Utolsó novemberi séta

Több szürke, hideg, borús nap után ma végre kisütött a nap. Rögtön beöltöztem (mert azért túl meleg nem lett) és irány a hegy. Délelőtt a Mecsek (Állatkert-Flóra pihenő), délután a Gyükés volt a cél.

"Természetesen" nem egyedül mentem, hanem a fényképezőmmel. Neki köszönhetitek az alábbi doku-fotókat: 

Változnak a színek.....(október 19 és november 29)

A vadszőlős ház is elvesztette pompás ruháját (október 19 és november 29)

A TV torony alatti erdőrész most deres, a torony is "elbújt"

(október 19 és november 29)

Ezek  a képek sajnos semmit nem adnak vissza abból a csodából, amit láttam: az éjszakai dér épp most olvadt le és mint gyémántcsepp megült az ágakon. Mesés volt !

       Nem bent az erdőben, az út szélén fotóztam - itt vaddisznó járt...

                   Kilátás a Flóra pihenőtől (október 19 és november 29)

Ez egy ijesztő képsorozat, a Flóra pihenő repedései és lukjai. Holnap jelentem a BIOKOM-nak. Életveszélyes....

          Búcsúzóul még egy kis virág...Nem sokáig lehet már ilyeneket fotózni.

                                     (valószínű sziki pozdor...)

Monológ a harisnyáról

Nemrégiben vettem két  nylonharisnyát, mert a tavalyiak valahogy felmondták a nyári pihenő után a szolgálatot. Nem is értem, mi történik a szekrényemben májustól novemberig – amíg a harisnyák ott kucorognak, várva, hogy újra használjam őket. Elöregszenek ? Vagy egyszerűen csak  ócska (kínai) ? Ma már a harisnya is ócska.

Ám ahogy nézegettem ezt a lefutott szemű harisnyát, eszembe jutott a szemfelszedés, no meg az átkötött harisnya.

Gyanítom, ezt a két fogalmat csak az idősebb korosztály ismeri. Pedig mekkora nagy szenzáció volt a hatvanas évek elején, ha volt az embernek egy ilyesféle átkötött harisnyája ! Ez tul.képp azt  jelentette, hogy voltak emberek, akik ilyennel (is) foglalkoztak. Egy normális harisnyát elfejtve, a hajszálnál is vékonyabb szálakból képesek voltak „új” – harisnyát készíteni. Ez azonban már nem volt olyan finom, selymes tapintású, mint a gyári, de mint „átkötött” még jó ideig szolgálta a gazdáját. (Szinte az ujjaimon érzem most is a kicsit „morzsás” tapintását.)

A „rendes” harisnyákat  ha pár szem le/fel szaladt rajta, már vitte az ember a szemfelszedőhöz. Akkoriban voltak nők, akik ezzel keresték a kenyerüket. Még ha soványka kenyér volt is… És gyanítom, legtöbbünknek volt otthon szemfelszedő tűje, amivel az egészen rövidke kis szem-lefutásokat lehetett jól-rosszul korrigálni.

Ó, és azok a „varrásos” harisnyák – mennyire kellett vigyázni, hogy a harisnyatartóra ügyesen csatolja/kapcsolja fel az ember a harisnyát és az a bizonyos csík a formás vádlin hátul nyílegyenesen fusson felfelé…(Hogy vigyorogna egy tini, ha ezt most olvasná….pedig hát „halálosan” komoly dolog volt ez akkoriban egy magára valamit is adó nőnek!)

A harisnya kapcsán az is eszembe jutott, hogy  már történelmi időkben,  a 16. születésnapomra kaptam életem első törpe-tűsarkú cipőjét ! Te jóságos Isten, mekkora szenzáció volt az, akkor ! Az osztálytársaim közül a többségnek még nem is volt ilyen. Az enyém – kristály tisztán emlékszem rá még ma is - egy egészen halvány drapp, vagy inkább vajszínű, egyszerű  kis cipő volt, kb. 4-5 cm-es tűsarokkal, elöl egy masnival. Nagyon sokáig megvolt, hiszen csak ritka alkalmakra volt szabad felhúzni, s ez nem jelentett évi 8-10 alkalomnál többet.

