A barátságról

Kétségtelen, elismerem, az elmúlt öt évben, az emberi kapcsolataim eléggé behatárolódtak. Nagyjából csak oda mentem, ahová Lilit lehetett vinni, ide meg nem hívtam olyanokat, akikről tudtam, hogy nem érte/né/nek egyet a Lili itthoni életmódjával. Mindenki tudja rólam, a kutyám volt a legfontosabb számomra. És most nincs. És én meg /még/ élek. Megpróbálom hát régi „elcsendesedett” kapcsolataimat újraéleszteni. Ma is erre tettem kísérletet, és annyira kellemes/szép délután töltöttem együtt egy kedves, volt kollégával, hogy egészen felvidított. Múltkor már a drávasztára/szigetvári utam is valami hasonló eredményt hozott, és ahogy elterveztem a közeli napjaimat, bízom benne, hogy sikerül még néhány kellemes délutánt összehoznom. Aztán mire megjön a tél, a „bentülős” rossz idő, remélem csendesedik kicsit a szívfájdalmam. Még az is meglehet, hogy fogok egy jó tea mellé kártya-, vagy társasjáték-partnereket keresni.

Nagyon régen idéztem nektek Kedvenc Marcus Aureliusomat, hát most olvassátok tőle ezt: „Láttál-e már levágott kezet, lábat vagy fejet a törzstől elválasztva valahol heverni? Nos hát, szántszándékkal ilyenné lesz - már ha rajta áll -, aki harcol az őt érő események ellen, és a világ egységéből valósággal kiközösíti magát, vagy arra vetemedik, hogy a közösség érdeke ellen cselekedjék. Ezzel kiszakadtál a természeted szerint való egységből, mert hiszen résznek születtél, te pedig levágtad magad. De micsoda nagyszerű dolog, hogy módodban áll az egységgel ismét összeforrnod! Ezt az újra összeilleszkedést az istenség egyetlen más, már egyszer levált vagy levágott résznek sem adta meg. Méltányold a jóságot, mellyel az embert megbecsülte, hiszen tőle tette függővé, hogy az egésztől soha el ne szakadjon, vagy ha mégis elszakadt, lehetővé tette számára, hogy visszatérjen hozzá, összenőjön vele, és mint rész, kiszabott helyét újra elfoglalja.” Kép: http://www.fotocommunity.de/search?q=freundschaft&index=fotos&options=YToxOntzOjU6InN0YXJ0IjtpOjA7fQ&pos=5&display=17938708