Miért és milyen hó esett Pécs egyes részein Szilveszter napján ??

Na, jól nézünk ki !!!! A mai pécsi havazás kétszeresen is meglepő volt számomra.  Egyrészt, az alábbi cikkben olvashatjátok az okát, másrészt, mert eddig ilyenben még  nem volt részem.....

https://www.bama.hu/helyi-idojaras/2024/12/ipari-ho-havazas-idojaras#google_vignette

A Meteo Mecsek cikkéből kiderül, hogy hétfőn éjjel ipari hó esett Pécsen. Mint írják, a délkeleti szél a város felé sodorta a hőerőmű füstjét, melyből a vízgőz kicsapódott, és ennek hatására egy sávban havazás alakult ki.

Köszönöm ezt az évbúcsúztató kedves, szép meglepetést...

Gyanús volt ez nekem, az egyik fényképemen látszik is, hogy nem egészen "rendes" ez a hó....na de azért ezt nem gondoltam....

Mi vár még rám az előttem álló új évben ????

A csodálatos ruhaszárító  kötél....

https://www.eumet.hu/tag/ipari-havazas/#google_vignette

Meglepetés Szilveszter napjára

 Ma reggel ilyen képek vártak:

A harmadik rigó a jobb oldali bokor mögött van   :-) 

Mamarigó a szárítókötélen egyensúlyozva...

Az udvar reggel....           

...és az utca

Manócska hóbundában

Lenne egy kérdésem: látott már valaki ilyen gombócos havat ? Én nem emlékszem ilyenre, de lehet, hogy csak romlik a memóriám...A met.hu nem is jelzett havazást, csak ónos szitálást, esetleg hószállingózást.Ilyen lenne a szitálás végeredménye?  

Mi mást is lehet ilyen időben csinálni ???
(Na majd éjfélkor ...de bezárom a macskaablakot - nem lesz kimászkálás...és elveszés...) 

Mindenkinek, aki ide téved: boldog új évet kívánok ! 

Nekem ez így nem ünnep....

Nem tudok többet segíteni kedves méhecskék, madarak, kutyák és normális emberek, mint hogy ide is megírom: nagyon elítélem az esztelen tűzijátékozást !!! De sajnos, ez semmit se ér.....

Tehettem volna ide valami vidámkodó szilveszteri/újévi képet, szöveget is - de sajnos ezt találtam a FB-n és amikor ilyeneket olvasok,  - még akkor is, ha teljesen tehetetlen vagyok az ügyben - akkor is elszomorodom.

🇭🇺Magyar Állatbarátok Közössége-(MÁK)🇭🇺  ·

Fontos információ

Boros Tibor méhrajbefogó írása

"Többen írtatok, azután érdeklődve, hogy a petárdázás, a tűzijátékozás ártalmas-e a méhekre!?

Nos: Sajnos azt kell, hogy mondjam, ahogy minden állatot megzavar, így a méheket is!

Sokan azt gondolják, hogy a méhek télen alszanak.

Hát nem.......

A méhek egész évben gyűjtögetnek, készülnek a téli pihenőre.

Ahogy bejön az ősz vége, nyugovóra térnek.

Ez nem azt jelenti, hogy elalszanak, mint a maci. Ez azt jelenti, hogy a kaptárakban egy jó nagy fürtöt alkotnak.

A fürt közepén tartózkodik a királynő, őt körülveszi családja.

A fürt közepét képesek a testükkel felfűteni 25-30 fokra, így védekezve a megfagyástól.

A kaptárban előfordul az is, hogy fagypont alá esik a hőmérséklet, így igen csak vigyázni kell egymásra.

Nem tehetik meg azt, hogy aki belül van a melegben, nem törődik azzal aki kívül tartózkodik.

Ha a külső méhek átfáznak, helyet cserélnek a belsőkkel.

A belső kijön a külső helyére (fagyoskodni), a külső bemegy belülre melegedni.

Kis idő múlva újra helyet cserélnek, és ez így megy mind addig még a kaptáron kívüli hőmérséklet el nem éri a +15 fokot.

Közben a csere-bere alatt nagyon vigyázni kell arra, hogy tartani tudják a fürt melegét.

Ha a fürt kihűl, az a méhcsalád számára a biztos halált jelenti.

Szóval, nekem szilveszter estéjén, nem csak a 100 kg-os Beethovent kell kordában tartani, nemcsak a malacokat, akik ki akarnak törni, nemcsak a libákat, kacsákat, tyúkokat akik mennek a kerítésnek neki, hanem görcsölhetek attól is, hogy a méhcsaládjaim odalesznek.

Miért lesznek oda?

A szomszéd kivágtázik a családdal, hatalmas ordítozással, elkezdik dobálni a tűzijátékokat, petárdákat, mert ők örülnek annak, hogy szilveszter van és kötelezően örülni kell, közbe sza...ni arra, hogy a másiknak mekkora károkat okoznak az értelmetlen őrjöngésükkel.

Erre a hatalmas hangra, felbomlik a nyugodtan telelő fürt élete.

Megijednek, elkezdenek szép lassan szétszéledni.

Azt hiszik veszélyben van a család biztonsága, beindul a természetes ösztön, hogy meg kell védeni valamitől a családot.

Attól, hogy megbomlott a fürt, az idáig tartott óvott meleg, ami a családot védte, elillan.

Szép lassan mindenki átfázik, és nincs akivel helyet cseréljenek, hogy fel tudjanak melegedni.

A kb 35-40 ezer méh megdermed, és elpusztul.

Oda van egy komplett méhcsalád.

Nem csak a méhcsalád, hanem a méhész élete is, hisz az ő bevétele a szakmájából ered, a szakmája meg ugye a méhészet.

Az anyagi kár 35-50.000 Ft-ig terjedhet egy méhcsaládnál.

A méhek elvesztése, meg felbecsülhetetlen kár.

Mind ez azért, mert kb 20-30 percig alkoholmámor közepette öröm van azért, mert szilveszter van.

Természetesen ilyenkor a méhész anyagi veszteségét senki nem fizeti ki.

Sem a petárdázó, sem a biztosító, sem senki.