Nem is értem, akkoriban egészen jól elvoltunk 2-3 pár lábbelivel, mondjuk egy bakancs, egy félcipő meg egy szandál – ez volt a „készlet”. Hát igen, az egy egészen más világ volt…

        Kép: https://mucsarnok.blog.hu/2018/06/16/szakmak_a_multbol

Ma ebben a szépséges eldobós társadalmunkban minden silányabb minőségű, mint anno. Veszed, kicsit használod, eldobod, és veszel egy újat…

Nem látom  át ennek a rendszernek az előnyös oldalát, én egy egészen más világban nőttem fel, a hátralévő idő kevés ahhoz, hogy megváltozzon a gondolkodásom. Ha volna szemfelszedő,  gyanítom, én ma is járnék hozzá. Kifejezett fizikai fájdalom nekem, ha egy kis hibás dolgot szemétbe kell dobjak, mert már nincs, aki megjavítsa. Megszoktam, hogy  azt, amiért megdolgoztam, megbecsüljem, óvjam, karbantartsam. A háztartási gépeimet se cserélgetem csak azért, mert kapható már egy újabb típus. Elfogadom, hogy a régi talán kicsivel több energiát fogyaszt, de hát ezen kívül semmi hibája !

Egyszóval nem az én világom ez már… 

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ép a napokban láttam a legdivatosabb most a "mesterségesen" felfutott szemű, hogy ne mondjam, majdnem rongyos harisnya viselet. Hát a világ már jobban nem fog megbolondulni....) 

  Nem vicceltem: https://marieclaire.hu/divat/2020/11/04/gucci-lyukas-harisnya/

Ebéd-ötlet

Hideg van. Bekuckóztam. Esemény semmi, bár tán jobb is....(ahogy az elmúlt napokra gondolok...)

Tévézés, olvasás, keresztrejtvényezés, gépezés, cica-simogatás, házias feladatok (főzés, takarítás, mosás, szekrény-rendezés). Így aztán olyan különös meg/leírni-való sincs.  

Találtam viszont régi cuccaim között egy linket, és nem látom, közreadtam-e már a blogban. Mivel valószínű nem, akkor most ez következik. Megnézésre ajánlom :

https://www.youtube.com/c/%C3%8DzletesTV/videos Itt aztán keresgélhetsz, válogathatsz kedvedre.

                                                Kép:https://hu.pinterest.com/pin/526710118916978238/

Ránéztem erre a képre, s azonnal kiderül, holnap  mi lesz az ebéd...Ezer éve nem készítettem húsos palacsintát, mert egy személyre eléggé gazdaságtalan, de mióta rájöttem, hogy az égvilágon mindent le lehet fagyasztani, most ezt is meg fogom próbálni. Mert ugye 2 húsos palacsintát mégse lehet készíteni...

Lácacséke Monyha tanya

Alig tudtam abba hagyni a csendes befelé vigyorgást amikor  egy kálvária helyszínére bukkantam (vagyis bukkant egy segítőm és megmondta nekem) – mert én még azt, hogy  „Lácacséke Monyha tanya” - az életben nem hallottam. Ha lenne még pár évtizednyi időm, komolyan mondom, elkezdenék foglalkozni azzal, hogy különleges nevű településeket gyűjtök.

És egy több, mint fél évszázados emlék is felbukkant emiatt aztán ma az agytekervényeimben: még hajdan a munkahelyemen egy dolgozó adatait feljegyezve, az alábbi lakcímet olvastam: Csikéria Bukti sor…Hetekig nevettünk rajta, hogy ilyen nincs is ! Márpedig ilyen is van. Mint ahogy Lácacséke Monyha-tanya is létezik, nem csak úgy, valahol a nagyvilágban, hanem aprócska kis hazánkban található….Sőt tiszteletreméltó módon régesrégi kálváriájukat is megőrizték. Ha ránézel a térképre, meg se látod már, benőtte a fű, eltemette az idő… de a kálváriájuk, s ezáltal a nevük is remélem sokáig fenn fog maradni.

Csodálatos ez a világ, egy élet nem elég a megismeréséhez.

http://csendhegyek.blogspot.com/2020/11/lacacseke-monyha-kalvaria.html

És itt van egy írás a hajdani Monyha tanyáról:

http://www.spanyolnatha.hu/archivum/2008-osz/24/europa-kulturalis-fohalojaban/monyha-tanya-vass-tibor/1668/

      A tanya kihalt, de a temető él...különös, nem ?

Tudom én, hogy ez....

