2012. július 31., kedd

Menni… csak úgy, bele a világba…


Nem egészen így, (=bele a világba) de az átlagostól, a megszokottól azért eltérően autóztam mostanság. Többször is megjártam a Pécs-Balaton utat… nem olyan sok ez,  kis kitérőkkel alkalmanként 400 km.
Imádok vezetni, megnyugtat, felvidít, élményt ad. Esemény a szürke, hétköznapi kis életemben. És ha közben még egy-egy kedvemre való fotó-témát  is találok, akkor már teljes az örömöm. 


Ügyeskedtem és majdnem minden alkalommal más-más úton mentem, az én „GPS”-emben  40 évnyi hivatali autózás útvonalai is benne vannak. Baranya és Somogy megye  volt a cégem működési területe, autóztam épp eleget útjain. 
Oly sok minden megváltozott ! Tudom, hogy hol volt egyik TSZ-nek az irodája, a másiknak egy savanyító üzeme, vagy valami egyéb feldolgozója, én jártam a kaposvári textilgyártól kezdve a cukorgyáron át a pécsi húsfeldolgozóig és a szigetvári konzervgyárig, vagy a marcali laktanyától a csertői gyerekotthonig igen sok helyen. Szomorú, hogy ezek az üzemek már csak múlt időben  léteznek. Voltak, üzemeltek ezerrel, rengeteg embernek munkát és kenyeret adva.
Sokszor merengek útközben a múlton.
És persze látom a lepusztult falvakat és a procc gazdag házakat  is….


Szeretek vezetni. Szeretem látni a kora-reggeli első napsugarakat, esetleg a bidres-bodros felhőket, szeretem a búzaföldeket és a kukorica-dzsungeleket, az árnyat adó erdőkön átvezető utakat. Elmosolyodom, ha látom a gólyákat tollászkodni a fészkükben (idén rengeteg van!)  és kíváncsian várom, hogy a kerítéskaróra telepedett ölyv közeledtemre fellebben-e ?
Nem feltétlenül vágyom a Bahamákra. Sőt.
Megelégszem ezekkel az utakkal. Szépek. Valami módon az „enyémek”….




2012. július 29., vasárnap

„…Életre kelnek a képek…”


Két éve is megnéztem - élvezettel és örömmel - az  Alfons Mucha kiállítást, most se hagytam ki, habár az igazi „nagy” képek az előző alkalommal voltak itt.

Most a „főhelyet” néhány  Sarah Bernhardt-plakát kapta – okkal,  hiszen ezekkel aratta első sikereit az 1890-es évek közepén, és ez a műfaj hozta meg számára később a világhírnevet. Más, nagyméretű plakát is látható a kiállításon. 
      

 
Sokoldalú művész volt, illusztrált könyvet, étlapot,  tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket is. 






Nekem tetszettek a naptár-illusztrációk, de kedvesnek találtam a – valószínűleg – mesekönyvhöz készült képeket is, igazi mesébe illő csoda-alakokkal.



Sokféle téma volt most is, portrék is, és egy növényhatározóba készült lap - sajnos nem színes, viszont a kedvenc virágomról, az őszirózsáról: 





Természetesen most is „kiszúrtam” magamnak egy kedvencet, vagy négyszer visszamentem és percekig álldogáltam a kép előtt. Nem is saját fotót csatolok róla, (az enyémek a gépem és a helyszíni adottságok miatt sosem sikerülnek) – ezt a képet azonban mindenképp teljes pompájában szerettem volna megmutatni. A kép címe: Eliska


Az pedig egy különös véletlen csupán, hogy az a kis hölgy, akit már régóta a Zsolnay-galéria-beli nagy kiállítótérből jól ismerek, most ide került teremfelügyelőnek. Ránéztem kifelé jövet, és megkérdeztem: 
Mondták már neked, hogy te vagy Eliska ?  (Hihetetlen a két arc közti hasonlóság !)
Kissé elpirulva válaszolt, hogy igen, említették már páran…
Ugye, milyen különös dolgok történnek néha ?

Tényleg „…életre kelnek a képek.”

Eliska képe innen:

2012. július 26., csütörtök

Öt perc lazítás






Csak ülni, lazán, semmire se nézve/gondolva/érezve – valahogy kilélegezni a levegővel együtt a számon és a bőrömön át az egész életet.
Erre vágyom.