Hát, röviden ennyi, hogy hogyan hat a méhek életére a nagyzolási mánia.

Vannak családok, akik buliznak szilveszter éjszaka, és vannak családok akik azért rettegnek szilveszterkor, hogy vajon lesz-e bevételük a köv évben!? rettegnek

De ugyan ez van a madaraknál, tömegével halnak meg, mert mennek neki a sötétben mindennek félelmükben.

Ugyanez történik a kutyákkal, mennek világba, elütik őket az autók.

Ugyanez van a denevérekkel, és igazából minden állattal.

Félelem, rettegés közepette halnak meg.

De a lényeg megint a megszokott, senki és semmi nem számít, csak az, hogy az emberek egy részének jó legyen!

Segíts egy megosztással, hátha megértik az emberek miért is rossz az, ha petárdát és tűzijátékot durrogtatnak egyesek.

Boros Tibor méhrajbefogó

Sajnálom a méheket is, de talán még több kutya, macska és egyéb állat érintett az ügyben az agyatlan emberek értelmetlen szórakozása miatt. Én megéltem jó néhány évtizedet, amikor az embereknek se módjuk, se petárdájuk nem volt, hogy ne mondjak más dolgokat, hogy még mi nem volt. És valahogy kibírták, kibírtuk...  Nem azt kívánom, hogy jöjjön vissza az az idő....de hogy maradjon el ez az őrült kínai módú őrjöngés - az nagyon jó lenne.... 

Rábeszélés....

Egy kedves levelezőtársamnak írtam a napokban, ill. küldtem el fényképét a frissen sült kenyeremnek - s ennek kapcsán jutott eszembe, hogy - bár régen is írtam már róla - de miért ne vehetném elő "még egyszer a témát" ? 

A házilag készített kenyérről van szó, ami - véleményem szerint - semmilyen módon nem hasonlítható össze a "bótival"...Én nem tudom, emlékszik-e rá még valaki "szépkorú" olvasóim közül, de a gyerekkorunkban volt "A KENYÉR". Emlékeztem szerint egy kilós és semmiféle szeletelés nem volt, max. talán egyes voltokban lehetett kérni félbe-, negyedbe vágva, de még csak ebben sem vagyok biztos. Mi - az én nagy családom - mindig egész kenyeret vettünk és az a kenyér az utolsó morzsáig elfogyott. Ha véletlenül mégis (nem is tudnám felsorolni, miért, de azért megtörtént hogy), maradt, akkor a Nagymamám azt feldarabolta, megszárította és a diódarálón prézlinek ledarálta. (Jajistenem, ugye tudod mi a prézli? Szerintem a korosztályom azért még tudja...) Szóval ledaráltuk.És soha, de soha egyetlen kicsinyke darab kenyeret el nem dobtunk. Mellesleg más élelmiszert sem, mert egyrészt nem nagyon maradt, másrészt a Nagymamám mindent "át tudott alakítani" - hála néki ezerszer, hogy ezt a tulajdonságát megőriztem, vagy trükkjeit ellestem. Ennivalót én se dobok ki...

Szóval a kenyér. Csak annyit akartam volna a nagy fecsegés közepette mondani, hogy próbáljátok ki otthon ! Nem ördöngösség. Előfordult már, hogy ilyen-olyan kényszerből ( pl. nyáron 40 fokos melegben nem sütök, mert a kicsi konyhámban a kenyérrel együtt megsülnék én is), szóval nyáron vettem kenyeret...Hát...förtelem. Végül el kellett zarándokolnom a város egyik peremrészén lévő pékségbe, na ott lehetett kapni. Igaz, hatalmas veknit árulnak, de legalább elvágták.

Tehát mai irományom lényege: rábeszélek mindenkit, legalább próbáljátok ki, milyen az otthon sült kenyér ! Egészen biztos, hogy olcsóbb, mint a bolti és az valami csodálatos érzés, amikor a magad sütötte kenyeret felszeled, és azt eszed. Legalábbis szerintem....

(Ezen kívül: nem árt tudni bizonyos dolgokat...ki tudja mit hoz a jövő...?)

(Másfél kiló lisztből)

De jó a dió

Akármilyen drága, így karácsony táján a "meglepetés" grillázsos ostyához venni kell diót. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy nemrég találtam a neten  egy kis ismertetőt, akkor most közreadom, hátha valaki nem olvasta, de tudja hasznosítani az ötletek valamelyikét. 

 (Zárójelben és őszintén, én eddig még soha nem alkalmaztam egyik trükköt sem... Kalapács, dió, zsupsz! és kész....ez volt a módszerem.) 

Gőzölés
Forraljunk fel egy nagy lábasban vizet, majd helyezzünk bele egy szűrőt. Ha már forr a víz, akkor jöhetnek az elfogyasztásra szánt diók. Hagyjuk gőzölődni másfél-két órát, majd emeljük ki őket a szűrő segítségével. Ezután a dió már kézzel is bonthatóvá válik.

Áztatás
Az előzőnél ez egy kicsit lassabb módszer, de igazán hatásos. Egy lavórt töltsünk meg vízzel, majd nincs más dolgunk, mint belehelyezni a kívánt mennyiségű diót. A legegyszerűbb lépés következik: hagyjuk ázni 10-12 órát. Másnap reggel már puszta kézzel le tudjuk róla szedni a héjat.

Fagyasztás
A diókat tegyük bele egy fagyasztó zacskóba, majd egy éjszakára rakjuk be a mélyhűtőbe. A héjas gyümölcsben lévő víz megfagy, aminek következtében a kemény borítás megreped. Az így előkészített dió belseje megpuhul, így ez a módszer akkor használható, ha utána fel is használjuk.

Azt a diót, amit nem használunk fel azonnal, ne hagyjuk vizesen, különben megavasodik. Tegyük a sütőbe 5-6 percre és szárítsuk ki.

Amennyiben a hagyományos diótörést választjuk, akkor semmiképp se a lakásban csináljuk. Egy rossz ütés kellemetlen törést okozhat, valamint a felületeket is megkarcolja.

A dió tartósítása nagyon egyszerű. Ha túl sokat pucoltunk meg és nem tudjuk felhasználni, akkor először pirítsuk le a sütőben vagy a tűzhelyen, majd bezacskózva tegyük be a fagyasztóba.

https://www.mindmegette.hu/praktikus/igy-torjunk-diot-egyszeruen

kép:https://ma7.sk/kavezo/dio-a-termeszetes-antioxidans

Szenzációs....

A  túl sok olvasót nem  érdeklő előző bejegyzés után - közeledve a "vidám"(?) Szilveszterhez és a kitudjamilyen új évhez, inkább valami könnyű kis témát hozok ma. Én ezt a zenét is, a táncot is szeretem, bár utóbbit biztos nem tudnám megtanulni. Na de nézni....

Csak pár napja fedeztem fel őket, aztán "rákerestem" és megnéztem még egy csomó másik videójukat is. Fantasztikus, amit ezek a fiúk tudnak !!!

https://youtube.com/shorts/b6y6ZpEivjE?si=wjXXnVo6Zbpx5CGG   (kattints rá, ezt sajnos nem tudom másképp beilleszteni...) 

A Gardiner Brothers hivatásos ír táncosok, közösségi média személyiségek és influencerek. Michael (született 1995-ben) és Matthew (született 1999-ben) ír-amerikai táncosok és koreográfusok, akik jelenleg az írországi Galwayben élnek. Mindketten a Riverdance szereplői és a show 2015-ös meghallgatása óta sokat turnéztak a világban. Ritmusukról, innovációjukról és szinkronizmusukról ismertek, és mindketten nyertek többször az ír tánc világbajnokságon.

És itt van a többi:
https://www.facebook.com/gardinerbrothers/reels/

Első karácsony(om) - meg a többi...

(Néha elbizonytalanodik az ember -én- hogy mi az, amit lehet/kell/szabad megosztani egy blogban. Ez talán túl "személyes" szöveg - mégis valahogy annyit járt az eszemben a történet most az elmúlt  napokban,  hogy vágyam támadt  leírni ide. Aztán úgy gondoltam, tán mégse érdekes ez másoknak...De úgy látom, azért van néhány olvasóm, akit mégiscsak érdekelne...

Nos, akkor nektek kedves kíváncsiak...szeretettel - utólagos karácsonyi ajándékként...  Morzsák az életemből....)  

Karácsonyok 1944 - 2024

1944.december (Részlet Édesanyám naplójából.)

„….Este épp vacsorához készülünk Lukácséknál, amikor a kutya őrülten ugat. Verik az ajtót.  És próbálkoznak bejönni az oroszok. Mindannyian egy szobába, egy sarokba húzódunk. Vagy negyed órát verték, rúgták az ajtókat, s hogy nem tudtak bejönni, elmentek. Persze a kerítésen keresztül. De hogy mit álltunk ki, az rémes. Mindannyian remegtünk, még az ágyban is. Szörnyű volt. Másnap reggel láttuk, hogy Sebőkéknél betörték az ajtót. A Berger villából mindent elhordtak. Elmentünk a rendőrségre, hogy nem lehetne-e őrt állítani, de azt mondták, a rendőrök magukat sem tudják megvédeni.

Mamival felmentünk a Molnárhoz egy délelőtt. Attól is elhordtak mindent. Persze semmit nem kaptunk. Nagy rábeszélésre 1 l. bort hoztunk - hogy minél előbb elfogyjon már nekik. Alig hogy kilépünk a kapun, irtó ordítással jön lefelé egy orosz a hátunk megett. Valamit kiabált, valószínű nekünk. Hirtelen elhatározással berohantunk Józsáékhoz. Mindig zárva szokott lenni a kapujuk. Most a Jó Isten különös kegyelméből nyitva volt. Bementünk, de épp hogy a kamrájuk ajtaját becsukták mögöttünk, máris bent volt az orosz a konyhába. Fel a padlásra, s a másik kijáratnál kuksoltunk, hogy szükség esetén ki tudjunk szaladni a szöllőbe. Kb. egy fél óráig voltunk ott, mire az orosz elment. De előbb körüljárta az egész házat, egy másikat be is hívott még. Minden tagunkban remegve jöttünk le. Vajon melyikőtök imádkozott épp akkor értünk?

Egy hete kb. hogy nem volt kenyér. Épp a Bogdánékhoz készültünk, hogy talán ők már sütnek. A gáz egyáltalán nem működik, nem lehet sütni, no meg hát élesztő sincs. Le is mentünk Mamival, mert egyedül nem lehet járni. Végig az egész Klimo út tele van nagyobbnál nagyobb autókkal, kis tankokkal, harckocsikkal. Alig mertünk menni. A bolt sajnos zárva volt. Rém el voltunk már keseredve, hisz olyan elhagyatottak voltunk, senki felénk se néz! Nagy elkeseredetten mentünk haza. Az asztalon azonban ott van két fehér zacskó, egy kiló cukor, meg 2 kiló liszt és egy 2 kilós kenyér. Bogdánék küldték fel. Ez oly végtelenül jól esett, hogy ki sem tudom mondani. Vad idegen emberek, igaz Apusnak valami nagyot köszönhetnek, de mégis. Másnap azonnal el is mentünk megköszönni. Akkor is  amit csak tudott, adott abból ami maradt. Bizony azoktól is jóformán mindent elszedtek.

December 8-án voltunk először templomban. A Pálosok felé nem lehetett menni, annyi ott az orosz. Mivel az emberek jószántukból nem akarnak dolgozni menni, házról házra járnak s írják össze, hogy kinek kell menni. Én Mihályitól orvosi bizonyítványt kaptam, hogy nem mehetek, Anyu meg 40-en túl, hát nem kell mennie. De így is örökös rettegésben voltunk, hogy az utcán elfognak bennünket, s valahová elvisznek mosni, vagy takarítani. Lassan lassan megindul az élet. Az utcákat kitakarítják, megindul a villamos, lassan itt is elcsendesedik minden. Már el is határoztuk, hogy hazajövünk aludni. Vissza is hurcolkodtunk szépen. Jó is ha itthon vagyunk, mert az üres lakásokba oroszokat raknak. Bercsényiékhez betörnek, de szerencsére nem vittek el semmit, csak mindent felforgattak és szétszórtak. Lukácsékhoz 3 oroszt szállásoltak be. A Berec villa tetejére egy légvédelmi ágyút állítottak. Ezek is keresztül-kasul drótoznak mindent. A Zádoréknál és a Nagyéknál iroda van, a Krasznaiéknál szintén. Az utca sarkán állandóan puskás őr áll, a Magaslati úton puskás őrjárat jár éjjel - nappal. Már kezd nyugodtabb lenni minden.

Bár betörések napirenden vannak. Laci szaladt fel egyik nap, ők 1 hétig voltak pincében, a ház egyik fele aknatalálatot kapott. Itt voltak Kaplonyiék is, hogy mit tudunk, Apusék hogy, mikor mentek el ? Persze mi sem tudunk semmit. Amióta itt vannak az oroszok, folyton esik az eső. A nap még csak véletlenül sem bújik ki. Az első kissé derűsebb nap 2 német gép géppuskázott, kis bombát és röpcédulát szórt. Nagyon féltünk, mert itt volt egy ágyú a bányánál és egy a Berec tetején 3 pedig az előtte lévő térségen, Még most is megvannak a beásás helyei. De a géppuskázás utáni napon minden ágyú eltűnt. Sok a szerb a városban. Állítólag ők lesznek a megszállók. Az első ténykedésük, hogy a tényleges és tart. tisztek névsorát követelik a városházán. De ez nincs meg. Bercsényiékhez nagyon magas rangú tisztet szállásolnak be. Sebőkéknél is van egy. Most Cica az anyjával haza megy aludni, hogy ne egyedül legyen a tiszt a házban. Ekkor Baba jött értünk, hogy megint menjünk át aludni, hogy ő se legyen egyedül az oroszokkal a házban. Át kellett mennünk. Nagyon rendes emberek laktak ott, csak éjjel úgy mulattak, hogy az egész ház remegett belé. De soha semmi baj nem volt.

Egy délután épp megyünk át, amikor is a Magaslatin egy részeg szerb irtó lövöldözéssel jön velünk szembe. Koda, koda - ordítja és őrült nagy 2 csövű pisztolyát Ómamára, rám és végül Mamira fogja. Nem is tudom, miért nem ijedtem meg, pedig a fejem és  szívem felett járt a pisztoly. Emberek jöttek munkáról és akkor ez is elszelelt. Mami azonban olyan rosszul lett, hogy alig bírt Lukácsékig bejönni, olyan volt mint a fal, s úgy remegett, mint a kocsonya. Rummal, meg idegcsillapítóval tudtuk csak kicsit megnyugtatni. Lassan ezt is kihevertük. Az idő lassan múlik. Még mindig nem tudunk semmit rólatok. Már már arra gondolunk, hogy talán sikerült megúszni beszállásolás nélkül, amikor az egyik nap délben egy orosz veri rémesen a kaput és nem akar tovább menni. Muszáj volt beengedni. Az ebédlő sezlont választotta ki magának. Gondoltuk, hogy amíg elmegy a holmijáért, majd a hálószoba ajtaja elé húzzuk a szekrényeket és majd csak megsegít a Jó Isten bennünket. Átmentünk Lakácsékhoz az ágyneműért. Én elmentem kenyérért. Az orosz nem mozdul. Elmondja, hogy Zorkának hívják. És sok mindent lotyogott, de persze nem értettük. Semmit nem tudtunk elrakni, mert Mamit nem engedte elmozdulni maga mellől. Ómamát ki akarta küldeni a szobából, hogy anyuval egyedül maradhasson. Mami valamilyen ürüggyel kijött a szobából és átment a szomszédba. Józan sógora jól beszél szerbül és ez át is jött. De mire ideértek a Zorka már a kapuban volt és mutatja, hogy 8 órára visszajön. Persze mi gyorsan az összes szekrények tartalmát behordtuk a hálóba, a szekrényeket az ajtóhoz húztuk.

Ekkor jöttek Lukácsék, hogy csak akkor szabad szállást adni, ha írása van a kat. parancsnokságtól. Ez plakáton is megjelent. Rábeszéltek bennünket, hogy ne várjuk meg, hogy az orosz visszajön, hanem zárjunk be, és menjünk át. Mi úgy is tettünk. Ajtókat kívülről, belülről eltorlaszoltuk és átmentünk. 6 órakor nagy rohanva jön Józan, hogy feltörte az orosz a lakást és bement. Ezért halálbüntetés jár nekik. Azonnal szóltunk Lukácséknál az egyik muszkinak, ez az őrjáratnak és Mamiékkal együtt hazajöttek. Géppisztollyal még az ágy alatt is keresték a muszkát, de nem találták már meg. Lent a szobaajtót törte fel és a belső lépcsőn feljött a szobába, eltolta a szekrényt, kinyitotta az ajtót, eltolta a másik szekrényt is, szóval végigjárta az egész házat. Fickó kutya mindenhol a nyomában lehetett, mert a lépések jól látszottak a padlón. Egy géppuskás orosz itt volt egész éjjel, de nem jött vissza a muszka. Ha el akart volna vinni valamit, könnyen elvihetett volna, alvásra a sezlon is el volt készítve, de nem feküdt le. A Jó Isten megint csak megsegített bennünket.

Most megint nagyon félünk, s tovább is átmentünk aludni. Közeledik karácsony semmi hírt nem kaptunk még mindig. Pedig Apus utolsó szava is az volt, hogy karácsonyra hazahoz Benneteket. Az oroszok készülődnek. Mind azt mondják Pestre mennek. A legutolsó levelet 3 héttel az oroszok bejövetele után kaptuk meg. Ezt kikézbesítették még. De se Öcsitől se Apustól nem jött semmi. Sok mindent beszélnek, sok az orosz halott, lázadoznak, stb.stb. Megint reménykedünk. Mindig rólatok álmodunk, hogy itthon vagytok, megjöttetek. Apusékról az első bizonytalan hír is megjött, hogy Kaposvárt elérték. Leesik lassan az első hó. Az oroszok egyik napról a másikra mind eltűntek. Lukácséktól is elmentek már. Cicától, Sebőkéktől is. Egyszerre halálos csend lesz az utcában. A nyitva hagyott lakásokból most a jó magyarok hordják el azt, amit az oroszok még itt hagytak. A kiköltözötteknek vissza lehet menni a kifosztott üres lakásukba.

