Valahogy passzolt a jelenlegi érzéseimhez:
A belső béke akkor kezdődik, amikor már nem engedjük meg másoknak, hogy megzavarják érzelmeinket. Nyugodtan lélegzünk a negativitás közepette. Rájövünk, hogy nem mindenki kedvelte Albert Einsteint, nem mindenki kedvelte John Lennont, nem mindenki kedvelte Picassót, és nem mindenki fog minket kedvelni. Azért vagyunk itt, hogy egyedülállóan gyönyörű emberré váljunk. Éljük a saját életünket, és hagyjuk, hogy mások is éljék az övéket. Nem hibáztatjuk másokat az érzéseinkért, és nem fogadjuk el mások téves hibáztatását az ő érzéseikről. Rájövünk, hogy a boldogságunk rajtunk múlik, és mások boldogsága rajtuk, nem rajtunk. Bárki, aki azt kéri tőlünk, hogy mások legyünk, mint akik vagyunk, saját szükségleteit próbálja kielégíteni a mi költségünkön.
(Most milyen képet tegyek ehhez ? Gondoltam, legjobb, ha semmilyent...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése