Annyira, de
annyira rám fért már ez a kis kimozdulás ! Nem kell elmenni a világ végére, itt
a közelben is van sok szépséges látnivaló, sőt ezek plusz ajándéka, hogy már
nem először látom, és előre örülhetek a szépségeknek. Van ugyan – sajna – egy szomorúbb
oldala is a kirándulásaimnak – s néha bizony
az jut szembe: tán utoljára látom. Így volt ez tegnap délután is. Jó is volt,
szomorú is, vidám is, bánatos is, de napsütéssel és mindenképp megőrzendő
emlékekkel teli.
Mert
Abaligeten jártam.
Az útvonalunk:
 |
| A barlang bejárata |
 |
| A hajdani turistaház, ma denevérmúzeum |
 |
| A barlang előtti tó |
Barátnőmnek
régóta ígértem ezt az utat, barlangnézéssel egybekötve és olyan szerencsénk
volt, hogy a szépséges őszi napok egyikének délutánjára esett a választás. Így
hát az időre se lehetett panaszunk.
Aki tudja,
tudja, aki nem, annak mondom: évekig jártam a barlangosokkal s emiatt aztán az
abaligeti barlangot is végigsétáltam jó párszor… igaz X évtizeddel ezelőtt… De
olyan csodás az emlékezet… A tegnapi ebédet nem biztos, hogy azonnal meg tudom
mondani, de ennek a barlangnak a részteleire máig jól emlékszem. Sőt nem csak a
barlang-részletekre, hanem az ottani eseményekre is. Pedig hát több, mint 50
évvel ezelőtti emlékek ezek.
No,
mindegy, nem nosztalgiázni akarok itt, végülis bementünk a barlangba. Igen jó
kis idegenvezetőnk volt, de pechünkre a kicsi csapatban (=10 fő) volt egy már
sörrel alaposan meglocsolt pár – hát nem sok kellett, hogy miattuk a túra
félbemaradjon. Nem is tudom, miképp lehetne megoldani, hogy alkoholos emberek
ne mehessenek be a barlangba… Kellemetlen volt. Szerencsére azonban a végén, a
nagy teremből hamar lekoptak és maradt ott nekem pár percem visszaidézni és
visszasírni kicsit az ifjúságomat, minden szépséges emlékével egyetemben.
De aztán
erőt vettem magamon, nem ez az első olyan dolog, amitől most már mindörökre
megválok. Oly sok mindenem veszett már el az életem során…
A barlang
szépen fel van újítva. Járdák, korlátok, világítás. Fényképezni azonban most
már nem lehet. No de a net mégiscsak tele van fotókkal, innen mazsoláztam
párat, és rengeteget elmentettem magamnak.
Az alábbi képek zömét innen hoztam:
egy néhányat meg a netről össze-vissza...
(Nehezen tudtam megállni, hogy "csak" ennyit tegyek be ide...)
 |
| Szerintem ez szenzációs kép... Látod, amit én látok ? |
(Bocsánat, ha ezesetleg unalmas volt, de vagy két órát vacakoltam, míg a sok fotóból ezt a "párat" kiválasztottam...Nekem sokat mondanak - sajnálnám, ha untattak valakit.)
A barlang legnagyobb,
cseppkövekben leggazdagabb része a Nagyterem.
Itt látható,
Vass Bélának, a nagyterem 1954 évi felfedezőjének emléktáblája. (A másik emléktábla az orfűi,
hajdani „barlangász kis ház” helyén álló, mostani „Mecsek háza” falán látható.)
A hűvös és
sötét barlangjárás után jólesett egy forró kapucsínó a bejárat melletti kis
teraszon, miközben csodáltuk a csendes tavat, a békés környezetet. Ugyanis „sima”
őszi hétköznap délután volt, vendégforgalom szinte semmi. Ilyenkor jó ilyen
helyen lenni. Én legalábbis utálom a tömeget….
Körbesétáltuk
a tavakat és készítettem itt is pár fotót, majd elindultunk Hetvehely felé
Pécsre. Ezzel az úttal szinte körbejártuk a Mecsek Nyugati szárnyát.
 |
| Abaliget 2. tó |
 |
| Hetvehelyi horgásztó |
 |
| Vad-csicsóka |
 |
| Gyönyörű kikericsek |
Fotóztam pár
erdőirtásos részt is és felkúsztam egy
helyen az „új telepítés”-hez – hát siralmas… Hogy ezekből fa nem lesz, az
biztos…
 |
| Remélem látszik, hogy hol volt "erdő" |
 |
| "Új telepítés" |
 |
| Lesz ebből valaha tölgyfa ????? |
 |
| Kiszáradt lombú tölgyek |
 |
| Karmazsinbogyó (invazív) |
 |
| Zsurló - útmenti vizesárok mellett |
 |
| Őzike lábnyoma |
 |
| Jakabhegyi vörös-homokkő-szív- valahonnan a triászból.(Sugárzik-e ? ) |
Mindent
egybevetve – az itt-ott felbukkanó szomorúságot leszámítva - igen kellemes délután
volt. Elteszem a kedves emlékeim közé.