2012. július 25., szerda

Hogy mik vannak…



Barátnőm tegnap kihoz a kamrából a kezében egy maréknyi barnás-vöröses gilisztát… egy másodpercig megállt bennem az ütő… aztán persze rájöttem, hogy nem giliszta, de azt még mindig nem tudtam, mi. Cipőfűző ? Valami madzag ? Sosem-látott édesség ?
Gyorsan kiderült: egy ismerőse Japánból hozott ilyen különleges babot. Pár szem magot elültetett, és ez lett belőle. Amikor meglátta a bab-bokor aljában az első terméseket, ő is azt hite, óriás giliszták jöttek elő valahonnan, megrágni a tövet…
Igaz ezek még zsenge szálak, még a babszem nincs is benne igazán kifejlődve – de afféle olaszos-zöldséges tésztához igen finom.
 
Elkezdtem keresni a  képek között úgy, hogy „zöldbab” és találtam is valami hasonló „cipőfűző-szerűt”  de az sárga volt. Aztán egészen véletlenül az ide-oda kattintgatás közepette eljutottam oda, (részben a fordítóprogi segítségével) hogy  „piros méteres bab”, meg „spárgabab” – és lám tényleg van ilyen, csak  magyar nyelven nem volt túl sok találat. Aztán nagy okosan beütöttem, hogy:  „red green long beans”  és láss csodát – tele vele a net  : -)
Szóval van ilyen, csak mi nem ismerjük. Még…annyira…

Kaptam „mutatóba” egy szálat, s hogy elhiggyétek, nem mese: „a kínaiak már a spájzban vannak”…le is fényképeztem.  Most, hogy itt írom ezt, jut eszembe, a centimétert nem tettem mellé, de tán elhiszitek, ez – pedig nem is a leghosszabb szál volt -  36 cm.
Hát vannak furcsaságok….Majd megszokjuk ezt is.






Kép: http://greenfusestock.photoshelter.com/image/I0000cGEiY.ruyMw 
http://www.szepzold.hu/11125 

2012. július 24., kedd

Túcume rejtélyes agyag- piramisai



(Sajnos valami miatt nem tudom a térképet megjeleníteni, ha érdekel a pontos hely, kattints a fenti linkre, vagy másold a keresődbe, akkor láthatod a helyszínt....)

Hans Heinrich Brüning (német gépészmérnök) 1875-ben véletlenül fedezte fel Peruban, a Lambayeque-völgyben  az egyedülálló ókori leleteket, a mintegy 250 agyagtégla piramis maradványát. Hiába költözött azonban a piramisok közelébe, élete során nem sikerült rájönnie, mi okozhatta a piramisok, az itt épült hajdani óriás városok pusztulását.

2005 nyarán végül egy nemzetközi régészcsapat tárta fel a titkot.

Az izgalmas régészeti terület mintegy három mérföldre  délkeletre fekszik a modern várostól, Trujillotól és a tudósok szerint Moche állam korábbi fővárosa volt.

A legnagyobb, a Nap piramis, 1250 méter hosszú és 135 méter magas lehetett, mintegy 50 millió „sár”téglát használtak a felépítéséhez.
Lambayeque / Sican (800-1350 AD), Chimú (1350-1450 AD) és Inca (1450-1532 AD) hatalmas, virágzó települések voltak – piramisaik az egyiptomi piramisoknál is nagyobbak voltak – ám nem kőből, hanem különböző formájú, kiégetetlen  agyagtéglából építették.
Leghíresebb a La Raya körüli síkságon található a Túcume, amelyek összterülete több mint 540 hektár és csak ezen a részen 26  piramis található.

A régészek a templom közelében 119 emberi (nő, férfi, gyerek) csontvázat találtak, melyekről megállapították, hogy egyetlen csapással lefejezték őket. Úgy gyanítják, kábítószer hatása alatt, önként vállalták az áldozatok a halált, a birodalom megmentése érdekében. Haláluk kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy birodalmukat megmentsék a pusztulástól. Ám végezetül  a lakosságnak csak egyetlen kiútja volt a menekülésre: felégették Túcume-t és elhagyták a városokat.
A tudósok szerint valószínűleg olyan időjárási anomáliák tették tönkre a birodalmat, melynek okát az akkori lakosok nem értették ( Pl. El Niño hatása miatti hatalmas árvizek.)


