2023. augusztus 30., szerda

Az "Ezeréves" halála

Talán van, aki emlékszik rá, írtam én erről a fáról: 

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2021/05/a-pecsbanyatelepi-ezereves.html

És most itt a szomorú hír: 

https://magyarnemzet.hu/belfold/2023/08/a-vihar-kidontotte-az-ezereves-gesztenyefat-pecsen

Ilyen volt.......


Ilyen lett....


Minden, minden tönkremegy, meghal, eltűnik, összedől,  elromlik, stb....

Hogy miért pont ezek a hírek tálalnak meg, nem értem....


Tudod-e várni mily nehéz ?

Mint minden "rendes" öregember én is szeretem azt,  amit megszoktam, amit ismerek, amivel való foglalatosság nem jelent gondot, vagy esetleg akár még kis örömöt is okoz..... Néha kezd az idegeimre menni az Internet..... 

Ugye nemrég a (kálváriás) térképek szerkesztése vált lehetetlenné számomra. Napokig szenvedtem a térképeimmel....(Igaz nincs senkim, aki esetleg elmagyarázná, hogyan is kellene csinálnom, egyedül meg borzasztó nehéz rájönni). De végülis sok próbálkozással, szenvedéssel, kudarccal mégis csak győztem....Ez előtt jelentkezett egyébként még az a probléma is, hogy régen bizonyos témákat "aranyosfodorka blogspot" plusz jelöléssel, vagy akár anélkül beírtam a keresőbe, hát előjött a keresett anyag, (bejegyzés)  amit meg akartam nézni. No ez most már nem megy. Pár napja a google kereső  megváltozott formája vágott pofon. Most vettem észre azt is, hogy a Chrome változat keresője mást mutat, mint a Firefoxé…..

Olyan fura érzésem van: mintha valaki kezdené a "szőnyeget" kihúzni a talpam alól. Nem értek/ismerek/tudok egyre több dolgot. ....Meg kell mondjam, nem valami szívet vidámító állapot. És valahogy kedvem sincs az "új stílusokat" megtanulni, használni.  Állandóan, de tényleg naponta jut eszembe  Ómamám.....Hát oda fogok jutni én is ? Hogy ölbe tett kézzel, fejemet jóformán fel sem emelve, csak ülök csendben és várok...

Nem, nem nem kezdek megint pánikolni, blogotabbahagyni....nem....Csak leírom, mi van a fejemben, mert elmondani sincs kinek.És ha leírtam, könnyebb nekem......várni. 


Várni

Tudod-e várni mily nehéz ?
A sötétből rád a semmi néz.
Néma a csengő, csend honol,
ablakodon eső dobol.

Nyitott szemeddel álmodod:
valaki halkan kint kopog.
Öröm gyúl szívedben: Ó ki ez ?
Senki, senki, csak a szél neszez.
1973

Nyílik a szellőrózsa a kertemben. Ugye szép ?


2023. augusztus 29., kedd

Kép + vers

Nagy eső volt  hétfő este + találtam egy verset

Így jelezte valami hogy esni fog ...talán szuper mobiltelefon? Nem tudom, csak a képet kaptam:



Micsoda felhők...kevés jég is esett....


Utca-széltiben folyt a víz


A járdát is elöntötte - mint mindig....

A FB-n találtam egy fantasztikus fotót a pécsi villámokról...hát  ilyenek voltak....dörgött is rendesen...
https://www.facebook.com/csaba.kiss.photoblog





Kamarás Klára: Magyar módi

Hiába minden törvény, rendelet...
itt többé semmi, semmi nem lehet
az, ami volt.
Lelkünk megtört, folt hátán csupa folt,
hiába énekeljük, hogy már meglakolt
minden bűnért e fajzat.
Beteg gyökérből ép csíra se hajthat,
nem hogy gyümölcsként érjen szép jövő.
Most is a túlélés a fő,
és hogy mi lesz tovább, az eb se bánja,
hisz` a ma élő azt már úgyse látja!

(Tudom, nem valami vidám vers, de igaznak érzem...Hajnali 3.30 - nem tudok aludni...)

