(Lejárt a "'szabadságolás"...blog folyt.köv...)
Bár a sok hülyének magyarázhatsz.....
A képeim...és alább a magyarázat....
A mai napon rengetegen tettek ki a repülőgépek kondenzcsíkjairól konteókat, hogy így meg úgy mérgezik a Liliputiak/Alienek/Darh Vader/ Terminator az emberiséget. Akik ismernek, azok tudják, hogy gyerekeként és tinédzserként éltem-haltam a repülésért és csak a szememért nem lettem, nem lehettem repülős, pedig még középsuliba is felvettek anno. Szóval írtam egy rövid ismertetőt erről a fizikai jelenségről, ami NEM chemtrail mégezés, hanem egy egyszerű fizikai látványosság: (A fényképet Balatonalmádi-Öreghegyről fotóztam. A képen egy A380-as Airbus óriásgép repül Londonból a Távol-Keletre tartva)Miért látszanak néha olyan erősen a repülőgépek kondenzcsíkjai?
Bizonyára sokan megfigyelték már, hogy vannak napok, amikor az égboltot hosszú, vakítóan fehér repülőgép-kondenzcsíkok hálózzák be. Máskor ugyanazon légi útvonalakon közlekednek a repülőgépek, mégsem látunk utánuk szinte semmit. Előfordul, hogy egy kondenzcsík néhány másodperc alatt eltűnik, míg egy másik hosszú órákon át megmarad, fokozatosan kiszélesedik, és végül fátyolszerű felhőzetté alakul.
A jelenség magyarázata a légkör fizikájában, mindenekelőtt a hőmérséklet, a páratartalom és a víz halmazállapot-változásainak összefüggéseiben keresendő.
Mi történik odafent, tíz-tizenkét kilométer magasságban?
A nagy utasszállító repülőgépek jellemzően 9–12 kilométer magasságban közlekednek. Ebben a magasságban a levegő hőmérséklete gyakran mínusz 40–60 Celsius-fok, a légnyomás pedig mindössze töredéke a földfelszínen mérhetőnek.
A repülőgépek sugárhajtóműveiben kerozin ég el. Az égés során többek között szén-dioxid és vízgőz keletkezik. Érdekesség, hogy egyetlen kilogramm repülőgép-üzemanyag elégetése hozzávetőleg 1,2–1,3 kilogramm vizet eredményez vízgőz formájában.
Ez a forró, vízgőzben gazdag égéstermék találkozik a rendkívül hideg magas-légköri levegővel. A keveredés során gyorsan lehűl, és megfelelő körülmények között az apró vízcseppekből szinte azonnal jégkristályok képződnek.
A repülőgép mögött látható fehér csík tehát nem füst, és nem is egyszerűen vízgőz, hiszen maga a vízgőz láthatatlan. Amit látunk, az parányi jégkristályok milliárdjainak sokasága.
De miért marad meg az egyik kondenzcsík, miközben a másik szinte azonnal eltűnik?
Itt jutunk el a jelenség legfontosabb fizikai magyarázatához.
A levegő vízgőztartalma és hőmérséklete szoros kapcsolatban áll egymással. Minél hidegebb a levegő, annál kisebb az a vízgőznyomás, amelynél a víz és a jég egyensúlyi állapota kialakul.
Mínusz 50 Celsius-fokon egészen kevés vízgőz is elegendő ahhoz, hogy a levegő jégre nézve telítetté váljon.
Ha a repülőgép olyan légrétegben halad, ahol a levegő viszonylag száraz, a hajtómű mögött létrejövő jégkristályok gyorsan szublimálnak, vagyis közvetlenül vízgőzzé alakulnak. A kondenzcsík néhány másodperc vagy perc alatt eltűnhet.
Ha viszont a repülőgép olyan légrétegbe kerül, amely jégre nézve telített vagy túltelített, egészen más történik. A jégkristályok nem tűnnek el gyorsan, sőt a környező levegő vízgőzéből tovább növekedhetnek.
Ilyenkor a kondenzcsík hosszú ideig megmaradhat, és akár órákon át látható lesz.