 
Képek:




http://goo.gl/maps/pLa2

2012. július 23., hétfő

Nem vidám (Nem kell elolvasni, kommentelni, ha nem érdekel a téma)


Tegnap - többek között -  Juhász Gyula verseket olvastam. Meg blogokat. Ezekből mazsolázok.

Még valamit...
                                   
Múltamba vissza ösvény nem vezet
És ködbe fullad az emlékezet.
Hogy én is éltem, versekből tudom,
Míg topogok egy céltalan uton.

Ki egykor új igéket felidéztem,
Most némán tűröm meddő szenvedésem.
Egy elsüllyedt világ felett
Megváltó sírom integet.

Mint a kísértetek feljárnak
Fáradt fejembe verssorok,
A régi öröm és a bánat
Sírjából éjjel felzokog.

Még valamit akartam itt én,
De már csak sóhaj lett a szó.
Állok, mint északfény letűntén
Áll az eltévedt utazó.


Ebben a blogban:  http://fukszia.freeblog.hu találtam egy szöveget is: 

Gondolataink hatással vannak szervezetünkre, így aki ügyel az egészségére, annak nem árt dolgoznia a legrosszabb tulajdonságain. Íme a hét egészségre leginkább károsnak mondható jellemhiba. (Megjegyzésem: én másféle sorrendet állítottam volna fel…)

1.  Túlzott idegeskedés
A tartós stressz halálos is lehet, és még ha nem is öl meg, növeli a szívbetegségek, az influenza, a metabolikus szindróma és a magas vérnyomás rizikóját. Egy munkahelyi előléptetés, bár jót tehet a pénztárcánknak, ugyanakkor a stresszt is növeli, és lehet, hogy végül hamarabb lesz szükségünk miatta orvosra.
2.  Lehangoltság
A lehangolt emberek nem csak társadalmilag, hanem fizikálisan is hátrányos helyzetben van. Egy érbetegek részvételével végzett kutatás szerint az ún. D-típusú (azaz rossz közérzetre és érzelmi gátoltságra hajlamos) személyiségű emberek korábban halnak meg, mint jókedélyű társaik.
3. Szorongás
A kedélyes embereknél ritkábban alakul ki demencia: egy vizsgálat szerint körükben 50 százalékkal kisebb az elbutulás esélye, mint a szorongásra hajlamosaknál.
4. Önkontroll hiánya
Egy 900 fős csoporton elvégzett kutatás szerint a lelkiismeretes emberek 2-4 évvel tovább élnek, mint az impulzívak, akik hajlamosabbak például a dohányzásra és a túlzott alkoholfogyasztásra, ami igencsak lerövidítheti az életet.
5. Aggodalmaskodás
A túlságosan neurotikus személyek, akik aggódnak, és mindennapjaikat áthatja a félelem hajlamosak a depresszióra. Bár egy cigaretta csillapíthatja a feszültséget, a rövid távú enyhülés nem éri meg, hisz csak tovább fokozza a rizikó tényezőket . 
6. Céltalanság
Akiknek vannak előre meghatározott céljaik, gyakrabban végeznek olyan tevékenységet, amelyet hasznosnak ítélnek, így kedvezőbb stresszhormon-szintet mutatnak, egészségesebb a keringési és az immunrendszerük
7. Cinizmus
A cinikus embereknél, akik gyanakvóak és bizalmatlanok másokkal szemben, nagyobb eséllyel alakulnak ki szívbetegségek. Ezek az emberek hajlamosak mások tettei mögött ellenséges motívumokat feltételezni.

Az alábbi szöveg pedig részlet innen: http://www.noiportal.hu/main/npnews-11457.html

Az önmagunknak való megbocsátás azt jelenti, hogy nem húzogatunk strigulákat. Biztosan te is ismersz olyan embereket, akik precízen számon tartják, mikor milyen bűnt követtek el, és mikor nem feleltek meg az elvárásoknak. Előfordulhat, hogy bár másokkal kapcsolatban nem húzogatunk strigulákat (sőt, talán túlságosan is elnézőek vagyunk), saját magunkat azonban szigorú ellenőrzés alatt tartjuk. Minden botlást és állítólagos jellemhibát felrovunk magunknak, hogy aztán újra meg újra számba vegyük őket. A múltbeli vétkekből és negatív eseményekből szép kis történetet kerekítünk. 