 .... nem a legszebb naplementés fotó, van nekem sikerültebb is. Mégis ide teszem, mert idén először jutott eszembe a karácsony erről az égi pírról. Már többször írtam, a nagymamám nekünk azt mesélte, hogy azért piros ilyenkor az ég, mert az angyalkák most sütik karácsonyra a karácsonyfadísz-kekszeket....És annyira, de annyira jó volt erre visszaemlékezni...Mert már senki nem mond nekem ilyeneket, pedig lehet, hogy még mindig elhinném....és lehet, hogy tényleg az angyalok sütik a kekszeket a karácsonyfákra.

A szegény embert még....

.....nem tudom miért, de mostanában valahogy elég sok minden "félresikerül". Az, hogy a mikróban kissé "túlsül" egy étel - ha még ehető, akkor csak morgok, de igenis volt, amit ki kellett dobnom, mert közben jött egy telefon és egy kicsit nagyontúlsült.... Hogy a virágok téliesítése közben elejtettem egy cserepet (szerencsére nem a legnagyobbat) - jó, volt másik cserép. (Megdöbbentő, hogy mostanában milyen sok minden "esik ki a kezemből" ...ijesztő....) A konyhatakarítás közben hogy, hogyse ? "letörölgettem" az egyik fali-dísznek hasznát szép tányéromat.

és...

és...

és...

letörölgettem, vagy nem is tudom mi történt, de bizony leesett a tévém - ami AZONNAL összetört és tönkrement.

Hát itt állok most.

Komolyan mondom már semmihez se merek hozzányúlni, az autóba beülni sincs kedvem, és egyáltalán...

Mi van itt ? 

A corona még nem, de azon kívül minden baj utolért ???

 

Brokkolis ajánlatom

Imádom a brokkolit ! Többféle elkészítési módom van, ma a sajtmártásos készült, imígyen:

Roppanósra pároltam a brokkoli-rózsákat, közben megmelegítettem egy adag  „varia-tuningolót”. (Hogy mi az ? Alább leírom azt is.) És elkészítettem egy szerecsendiós sajtmártást.

Ezek után fentieket csak össze kellet raknom, brokkoli párolva, rászórva a varia-tuningoló, ráöntve a sajtmártás.

Hát kevés finomabbat tudok !

Varia tuningoló: darált húst pörköltnek készítek el, de a levét teljesen elfőzöm. Ezt kisebb dobozokban (1-2 adag) lefagyasztom. Felhasználható mindenféle rakott zöldséghez,  ebből készül az én milánói mártásom is, de lehet vele rizses-húst is alkotni. Próbáljátok ki !

(Szerintem karfiollal is jó lehet.)

Madáretetők nálam...

 ...feltöltve, várjuk a vendégeket !

A ház pedig így néz ki: 

Nem tudom ezeket a színeket megunni és sajnálok minden földre-hullott levelet....

Gyükés egy novemberi délutánon

Ahogy nézem az időjárás előrejelzést, sajnos úgy látom, jön a hideg, ha nem is a fagy, de lehűl a levegő. Ki kell használni az ajándékba kapott pár napsütéses órát, és mert emberek közé semmiképp nem kívánkozom, újra jó öreg Gyükésembe mentem sétálni. El is gondolkodtam, hogy évtizedek óta járom ezeket az (egyre rosszabb) ösvényeket, és valahogy mégse tudom megunni. Mindig találok valamit, ami szép és amiről úgy gondolom érdemes megörökíteni. 

A mai "bónuszom" egy közel felröppenő  szalakóta volt, sajnos én nem vagyok olyan ügyes, mint egyik-másik ismerősöm, akik irigylésre méltóan csodás madár és mókus-fotókat tudnak produkálni. Vagy elhiszitek, hogy szalakótát láttam, vagy se. Kár, hogy saját képem nincs, de annyira jellegzetes madár, hogy nem lehet a szép kék tollazata miatt mással összekeverni. Csak hogy tudja mindenki, miről beszélek, ez nem az én "tollam", amivel itt ékeskedem: 

                   Kép:  http://ecolounge.hu/vadon/szalakota-latogatokozpont-nyilt-sandorfalvan

A mai délutánról hoztam az alábbi képeket, ezek viszont mind saját felvételek:

                                                     Seprence

                    Nem tudom milyen, de szép piros-levelű bokor

                                              Közönséges bábakalács

                   Nem tudom milyen gomba (Talán szürke selyemgomba ?) 

                                  Az út egy része, ahol sétáltam

                                                     Kígyószisz

                                     Kicsi hangya a pitypangon

                                    (Azt hiszem) farkas kutyatej

                                                     Arany ősz....