2023. augusztus 28., hétfő

Szünet után

Három napig "dolgoztam" keményen a kálváriáimmal. Mondhatnám képletesen "kálváriát jártam" a kálváriáim miatt....Egy ideje megváltozott sok minden a neten - nem tudom miért, senki se szólt, de bizonyára észrevette és valahogy természetesnek találta - hát én nem....Mert egy "rendes öregember" vagyok, aki a megszokott, ismert dolgokat szereti, és idegenkedik minden újtól. Na, szóval a google térkép-dolgok (is) komoly változáson mentek át és egy ideje nem tudom feltenni a M.o. térképemre, illetve a blog esedékes helyére az "újonnan felfedezett"  kálváriákat. Hát mit mondjak, bosszantó. 

Viszont ennek kapcsán nekiálltam az évek óta vezetett ilyen-olyan "nyilvántartási rendszereimet", listáimat frissíteni, pontosítani, ami felesleges, azt kidobálni. 553 kálváriám van...Szép szám (szerintem). Épp elgondoltam, ha ezt a gyűjtő-munkát "munkahelyen, munkaidőben" végezném, még fizetést is kapnék érte - ám ehelyett gyakran a fáradság és a bosszúság a fizetségem...Na de nem baj. Annyira könnyen azért én nem adom fel,  a listáim egyeztetve, a kisebb tévedések(pl.ismétlődés) - remélem minden és mindenütt - kijavítva, és csak az idén tavasz óta felkerült kálváriáknak nincs térképen bejelölt helyük...(pár db.)

Mindeközben kicsit kényeztettem magamat, mert egy hatalmas adag fűszeres sült húst készítettem, amit jól bevált szokás szerint amikor megsült, apró darabkákra vágtam/téptem, majd a kihűlő fűszeres zsírjában megfagyni hagytam...Nos, jó pár napig lesz mit a kenyeremre kenni, imádom ezt a pecsenyés zsírt paprikával, paradicsommal, lila hagymával, valószínű reggel-délben-este képes lennék ezt enni. 

Vagyis: semmi "komoly okom" nem volt a blogírás szüneteltetésére, "csak éltem" a hétköznapjaimat és kicsit kevesebbet foglalkoztam ezzel a bloggal....Reggel, este locsoltam a kertem, innen hoztam dísznek a sok betű után egy kis virágot: 




33 fok....du. 3-kor, árnyékban....


2023. augusztus 25., péntek

Bocsánat.....

Pár nap blogszünet következik, ezért aztán "betettem" több anyagomat is...De a nagy igyekezetben csak csak elkövettem hibákat - nos, ha valaki találkozott ezekkel,  azoktól bocsánatot kérek az esetleges bosszúságért. Most újra átnéztem minden mai bejegyzést- remélem a linkek működnek...





Pécs - újra

Egy kedves levelezős blogolvasó barátomnak küldtem el (lehet, hogy már másodszorra ? - nem baj) azt a néhány régi város-ismertetőt, amit nagyon kedveltem, amivel igen sokat dolgoztam és amire picit talán büszke is vagyok. Ha valaki nem olvasta - hiszen majd tíz éve írtam - és lenne kedve hozzá, itt vannak a linkek:

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/02/pecs-nekem-nem-csak-4-betu-elso-resz.html

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/02/pecs-nekem-nem-csak-4-betu-masodik-resz.html

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/02/pecs-nekem-nem-csak-4-betu-harmadik-resz.html

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2014/02/pecs-nekem-nem-csak-4-betu-negyedik-resz.html


A Széchenyi tér már évek óta nem így néz ki - de az én szívemben mindörökre ilyen marad....


Kapu-gyűjteményem (ismétlés)

Lehet, hogy fura dolog, ha az ember a saját "portékáját" ajánlgatja, de mivel egy ismerősömnek is  megnézésre  ajánlottam, rájöttem, a tíz évvel ezelőtti anyagot mai olvasóim közül nem hinném, hogy sokan látták. Aki meg nem látta, hátha kedve kerekedik megismerkedni egy csomó régi pécsi kapuval: 

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/01/pecsi-kapubejarok-kerekvetok.html

(Igaz, anno  tettem valamiféle utalást rá, hogy "esetleg" folytatom, de aztán ebből nem lett semmi...) 



Földrengések

(Ezt csak úgy elmentem - magamnak - a benne olvasható infók és a térképek miatt. Nem, nagyon nem szeretnék megismerkedni közelről egy földrengéssel..)