Karácsonykor már alig van orosz a városban. Új bejentőlapokat kell kitölteni, állítólag az élelmiszerjegyek végett. Megindul az első újság az Újdunántúl. De az ember jobb, ha el sem olvassa. Mozi, színház játszik. Kávéházak, vendéglők éjjel 11-ig nyitva vannak. Hogy ki mer elmenni, azt nem tudom. Karácsony előtt való héten, az első falusi emberek is bebátorkodtak. Tejet, tejfelt, tojást lehet kapni, de csak sóért, petróleumért gyufáért és dohányért. Így szereztem karácsonyra 2 l. tejet meg 1/2 l. tejfelt, 8 dl. petróleumért. Egy hónapja az első tej ! Húst Bogdánéktól kaptunk. És így ünnepi volt az ebéd. Karácsony megjött és mi egyedül voltunk. Két fenyőfaág volt a karácsonyfánk és egy kicsi jászol az ajándékunk. És a rettentő nagy szomorúság. Már korán délután átmentünk Lukácsékhoz, hogy a gyerekekkel legalább jobban elmúlik az idő. Nagyon helyesek voltak és végtelenül kedvesek. Az ő bajuk mellett mégis szép, hogy így igyekeztek a mi szomorúságunkat is kissé enyhíteni.

Karácsony előtt való napon 10 q szenet hoztak, de az egészet leöntötték a kapuba. Egy teremtő lélek nem volt, aki segített volna behordani. Pénzért sem. Mamival és Ómamával hordtuk hárman, egész sötétedésig. Akkor jöttek Lukácsék segíteni és így egy-kettő készen lettünk, ami még vissza volt. Rémes volt. Az ünnepek alatt első nap lemerészkedtünk Laciékhoz, másnap meg Kaplonyiékhoz. Az ünnepek után pedig véglegesen hazajöttünk már. Karácsony után való napon jött a varrónő. A Tőled kapott anyagból varrt egy pongyolát. Meg több apróságot. Vasárnap, Szilveszter napján ismét Lukácséknál voltunk. Legalább gyorsabban elmúlott az év utolsó napja. Újév napján pedig Merklééknél voltunk délután. Egész sokáig, 1/2 7-ig ott voltunk, mert mindannyian hazakísértek bennünket. Sokat emlegettünk benneteket. Vajon merre vagytok, mit csináltok? Az új év kissé már nyugalmasabban indult. Csaknem minden nap be kell mennem a városba, most még lehet ezt, azt kapni. Babusnak csaknem mindent megszereztem már. Micsoda öröm ez így is, hát még ha együtt szedegethettük volna össze a gumipelenkákat, púdert, szappant, cuclisüveget, cuclikat. Sok sok utánjárás, sok beszéd után sikerült ezeket megszereznem. De most már csaknem minden megvan. Sok nagy szomorúságunk közepette ez az egyetlen örömünk…”

Ez volt életem első Karácsonya.... Édesanyám hasában.

Aztán következett 10 másik  - gyönyörű, otthon a családommal (igaz, 1945-ben Édesapám még nem volt velünk, ő Langlauban „ünnepelt” egy amerikai hadifogoly táborban 1946 tavaszáig) de Nagyapám és Nagybátyám már otthon voltak.  SOHA, soha nem fogom ezeket elfeledni. Kisgyerekként az angyalvárás izgalmát, a csengőszó izgatott figyelését, azt a varázslatos fenyő- és süti-illatot, ami a karácsonyfás szobába lépve fogadott, a csillagszórók szikrázását és  füstjét, nagyapám hegedülését, és a közös éneklés örömét, a mindig szegényes ajándékot tartalmazó, de selyempapírba szépen becsomagolt dobozok izgatott bontogatását..

Aztán szétszakadt a családom – és megszaporodtak a karácsonyozásaim: egy volt Apáméknál, majd hazajöttünk  és otthon volt a második, Anyámékkal, Nagyszüleimmel. Aztán később a sorba Anyósomék is bekapcsolódtak, s a mi saját (=férjemmel közös) karácsonyunkra csak a délutáni-esti körbe-karácsonyozás után került sor. Fárasztó volt, de az öröm, hogy ezen a napon mindenkivel egy kicsi időt töltöttünk, mégis nagyon jó volt.

Aztán változni kezdett a világ, testvéreim külön családot alapítottak. Az öregek fogyni kezdtek körülöttem: mégis olyan szerencsés voltam, hogy az egyik húgommal és az ő családjával együtt lehettem 33 karácsony esten. És velük minden úgy volt, mint rég, csengő-lesés, csillagszórózás, közös éneklés - ami valószínű manapság már nem sok helyen szokás és nem divatos még szűk családi körben sem. Nekem talán ez, az éneklés jelentette a legtöbbet, az összekapcsolást a régmúlttal… Aztán az izgatott csomagbontogatás, egymás átölelése (ó ez is mily ritka alkalom! Ajándékszámba megy!) és az ajándékok megköszönése és boldog ünnep kívánás.

Így volt. Ez volt. Boldog voltam.

Pár éve családom fiatal tagjai elhatározták, hogy december 24 este csak az övék. Nem akarnak ide-oda futkosni és egy este két/több karácsonyt (szülők, anyósék + a sajátjuk)végigjátszani. Nekik volt bátorságuk meghozni azt a döntést, amit én szeretetből? gyengeségből?  SOHA nem tettem meg...

Így hát egyedül karácsonyozok. Magamnak nem fogok énekelni, magamat nem tudom átölelni. Magamban csak sírni tudok. Azt  mondogatom - vigaszként,  hogy azért mégiscsak volt - legalább az elején - néhány szép karácsonyom.