                            Látod mind a 3 kis rovart az aranyvesszőn?

Amikor ezt megláttam, majdnem sírva fakadtam. Olyan volt ez a pocsolya, mint egy  "más"-világ. Nem csodálkoztam volna, ha leszól onnan valaki azok közül, akik nemrég költöztek át oda....

 

Ijesztő !

https://www.morgenpost.de/berlin/article230938548/Corona-Demo-in-Berlin-heute-live-News-und-Bilder-zu-Protesten.html

A fordító programmal fordíttasd le !  Én "élőben" láttam a déli krónikában az N24-en. Félelmetes volt, ilyen drasztikus tüntetés-leverést nem láttam még....

Na tessék, itt a kuhi

Olyan nagyon nem lep meg....

A kuhi ittléte azt jelenti, szaharásodunk....

https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2020/06/16/feketeszarnyu-kuhi-eszleles-sumony-ritka-madar/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Feketesz%C3%A1rny%C3%BA_kuhi

(Most nem is tudom, ezt pozitív vagy negatív bejegyzésként értékeljem? Mert ugye a madaraink akkor eggyel többen vannak, de azt nem tudom, menet közben esetleg hányan tűnnek el és legfőképp a kuhi velünk való ismerkedése miféle előjel...)  

Afrika Szahara alatti részén, a trópusi Ázsiában  és Európában Spanyolország területén honos. Szavannák sztyeppék és félsivatagok lakója. Magyarországon 2012-ben észlelték először.

E furcsa nevű ragadozó madár megjelenésében leginkább a vércsékhez hasonlít, de azoknál erőteljesebb testalkatú, színezete pedig feltűnően világos, csupán a szárnya fekete. Általánosan elterjedt a Szaharától délre eső afrikai területeken, de kis számban Északnyugat-Afrikában is megtalálható. Ázsiában benépesíti Indiát, Hátsó-Indiát és az egész indonéz szigetvilágot. Költését Európában először Spanyolországban bizonyították 1975-ben, ahol azóta már jelentős fészkelő állománya alakult ki.

A kuhi a nyílt, gyepes, ligetekkel tarkított területeket kedveli. Táplálékát rágcsálók és egyéb kisemlősök alkotják, de szívesen vadászik madarakra is.

http://zoozoo.hu/ujabb-madaras-szenzacio-egy-kuhit-talaltak-magyarorszagon/

Csudajó zene

Nézd/hallgasd meg, csudajó ! - ezzel az ajánlással kaptam, ezzel is adom tovább....Tényleg az és annyira kell manapság meg ebben a borús, szomorkás időben egy pici csuda.... meg jó is....

Vasárnap délután

Több borongós nap után, végre vasárnap dél felé kisütött a nap. Uccu, felkaptam a fényképezőt, be az autóba és ki...ki...ki a szobafogság után. 

Elmentem a mánfai kis templomhoz, majd hazafelé Lapisnak kanyarogtam. Készítettem pár képet és megállapítottem, hogy fél Pécs a Mecseken van. Egyetlen ösvény se volt szinte, ahol ne álltak volna autók. Hát igen, ha más nem, a kijárás és egyebek korlátozása, meg a kötelező maszk-viselés  kikényszeríti az embereket a zöldbe. Őszintén szólva én jobb szerettem, amikor csak az enyém volt a hegy...

Egy jó hírem is van, a Mandulás és a Lapis között teljes útfelújítás történt. Jó volt ezen simán gurulni, de - már amilyen én vagyok - csak csak eszembe jutott, hogy a város és egyéb Mecsek-oldali utcák szörnyű állapotban vannak. Kinek, miért jutott eszébe PONT EZ az útszakasz ? És azt, hogy a házam előtti 1 m2-es gödröt beaszfaltozzák, már egy éve nem tudom elintézni. Jó, na, mindegy, nem tudom én a világot megváltoztatni......Ez van, ezt kell ha nem is szeretni, de elviselni.

Betértem a lapisi erdészeti útra is, a hatalmas farakásokból már csak pár fura jelzésű törzs maradt.... 

Ez a fenti Civertan légifotó, köszönet érte ! Sajnos nem ilyen idilli volt most a helyszín nyüzsögtek az autók, kutyák, emberek...

A mánfai Árpád kori kápolna azért  lett kissé ferde, mert szerettem volna valahogy a sok látogatót "kizárni" a képből....

                                Mire hazaértem, leszállt a köd....