Mit árul el rólad, hogy elhagyott a kedvesed, hogy elpusztult a kutyád, vagy elromlott az autód? Sokan vagyunk, akik így írogatjuk be magunknak a fekete pontokat. Aztán a végeredmény alapján eldöntjük, mit érdemlünk. Vajon érdemesek vagyunk-e a szeretetre, a gazdagságra, vagy bármi másra, mi egy kicsivel is jobb annál, mint ami most van? Meghozzuk ítéletünket, ami ezt követően mélyen beágyazódik a tudatunkba.

Nem számít, milyen ok vagy múltbéli negatív esemény áll a háttérben, fejlődésed szempontjából nagyon fontos, hogy meg tudj bocsátani magadnak, és túllépj a dühön meg a sértődöttségen. Nem csak azért kell megbocsátani, hogy szebb legyen az életed – az egészséged is múlhat rajta. Számos tanulmány árulkodik arról, hogy a stressz és a harag is felelős az olyan betegségek kialakulásáért, vagy súlyosbodásáért, mint a rák, a szív- és érrendszeri problémák, vagy az autoimmun betegségek. Ha tehát a sértődöttség folyamatosan jelen van az életedben, ideje megbocsátanod magadnak!

Sokan szenvednek attól, hogy egy belső, kritikus hang minden cselekedetüket kommentálja és értékeli. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy sosem csalódsz önmagadban. Ám ilyenkor nem szabad hagynod, hogy a dühöd gyűlöletté fajuljon. Semmi sem üthet nagyobb sebeket rajtad, mint önmagad kritizálása.

Nagyon sok ember él abban a hitben, hogy muszáj tökéletesnek lenniük. Holott, akarva-akaratlanul mindenki követ el olyan dolgokat, amelyekkel fájdalmat okoz másoknak. Talán nem szándékosan tesszük, de ez nem vigasztal senkit. Ez az a pillanat, amikor érdemes megállnunk, és megbocsátanunk magunknak. Vannak, akik úgy vélik, ha megbocsátunk magunknak, nem teszünk mást, mint elmenekülünk a büntetésképpen ránk rótt fájdalom és düh elől. Ez utóbbiak ráadásul kellőképpen felvérteznek bennünket az újabb csalódások ellen…. (Akit a teljes cikk érdekel, a folytatás a fenti címen olvasható.)

Kilátás




2012. július 22., vasárnap

¾ óra szájtátás



Tudtam én, hogy Bhutan nem egy nagy birodalom, azt is, hogy valahol ott messze, India, Kína, Tibet környékén, az égigérő hegyek között  található. De ennél többet aztán nem tudtam. Most ¾ órában  láttam-hallottam sok mindent - ezek között pedig  volt egy téma, amiért most itt írok a filmről. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bhut%C3%A1n )

Valójában egy, a szüleitől már kolostorba költözött fiú, Lhaba  nyári hazalátogatása a téma, miközben bemutatják a magas hegyek közt élő laya népcsoport életét és persze a környezetet is.  A bemutatott kis falu mindentől távol van, napokig tart a gyaloglás, amíg  a főszereplő hazaér.
Megismerkedhettem a népviseletükkel, a jak-gyapjúból készült háziszőttes ruhájukkal és annak hosszadalmas elkészítési módjával, különleges kis kúp alakú, szalmából font fejdíszeikkel, láttam miképp őrölnek 2012-ben két kis malomkő között egy lepényhez szükséges lisztet….Láttam otthonaikat, kívülről ugyan igen díszes, de belül – európai szemnek – meglehetősen szegényes berendezéssel.
Meginterjúvolták a film készítői a közel 200 lelkes falucska egyetlen tanítóját, aki a következőket mondta:  Mivel a layak-nak nincs írott  nyelvük, csak beszélt,  a gyerekek az iskolában  tibeti nyelven és mert haladni kell a korral, angolul tanulnak….
Szemem szám tátva maradt….
(Valójában ezért írtam le ezt az egészet, hogy érzékeltessem, még itt, a világ végén is úgy gondolják, hogy az angol nyelv ismerete nélkül ma már nem lehet létezni…. Ezen aztán el is meditáltam egy darabig…)

Ezek után már cseppet sem csodálkoztam, hogy valamilyen táncos népünnepély után, a megkérdezett tinilányok egyetlen vágya az volt, hogy áram legyen,  hogy tévét nézni, internetezni és mobilozni tudjanak.

