2026. november 17., kedd

Alekszandr Puskin: Ördögök

Egy FB. oldalon találtam M.Lermontov: Távol a kék ködben fehéren c. versét.(https://www.facebook.com/profile.php?id=61560651462291)  és azonnal a nekem nagyon kedves, rég még kívülről is megtanult vers jutott eszembe. Mivel emlékezetem szerint nem szerepel a blogban, akkor most megőrzöm itt is.

Alekszandr Puskin: Ördögök

Gyűl a felleg, száll a felleg,
búvik fenn a holdkaréj,
záporoznak sűrű pelyhek,
zord az ég és zord az éj.
Szánon szűz havakba vágunk,
cseng a csengő: csin-csin-csin...
Szörnyű út ez pusztaságunk
láthatatlan utain.

- Hajrá, hajts!...- "Uram, hiába,
nem bírhatja már a ló,
elvesz itt szemem világa,
vág a szél és vág a hó.
Nincs út, és nő a hó a széllel,
erre balszerencse vitt,
s most a rossz lélek vezérel,
az kerget minket itt.

Nézd, most csúf száját kinyitja,
köp, süvöltő hangot ad:
nézd, a mély felé taszítja
most a megvadult lovat.
Most előttem - megnagyítva -
útjelző gyanánt kinyúlt,
aztán villant, mint a szikra,
pattant és a ködbe hullt."

Gyűl a felleg, száll a felleg:
búvik fenn a holdkaréj,
záporoznak sűrű pelyhek,
zord az ég és zord az éj.
Állunk, hasztalan siettünk.
Néma csengőnk. Hogy havaz!
Áll lovunk...Mi az megettünk? -
"Vén facsonk vagy farkas az."

Nő a hóvihar vadulva,
szél zihál, a ló nyihog.
Nézd csak: ott van, ott les újra,
nézd, a két szem hogy lobog!
Száguld már a ló riadva,
cseng a csengő: csin-csin-csin...
S látom, már a rém csapatba
gyűl a puszta halmain.

Ártó lelkek száz alakban
(holdfényben dereng a domb)
ott kerengnek nagy csapatban,
mint a szélvert őszi lomb...
S mind danolnak megbomolva
és az ének oly fura...
Mire szól? Halotti torra
vagy boszorkánylakzira?

Gyűl a felleg, száll a felleg:
búvik fenn a holdkaréj,
záporoznak sűrű pelyhek,
zord az ég és zord az éj.
Rémek szállnak nagy rajokban
fel magasba - mennyien!
És a kín e vad jajokban
szétszakítja a szívem!

/Ford.: Áprily Lajos/


Nagy meglepetéssel állapítottam meg, hogy ez a vers -legalábbis ha jól kerestem- az egész hatalmas net-világban csak egyetlen helyen volt olvasható - eddig. 
No, akkor mostantól itt lesz másodszor...
(Csak zárójelben: azt azért nem szeretném, ha ezzel "megidéztem" volna a versben leírt időjárást...)

2026. november 16., hétfő

Hallottál már a csillogó pirosliliomról ?

(...ami se nem csillog, se nem piros?) Mert én még soha, miközben több, mint 10 éve őrizgetek egy tövet az egyik benti, kicsi cserepemben. SOHA nem virágzott, fogalmam nem volt a nevéről, egy régi - már évekkel ezelőtt meghalt - nénitől kaptam, de egész biztos vagyok benne, hogy nem mondta meg a virág nevét, tán ő sem tudta...Idén nyáron új földet kapott a kis virág....és láss csodát életében ELŐSZÖR, NÉGY virágot hozott !! Azt nem mondom, hogy  olyan, mint az alábbi (szerintem) reklám képen látható - de nekem hihetetlen nagy örömöt okozott. (Az enyémnek - sajnos a nem igazán jó helye miatt - kicsit hosszabbak a virágszárai, és nincs is olyan sok virágocska egy szálon, mint a leírásban látható képen - de nem baj, mert én nagyon boldog vagyok az enyémmel !!!)

Most csak ilyen "összevissza" fotóim vannak a virágomról - de talán így is látszik, hogy milyen szépség !!




(Ezt csak azért tettem ide, mert olyan mókás, hogy az udvar is látszik az előszoba ablakban...kintről befelé fotóztam) 

Gyönyörű kis virágom neve: Nerine bowdenii magyarul csillogó pirosliliom (más néven kerti nerine vagy guernsey-liliom). Az amarilliszfélék családjába tartozó, Dél-Afrikából származó, rendkívül dekoratív őszi virágzású hagymás dísznövény. A nevéről:  A görög mitológiában Nerine (vagy Neréisz) a tengeri nimfák (nereidák) egyike volt; a növény ezt a költői elnevezést kapta finom, csillogó szirmai miatt. (Piros és fehér virágú is létezik.)