Mi áll a békési földrengések hátterében?

2023. augusztus 20. 

Mi okozza a rengéseket? Meddig számíthatunk még utórengésekre? 

Az elmúlt másfél napban több alkalommal is megmozdult hazánkban a föld, többen kíváncsiak lehetnek, hogy mi is áll ezeknek a hátterében. Megkerestük ez ügyben az ELKH FI Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium szakemberét, a Nemzeti Szeizmológiai Hálózat vezetőjét, Süle Bálintot, hogy választ kaphassunk ezzel kapcsolatban néhány kérdésünkre.



·         Mi okozza a jelenlegi, hazánkban viszonylag erősnek mondható rengéseket?          

"A hazánkban kipattanó földrengések hajtóereje, hogy az Adriai-kőzetlemez északi irányban mozog, miközben az óramutató járásával ellentétesen forog is. Ennek következtében a Kárpáti-öblözetben található két nagyobb szerkezeti egységet, az Alcapát és a Tisza-Dácia egységeket folyamatosan a stabil Európai platformnak préseli és azokban feszültséget halmoz fel" - olvashatjuk a szervezet közösségi médiában található felületén.

                                                                                                                                              Szerencsére ezek a feszültségek a legtöbb esetben a Pannon-medence szegélyén található lemezhatárok és a hegységkeret mentén pattannak ki és csak ritkábban a medence központibb, vékonyabb és melegebb kőzetlemezeiben.

A földrengések egy jelenleg is aktívnak tűnő töréses szerkezet közelében pattantak ki, ezen deformációs zónák mentén jellemzősen balos oldalelmozdulás zajlik. Ezek a tektonikai zónák jelenleg is jelentős szerepet játszanak az Adriai-lemez és a stabil Európai platform között „harapófogóba” került kőzetlemezek deformációjában és a feszültségek kioldódásában" - tudtuk meg a szakembertől.  

 Mikor volt Magyarországon utoljára ilyen erősségű rengés? Jól tudjuk, hogy ilyen erősségűek csak 1-2 évtizedente fordulnak elő?

"A két kérdésere összevonva válaszolnék: az, hogy statisztikailag X évente várható valamilyen méretű rengés, nem azt jelenti, hogy törvényszerűen X évente történik, hanem néha gyakrabban, néha ritkábban. Az 1985-ös 4.9 magnitúdójú berhidai rengés óta a következő 4-es vagy erősebb magnitúdójú rengések pattantak ki:

o    1989-01-27 M4.4 Bérbaltavár

o    2006-11-23 M4.5 Beregsurány

o    2006-12-31 M4.1 Gyömrő

o    2011-01-29 M4.5 Oroszlány

o    2013-04-22 M4.8 Heves

o    2019-03-07 M4.0 Ötvöskónyi

o    2019-08-11 M4.1 Tenk

Tehát láthatjuk, hogy volt olyan (az egész országot figyelembe véve), hogy 17 év telt el két M>4 rengés között. Jelenleg pedig azt mondhatjuk, hogy négy évvel ezelőtt Tenk térségében történt hasonló méretű rengés" - válaszolt kérdésünkre Süle Bálint.                                                                                           

Mennyi ideig kell utórengésekre számítanunk?

"Az utórengések száma és nagysága egyaránt csillapodik a főrengéstől eltelt idő függvényében, esetünkben az érezhetőség határát elérő rengésekre néhány napig biztosan számítani kell" - mondta el szerkesztőségünknek Süle Bálint. "A lakosság által nem, de a műszerek által érzékelt rengések akár hetekig vagy egy-két hónapig is előfordulhatnak.

Természetesen nem zárható ki teljesen az a lehetőség sem, hogy a főrengéssel megegyező, vagy akár nagyobb rengés is történik. Egy példa a korábbi évekből, a 2011-es oroszlányi rengés esetéről az utórengések időbeli eloszlása is látható honlapunkon."

 TUDTAD-E, HOGY ...?

1763-ban, egészen pontosan június 27-én pattant ki Komáromban az eddigi legerősebb hazai földrengés,  mely 6.3-as magnitúdójú volt. Komoly károkat és halálos áldozatokat is követelt, sajnos 63-an vesztették életüket.

