Kicsi blog-szünet. Ünnepek, vendégség, lazítás

Talátam pár napja egy Móra Magda verset.

Tetszik. Most nincs időm másról írkálni.

Számadás

  

           

De jó is néha számba venni:

mit kellett volna másként tenni.

Jaj, én is annyiszor hibáztam,

sütött a nap, és mégis áztam,

az idővel is rosszul éltem,

hol pazaroltam, hol szűkre mértem,

későn feküdtem, késve keltem,

és nagyon ritkán ünnepeltem.

Félúton mennyiszer megálltam!

Ha nem is kértem, sokat vártam,

sokat vártam a szívtől, észtől,

az igaz szótól, tiszta kéztől,

s bár minden nagyban hittel hittem,

az életet mint terhet vittem.

Fáradtan sokszor meghajoltam,

és minden harchoz gyenge voltam,

és minden éles szótól féltem:

a földön tán csak félig éltem.

Nyár, vers

Kis verset kívántam, ezt ide, a nyáridőhöz illőnek találtam.

 Móra Magda: Széna a réten

Nézd a füvön a széna szőnyegét!

Egy hete még a gazdag nyári rét,

most sápadón és fonnyadón hever,

pillangók népe nem keresi fel.

Zilált csomókban itt a mécsvirág,

szürke kóróvá vált a kék katáng,

ott százszorszépek hanyatló feje,

lila mályváknak fodor-levele,

fürtös zsályáknak dús csokra lapul,

boglárkák sárga szoknyája fakul.

Egy hete még mind szép és fiatal,

s most együtt ők: a réti ravatal.

De ha lehull a domb mögé a nap,

és aranyport hint szét az alkonyat,

s hűs szénaillat száll a rét felett,

virági létük benne megleled.

Szemednek ugyan mit sem nyújtanak,

de rád is várnak, mint jó, puha pad.

Bár tudnánk így ezt mi is: emberek,

így csendes-békésen fakulni meg!

Nem sajnálgatva szálló éveket,

tavaszi pompát, nyári fényeket,

virági voltunk eltűnt színeit,

és olyan rendben megpihenni itt,

ahogy a széna szürke szőnyege,

mely fakulón is fénnyel van tele,

és haldokolva is szolgálja még

a mások vidám, ifjú életét:

eséstől óvja, aki itt szalad,

játszó csöppséget, bújó bogarat,

és pihenteti, aki áthalad

tűző napon a réti fák alatt.

(1971)

Kép:  http://de.wikipedia.org/wiki/Datei:Sexten-Sesto_Heu_1.JPG 

Válogatás

Hálás köszönettel tegnap megkaptam Similistől Móra Magda összes versét. Ezúton is nagyon köszönöm. Még nem értem teljesen a végére, de ez az a stílus, ez az a mondanivaló-megfogalmazás, ami közel áll hozzám. Nem is értem, miért nem kapott ő nagyobb nyilvánosságot. Bár most a neten igencsak „terjed” ! Életrajzi adatai itt olvashatók: http://miisvagyunk.freeblog.hu/ a november 6.-i bejegyzésnél.

Én pedig mára ezt a verset választottam:

 

 

Válogatás

Az este babot válogattam:

fényes, kis, fehér szemeket.

Az asztal sarkán külön raktam

a jó babot s a szemetet.

Mindnyájunk Bírája és Atyja,

hol méred majd ki helyemet,

ha egy intésed elválasztja

a jó magtól a szemetet?!

Talált vers

A mesterek dolgoznak, az ebéd kész, hát akkor én kóborolhatok kicsit a hálón. Igaz ?

A http://miisvagyunk.freeblog.hu/archives/2008/09/25/Oroksegem -n találtam egy Móra Magda verset „Az út felén túl” címűt, de sajnos a Googleban ezen és az alábbin kívül mást nem leltem, csak egy utalást a kiadott verseskötetére, címe: Mint aki útra készül. Kár, hogy nincs fent több verse… / = Móra Magda egyébként Móra Ferenc unokahúga/
Ez a „talált” másik, a címe nem derült ki: 

Hol kifárasztott már a zaj, szeretnék lenni ott a csend, 

hol megviselt a zűrzavar, szeretnék lenni ott a rend.  

Hol szürke por száll s fojtogat, szeretnék lenni hűs eső, 

hol nap perzselte arcodat kis könnyű árnyék, jóleső. 

  Ha ősz jár majd a fák alatt, a kályha mélyén hű parázs,

 s visszhang, mely elröppent szavad úgy mondja, ahogy semmi más. 

  1961