És akinek egy se volt, az mit szóljon ?

Egyébként - mindenkinek boldog ünnepet kívánok !

U.i. Az először megjelent  anyaghoz írt kommenteket csak "másolva" tudom ide betenni - Bocsánat...

Szeretettel küldöm minden ide látogtónak !

 ...még egyszer boldog, békés, szép ünnepet kívánva !

A közelgő ünnepekre.....

Kedves, régóta idelátogató olvasóim - bizonyára unjátok, hogy évek óta ezzel a dalocskával mondatom el a jókívánságomat - de én ezt hallgatva mindig megvidámodom. Jókedv és öröm költözik a szívembe, ezt szeretném továbbadni, békés, boldog karácsonyt és az ideinél sokkal, sokkal jobb, szebb esztendőt kívánva !!!

Egyszer volt, hol nem volt...a gombház....

 Alsóbélatelep  talán 1940-42 ?

Ez az egész most csak azért jutott eszembe, mert kerestem valamit a régi fényképek között.Többek között ez a kettő is kezembe került...

Igen, volt egy telkünk a Balaton-parton, s rajta a "Gombház" - mellette cserkész-sátor, mint "konyha"... 

Aztán jött a háború és már csak a telek volt, a házat miután kirabolták, felgyújtották.

Aztán jött a dicsőséges felszabadulás utáni időszak - akkor meg már a telket is el kellett adni.

Így hát nem maradt más csak a képek és  emlékeim nagyanyám, anyám meséire...

Ez is több a semminél.

A karácsony meg a hó

Az ember, vagyis én  nem tudom/szoktam megjegyezni évekre visszamenőleg, hogy a karácsony, vagy a december havas volt-e, de valahogy az él a fejemben, hogy erre mifelénk nem nagyon volt hó az elmúlt években. Keresgéltem is a fotóim között, hát bizony nem sok havas képet találtam. És akkor teljesen véletlenül szemem elé került egy cikk, benne egy kép, ez:

No, hát azért ezt nem gondoltam, nevezetesen, hogy 1991 óta Pécsett mindössze 4 havas karácsonyunk volt...
Nagy nehezen, de végülis találtam  egy szép, nekem kedves képet a saját  fotóim között:

Sajnos, annyira köztudott már, hogy a globális felmelegedés itt van a nyakunkon, hogy az ember nem is csodálkozik ezen...csak...csak valamiért én sajnálom a régi karácsonyokat, mert úgy emlékszem, mintha gyerekkoromban több ilyen is lett volna.... Persze nem kutatok utána, és akár az is kiderülhet, hogy rosszul emlékszem, de azért valahogy a szívemben mégis a havas mesevilág, a vörösben izzó naplementés esték a kedvesebbek. Nekünk azt mondták otthon, azért olyan az ég, mert az angyalkák most sütik a karácsonyi süteményeket....és azt olyan jó volt elhinni...Hiszen karácsony estére tényleg lett süti..mi több, némi ajándék is...

De ilyen süti-sütős eget se nagyon látok már.
Valahogy eltűnik minden az életemből, amire úgy emlékszem, hogy régen szép volt....

Kinek mi....(szép, fontos, érdekes)

Ha véletlenül - rajtam kívül - mást is érdekelnének a csillagászati hírek, megtaláltam a jövő évi "égi érdekességek" gyűjteményét: 

https://hellomagyar.hu/2024/12/10/9-lenyugozo-egi-esemeny-amit-2025-ben-erdemes-lesz-megfigyelni/

Ma este (is) az udvaromból  balra nézve a Szaturnusz, jobbra fordulva a Vénusz csillogott, aranylott a mély-kékségben. (Tudtad, hogy a Szaturnusznak 146 holdja van  a Vénusznak meg egy se  ?) Este hat óra felé szoktam kint leselkedni - amikor már teljes sötétség van - és  igazán nem dicsekvésnek szánom, de én kimondottan boldog voltam attól, hogy felnézve az égre (aminek pedig csak meglehetősen kicsinyke darabját látom) két bolygót is láthattam:

Nekem ma ez okozott örömöt....(Jó, na tegnap is kint voltam és vélhetőleg holnap este is ellenőrizni fogom, helyükön vannak-e ?...)

Olyan mese-szerű arra gondolni, hogy valahol a kettő között ott száguldozunk az űrben, mit sem érzékelve...

Valahogy olyan hihetetlen és mégis csodálatos ez az egész.... a méterre, cm-re szabott agyammal elképzelni nem tudom, csak elhiszem azokat a távolságokat, melyek pl. itt is olvashatók: 

https://lexiq.hu/csillagaszati-egyseg   

Az alábbi linket inkább csak magamnak mentem el ide:   https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Naprendszer_%C3%A9gitestjeinek_list%C3%A1ja  értékes, érdekes, jó kis anyag...

Egyébként meg: ma befejeztem a kétnapos nagy-takarítást - és tavaszig semmit se fogok csinálni - úgy elfáradtam...és kész a grillázsos ostya....és én is... 

Doku-fotó: 

Karácsonyra magamnak magamtól

Megérkezett !!!

Ez az egyik könyv, amiről pár napja írtam, amit  megtaláltam a neten és ma már meg is érkezett... Ez lesz/lett a legszebb karácsonyi ajándékom. Magamnak, magamtól. Igaz, 6000.- Ft volt - borzasztó soknak tartom, ámbár látom a mai gyerek-könyvek árait (azok sem normálisak !!) - de mindegy. Mostantól felidézhetem magamban a nagymamám hangját, ahogy olvassa ezeket a verseket... Van köztük sok kedves, - és vannak érdektelenek is...Lapozgatva benne, épp elgondolkodtam, mi alakította ki vajon azt, hogy egyik verset szeretem a másikat meg nem annyira...Nem tudok rájönni, de valójában mindegy is. 

A megtalálás öröme a lényeg....

Lehet egy ilyen verset nem-szeretni ???

Kő kövön

Nem nagyon vágyódom már elutazni sehová, de ide azért - ha valami csoda-módon elrepülhetnék - épp csak egy kis körülnézés és gyűjtögetés erejéig - azt vállalnám:

Lake McDonald, Glacier National Park, Montana.