Egyébként - már csak kíváncsiságom miatt is - megnéztem, hol van ez a Guernsey ? Nos: Guernsey brit korona alá tartozó, önálló közigazgatással rendelkező terület. Bár földrajzilag Franciaországhoz fekszik közelebb, politikailag és történelmileg a brit uralkodóhoz  tartozó u.n.  koronafüggő terület ...

A fajnév egy valós személy, Athelstan Hall Cornish-Bowden (1871–1942) brit földmérő nevét őrzi. 
  • A felfedezés: Cornish-Bowden Dél-Afrikában (Kelet-Fokföldön) dolgozott földmérőként. 
  • A behozatal: 1899 és 1903 között ennek a különleges, őszi virágzású növénynek a hagymáit elküldte Angliába az édesanyjának, aki továbbadta azokat a botanikusoknak. 
  • A névadás: Amikor a Királyi Botanikus Kertek (Kew Gardens) szakembere, William Watson 1904-ben tudományosan leírta az új fajt, a család kérésére a felfedező után nevezte el bowdenii-nek. 
(Érdekesség: Bár a név megegyezik a bowdenhuzalt feltaláló Ernest Monnington Bowden vezetéknevével, a két család között nincs közvetlen kapcsolat. Ezenkívül a „Nerina Bowden” ma már létező személynévként is előfordul, mivel a Nerina olasz eredetű női keresztnév, a Bowden pedig gyakori angolszász vezetéknév.)
Na, ha ennyi "nyomozási eredménytől" és magától a virágtól nem ájultál el eddig, akkor én már ennél különösebb nyomozásra nem  vagyok képes. (De esküszöm, tátott szájjal készítettem ezt az anyagot, mert akármit írtam ebbe az átok gépbe, hát azonnal mutatta a választ....)

Ez a netes kép.......de az enyém akkor is SZEBB!!!!


2026. november 15., vasárnap

Az állatok és mi....

(Falevelek zöme eltakarítva - egyéb komoly feladat nincs a hét végére..tehát jöjjenek a macskák...) 


A szöveget innen hoztam: https://naesmost.hu/miert-szeretjuk-neha-jobban-az-allatokat-mint-az-embereket/
Bemásolom az egészet:

Mindenki vágyik valakire, aki mellett önmaga lehet. Aki a rossz tulajdonságaitól, a téves döntéseitől, a külsejétől függetlenül is mindig ugyanúgy szereti. Aki még soha nem áltatta hamis ígéretekkel. Sokan pedig mindezt az állatokban találják meg. A kiskedvenc iránt érzett szeretet gyakran legalább olyan mély – vagy akár mélyebb – lehet, mint amit embertársaink iránt érzünk. De miért?

Az emberi kapcsolatok bonyolultak
Nekünk, embereknek sokkal könnyebb félreértenünk egymást. Ráadásul a legszorosabb kapcsolatainkban is elvárások, korábbi traumák, félelmek, káros viselkedésminták teszik próbára mindkét fél részéről a szeretetet. Egy kutyát, cicát vagy épp papagájt viszont egyáltalán nem izgat, hogy a gazdáját éppen előléptették-e, hogy mennyit keres, vagy épp az elmúlt hónapban hány kilót hízott. Nem zaklat minket a kérdéseivel, és nem hánytorgat fel korábbi veszekedéseket sem. Egy rossz nap után nem tukmálja ránk a tanácsait, nem oktat ki, hogy mit kellett volna tennünk – egyszerűen csak odabújik és szeret.
Az állatoktól sokan éppen azt kapják, ami az emberi kapcsolataikból időnként hiányzik: az ítélkezésmentes elfogadást.
A pszichológiai kutatások szerint a háziállatok sok ember számára valódi érzelmi támaszt jelenthetnek. A vizsgálatok szerint persze ez nem feltétlenül helyettesíti az emberi kapcsolatokat, viszont nagyon jól kiegészítheti őket.

Mert szükségük van ránk.
Azt sem szabad alábecsülni, hogy lehetőséget kapunk tőlük a gondoskodásra. Egy állatnak teljes mértékben tőlünk függ az egészsége, a biztonsága, a boldogsága. Miközben pedig mindezt biztosítjuk, megélhetjük, hogy mi is fontosak vagyunk valaki számára – ez pedig elengedhetetlen érzés a kiegyensúlyozott létezéshez. A helyzet tehát abszolút win-win.