Itt a mese vége.



Ha a Google képkeresőbe beírod:  ’Laya Bhutan’  igen sok képet láthatsz még.

Ha pedig van fél órád, ajándékozd meg magad ezzel a filmmel ! Nem fogod megbánni !


2012. július 21., szombat

Döbbenet...



Kép: http://gallery.site.hu/u/Cserge/FarkasBaranyborben.jpg.html

Hogy a katolikus egyház és nevében tagjai micsoda szörnyűséges bűnöket  követtek el fennállásuk és regnálásuk évezredei során, mindenki tudhatja, aki tanult történelmet. De hogy még 2012-ben is ekkora a hatalmuk, azt nem hittem. ( Bár nem is tudom miért ? Hiszen a „nagyhatalmak” mindig is összetartottak….mindegy volt, hogy aljas, vagy önző vagy bármi más érdekből…)

Most került kezembe egy korábbi nol hétvégi melléklet. Komolyan mondom, kétszer olvastam el a cikket, mert NEM akartam elhinni, hogy igaz, hogy ez megtörténhet a 21. században, Magyarországon.
Nem is tudok semmi további kommentárt hozzáfűzni, olvassátok el. És legyetek óvatosak !!! Ezek elől nincs menekvés….

2012. július 20., péntek

Kénes úti gondolatok


Csak hogy aki nem tudja, miről beszélek - lehetősége legyen beazonosítani a területet:


Nagyobb térképre váltás


Ez Pécsbányatelep és a Komlói út közti, egykor felszíni fejtéssel művelt bányaterület - melyet ki tudja hány évig szemétlerakónak használtak. A neve sem véletlen, igen sokáig a csoda tudja milyen okból (szénréteg égett, vagy befülledt szemét ?) valóban igen büdös volt a levegő errefelé....

Nemrégiben egy alkalommal hazafelé jövet, ezen az úton  kanyarodtam le - és megdöbbenve láttam, hogy  a növényzetet letakarították, s elplanírozták a területet. Nem tudom mi ennek az oka, azt nem hinném, hogy erdősíteni akarnának, ahhoz ennyire szépen biztos nem rendezik a felületet. De hogy építkeznének erre a részre, azt meg elképzelni sem tudom...

Ahogy megálltam fényképezni az évtizedes szeméthegyet, elgondolkodtam, (nem először) - hogy mit is csinálunk mi ezzel a szépséges Földünkkel ? Nem, nem csak a primitív és koldusszegény  arab, távolkeleti, vagy néger lakosság, hanem a magára oly büszke fehér, a "kulturált" népség is ugyanúgy szemetel, mint a többi.  Legfeljebb mi nem járunk térdig benne, hanem kivisszük az erdő, rét szélére és ott szemérmesen letakarjuk...És mindezt hivatalosan és engedéllyel - gondolom én, mert azt nem hinném, hogy ekkora terület illegális lerakó lenne.... (Mellesleg, sajnos én is termelek szemetet, még akkor is, ha valamelyes "környezettudatos" vagyok....) Aztán lám, elmúlik pár évtized, s valószínű a szüleink által vásárolt nylonszatyrok és flakonok, mint valami régészeti lelet előbukkannak. Nem lehet letagadni, hogy mi csináltuk....

Én nem tudom, hogy lehet ebből az egészből kiszállni ?  Ha én nem használok nylonszatyrot, az egy dolog. De ha bizonyos termékeket eleve ebbe csomagolnak, akkor mi legyen ? Azokat se vegyem ? S mit ér, ha csak egyedül vagyok, vagy kevesen vagyunk "környezettudatosak" ? S még mi sem igazán, mert bizonyos környezetkímélő dolgok olyan drágák, hogy a többség számra megfizethetetlenek....

Egyszerűen nem látok kiutat.



2012. július 19., csütörtök

Az Alpok eltűnése

http://www.hr-online.de/website/fernsehen/sendungen/index.jsp?key=standard_document_45286803&jmpage=1&type=v&rubrik=75455&jm=1&mediakey=fs/alleswissen/201207042100_alleswissen_projekt_kitzsteinhorn_1639

Bocsánat, de ez most itt fentebb egy 5 perces német nyelvű film – nem találtam semmiféle magyar nyelvű anyagot hozzá. Ráadásul a linkre kattintva nem is lehet megnyitni (nem értem miért...) Ha mégis szeretnéd megnézni, másold át a címet - ez csak egy mozdulat, de megéri. A képeket a német nyelv ismerete nélkül  is lehet érteni...

