2026. szeptember 28., hétfő

Itt az új vész....

Megjelent Magyarországon a pöttyös lámpahordó-kabóca – és ezt a rovart most tényleg érdemes megtanulni felismerni.

A Nébih laboratóriuma megerősítette: Magyarországon is megjelent a pöttyös lámpahordó-kabóca (Lycorma delicatula). Ráadásul nemcsak hazánkban számít újnak – ez az első igazolt előfordulása az Európai Unió területén is.
Az első hazai példányra nem egy célzott hatósági felderítés során bukkantak. Egy Bács-Kiskun vármegyei lakos vett észre 2026 nyarán egy számára ismeretlen rovart a saját ingatlanán, lefényképezte, majd bejelentette a Nébihnek. A laboratóriumi vizsgálatok később igazolták, hogy valóban erről az Ázsiából származó idegenhonos fajról van szó.
Ez azért különösen fontos történet, mert megmutatja: egy kertben készített fényképnek most tényleg növényvédelmi jelentősége lehet.
A fiatal példányokat érdemes megjegyezni. Eleinte fekete alapon fehér pöttyösek, később pedig feltűnő vörös-fekete-fehér mintázatot kapnak. A kifejlett rovar első szárnya szürkés, fekete foltokkal, de amikor szétnyitja a szárnyait, elővillan a feltűnő piros hátsó szárny.
Első pillantásra kifejezetten szép rovarnak tűnhet.
A probléma az, hogy közben több mint 100 növényfajon képes táplálkozni.
Különösen nagy veszélyt jelenthet a szőlőre, de különböző gyümölcsfákon, díszfákon és erdészeti fafajokon is megjelenhet. Az egyik kedvelt tápnövénye ráadásul nálunk is gyakori: a bálványfa.
A kabóca szívogatással táplálkozik. Egy-két példány önmagában még nem tesz tönkre egy fát, de ha nagy tömegben jelenik meg, folyamatos táplálkozásával jelentősen legyengítheti a növényt.
És nem csak maga a szívogatás a probléma.
A kabóca nagy mennyiségű cukros váladékot, úgynevezett mézharmatot üríthet. Ez bevonhatja a leveleket, hajtásokat és a növény környezetét, a ragacsos felületen pedig megtelepedhetnek a korompenészgombák. Így egy erős fertőzés már az egész növény működését és a termés minőségét is komolyan befolyásolhatja.
Észak-Amerikában már megtapasztalták, mire képes, ha sikerül nagy állományt kialakítania. Egyes szőlőültetvényeken a Nébih szerint helyenként akár 90 százalékos termésveszteséget is okozott.
De hogyan tud egy kabóca ilyen gyorsan új országokba eljutni?
Ebben van a faj egyik legveszélyesebb tulajdonsága.
A nőstény nem kizárólag növényekre rakja a tojásait. Tojáscsomói megjelenhetnek szinte bármilyen viszonylag sima felületen: faanyagon, köveken, járműveken, szállítókonténereken vagy akár vasúti kocsikon is.
Vagyis miközben maga a rovar nem repül kontinenseken keresztül, az ember akaratlanul is elképesztő távolságokra szállíthatja a petéit.
A tojáscsomó első pillantásra ráadásul nem feltétlenül feltűnő. A nőstény a petéket egymás mellé rakja, majd szürkés, viaszszerű bevonattal fedheti be őket. Emiatt könnyen úgy nézhetnek ki, mintha egy kis megszáradt sárfolt lenne a felületen.
Ezért most nemcsak a kifejlett kabócát érdemes figyelni.
A fekete-fehér vagy vörös-fekete-fehér nimfák és a különös szürkés tojáscsomók ugyanúgy fontosak lehetnek.
A helyzet azért komoly, mert a faj uniós zárlati károsító. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen egy újabb kellemetlen kerti rovarról van szó: a cél jelenleg az, hogy még a terjedés korai szakaszában megtalálják és lehetőség szerint megakadályozzák a megtelepedését.
Ezért ha valaki gyanús példányt lát, nem az a legjobb első reakció, hogy lefújja rovarirtóval, majd kidobja.
Először készítsünk róla jól felismerhető fényképet, jegyezzük fel a pontos helyszínt, és jelezzük a Nébihnek. A hatóság kifejezetten kéri a lakossági bejelentéseket, hiszen az első magyarországi előfordulásra is pontosan így derült fény.
Nem kell tehát most minden pöttyös rovartól megijedni.
De ezt a fajt érdemes megtanulnunk felismerni, mert jelenleg még éppen abban az időszakban vagyunk, amikor egy-egy korai észlelés sokkal többet érhet, mint évekkel később több hektárnyi fertőzött terület kezelése.
Találkoztatok már ehhez hasonló, fekete-fehér vagy vörös-fekete mintázatú kabócával a kertben?