Tényleg jobban szeretjük őket?
Bár az ember néha hajlamos erre a kérdésre igent mondani, a válasz inkább ez lehet: nem jobban, de másképp. Attól pedig, hogy valaki imádja a kutyusát vagy a cicáját, még egyáltalán nem biztos, hogy csalódott az emberekben. A kettő kiválóan megfér egymás mellett.
Azon viszont talán érdemes egyszer elgondolkodnunk, hogy mi lenne, ha azt a türelmet és elfogadást, amivel a kedvenc állatunk felé fordulunk, az embertársaink felé is gyakorolnánk… Ha ugyanolyan szeretettel fogadnánk el a másik ember rossz tulajdonságait, mint amikor a cicánk ötödjére sodor le mindent a mancsával a szekrényről szándékosan.
Ki tudja… talán jobb lenne a világ.

Zizi és Pisze (Nincs ilyenkor jobb hely, mint a gázkonvektor teteje...😊)

2026. november 14., szombat

Boldog, szép ifjúságom...

Úgy szeretném tudni, hogy a korombeliek közül kinek van az alábbi dallal kapcsolatban valami szép emléke...Jó, nem kérdezem, csak úgy meditáltam rajta...

Nekem ugyanis van...Imádtam IMÁDTAM táncolni és táncoltam is, amikor és ahol erre alkalom adódott. Hogy ezt a számot hányszor lépkedtem végig és hány táncpartneremmel - nem tudom megmondani, de egy biztos, sokan voltak. A táncpartnerek is a tánclépések is...

És (mint minden rendes öregember) oly szívesen merengek ifjúságom szép emlékein.. ..

Ezt lehet tudni a dalról:

A What Is Love című 1993-as eurodance slágert Haddaway (teljes nevén Nestor Alexander Haddaway) adta elő, és eredetileg lassú balladának szánták, mielőtt világhírű tánczenei himnusszá vált.

Haddaway eredetileg nem akart szólóénekes lenni, hanem producerként dolgozott Németországban. Csak azért vállalta el a felvételt, hogy segítsen egy nehéz anyagi helyzetben lévő barátjának, aki a Coconut Records kiadónál dolgozott.

A dal szerzői és producerei, Tony Hendrik (Dee Dee Halligan) és Karin Hartmann (Junior Torello) eredetileg egy lassú balladát írtak. Azt kérték Haddawaytől, hogy énekelje el úgy, mint Joe Cocker. 

Haddaway nemet mondott a Joe Cocker-utánzásra, és saját elképzelése szerint formálta át az énekdallamot. Tony Hendrik ezután nagyjából másfél-két hétre bezárkózott a stúdióba, és elkészítette a ma ismert, pörgős eurodance alapot.

És egy szám: eddig 507 millióan hallgatták meg...hát ez se semmi....

Itt a wiki ismertetője: 

2026. november 13., péntek

Ez érdekes.....

Egyre kevesebbet nézem a tv híradókat. Egyre gyorsabban "pörgetem" a FB híreket...mert valahogy csupa olyasmi kerül a szemem elé, amitől minimum ideges leszek, vagy elszomorodom. De néha, néha találok érdekességeket. Tegnap pl. ezt, ami bemásoltam ide alább. Én nem tudtam erről - talán más se...NÉGY rendszeres olvasómon kívül talán véletlenül idetéved valaki és érdeklődve elolvassa...Nos nekik is szeretettel küldöm ezt a "felfedezésemet".

https://www.facebook.com/erdolet
Képzeld el, hogy van két cső, de csak az egyik alatt folyik a víz, méghozzá olyan módon, hogy a nedvesség nem szivároghat be a csőbe. Szóval a víznek semmi nyoma nincs a csőben.
Monica Gagliano pontosan ilyen Y alakú csövecskébe ültetett bele borsópalántákat, és az elágazásnál a borsó gyökere kiválaszthatta, merre nő tovább. És kitalálta, melyik az az ág, ami alatt ott a víz. De vajon hogyan?
Kiderült, hogy a borsópalánta a víz hangjára figyelt. Észlelte a folyóvíz rezgését. És ami ennél is furcsább: amikor a kutatók a víz hangjának a felvételét játszották le neki, a gyökér annak nem dőlt be. Meg tudta különböztetni az igazit a felvételtől. Elképesztő, nem?
Ha azonban volt elég nedvesség a földben, akkor a borsó rá se hederített a víz hangjára. Csak akkor kezdett rá figyelni, amikor hiányzott neki a víz.
Néhány éve Lilach Hadany csapata másik oldalról vizsgálta meg ugyanezt a kérdést: mikrofonokat tettek a növények köré, és kiderült, hogy a szomjazó növények hangot is kiadnak. Egy szárazságban lévő paradicsom óránként harminc-ötven kattanást hallat, az a paradicsom viszont, amelyiknek van elég vize, szinte teljesen néma.
Kukoricán, búzán, szőlőn és kaktuszon is ugyanezt találták, és kiderült, hogy mindegyik fajnak megvan a maga „beszéd” mintázata. Egy méterről is hallani — csak éppen az ultrahang tartományában van, úgyhogy a mi fülünk nem fogja fel.
Szóval úgy tűnik, hogy a növények beszélnek, és hallgatóznak is.