Annak, hogy nem követelt még több áldozatot e természeti katasztrófa feltehetőleg annak volt köszönhető, hogy a rugalmas, könnyű parasztházak jól bírták a terhelést, míg kőből emelt, magas épületekből ekkoriban még igen kevés volt.


Nyár 2023


Kevés dolog van, ami ebben az afrikai hőségben, a mostanra már 30 fokra melegedett lakásomban – még ha csak percekre is - örömmel  tölt el.

Napok óta alig bírok enni, még jó, hogy annyira belénk sulykolták  az ivás fontosságát, folyadékot meglehetősen bőven fogyasztok, hogy aztán legyen miért naponta ötször letusolni, meg a mellékhelyiséget felkeresni….

Egy bögre jéghideg kefír, kis szelet pirítóssal, egy  pohár gyöngyöző falú pohárba kitöltött, igazi citromból készült limonádé, valami levesféle - legjobb pl. a hideg meggyleves...  és két-három hűtőszekrényből elvarázsolt kovászos uborka valami gyors egytálétellel ….hovatovább ezek a mindennapi életben-tartóim....

Valamikor már ajánlottam a jégkocka-tartóban készített „limonáné” alapanyagot (=így hívtuk sokáig, vagy 30 éve a gyerekek mondták a limonádé helyett...) – nagyon  praktikus, pillanatok alatt elkészül vele az innivaló. Hűtőből ki, pohár vízbe be, csöpp cukor - és már pár perc múlva iható üdítő.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, miképp lehet ezt a hőséget valami olyan munkahelyen kibírni, ahol a munkából kifolyólag már  eredendően is meleg van…mondjuk egy pékségben.... Elnézem az utcánkban dolgozó "árokásókat" - hát nem cserélnék velük se.

Mindebből végülis az sül ki, hogy bár itthon nem jó, de mégiscsak jobb, mintha másutt kéne most lennem – kivéve valamelyik hűvösebb országot…ahol meg az esős, hideg nyárra panaszkodnak. Ó, és hogy a tűzvész által megsemmisült területek állat- és növényvilágára, az ott élő emberek tragédiájára ne is gondoljak...
Szegény Jóisten…. Nem jó nekünk semmi se….


Kép  innen, mert a sajtomat elfelejtettem lefényképezni...:  http://img.index.hu/cikkepek/totalcar/blogok/belsoseg/2007_08_09_koviubibottle.jpg



2023. augusztus 24., csütörtök

A Ledinán hajnalban

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2013/04/a-pecsi-vesztohely-kornyeke-meg-regi.html

https://aranyosfodorka.blogspot.com/2011/08/zsolnay-ledinan.html

Mint látható, foglalkoztam én már ezzel a helyszínnel nem is egyszer. Ha valaki kíváncsi a mesékre, akkor esetleg nézzen bele a hivatkozott anyagokba…
Ma „csak” fényképezni mentem, aztán mégiscsak sírós nosztalgia lett belőle… Mert persze – szokás szerint – jöttek a kutyások….és én kutya nélkül voltam …most már mindörökre…
Még az sem vigasztalt meg, hogy (szerintem elég) jól sikerültek a fotóim, mi több, még pár szegfűgombácskát is találtam. Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül senki nem tudja, hogy a Ledinán van ehető gomba…
Nem baj, maradjon az én titkom…

Ledinai több száz db-os fotó-gyűjteményem ma is szaporodott.  Mutatok belőlük néhányat, és ma is a napfelkeltével kezdem, ha már hajnalban ezért felkeltem:

(Zárójelben: az első kép -szerintem- szenzációs. Ugyan "hibás" kép - mert "belerepült" egy madár, de ugyanakkor én azt látom, hogy "egy sárkány leskelődik a nyárfák fölött"....Remélem látjátok ??? Esetleg nézzétek meg kinagyítva...)

Távolban a Hőerőmű...

Hát kérem ez a "futi"...

...és már hajnalban is vannak kutyások


Valami varázslatos volt ez a vörös nap-felkelte....mindent kiszínezett.....


A mauzóleum.....


Dísz-oszlopok és lustálkodó oroszlánok

Kosfejes oszlop

A mauzóleum keleti.....