Fontos megérteni, hogy a tartós kondenzcsík növekedéséhez szükséges víz jelentős része már eleve ott volt a légkörben. A repülőgép elsősorban elindította a jégkristályok kialakulásának folyamatát.
Miért látszik néha vakítóan fehérnek?
Ennek már az optika, vagyis a fény fizikája adja meg a magyarázatát.
A kondenzcsíkot alkotó apró jégkristályok szétszórják a Napból érkező fényt. Mivel a látható fény különböző hullámhosszait viszonylag egyenletesen szórják, a csíkot fehérnek látjuk.
Különösen feltűnő lehet a jelenség tiszta, mélykék égbolt előtt, amikor a fehér jégkristályok és a sötétebb háttér között nagy a kontraszt.
A Nap állása is számít. Bizonyos megvilágítási szögeknél a kondenzcsík sokkal fényesebbnek tűnik, mint máskor. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a csík az égbolt egyik részén szinte ragyog, másutt pedig alig észrevehető.
És miért terülnek szét a csíkok, néha szinte az egész eget beborítva?
A repülési magasságban gyakran rendkívül erős légáramlások uralkodnak. A magas-légköri szelek sebessége akár óránként 100–200 kilométer vagy ennél is több lehet.
Ráadásul a szél sebessége és iránya különböző magasságokban eltérhet egymástól. Ezt a jelenséget szélnyírásnak nevezzük.
A légáramlások, a turbulencia és a jégkristályok lassú ülepedése fokozatosan széthúzzák az eredetileg keskeny kondenzcsíkot. Ha a környező levegő nedvességi viszonyai kedvezőek, a csík egyre szélesebb lesz, és végül alig különböztethető meg a természetes fátyolfelhőktől.
Van-e mindennek időjárási jelentősége?
Bizonyos mértékig igen.
A hosszú ideig megmaradó kondenzcsíkok arra utalnak, hogy a magas-légkörben elegendő nedvesség található a jégkristályok fennmaradásához. Ez olykor összefügghet a közelgő időjárás-változással, például egy front érkezésével.
Önmagában azonban a sok kondenzcsík még nem jelenti azt, hogy hamarosan esni fog.
Érdekes az is, hogy két, egymáshoz viszonylag közel repülő gép közül az egyik hosszú, tartós kondenzcsíkot hagyhat maga után, a másik pedig szinte semmit. Ennek oka lehet mindössze néhány száz méteres magasságkülönbség, hiszen a légkör különböző rétegeiben egészen eltérő hőmérsékleti és nedvességi viszonyok uralkodhatnak.
A kondenzcsíkoknak egyébként éghajlati jelentőségük is van. A tartós csíkokból kialakuló felhőzet egyrészt visszaveri a napsugárzás egy részét, másrészt akadályozza a Föld által kibocsátott hősugárzás egy részének távozását a világűrbe. A kutatások szerint e két hatás eredője globális átlagban melegítő.
Mi tehát a lényeg?
Amikor egyik nap hosszú, vastag, vakítóan fehér kondenzcsíkokat látunk, másnap pedig ugyanazon az égbolton szinte egyet sem, az nem feltétlenül a repülőgépek számának vagy működésének megváltozását jelzi.
Sokkal inkább azt, hogy odafent, tíz-tizenkét kilométerrel a fejünk fölött megváltoztak a légkör fizikai viszonyai.
A hőmérséklet, a vízgőz mennyisége, a légáramlások és a napsugárzás együttesen határozzák meg, hogy a kondenzcsík egy pillanatig vagy akár órákig látható marad-e.
Ami a földről nézve egyszerű fehér vonalnak tűnik az égen, valójában egy rendkívül összetett, folyamatosan változó légköri fizikai folyamat látható eredménye.
És talán éppen ez benne a legérdekesebb: ugyanaz a repülőgép, ugyanazzal a hajtóművel, ugyanazon az útvonalon egyik nap hosszú fehér csíkot rajzolhat az égre, másnap pedig szinte nyomtalanul haladhat át rajta.