Nyilván mindenki tudja – még ha nem is ezzel foglalkozik a nap 24 órájában, - hogy az általános felmelegedés  igencsak durván érinti az Alpok gleccsereit. Ma délután ezt a kisfilmet látva eszembe jutott egy több évvel ezelőtt  látott, 3 részes film, mely az Alpok keletkezéséről és (majd egyszer bekövetkező) haláláról szólt. Sosem fogom elfelejteni az utolsó képeket – s hiába tudom, hogy trükkfelvétel volt, valahogy már akkor is „fájt” nekem.  A hatalmas csodás vad csúcsok porrá omolva tűntek el a semmibe.

És lám, most meg itt a valóság ebben a filmben: eltűnik a jégtakaró, a hőmérséklet ingadozása a kőzetrétegek közti vizet megfagyasztja, majd felolvasztja, a létrejövő feszültség a sziklát valósággal szétrobbantja. Csúcsok, hegyoldalak tűnhetnek el így szinte egyik pillanatról a másikra, egyszer csak megcsúszik egy hegy, és holnaptól már nem létezik…

Tudom én, hogy semmi sem örök és hogy minden változik, mégis szomorú szívvel gondolok arra, hogy ezek a csodás hegyek  egyszer semmivé válnak. Igaz, igaz, lehetséges, hogy  lesz helyette máshol, másféle szépség – de ha az Alpok eltűnnek, akkor mindörökre tűnnek el.
Kár értük.

A filmben erről a területről volt szó: 


2012. július 18., szerda

Kiál(lí)tás


Exit-nek   ( http://exitfoto.blogspot.hu ) képkiállítása nyílt Pécsett. Sajnos a megnyitóra nem tudtam elmenni, de tegnap végre szabaddá tettem a délutánt és kimentem Fehérhegyre az Origo – ba. (http://www.origo-haz.hu ) Voltam már többször is itt különféle kiállításokon. Kissé félreeső hely - hiszen nem belvárosi – de néha a csend pontosan előny, ha az ember valamit nyugodtan nézegetni szeretne. Túl sok látogatója sincs délután – gondoltam, s igazam volt.

Ám arra, ami várt, azért nem számítottam… A háznak van egy emeleti szép nagy terme, ahol a kiállításokat szokták tartani,  azonnal arrafelé is kanyarodtam el, de a portás néni rám szólt, hogy a kiállítás nem ott van…
No csak… gondoltam, hát akkor hol ?

És jött a meglepetés, hogy hát izé… szóval a földszinten… a…mit is mondjak: étteremben ? vagy nem tudom micsodában…

Be kell valljam és bocsánatot kérek előre is, (nehogy már megint sértésnek vegye valaki) de akkor inkább én nem rendezek meg egy festmény-kiállítást, mert lemondani nem olyan kellemetlen, mint méltatlan helyen, körülmények között bemutatni.

Mindegy azért megnéztem a képeket,  de elgondolkodtam néhány dolgon… Inkább nem írnám most le ezeket.
Majd elfelejtem… 







2012. július 16., hétfő

„Csak” fotók


A virágfotóimnak művészi/tudományos értéke nulla…Semmi mondanivalóm velük…hacsak az nem, hogy szeretem őket. Hogy örömöt jelentenek, ha rájuk nézek. Vagy emlékeket ébresztenek bennem. Ilyen-olyant. Milyen öröm volt, mire lassacskán és egyenként megtaláltam és név szerint megismertem őket a növényhatározóból ! Az egyikből teát főztem, a másikat csak szagolgattam, a harmadikat összemorzsolva rákötöttem a darázscsípésre, a negyediket elég volt csak nézni…
Minden nap mellettem voltak – és hogy ma már nincs ez így, fáj kicsit.
Összeszorult a szívem, amikor megtaláltam azt a követ, melyen ücsörögni szoktam. Morzsálódik. Kőből homokká változik. Lassan eltűnik. Lili mellettem pihent, én néztem a semmit, az eget, vagy az egész világot – ami egy és ugyanaz volt.
Hiányzik nagyon a Gyükés…
Semmim nincs helyette.