...és Ny-i oldala

Valaki jól választott, kint töltötte az éjszakát és még 6-kor is vígan aludt....

Nem szép, de ott van: egy kisebb ABC

A cukrászda tönkrement, bezárt....

Császárfa - gyerek

Kedvencem a hajnalban nyíló katáng (cikória)

Ha ilyent látok, nem tudom kihagyni, le KELL fényképeznem....

Gyöngyköles 

Gyönyörű selyemakác

És a meglepetés a végén: "csigafa". Állítólag akkor másznak fel, ha eső várható. Bár csak igazuk lenne....


Készült még:64 kép...Nem untatlak velük benneteket - de nekem kedvesek.

2023. augusztus 23., szerda

Már csak én....


Megint egy kép - nemrég is mutattam egy hasonlót - ennek is az lehet az aláírása, hogy "már csak én élek közülük"...

A kép 1953 augusztus 20-án készült,  ez történetesen a mi kertünk "lugas"-nak nevezett részében. (Minden fényképünk hátán rajta van a dátum, néha a helyszín is. Hmmm..... szóval pont 70 éve.....Vajon megőrzik-e a rokonaim, vagy megy a szemétbe ??? Hiszen azt se tudják, kik vannak rajta, s tán nem is érdekli őket...)

Augusztus 20 nálunk mindig nagy ünnep volt. 19-én született nagyapám, akit Istvánnak hívtak és 20-án volt ugye "Szentistván" - és augusztus 20-án volt az eljegyzésük és egy év múlva ugyanezen a napon az esküvőjük is.  Ezen felül természetesen nagybátyám is István volt, és az ölemben ülő kisfia szintén.... 

Nem tudom megmondani miképp, miért jutott hirtelen eszembe, hogy az ősrégi fotóalbumok egyikéből kikeressem ezt a képet, de hát ma van augusztus 20 - és "csak úgy egyszerűen" felbukkant az agyamban ez a gondolat. (Ilyenkor szoktam kérdezni: sugallta tán valaki ???) Mindenesetre az amúgy mindenki születésnapján elővett kicsi mécsesemet meggyújtottam - ez, ennyi jár minden kedves halottamnak - ha már a temetőbe annyira nem szoktam és nem is szeretek járni.

A képen egyébként (ezt se tudom miért, kinek sorolom - hisz én tudom kik ők, a családom egyéb tagjai meg úgyse olvasnak - de azért) balról jobbra: öcsém, én, ölemben unokaöcsém, (kezében az öcsém kedvenc barna macija: Bocogó Barnabás) édesanyám, egy távolabbi rokon (akinek a férje a családi fotót készítette) nagyapám, édesapám, nagybácsim, nagymamám, nagynénim látható. És senki, de senki nincs már itt közülük...

Tehát a lugasban ülünk - ami soha nem lett igazi lugas, a jobb oldalon lévő (nem látszó) szőlőtőkék ugyanis nem voltak hajlandók a képen egyébként szintén nem látszó, de "megépített oszlopokra" felfutni.

Bemásolom ide a lugas egyik kedves meghatározását, hátha ma már ez a szó kiment a divatból....: 

"Lugas kert: állványokra futtatott növényekkel árnyékolt kerti pihenőhely. Szerkezete szerint lehet támasztóvázas és anélküli, fedett v. nyitott, oldalról zárt v. árkádos. Az árnyékot adó, futtatott növények közül legfontosabb a szőlő, a jól alakítható (gyümölcs)fák, később a rózsa. - Mo-on a ~ szó 1284: fordul elő először okl-ben, a m. kertműv-ben a 15. sz. előtt jelentek meg a ~ok. A ~ok metszéspontjába v. végébe gyakran filagóriát építettek.

"Filagória: Kerti házikó, amely szabadon áll, oldalt rendszerint nyitott. Lécekből rendszerint rácsszerűen kiképzett és kúszónövénnyel befuttatott, szellős, ajtó nélküli, egyetlen helyiségből álló kis kerti építmény, amely főleg árnyas pihenőhelyül használatos. A családtagok nyaranta legtöbbször a filagóriában hűsöltek. A filagóriában voltak székek és asztalok, így néha ott is uzsonnáztak. A nagypapa a filagóriában szundított, ha jó idő volt. Eredet [filagória < középmagyar: filegória (kis ház) < görög: fülakterion (házikó < őrbódé)"

Elég is ennyi augusztus 20-i emlékeimmel kapcsolatban. 