Itt egy kis ismertető hozzá:
https://azutazo.hu/lelegzetelallito-termeszeti-elmeny-szines-kavicsos-mcdonald-glacier-nemzeti-parkban/
Mennyi szépség van a világban, amit nem láttam. Bár,...ha ide mégis valahogy eljutnék, szomorú szívvel jönnék haza, mert nem tudnám az összes csodás kavicsot hazahozni...

... melléjük, vagy közéjük...

Kövek

Hegyek, sziklák, kövek kísérték éltemet.

Gyerekkorom kavicsait máig dédelgetem,

simaságukat ismeri kezem.

Mindenhonnan hoztam egyet-egyet.

Kezembe véve, felrémlik a képe otthonuknak.

Árnyékos patak partja, tükörsima tó vize,

vagy hegyi forrás egy napfényes délután…

Nem panaszkodhatom,

jártam csodaszép tájakon,

s e mesés helyek emlék-darabjait

kavicsaimmal együtt, szívemben is 

mindörökre őrizgetem..

2012

Máriakéménd zarándokszállás

Ez itt a reklám (és az örömködés) helye !!!

Elolvasásra ajánlom:                          https://www.facebook.com/groups/733121794105678(FB.oldal, képekkel.Újabb eszközbeszerzés valósult meg a máriakéméndi zarándokszálláson.)

Olyan jó ilyen híreket látni - és reménykedni, hogy ennek a kedves, csendes, békés, szép helynek  VAN JÖVŐJE !!!

Látogassatok el - majd tavasszal Máriakéméndre !!!

Agyrohadás - elolvasásra ajánlom !

Nagyon jó kis cikket találtam, de valójában a figyelem-felkeltő "új szó" tetszett leginkább.

AGYROHADÁS !!!! Hát ez az !!!

"Az Oxford szótár a brain rot, azaz az agyrohadás kifejezést választotta 2024-ben az év szavának. A döntés nagyon találó, ha figyelembe vesszük, milyen hatással van az internet az agyunkra – írja Siân Boyle újságíró a The Guardianen megjelent cikkében.

A definíció szerint az agyrohadás egy ember mentális vagy intellektuális leépülését jelenti, amelyet az alacsony minőségű online tartalmak túlzott mértékű fogyasztása idéz elő. Boyle úgy véli, ennek tökéletes példája a Skibidi Toilet című internetes sorozat, amely vécékből előjövő, éneklő fejeket szerepeltet, és bár történettel nem igen rendelkezik, több száz milliós megtekintéseket produkál.(Nem teszek be ide egy ilyen videót, olyan undorító - számomra...Ha kíváncsi vagy, nézd meg a youtube-on.) 

Az agyrohadást már csaknem 20 évvel ezelőtt megjövendölte egy kutatás, amely azt vizsgálta, milyen hatása lehet az emberekre az akkor meglehetősen új találmánynak számító e-mailnek. Az eredmények azt mutatták, hogy a folyamatos információáradatból fakadó kognitív túlterheltség rosszabb hatással volt az alanyok intelligenciahányadosára, mint a marihuána fogyasztása, átlagosan 10 ponttal csökkentette az IQ-jukat.

És ezek az eredmények még bőven az okostelefonok korszaka előttről származnak, ma már még rosszabb lehet a helyzet. Egy idei felmérés szerint a legtöbb magyar napi 3–6 órát nézi a telefonját, ez pedig többek között szorongáshoz, letörtséghez, zavartsághoz, körömrágáshoz, fáradtsághoz, zaklatottsághoz, fejfájáshoz és kavargó gondolatokhoz vezethet.

Emellett számos tanulmány mutat rá, hogy a túl sok internetezés csökkenti agyunk szürkeállományát, rontja az összpontosítás képességét, gyengíti a memóriát és a kognitív folyamatokat. Az aggasztó hatásokat jól bemutatja Dr. Gloria Mark, a Kaliforniai Egyetem professzorának kutatása. A szakértő úgy találta, hogy míg 2004-ben átlagosan 2 és fél perc volt a koncentrálóképesség időtartama egy képernyő előtt, addig 2012-re már csak 75 másodperc, 2018-ban pedig mindössze 47 másodperc. Mark szerint ezeknek az eredményeknek az egész társadalmat aggasztaniuk kéne, ennek ellenére látszólag nem sokat teszünk a trend megfordítása ellen.

Boyle szerint ezért azonban nem okolhatók kizárólag a tartalomfogyasztók, hiszen a Szilícium-völgy technológiai cégei szándékosan úgy alakították ki platformjaikat, hogy rászoktassák használatukra a felhasználókat.A közösségi oldalak kifogyhatatlan tartalmat felsorakoztató hírfolyamain a végtelenségig lehet görgetni, amelyek folyamatos dopaminforrásként működnek az agy számára, így függőséghez vezethetnek.

Tristan Harris, a Google egykori etikai tanácsadója szerint ezeknek a cégeknek attól függ a profitja, hogy mennyi időt töltenek termékeik előtt az emberek, ezért versenyt folytatnak a figyelmünkért, amelyet félelemkeltéssel és felháborító tartalmakkal is hajlandóak megszerezni, hogy nyerjenek. Harris egyúttal arra figyelmeztet, hogy ez a technológia már a világot is formálja, és katasztrófához fog vezetni, ha nem teszünk ellene.

Az agyrohadás szó megjelenése és elterjedése azonban biztató fejleménynek tűnik, ugyanis éppen erre a problémára reflektál. A baj felismerése pedig az első lépés annak megoldása felé. A változás jele többek között az is, hogy a tinédzserek körében elkezdtek népszerűek lenni a butatelefonok, illetve hogy sokan lépnek fel a technológiamentes gyermeknevelés mellett.

https://24.hu/tech/2024/12/09/agyrohadas-internet-kozossegi-media

Olvasom, hogy:

https://www.pontvelem.hu/hirek/erdekessegek-a-nagyvilagbol/422-veszelyezteti-a-szelfizes-amazonia-allatait
A worldanimalprotection.org oldalán megtudhatjuk azt is, hogyan készíthetünk olyan szelfiket a vadonban, amelyek nem veszélyeztetik az állatokat.

NE KÉSZÍTS vadállatos szelfit, ha:
Meg kell fognod, ölelned, tartanod kell az állatot
Ha étellel kell csalogatnod
Ha megsebezhet az állat
KÉSZÍTHETSZ vadállatos szelfit, ha:

Biztonságos távolságban vagy az állattól
A természetes környezetében van az állat
Szabadon mozoghat az állat, nincs fogva-tartva

Én csak azt szeretném tudni, hogy ez a szelfi-őrület valójában mire is jó ? Máskülönben nem hiszik el a kép nézői, hogy a kép készítője ott volt, ahol ??? Hát ha nem hisznek neki, akkor azok milyen emberek ? barátok? ellenségek?
80 éves vagyok. Egyetlen szelfit nem csináltam magamról. Igaz, volt pár szituáció (nem sok), amikor -dokumentálandó, hogy én ott vagyok, ahol - megkértem valakit, fényképezzen le engem. Pl. a Triglavon...de most nézegetve a képeimet, alig néhány ilyent találtam...Amúgy se túlzottan kedvelem, ha fotózgatnak. Emlékszem, néhány kicsi gyerekkori képemet nézve, hogy én már akkor is mennyire utáltam, ha "pózba kellett vágni" magamat és mosolyogni...

No, mindegy... a világ elvan nélkülem én meg elvagyok a szelfizés nélkül. Ma csak ennyit szerettem volna elmondani.
Esetleg még ezt érdemes elolvasni:
https://raketa.hu/kideritettek-hogy-valojaban-miert-keszitenek-szelfiket-magukrol-az-emberek

Egy idézet Popper Pétertől

Időnként szoktam a gépemet "takarítani". Annyi felesleges, és elolvasásakor fontosnak érzett szöveget mentek el rendszeresen, hogy bizonyos idő elteltével érdemes ezeket átnézni, s amennyiben már nem tartom "annyira" fontosnak, akkor törlöm.

Ma reggel is vacakoltam kicsi ezzel, sikerül is néhány mappát átrendezni, néhányat pedig "megvékonyítani". Menet közben találtam egy szöveget, amit ide azért még bemásolok, ugyanis van benne igazság....

Popper Péter:

„Minden út - jó út, ami elvezet valahová.

A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik más ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon."

Párizsban voltam tegnap este...

 https://telex.hu/kulfold/2024/11/29/franciaorszag-parizs-macron-notre-dame

 

Rágondolni is szörnyű, ami történt:

és csoda, amit öt és fél év alatt véghezvittek....

Útravaló

Több "akcióm" volt már, eredménytelenek, most újra próbálkozom: régóta keresek egy gyerek-verses-könyvet, ezt:  

Néha, álmatlan éjszakáimon felrémlik egy-egy vers-sor és mert a könyv már nincs a tulajdonomban, sajnos nem tudom "gyorsan megnézni", némelyik a neten sincs fent. Ma véletlenül - hogy a könyv elérhetősége után bóklásztam - találtam egyet.....és olyan jó volt újra-olvasni. Bemásolom ide is:

Böngésző

Kategóriák
Címkék
Szerzők

Szerző
Benedek Elek
Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése
Vers

Kedvencnek jelölés(1)
Verselemzés
Hibajelentés

A verset eddig 16387 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 24.
Megosztás

Link:
Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.
Kedvencnek jelölte

szklara

Benedek Elek
Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!
Benedek Elek aláírása

Forrás: www.eternus.hu - Benedek Elek versei

    Benedek Elek: Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,

Szép gyengén nyúlj a leveléhez.

Ágát ne törd, lombját ne tépjed,

Hagyd annak, ami, épnek, szépnek.

Ő is anya, minden levele

Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;

és gyermek minden ágacskája,

Szeretettel tekint föl rája-

Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,

s mégis letépnéd a virágot?

Szegény virág, gyorsan elszárad,

s te bánkódol majd - késő bánat! -

Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,

Mint a vak, úgy néz a világba.

Oly bús a fa, a tördelt, tépett,

Mint anyád, ha elvesztene téged-

Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vízbe,

Lám meg se ring madárka fészke.

Fáradt, ha vagy, leülsz alája,

S elszenderít madár danája-

Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,

Sírjukra szálljon hálaének,

Ásóval is költők valának,

Szép lombos fáról álmodának-

Szeresd a fát!

És van még egy könyv, amiért hajlandó lennék ezreket fizetni, ez:

Ha valaki látná, tudna róla, kérem írjon! 

Benedek Elek
Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!

Forrás: www.eternus.hu - Benedek Elek versei

Benedek Elek
Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!

Forrás: www.eternus.hu - Benedek Elek versei

Benedek Elek
Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!

Forrás: www.eternus.hu - Benedek Elek versei

Böngésző

Kategóriák
Címkék
Szerzők

Szerző
Benedek Elek
Benedek Elek

író, újságíró és költő

1859. szeptember 30. — 1929. augusztus 17.

Szerző figyelése
Vers

Kedvencnek jelölés(1)
Verselemzés
Hibajelentés

A verset eddig 16387 alkalommal nézték meg.
Az oldalra felkerült: 2014. június 24.
Megosztás

Link:
Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.
Kedvencnek jelölte

szklara

Benedek Elek
Szeresd a fát

Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!

Ő is anya, minden levele
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve;
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints föl rája,
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S mégis letépnéd a virágot?
Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódol majd, késő bánat!
Ne bántsd a fát!

Megtépett fának nincs virága,
Mint a vak, úgy néz a világba.
Oly bús a fa, a tördelt, tépett,
Mint anyád, ha elvesztne téged,
Szeresd a fát!

Falombok közt viharba, vészbe,
Lám, meg se ring madárka fészke:
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája,
Ne bántsd a fát!

Mind, akik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének:
Ásóval is költők valának,
Szép, lombos fáról álmodának,
Szeresd a fát!


Forrás: www.eternus.hu - Benedek Elek versei