És egy ma reggeli kép:

A jobb oldalon látszó 3 szemeteszsákon kívül az autó mögé van dugva még kettő - levelekkel teli...és ugye, még nem vagyok a végén...kicsit könnyebb lenne, ha nem esne most az eső, de megoldom......ezt is...


Fügefa

Didereg a fügefám,
Abbáziába vágyik.
Ledobta levélruháját,
s csodálkozik, hogy fázik.

Ó pedig, de messze még
a napsugár melege !
Hat hónap míg újra nő
karéjos levele.

Itt születtünk északon,
hol messze a tenger,
sosem látja, csak álmodhat
kékjéről az ember.

Én már jártam lent, Pulában.
Rég volt. Tán igaz se.
Só-szagú szél, tengermoraj
messze vagy. De messze !

Novemberi éjszakákon
a fügefám és én
titkon, csendben beszélgetünk,
vágyakozva álmodozunk,
halni oda kívánkozunk
életünknek végén.

(1988)

2026. november 12., csütörtök

2026.11.12. reggel

Hurrá ! Megint esik ! Még ha csak csendesen is...de jó lenne, ha egész nap esne..........(Nem hiszem, hogy kívántam valaha is életemben ilyent, de most igen...) 





Fügefámtól is búcsúznak levelei (lesz mit összesöpörni...)


Hogy (egyes) emberek milyen ostobák

 



Amikor megláttam azt a fotót, azonnal tudtam, hogy valami "rendellenesség" és nem millió kis "gombostű" egy darázsban.El is olvastam a tudnivalókat erről a különös dologról, ha érdekel itt van:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cordyceps

Egy mondat az ismertetőből: Több jel is arra mutat, hogy már 48 millió évvel ezelőtt is képesek voltak ezek a gombák befolyásolni a gazdatestük viselkedését. E nyomokat több millió éves fosszíliákon sikerült fellelniük a kutatóknak.
A FB.on nem találtam meg másodszorra, de ez az oldal is hasonlókat mutat: https://www.facebook.com/groups/1400805136858919 ....
Olyan idétlen kommentek jöttek ehhez a képhez, hogy az ember esze megáll. Csak azt nem tudom, ha valaki olyan buta, hogy még helyesen írni se tud, (nem, hogy értelmesen kérdezni) akkor miért nem fogja be a száját ???

(O.K....ez egy költői kérdés volt...Részben azért van itt szegény darázs, mert szörnyen bosszant az a sok baromság, amit írnak egyesek...igaz, az a "kettes" meg hülye, aki elolvassa és bosszankodik miatta...😉 )

2026. november 11., szerda

Nem vagyok hajlandó

(Kép a FB-ról)

Bár többen lennének, akik így gondolkodnak - és valószínű a listát még lehetne bővíteni is. Csakhogy..sajnos birkának lenni és bégetve a nyáj után menni egyszerűbb(nek tűnik)...
De végül hová  is mennek a birkák? hol végzik ? (és előtte még a bundájukat is lenyírják...)

2026. november 10., kedd

Végre eső !

Ha nincs, vagy kevés, az is baj...de ha sok........

https://mult-kor.hu/tiz-teny-a-kozepkori-europa-egyik-legsulyosabb-ehinsegerol-20261109


Ezt  a szöveget tegnap este találtam....tán megidéztem vele az esőt ??? Mert ma reggel(vagy tán már éjjel is itt volt, de ) esik az eső...!!! Nem zuhog, de szép csendesen esik...bárcsak tartana napokig. Talán még az is kevés lenne ennyi szárazság után. Szinte hallani vélem a természet boldog sóhaját...





..."Üres a fészek, elrepült belőle...."


2026. november 8., vasárnap

Ősz itthon meg a Havihegyen




Ősz 

Pirosat virágzik a vadszőlő,
levele lesz szirma, ötágú virága.
Pár napig szép csak,
aztán némán lehull az őszi sárba.
A sárga-cakkos tölgylevél
követi guruló gesztenyék útját,
a dió is szétpattintja burkát,
utolsó ernyőit a pitypang
szerteszét röpteti.
Köd-könny rezeg halott levélen,
elfekszik a fű is a réten,
korán húzza rájuk takaróját az ég,
még hat óra sincs, de itt a sötét.
2015