Nem
tudom megmondani hogyan - hiszen egy szoborral kapcsolatban keresgéltem a neten
- egyszer csak a Pécsi Természettörténeti (??? jobb volt szerintem a Természettudományi
név …) Múzeum FB.oldalára bukkantam, aholis egy, a napokban megnyitott
kiállításról volt szó.
Mint
a szélvész már öltöztem, indultam, nagyon kíváncsi voltam… Útközben
gondolkodtam, vajon abban a szégyenletesen szűk, aprócska kis termecskében mit
is tudnak majd a barlangok világáról bemutatni – de hát mentem, mert hajtott a
múltam…
(1968-tól
1974-ig voltam tagja annak a barlangos csapatnak, amit Vass Béla vezetett. Hat
csodás év az életemből….)
Véleményem
szerint nagyon jó kis kiállítás, a rendkívül szűk lehetőségekhez mérten nagyon
sok mindent bemutat és elmesél. Abszolút dicséret illeti a rendezőket. Nagy,
jól látható és világos magyarázó szöveget tartalmazó tájékoztató táblákon
mesélik el a barlangokkal, barlangkutatással, kőzetekkel kapcsolatos érdekességeket,
tudnivalókat. Nekem – majd mindegyik (leszámítva persze az újonnan
felfedezetteket) ismerős helyszín volt, Orfű is, Abaliget is, Kőlyuk is, Nagyharsány, Villány is.
A
kiállítás – nagyon okosan – sokféle kőzetet is bemutat,bár lehet, hogy ez csak nekem volt igazán
kedves kép, hiszen a lakásom is tele van kövekkel, a családom több követ fog
örökölni, mint egyéb tárgyat. Sokszor nem tudok elmenni kövek mellett, mert
megszólítanak és akkor fel kell vennem, haza kell hoznom megmosom, és szép
tisztán ide-oda rakom…mert lassan már helyem sem lesz számukra.
(Csak
zárójelben:Értékesebb köveimet évekkel ezelőtt a budapesti Magyar
Természettudományi Múzeumnak ajándékoztam – azóta se hallottam róluk, eljöttek
érte, elvitték, különösebbképp meg se köszönték…pedig – szerintem – értékes és
érdekes kövek voltak. Levél-lenyomatos szén-darabok, cseppkövek, kővé vált kagylók
és csigák, több ezer évesek, vagy pl. homok s Kheopsz piramis mellől.…stb)
Összefoglalva
a sok fecsegést : ha pécsi vagy, menj el, és nézd meg ezt a kiállítást, érdemes
!
Ez a kép ne ijesszen meg, így néz ki a pécsi Természettudományi múzeum 2024-ben !!!! Enyhén szólva is a város szégyene !!!!!!
Ezt csak azért tettem ide, hogy bizonyítsam, én is ilyen sátorban aludtam a nyári táborok idején. Úgy látszik a sátrak nem változtak az elmúlt évtizedek alatt....
Még jól tartja magát az ősz, elmentem barátnőmmel Orfűre is "kikericsezni". Csodás, meleg napsütéses délután volt, tartalékoltam az érzést a közelgő hűvösebb időkre...
Nincs különösebb hozzáfűzni-valóm a képekhez:
A malom, a molnár háza és a kenyérsütő...
A "nemszeretem-malom" és a vízműház, ami már nem üzemel.
Hajdan e ház helyén állt a barlangkutatók házikója
A rét itt is tele van kikericsekkel...
Lehet, hogy nem jó kép, de nekem tetszett....
A Vízfő barlang bejárata
Ezt az alábbi képet csak azért tettem ide, hogy lássátok, ilyen a barlang bejárat nagy eső után....
Kaptam egy kedves barátnőmtől egy kedves levelet, benne egy a kedvesnél sokkal többet jelentő videót. Ezt:
Meglehet kevés-számú olvasóm közül tán senkinek se mondanak ezek a régesrégi képek sokat, de én eddig háromszor néztem már végig, és tudom el fogom indítani még.
Hiába no, az öreg ember már csak így van - szereti látni ifjúsága helyszíneit, vagy a már seholsincs embereket hallani...
A meteorológia előrejelzés vasárnap délutánra már felhősödést, sőt havat/esőt ígért, de rögtön ebéd után indulva, gondoltuk, megússzuk. És kimentünk Orfűre egyet sétálni és tényleg megúsztuk... Ma reggelre megint havas volt a kert... Egyre inkább úgy látom, az emberek menekülnek a városból, ki a szabadba, ami egyrészt jó, de másrészt meg akkora az autóforgalom a frekventáltabb helyeken, hogy az szinte hihetetlen. Lassan már gondolkodni kell, hogy a Mecsek melyik eldugott völgyébe menjen az ember, hogy ne találkozzon másokkal...
Orfű nekem évtizedek óta "szívem csücske" olyan jó volt a százszor látott ösvényeken újra végigmenni, X-edik fotót készíteni a Vízfő barlangról, stb...Volt újdonság is, a malom előtt az erdőben egy sétaút épült, nagyon ügyesen megoldva a problémát, nevezetesen, hogy kikerülhető legyen a rendszerint sáros régi útszakasz. Itt olvashatsz róla és itt vannak képek, ugyanis én ezen a "híd"-on két kutyával is találkoztam és ez úgy elvette az eszemet, hogy elfelejtettem fényképeket készíteni.
Nem is tudom, mit írjak, "sajnos" ? láttam kankalint is. Most már akkor megvan a tavaszi első három (hunyor: Magyaregregy, hóvirág: Máriakéménd, kankalin: Orfű) - és ezzel aztán egyértelműen bizonyítva érzem, hogy a klímaváltozás itt dübörög a fejünk fölött - hiszen még csak január van és nyílnak a virágok...(ja, a pitypangot és a veronikát Sikondán, ki is feledtem....)
Mindent egybevetve, jó kis séta volt, mutatok néhány képet:
Az útvonalunk térképen
Ez már az "én rétem" marad mindörökre. Még akkor is, ha megváltozott az elmúlt évtizedekben...
A vízmű átemelőhöz nem köt emlék, de szépnek tartom. A barlang-bejárathoz viszont vannak emlékeim bőségesen...
Ez nem az én fotóm, a fent jelzett cikkből vettem. Az új erdei sétány egy részlete....
Nem tudtuk eldönteni, mi történt itt, én tornádó nyomát véltem felfedezni a durván ki- és letört fákon...
Itt a kankalin, sőt a nyíló mogyoróbarka !
Ezek csak azért kerültek ide, mert szépnek tartom: egy öreg fa "történelmének" egy kis része az évgyűrűkön és egy mostanában kedvencemmé váló zuzmó.
Orfűn, a
Vízfő forrás melletti erdős dombon egy várrom(?) maradványait ásták ki
2004-ben. Okleveles említés nincs róla, egy a "történelem nélküli"
erődítményeink közül. 2019-ben tervásatás keretében további kutatást végeztek
és az előzőleg feltárt falakat levédték és visszatemették.
Az ásatások
eredményeként megállapítható, hogy az erősségnek két építési fázisa volt. Az
első periódusban épült kőfalat visszabontották, ennek kora nem állapítható meg
a leletek hiánya miatt. A második építési szakasz a 14. században lehetett az
előkerült töredékek alapján. Az épületeket 1,1m vastag kőfal vette körbe.
Pusztulásréteg a területen nem került elő, az épületeket elhagyták, azok
összedőltek. A kőanyagot későbbi építkezésekre nem hordták el, így a falakat
vastag omladékréteg takarja.
"A
lelőhely tehát egy középkori erődített épületegyüttes, melynek pontos funkciója
a feltárt jelenségek alapján nem határozható meg. Feltehetőleg vár, templom,
vagy kolostor volt. Az elsőnek ellentmond a leletanyag csekély száma,
utóbbiaknak pedig a temetkezések teljes hiánya a kerítőfalon belül."
(2004) "Az előkerült jelenségek megerősítik, hogy a lelőhely egy
kőfalakkal védett erődítés volt, melynek funkciója és kora a régészeti korú
leletanyag teljes hiánya miatt egyelőre nem tisztázható. Támpontot pusztán a
2004-ben előkerült, 14-15. századi fazékmaradványai adnak. A lelőhely további
feltárása szükséges ahhoz, hogy a felmerülő kérdésekre megnyugtató választ
kapjunk." (2019) Jelenleg a
falak visszatemetve, kevés nyomuk látható a felszínen (2021. április).
"A
Vízfő-forrás mellett emelkedő erdős magaslaton található várrom kutatása
2004-ben mentő feltárás keretében, míg 2006-ban mikrodomborzati felméréssel
történt.
A kutatások
alapján a mintegy 1,1 méter vastag kerítőfallal körülvett vár két építési
periódusa különíthető el.
A második
periódus keltezése az építési rétegből előkerült csekély mennyiségű, 13-14.
századra keltezhető kerámiával lehetséges, ellenben az első periódusból eddig
még nem került elő keltező anyag.
Az első
periódusból egy kőfal ismert, melyet a második periódus építése során
visszabontottak.
A második
periódushoz tartozó, mintegy 1 méter mély alapozással bíró két épületmaradvány
közül egynek előkerült a bejárata (küszöbkővel és kidőlt kapubéllettel), a
másiknak pedig a cementált járószintje.
Az
Árpád-kori kővár pusztulásának időpontja egyelőre nem tisztázott, de a vastag
köves omladékréteg, és az égésréteg hiánya arra utal, hogy a várat felhagyták,
majd összedőlt. Egy 19. századi térképen még látható romként szerepel.
Tervben van
további kutatása, esetleg bemutatása.(?)
Kovaliczky
Gergely, régész-muzeológus"
(A kérdőjelet én tettem az utolsó mondat után. Ugyanis a terv - azt hiszem - már mindörökre csak terv marad. Focipálya épül helyette...)
Amikor
felfedeztem a neten a hírt – először nem is akartam elhinni. Aztán arra
gondoltam, én nézem/látom rosszul a helyszínt.
Mert
Orfűről a Cigány hegyről volt szó, ahol nem egyszer jártam, ahová érdekes emlékek
kötnek barlangász koromból....
Igen,
láttam, hogyan készült ott a domb tetején az egyik házikó. Most, sok sok évvel
később tudtam meg egy építészmérnök barátnőmtől, hogy ezt patics háznak
(kunyhónak) hívják. És én csodálkozva bámultam, hogyan készül. Igencsak „megfoghatott”
a látvány, ha még most, több mint fél évszázad távolából is jól emlékszem az
eseményekre.
(Elkészülte után ilyesféle lett a Nikáék háza is.)
És igen,
el/felmentem újra sok évtized múltával a Cigányhegyre ismét. Be kell valljam,
dobogott erősen a szívem. Mert ugye természetesen egyedül mentem. Természetesen
pár nappal eső után. Épp elgondoltam, felfelé lihegve a jó meredek ösvényen, hogy
ha itt most elesem és mondjuk eltörik a lában – hát akkor valószínű a farkasok
esznek meg…Mert rám nem talál senki, az biztos.
Na de én
már csak olyan vagyok, hogy megcsinálom amit elhatározok.
Arra számítottam,
hogy ott fenn a kunyhó helyén valami kis „vár-maradványt” vagy valami
épületfélét találok – annak dacára gondoltam ezt, hogy láttam a fenti képeket.
A fantáziám az tud száguldani, ha akar 😊
Én a vízműház melletti felvezető ösvényt ismertem...
Már a
felfelé vezető ösvény se volt egyértelmű, vadcsapás keresztezte, bokrosodott, s
mint felérve kiderült, a régészek és egyéb későbbi érdeklődők már szélesítettek
egy másik, kényelmesebb utat – lefelé már én is azon jöttem. Aztán felérve ért
a nagy csalódás. Tény, 2004 ill. 2006 meglehetősen rég volt. De hogy az erdő
ilyen gyorsan visszaveszi a hatalmat tizenpár év alatt, azon kissé elcsodálkoztam.
Nos én
ennyit találtam az orfűi várból:
Töredelmesen
bevallom, szomorú szívvel csúszkáltam lefelé a másik ösvényen, és végig azon
töprengtem, miért van ez ebben a béna országban, hogy semmit, ami igazán régi,
nem értékelünk ? (és használunk javunkra)
Meg vagyok győződve, hogy egy normális országban egy ilyen helyet
azonnal „felplankolnak” az érdeklődők, rendbehozzák,
látványossá teszik, kialakítanak egy esőbeállót, egy kis alkalmi bűfét
(szeméttárolóval), út-és hely-jelző táblákat tesznek ki, vagy mittudomén…
És akkor
még azt nem mondtam, hogy körbekerítik, karbantartják, kigazolják és lemetszik
a burjánzó bokrokat…Netán belépődíjat szednek és mesél a pénzért valaki arról,
mi és hogyan zajlott itt pár évszázaddal ezelőtt.
Hát ehhez
képest csak a csend, egy távoli harkálykopácsolás, és nagyon halkan zizegő, már
őszülő falevelek zenéje ölelt körül.
Ahogy jöttem
lefelé, láttam egy hatalmas kidőlt, magát már félig az enyészetnek megadó óriás
fát. Olyan volt, mint egy halott bálna...
Hát így tűnik
itt el minden. Kis vár, akármilyen emlékekkel, akár mondákkal, vagy csak
kitalált mesékkel. Összeomlik, és betakarják a falevelek, majd lassan az eső-áztatta
föld is.
Ír róla
blogjában egy bolond öregasszony – aztán (vele együtt) a várat is szép lassan
elfelejti a világ.
(Nem
sorolom a többi, orfűi témájú emlékezésemet… Van még… 😊 )
Ehhez a
tájhoz is csodás emlékek fűznek, barlangos
múltam, vagyis ifjúságom. Ahogy öregszik az ember egyre jobban tudja értékelni
azokat az éveket, melyeket hajdan olyan természetesnek vett. Akkor fel sem
tűnt, milyen jó volt, csak most gondolok vissza sóvárogva rájuk…
Egy barátnőmmel
mentünk, s mivel ő még soha, én meg ezer éve voltam a kilátónál, hát ezzel
kezdtük. A Balázs hegyről pompás kilátás nyílik mindenfelé, kár, hogy a lassan
lemenő nap a Ny felé való fotózást nem tette lehetővé. No, de azért a tó és a
rétem+malom mégiscsak látható volt.
A kilátóhoz felvezető színpompás út
Balázs hegyi kilátó
Középen a "kisház" bal-szélen a malom látszik
A Pécsi tó párásan
Aztán
leautóztunk a rét szélére, s elsétáltunk ahhoz a helyhez, ahol anno a barlangosok
kis háza állt, s ma Mecsek háza nevű idegenforgalmi létesítmény (vagy hogy
nevezzem).
Aki most nézi - annak nem mond sokat ez a barlangbejárat...na de nekem....
A zsurló ugyan nem pompázik őszi színekben, de én kedvelem...
Az aranyló,
de kissé párás, őszi, késődélutáni napsütés varázslatossá tette a tájat. A
kiserdőn át lementünk a Vízfő barlanghoz, majd át a malomhoz.
Füzes Tóni bácsi malma
Visszaülve az
autóba körbejártuk a Pécsi tavat – felidézve ilyen-olyan régi emlékeket, munkatársakat
- egy munkahelyen dolgozunk, volt miről beszélgetni.
Pécsi tó - ősszel
Valójába semmi
„érdekes” esemény nem történt ezen a délutánon, mégis jó érzéssel a szívemben emlékezem rá vissza, nézegetve a fotókat. Csodás
az idei ősz, valami fantasztikus színorgiával ajándékoz meg bennünket. Készültek
is képek – ezekből mutattam meg néhányat…
Hazafelé...Fantasztikus színorgia a lemenő nap fényében...