Most csak úgy ülök egy kicsit e kép előtt és nézem..... Oda gondolom magam  közéjük....


2023. augusztus 22., kedd

Hosszú forró nyár

A napokban találtam, ezer éve nem hallottam, pedig... szóval vannak hozzá kötődő ősrégi emlékeim. Talán más, hozzám hasonló korú olvasómnak is....

Míg csendben szólt a dal - ki tudja hogyan, és miért - egy nyári balatoni emlék jutott eszembe. Bevallom, jó érzés volt. Néha olyan fura, hogy felbukkan teljesen váratlanul valami  múltamból - és ha az szép emlék - úgy tudok örülni, mint egy kisgyerek egy nagy adag fagyinak   :-)


Amúgy meg, tényleg hosszú és forró ez a nyár... Ha így haladunk, lassan elér hozzánk Afrika - és a Mecseket is  belepi a homok....

DE !!!
Az egy hónapos előrejelzés szerint szeptember elejére "normalizálódik" ez az őrült nyár - bevallom, nagyon várom....



2023. augusztus 21., hétfő

Havihegyi napfelkelte

Legyen az első bejegyzésem egy teljesített „feladat”. (Egy barátom ajánlotta: kelj fel korán, fogd a fényképeződet és menj sétálni) – Ezt tettem és a szívemnek oly kedves Havi hegyre autóztam fel. Hajnali fél 6, vasárnap (mi több ünnep – aug.20) lévén a város mélyen alszik még… Sehol egy autó, egy ember…
Körbejárom a templomos hegyet, fényképezek, eszembe jut a mandulafa története, meg hozzá a vers:

2018-ban megnyerte a magyarországi Év Fája szavazást, 2019-ben pedig az Európai Év Fája lett. Nemcsak szépsége miatt lenyűgöző, de a története, a környezete és a mellőle nyíló panoráma miatt is különleges. Már 1916-ban és 1926-ban is említették a napilapokban a hegyre vezető utat szegélyező mandulafákat, amelyek tavasszal virágokkal örvendeztették meg az erre járót, nyáron pedig árnyékot nyújtottak neki, nem is beszélve az őszi termésről. A közvetlenül a templom bejárata előtt található, csavarodott törzsű fa mintegy 135 éves, és a pécsiek számára kivételesen kedves. Ráadásul 1466 óta, amikor Janus Pannonius püspök megírta a versét a mandulafáról, a mandulavirágzás a műveltség és a megújulás szimbóluma a városban.

Janus Pannonius: Egy dunántúli mandulafáról

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.

S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?

Fényképezgetés közben igyekeztem olyan helyet találni, ahol láthatom a Nap felkeltét…A képek nem sikerültek valami jól, nincs gyakorlatom az ilyen fotózásban. Olyan lassan bújt elő a felhők mögül…
Na de azután…..
Aztán mégis csak felkelt, és itt van róla a dokumentáció:


Néhány képet készítettem még: 

A templom és előtte a híres mandulafa


A mandulafa mögött a belváros, a Széchenyi tér épületei láthatók.
(A képen nem látszik, de reggel 6-kor még égtek a lámpák a városháza tornyán...)



A sétány - még sétálók nélkül, kora reggeli szürkületben, még napfelkelte előtt


A Tettye völgy...a háttérben a Makár hegy, ill. a Jakab hegy kis része


Tervezem a következő sétát....


2023. augusztus 20., vasárnap

Folytatom, vagy újra kezdem ?

Augusztus 16 és  20 között négy nap telt el, de én nem ennyinek éreztem…. És néha négy nap alatt csodák történnek. Vagy ha csodák nem is, de valami hasonló, amit az ember annak gondol. Mert szokatlan, mert jó, mert mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy fontos valakinek…..

Mindenkinek minden biztató szavát köszönöm. Annak is, akinek volt türelme hosszasan beszélgetni velem, és elviselni a sírásomat. Annak is, aki ötletet adott, hogy mi legyen az első (következő) lépés…

Ti mind, akik engem megkerestetek ilyen, vagy olyan formában, csak biztattatok, és minden szavatok után azt éreztem, nem csak hangokat hallottam (betűt olvastam), hanem valamiféle erőit is küldtetek. Bátorítást, vigasztalást, erősítést.

