Kedvelem Marcus Aureliust - gondolkodásra késztet

Mindig találónak érzem közel 2000 éve leírt sorait – bármilyen hihetetlenül hangzik is. Persze, lehet rá  mondani, hogy könnyebb egy témáról "filozofálgatni", mint a történéseket elviselni/leküzdeni, stb...Mégis... van valami vigasztaló néha abban, hogy másoknak is voltak lelki/testi bajai, mások is szenvedtek, küszködtek  és az élet igazából sosem volt (és lesz) "habostora".....
Csupán egy kérdés marad nyitva: MIÉRT ??? Ugyanannyiba "kerülne", ha boldogok lehetnénk egy életen át. Vagy akkor meg az nem tetszene ???? (Na ez csak afféle "költői kérdés" volt.)

Marcus Aurelius: Rossz érzések ellenszere

https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcus_Aurelius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Kép: http://www.paradoxplace.com/Perspectives/Rome%20&%20Central%20Italy/Rome/Ancient_Rome/Ancient%20Rome.htm

Csak úgy....idézet kedvencemtől

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Marcus Aurelius 1832 éve (!)  halott.
Életéről itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Marcus_Aurelius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r
 

Húsvéti meglepetés

Marcus Aurelius :
Emberrel semmi nem eshetik meg, ami nem emberi dolog, ökörrel, ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz, kővel, ami kőhöz nem illenék. Ha tehát mindent csak olyasmi ér, ami megszokott és természetes, mit zúgolódol? Hiszen a közös természet nem hozott rád semmi elviselhetetlent.

Az én húsvéti ajándékom:  a kálváriára menet tegnap délután - fényképezés közben - elvesztettem a kulcsaimat. A 15 évvel fiatalabb húgom úgy leszúrt - mintha 95 éves vén hülye trotty lenék, vagy 5 éves kisgyerek. (Leírhatom ezt nyugodt szívvel - hiszen egyik húgom sem ovassa a blogomat.) Az eset enélkül is elég baj...Nekem aztán jó meglepetést hozott ez a hülye nyúl. :-(

A barátságról

Kétségtelen, elismerem, az elmúlt öt évben, az emberi kapcsolataim eléggé behatárolódtak. Nagyjából csak oda mentem, ahová Lilit lehetett vinni, ide meg nem hívtam olyanokat, akikről tudtam, hogy nem érte/né/nek egyet a Lili itthoni életmódjával. Mindenki tudja rólam, a kutyám volt a legfontosabb számomra. És most nincs. És én meg /még/ élek. Megpróbálom hát régi „elcsendesedett” kapcsolataimat újraéleszteni. Ma is erre tettem kísérletet, és annyira kellemes/szép délután töltöttem együtt egy kedves, volt kollégával, hogy egészen felvidított. Múltkor már a drávasztára/szigetvári utam is valami hasonló eredményt hozott, és ahogy elterveztem a közeli napjaimat, bízom benne, hogy sikerül még néhány kellemes délutánt összehoznom. Aztán mire megjön a tél, a „bentülős” rossz idő, remélem csendesedik kicsit a szívfájdalmam. Még az is meglehet, hogy fogok egy jó tea mellé kártya-, vagy társasjáték-partnereket keresni.

Nagyon régen idéztem nektek Kedvenc Marcus Aureliusomat, hát most olvassátok tőle ezt: „Láttál-e már levágott kezet, lábat vagy fejet a törzstől elválasztva valahol heverni? Nos hát, szántszándékkal ilyenné lesz - már ha rajta áll -, aki harcol az őt érő események ellen, és a világ egységéből valósággal kiközösíti magát, vagy arra vetemedik, hogy a közösség érdeke ellen cselekedjék. Ezzel kiszakadtál a természeted szerint való egységből, mert hiszen résznek születtél, te pedig levágtad magad. De micsoda nagyszerű dolog, hogy módodban áll az egységgel ismét összeforrnod! Ezt az újra összeilleszkedést az istenség egyetlen más, már egyszer levált vagy levágott résznek sem adta meg. Méltányold a jóságot, mellyel az embert megbecsülte, hiszen tőle tette függővé, hogy az egésztől soha el ne szakadjon, vagy ha mégis elszakadt, lehetővé tette számára, hogy visszatérjen hozzá, összenőjön vele, és mint rész, kiszabott helyét újra elfoglalja.” Kép: http://www.fotocommunity.de/search?q=freundschaft&index=fotos&options=YToxOntzOjU6InN0YXJ0IjtpOjA7fQ&pos=5&display=17938708

Marcus Aurelius gondolatai

Marcus Aurelius:

A benned trónoló istenségről Ha embertársaid tettei helyesek, nem kell zúgolódnod. Ha helytelenek, világos, hogy öntudatlanul cselekszenek így. Mert minden lélek akarata ellenére mellőzi az igazat, nemkülönben az embertársai iránti méltányosságot.
A jó ember sajátsága, hogy elfogadja mindazt, amit a sors neki szánt, nem mocskolja be a bensejében trónoló istenséget az észt , és nem dúlja fel nyugalmát csalóka képzetek özönével, hanem megőrzi szívét derűsnek, alázattal jár az Isten nyomdokain, nem vétve szóval az igazság, cselekedettel az igazságosság ellen. Befelé nézz, bensődben fakad fel a jónak forrása, s ha szüntelenül mélyíted azt, szüntelenül buzog! ... Amelyik pillanatban csak akarsz, visszavonulhatsz önmagadba! Az ember számára semmi sem jó, ami őt nem teszi igazságossá, meggondolttá, férfiassá, szabaddá, és semmi sem rossz, ami nem teszi a mondottak ellenkezőjévé...
Egyáltalán ne elmélkedj többé arról hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyanná!

Marcus vasárnapra

2007.május 13. vasárnap


Szeresd a magad kis mesterségét, amibe beletanultál, és találd benne kedvedet. Ami még hátravan életedből, úgy éld le, hogy minden dolgodat teljes lelkedből az istenekre bízod, és az emberek közül egynek se légy sem zsarnoka, sem szolgája.

 

"Mint levelek születése..."

2007.április 11. szerda

Csak mert az előbb Olaszország került valamilyen módon szóba, ide írok egy érdekes információt.

Kedvencem, Marcus Aurelius uralkodása idején Rómában 88 üzemelő könyvtár volt….

No komment.

Egyébként ő csak negyvenévesen lett császár, és majdnem két évtizedig uralkodva, a

„jó császár” eszményképe lett, serege csodatevőnek tartotta, halála után még egy-két évszázad múlva is képét házi oltárokon tisztelték, álombeli jóslatokat vártak és kaptak tőle.

Ezt írja egy helyen:

„Aki a lelkét az igazság alapelveivel átitatta, annak elég a legrövidebb és legismertebb mondás is, hogy derült, bizakodó hangulatba kerüljön. Mint ez:

Mint levelek születése, olyan csak az embereké is. Földre sodorja a lombot a szél, de helyébe az erdő mást sarjaszt újból.

Gyermekeid is falevelek. Falevelek azok is, akik meggyőződést színlelve, nagy hangon dicsérnek – vagy épp ellenkezőleg – elátkoznak; azok is, akik alattomban szidnak, vagy kigúnyolnak. Ugyancsak falevelek azok is, akik halálunk után megemlékeznek rólunk. Mert mindezeket a „szép tavasz” sarjasztja, aztán a szél a földre teríti, majd az erdő újakat fakaszt helyükbe. Mindegyikünknek közös sorsa az arasznyi lét. Te pedig, mintha örökkévalók volnánk, menekülsz előlük, vagy futsz utánuk. Nemsokára te is behunyod szemed, és azt, aki téged kikísért, már más siratja el.”

Újra M.A. /=Marcus Aurelius/

2007. április 4. szerda

"Milyen szerencsétlen vagyok, hogy ez történt velem !
Ne így !
Hanem így: Boldog vagyok, mert bár ez történt velem, továbbra is derűs az életem: a jelen nem tört meg, a jövőtől nem félek. Ilyesmi bárkivel megeshet, de nem mindenki őrizte volna meg közben lelki békéjét."

Marcus Aurelius

2007.március 12.hétfő


Marcus Aurelius "Elmélkedések" című könyve az egyik leggyakrabban forgatott könyv a kezemben... Ide másolom két gondolatát.


 "....Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyekben. Te magad is szoktál effélére vágyni. Micsoda korlátoltság ! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség pedig azonos a lélek harmóniájával..." "...Próbáld meg, sikerül-e talpig derék ember módjára élned, aki nem zúgolódik a mindenségtől neki osztott sors ellen, s beéri azzal, hogy ő maga igazságosan cselekszik és lelke 
mindig jóra kész...."