A "hírt" itt találtam: https://www.facebook.com/kertikek

Nem elég, hogy az átkozott "büdösbencéket" is figyelni kell, most akkor még ez is...Nem javul itt semmi, csak romlik.

2026. szeptember 27., vasárnap

2026.szeptember 26 este.....

Természetesen láttam...bár majdnem elfelejtettem megnézni, annyira lekötött egy levél megírása...de azért "elcsíptem" még a randevút.

Ugyanis tegnap este a Szaturnusz ott kacskaringózott a Hold közelében. Ügyesek voltak, nem ütköztek össze.....Na jó, ez vicc.... Nehéz is lett volna, hiszen elég nagy az egymástól való távolságuk...Felfoghatatlan, de hát a csillagászok csak tudják...: 

"A két égitest látványa azért is különleges, mert miközben az égen látszólag közel állnak egymáshoz, valójában hatalmas távolság választja el őket a Földtől: a Hold átlagosan mintegy 384 ezer, a Szaturnusz pedig több mint egymilliárd kilométerre található."

Az én varázsgépemmel ilyen képel lehetett készíteni: 


Bár, ha belegondolok a köztünk lévő távolságra, egyszerűen csodálom, hogy szegény kis gépem az erőlködéstől (hogy jó képet tudjon készíteni) nem esett darabokra...

Hát, nem valami "nagy durranás"az én képem, de az enyém. Legfeljebb a távolságok miatt elgondolkodtató....Készítettem másik képeket is (vagy harmincat), de egyet megmutatok, ami nekem kedves, tetszik.  A Hold ugyanis kicsit bújócskázott a fügefa levelei között - aminek ez lett az eredménye - "fotóilag":




2026. szeptember 26., szombat

Egy Email-kép a hegyemről.....

Pár nappal ezelőtt "ünnepeltem" itt magam, vagyis csúcsmászásom évfordulóját és mit ád az ég, ma kaptam "onnan" egy Emilt, nevezetesen attól a kedves barátomtól, akit évekkel ezelőtt "fertőztem meg" a Szlovén Alpok szeretetével. "Arrafelé"  járt ma délután és küldött nekem onnan egy csodás fotót:

Hát nem elsírtam magam ??? (Mert én tudom, hogy mit látok...Mert én nem csak valami "ismeretlen sziklát" látok...) 

Az alábbi képet a neten találtam, itt jól látszik, a Stenar (ahol a barátom fotózott) és vele szemben a Triglav:

Ilyenkor gondolom aztán este (már elalvás előtt), hogy nincs is nekem semmi, de semmi okom panaszra...Ha az egész életemben csak egy ajándékot kaptam volna a Sorstól - a Triglavot - akkor is elégedettnek és boldognak kell(ene) lennem. 

Mindent, ami ezzel az úttal ( és persze a későbbiekkel is) összeköt,  életem legcsodásabb élményei közé sorolom, és igenis hálás vagyok érte.(Tetszik hallani - ott fenn?) 

Ez az Aljazev dom a Vrata völgyben, "háta mögött" a Triglav...
Tudom, hogy nem ez a világ legjobb képe. De én csináltam. Az én hegyemről. És én bármikor fel tudom idézni  a helyzetet, amikor elkattintottam a gépemet...És soha, senki el nem veheti tőlem azt a pillanatot.....