Amikor valakinek összetörik a lelke, mert elhagyták vagy elvesztett valamit, azt a psziché tragédiaként éli meg. Minden nap elvesztünk valamit vagy valakit. -  írta  Polcz Alaine.

Ha vesztünk, nem az a baj, hogy kisebbek leszünk a világ szemében, hanem a magunkéban leszünk kisebbek. Ezt meg Esterházy Péter  írta.
Igazuk van…….

Hólyagos habszegfű - jelentéktelen kis virág, csak este illatozik, hogy magához csalogassa a a lepkéket.
Kánya harangvirág - majd egy méteres...itt sok van belőle. gyönyörűek. Mint valami élő lila gyertyák úgy állnak a fűben.
 
Katángkóró. Mindenhol megtalálható, vadon termő gyógynövény.
Az égszínkék virágok követik a nap járását, akkor nyílnak ki, ha süt a nap.
Termesztett fajtájának gyökeréből pótkávét készítenek.
Gyógyhatásai:
Drogját gyökerei, levelei és virágzó szárai adják. A legtöbb hatóanyag gyökereiben található. Máj- és epebetegség, a sárgaság kiváló házi szere. Teájának rendszeres fogyasztása segíti az epekövek oldását és az epehomok eltávolítását. Cukorbetegek teakeverékének alapanyaga, keserű- anyag-tartalma révén gyomorerősítő, emésztésserkentő.
Vasban, rézben és kalciumban gazdag leveleinek forrázatával belsőleg vérszegénységet, külsőleg borogató szerként bőrbetegséget, ekcémát gyógyíthatunk.
A népi gyógyászatban vesekő, húgyúti gyulladásokra, étvágytalanságra használták.
Házi felhasználás: Egy kávéskanálnyi szárított és aprított gyökeret 2,5 dl vízben 5-10 percig főzünk, 15 percnyi állás után leszűrjük. Naponta 3-4 alkalommal édesítés nélkül fogyasztjuk.
Epekő esetén társíthatjuk (pitypang) gyermekláncfű- és lestyángyökérrel.
(Makai Anna: Gyógynövények a házikertben: a katángkóró)

Tarka koronafürt. Értékes takarmánynövény, virágporát a méhek igen szeretik.
Mogyorós lednek. Mezsgyék, tarlók, útszélek kedves, halványlilás-piros virágú, finom megjelenésű, illatos, bokrétába szedhető növénye. A földben évről évre termő gumója kitűnő csemege. Eurázsiái, mediterrán eredetű faj. Európában elterjedt, Észak-Amerikában meghonosodott. Magyarországon őshonos növény, főként az Alföldön gyakori a tarló mezsgyéin. Igénytelen tarlónövény. Vadon csoportosan tenyészik. Fészkenként 10-20 mogyoró nagyságú, 50-100 g tömegű gumót nevel. Keményítő- és szénhidráttartalma jelentős. A föld alatti gumó emberi fogyasztásra alkalmas csemege, állatokkal is etethető. Magja mérgező!


Az orbáncfű teáját sokan használják idegeskedés, depresszió, alvászavarok ellen, de alkalmazzák bőrgyulladások, nehezen gyógyuló sebek kezelésére is. Jótékony hatással van az emberi szervezetre gyomorfekély vagy vese- és epebántalmak, továbbá idegi eredetű gyomor-bélrendszeri panaszok esetén. A száj belső sérülései ellen szintén ajánlott.
A népi gyógyászatban az orbáncfüvet (orbáncfű olajat) reumás fájdalmak enyhítésére és egyes bőrbetegségek kezelésére használják. Köszvény, furunkulózis és egyéb gennyesedések, felületi-külső vérzések esetén használták.
Az ókori görögök az orbáncfű mágikus erejében hittek. Az istenalakok fölé orbáncfűcsokrokat akasztottak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket.
Az orbáncfű-olajat friss sérülések, nyílt sebek, véraláfutások, mirigyduzzanatok, érdes arcbőr kezelésére használhatjuk, valamint ajánlható hátfájás, hexensussz, isiász és reuma esetén. Ha leforrázzuk vagy megégetjük magunkat, a virágokat lenolajba tesszük, majd bekenjük vele a sérült részt.
Az orbáncfűteát alkalmazzák idegsérülések, mindenféle ideges panasz, zúzódásos sérülések esetén. Beszédzavar, nyugtalan alvás, hisztériás rohamok, holdkórosság esetén éppúgy gyógyulást hoz az orbáncfű, mint ágybavizelés és depresszió esetén.
Napi két csésze tea segíti a női szervek fejlődését, és szabályozza havi ciklusuk rendszerességét.
Teakészítés: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 1/4 liter vízhez, csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Orbáncfűolaj:
napfényes időben szedett orbáncfűvirággal lazán megtöltünk egy üvegecskét, és finom olívaolajjal felöntjük, hogy az olaj ellepje a növényt. Az üveget jól lezárva néhány hétig a napon, vagy meleg kályha közelében tartjuk. Egy idő után az olaj megpirosodik. Ekkor vászonkendőn átszűrjük, a fennmaradó részt kifacsarjuk és az olajat sötét üvegekben tároljuk. Olívaolaj helyett megfelel a lenolaj is, ha égési sebekre akarjuk használni az orbáncfűolajat.
Orbáncfű-tinktúra:
két maréknyi, napsütésben szedett orbáncvirágot adunk 1 liter pálinkához és az üveget három hétig a napon vagy más meleg helyen tartjuk.



Szappanfű  réteken, utak mentén, erdők szélén is, sokfelé előforduló, évelő növény. Egész nyáron virágzik. Vörös színű gyökere sok szaponinvegyületet és flavonoidokat tartalmaz. Főzetét erős nyálkaoldó szerként használják, vizelethajtó, tisztító, reumás fájdalmakat enyhítő hatása is van. A szaponinok csökkentik a víz felületi feszültségét, ezért mosószerként is használják (innen származik a növény neve).Permetleve pajzs- moly- és vértetvek ellen nagyon hatásos.


Féregűző varádicskóró.
Féregűzőként cérnagiliszta és orsóféreg okozta bélférgességben használták, de az egyik alkotóanyaga (tujon) mérgező tulajdonságai miatt kiszorult a gyógyászatból.
A szárított levél Piretrint tartalmaz. A szétszórt por távol tartja a legyeket, hangyákat, csótányokat, poloskákat. A háziállatok szőréből kiirtja a bolhákat és a tetveket. A porból permetlé is készíthető, ami még a burgonyabogarat is elpusztítja.

 

A mezei zsályának a virágját leginkább csak toroköblögetésre vagy zsályaecet előállítására használjuk - egy marék virágot áztatunk natúr ecetben - amelyet hosszabb betegeskedés esetén jótékony és élénkítő bedörzsölésre alkalmazunk. Levelét gyűjtjük májusban és júniusban, még a virágzás előtt. Mivel a zsálya száraz, napos időben illóolajokat termel, célszerű napos időben szedni, és árnyékos helyen szárítani.

 
Ökörfark-kóró. A kinyílt virág pártáit csészéjükből kiszedve, a reggeli órákban kell gyűjteni, mert később becsukódnak. Köhögés és megfázás elleni teák alkotórésze, de forrázatként készítendő keverékek díszítő drogjaként is használatos. Hatása az irritációt csökkentő nyálkaanyagoknak és a köptető szaponinoknak köszönhető. Vizes kivonatai igazoltan némi gyulladáscsökkentő, valamint vírus-ellenes tulajdonságokkal is rendelkeznek. A népi gyógyászat a virágokat emellett vizelethajtó-, reuma elleni, s nehezen gyógyuló sebek borogatására alkalmas szerként is felhasználja. Homeopátiás készítményei a felső légutak és az orrmelléküregek gyulladásain kívül idegzsába gyógyítására is szolgálnak. Teájával aranyeret, viszkető bőrbetegségeket kezelnek.
Én – már többször írtam – alkoholos kivonatát pitypangmézzel keverve a téli torokfájásos megfázások legcsodásabb ellenszerének tartom.
 
Ez a bókoló bogáncs csak a szirmai közé furakodó, éhes kis bogár miatt került ide...
Sakktábla-lepke. Hinnéd-e, hogy 2000m magasra is fel tud repülni ?

A szöcske mögött valamiféle baba-pókok gyülekezete...

A kő.........a valóságban és a szívemen.......