heliopauzának nevezett határt - a Nap hatásának külső peremét, ahol a napszél
találkozik a csillagközi térrel. De amit ott talált, meglepte a tudósokat: egy
intenzíven felmelegített plazma régió, mely 17 000–50 000°C hőmérsékletet ér el.
De most jön a furcsa rész: a szélsőséges hőmérséklet ellenére, ezt a régiót nem érezné
melegnek egy ember. A plazma hihetetlenül ritka - sokkal üresebb, mint
bármilyen vákuum, amit a Földön létrehozhatunk - így túl kevés részecske
van ahhoz, hogy hatékonyan átvigyük a hőt. Más szóval, ez egy "forró"
régió, ami valójában nem égetne meg.
Ez a határ védőpajzsként működik. A
helioszféra a káros kozmikus sugárzás nagy töredékét eltéríti, segít lehetővé
tenni a földi életet. Mögötte ott fekszik a galaxis nyers környezete.
Most több mint 15 milliárd mérföldre (24 milliárd kilométerre) a Földtől, a Voyager 1 továbbra is
küld adatokat erről a határról. Ez a valaha épített legtávolabbi ember
által készített tárgy - még mindig egy olyan régiót fedez fel, amelyet űrhajó
még nem ért el. Naprendszerünk legvégén a tér nem üres…..
(Azt már csak én teszem hozzá, hogy biztos van ott még valami – amiről nem is tudjuk pontosan, hogy mi…tényleg olyan ez, mint egy mese…pedig nem az.)