Before - After

 

Kép innen: 

https://www.facebook.com/Langtangvalley0

Nem tudok szabadulni ennek a szörnyű tragédiának az "emlékétől"...mert ez nem emlék, ez szörnyű valóság emberek ezreinek....és ráadásul én "látom" a képen a "Szörnyet"...tudom, ez az én agyam hibája...de akárhogy is van, ott van-e a szörny, avagy csak ott volt  - mindegy  már.....

Tudom, nem kell nézni....Na de az megoldás ?

(Csak zárójelben : vajon más is látja, amit én ? Néha magam is meglepődöm, hogy miket képes az agyam "látni" - ami nincs.......különös....különös....vajon mi lehet ennek az oka ?....Jó, ez is csak "költői kérés"... nem várok rá választ.) 


2026. szeptember 24., csütörtök

Energo Lux: 31 éves kincsem

1995 (Jól olvasod, ezerkilencszázkilencvenöt) karácsonyára vettem magamnak egy új mosógépet. Gondban voltam a választással, mert előtte egy egyszerű, kis "kerek" (Hajdu) mosógépem volt és most egy "igazi" automata mosógépet szerettem volna. És meg is vettem. Íme a blokkja: 


Eszméletlenül büszke voltam rá - hiszen nem volt akkor még mindenkinek ilyen gépe. Az ára is "csillagászati" volt - de apám tanítása szerint már akkor is az volt az elvem, hogy inkább veszem a drágát, de akkor az (remélhetőleg) tartós is lesz. Nos, ezt a reményt beváltotta az én csodálatos mosógépem.

Hiszen ma 2026-ot írunk és én még mindig ezt a gépet használom. Talán ha kétszer kellett benne valamit javítani, de nem lehetett "nagy dolog", mert itthon tudta elvégezni a "gyógyítást" a szerelő, nem kellett elvinnem sehová.

Bemutatom ŐT, már amilyen képeket tudtam készíteni róla - nem sztárfotók, de nagyjából látszik, hogy mekkora, milyen:










Remélem, kitart, míg élek...
Mosás végeztével szárazra törölgetem,  fedelét kinyitva megszárítom és minden áldott alkalommal, a munka befejezte után megsimogatom, megdicsérem. 
Megérdemli.

(Csak zárójelben: nem nyomozok utána, de kíváncsi lennék, hogy a 10-15-20 évvel ezelőtt gyártott mosógépek közül hány van még üzemben és hány a pár éve vettek közül ? Kedves régi gyári melósok, tervező mérnökök, és mindenki, akik ilyent tudtatok "alkotni" - hálás vagyok nektek és köszönöm a munkátokat ! ♥ ) 

2026. szeptember 23., szerda

Hol a boldogság mostanában ?



Hát kérem, kinek, hol....Nekem már csak a csillagos/Holdas ég marad a társam, vigaszom. Ma  este a felhők fátyola mögül kikukucskáló Holdat próbáltam meglesni. Még ilyent se csináltam. Tudom én, hogy fototechnikailag, meg csillagászatilag egy nagy nulla ez a kép..na de én, én olyan boldog voltam ma este, amilyennek már rég éreztem magam. "Fotósorozat a felhők mögött bújócskázó Holdról". Ez az alkotásom címe. Első díjat nyertem vele... magamnál.    😊


(Ó, bár csak a fényképezőgépemet is le tudnám fényképezni, hogy lássátok, tulajdonképp mivel is készültek ezek a képek...Lassan darabokra esik...és még midig hűségesen szolgál. Imádom.) 

Valami készül



Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske, üres a fészke,
de mintha most is itt ficserészne,
úgy kél a nap, és úgy jön az este,
mintha még nálunk volna a fecske.
Még egyelőre minden a régi,
bár a szúnyog már bőrét nem félti,
és a szellő is be-beáll szélnek,
fákon a lombok remegnek, félnek.
Valami titkon, valami készül:
itt-ott a dombon már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat, de szépen őszül.

2026. szeptember 22., kedd

Mi lesz télen ?

Hogy milyen volt ez a nyár - azt hiszem nem kell részleteznem. Azt azonban csak ma vettem észre, hogy baj lesz a téllel is, nevezetesen a vadszőlőmmel, azaz a téli fő madáreleségemmel. (Már ha egyáltalán lesz még ilyen évszak....) Ugyanis télen sok madár járt ide hozzám a vadszőlő szemeket csipegetni, de most  erre nem lesz lehetőségük, ugyanis a szőlőszemek zöld állapotban lepotyogtak, alig maradt az ágakon, ott ahol majd keresni fogják ...

Tragikus - legalábbis ami  végeredményt illeti...Nem is tudok már jelzőt mondani erre és nem is nagyon értem... a "fának" (törzsnek, tőkének - nem tudom a nevét...) amiről az egész  házat befutó vadszőlő nő ki, nincs elég vize ? Hiszen naponta öntözöm....akkor mi lehet az oka ennek a "bogyó-hullásnak" ???  

Sajnos, nincs víz sok helyen az erdőkben sem, halódnak a fák és valószínű nem csak a madaraknak nem lesz télen ennivalójuk....

Bizony nem tudom megmondani, mi felé megyünk. De hogy nem "jófelé" az biztos.


A lepotyogott, elszáradt bogyók...

Talán ha lehullanak a levelek, elrejtve mögöttük akad még valamennyi.




Gyanítom, szép, színes őszi leveleim se lesznek, egy részük már most csörgősre száradt.😥

...és ilyen fotót nem biztos, hogy tudok majd készíteni:


És hogy mi lesz télen ? Senki nem tudja.... Egyáltalán lesz tél ?

2026. szeptember 21., hétfő

Vannak csodák....

Hogyan lehet étlen-szomjan 10 napig életben maradni egy sárral elöntött barlangfolyosóban ?   https://www.facebook.com/reel/1333644461929979


Nincs nap, hogy Fb-on ne kerülne a szemem elé egy-egy videó erről a szörnyű tragédiáról...Nem, nem akarok én most írni erről, csak annyit, hogy engem  (nem is értem miért), de nagyon tud nyomasztani olyan dolog is, amin nem tudok segíteni. Egyáltalán...szembetalálkozni a bajjal, tragédiával, az engem valamiért megvisel. Vagy talán a tehetetlenségem tudata.... Mindenesetre nem jó érzés...mert ugyan ez a videó "csodáról" számol be, de ami ott történt, az  elképzelhetetlen borzalom....
Eltudod képzelni magad annak az embernek a helyébe, akit most kimentettek? Én nem....

2026. szeptember 20., vasárnap

Nem, nem és nem értem....

https://www.facebook.com/groups/562054637247576/

Néha (titokban és magamban) "eltátom a szám" a véletlenek megtörténése miatt...
Ugyanis pont ma beszélgettem valakivel arról, hogy már már betegesen utálom az egyre inkább divatba jövő tetoválást. Megdöbbenve látom csinos, kedves, szép, intelligens  fiatal lánykákon, de középkorú és akár néha még idősebb hölgyeken is.... (Na ja, férfiakon is, ott is utálom, de az annyira nem érdekel....)  De hogy egy nő miért, MIÉRT???  képes a szép üde bőrét a legborzalmasabb képekkel bemocskolni, hát azt, ha még ezer évig élek, akkor sem fogom megérteni. Mert o.k. fesse a haját, vagy a körmét, hordjon felőlem bármiféle (esetleg nekem nem tetsző) ruhát, sőt még azt se bánom, ha szivacsmellet/feneket csináltat, ha attól lesz boldog...De hogy a testét miért mocskolja így be, azt ha ezer évig élek, akkor sem fogom megérteni. Mert az nem válasz, hogy "mert ez a divat és mert a barátnőmnek, vagy női példaképemnek is van..."
Nos kedves tetkós hölgyeim, nekem hányingerem van ha rátok nézek és remélem, a kevés számú barátom (és családtagom) közül senkinek sincs  ilyen undorító szemét a testén...

Jaj, de........(jut eszembe.......és majdnem szégyellem......)sajnos egy elég távoli "rokonnak" mégiscsak van.... pici, nem feltűnő, de VAN ! Hát mióta kidekoráltatta magát a kapcsolatom vele nullára redukálódott. Meg szerencse, hogy amúgy is messze él tőlem....