Szégyelltem magam és azt mondtátok: ne tegyem ! Az ember hoz néha kevésbé jó döntést, de amíg van lehetősége a korrigálásra, az újrakezdésre, addig semmi baj !

Fogd a fényképezőgépedet és menj ki hajnalban fotózni ! Olvass könyveket, keress belőlük jó, hasznos idézetet, oszd meg velünk ! És egyszerűen: írj arról, ami eszedbe jut – és ne azt figyeld, kommentelt-e valaki, mert nem minden olvasód akar „beszédbe elegyedni” veled. Egyébként az sem baj, ha valakinek más a véleménye, mint a tiéd. Nem vagyunk egyformák…Szeretnek olvasni az emberek, és az írók nem azt várják, hogy egy könyv elolvasása után kedves (vagy nem kedves) levelekkel bombázzák őket. Írnak, mert úgy érzik, nekik írni kell.

Zéta soraiban rejlik a fő igazság: „….Ez a magamból "kiírás" segít megőrizni a mentális egészségem, és az a néhány ember, aki fogékony ezekre a gondolatokra, talán kap némi szellemi morzsát, szösszenetet, ami talán a saját életében is hasznosítható…..” Köszönöm ezt a mondatot.

Megpróbálom hát újra - nem  az első „újrakezdés” lesz ez… Valaki, valahol, valamikor kijelölt nekem egy utat. Hát járjak azon, a köveken, árkokon pedig egyszerűen lépjek át. Megpróbálom.



2023. augusztus 16., szerda

Köddé válok - 16 év után

Tegnap beszélgettem egy barátommal – erről-arról, hétköznapi és lelki dolgokról és az egyik témánkon igencsak intenzíven elgondolkodtam. Olyannyira, hogy úgy éjjel fél egy felé be kellett vennem egy altatót – ami pedig ritka szokásom… (félek tőle és nem szeretem…) Tudom, hülye és túlzó hasonlat, mégis leírom: mintha egy nagy késsek felhasította volna valaki a szívemet-lelkemet, mindenemet…. és legnagyobb döbbenetemre  ezen a seben át látszott rögtön, nagy kupacokban összegabalyodva, a bennem lakozó  bánat, elkeseredés, reménytelenség és félelem ….

Ijesztő volt.

Ugyanis az volt a téma, hogy én, az utóbbi időben – mondhatom akár: utóbbi pár évben – „blogilag” mennyire megváltoztam. (Értsd: lepusztultam, érdektelenné és unalmassá váltam…)

„Igazi esemény” amit jobb helyeken élménynek neveztek régen – már nincs, nem utazom, nem kirándulok, még csak a Gyükésbe se járok, megszürkült, ellaposodott, eseménytelenné vált az életem, ezáltal a blogom is. Elmaradtak az olvasók, a kommentelők – ami nyilván érthető, hát ha semmi érdekesről nem tudok beszámolni, akkor ebben a mai zajos és mindent beborító információáradatban pár ostoba, öreges gondolat ki a fenét is érdekelne ? „Becsületből”  páran jönnek, még ketten hárman olyan kedvesek, hogy kommentelnek is – (hiszen én is kommentelek az ő blogjukhoz) – de ez az egész valahogy haldoklik. 

Fogy, megy el az erőm, tán az eszem is, a lelkesedésem, a lendületem, az érdeklődésem elkopott, elfogyott, de elsősorban és legfőképp szenilis-öreggé, dögunalommá, mások számára teljesen érdektelenné vált az életem. Pont olyan, mint egy átlagos nyolcvanközeli magányos öregasszonyé, a világ végén. Még csak unokákról, rokonok történéseiről se tudok írni, hiszen a két macskámon kívül jóformán senki olyanom nincs, akinek fontos lennék, aki elmesélné, NEKEM, hogy vele mit történt, netán megkérdezné hogy VELEM mi van ?  - amit aztán tovább-mesélhetnék, szomorkodva, vagy dicsekedve….Átlátszóvá váltam, mint a levegő. Az is lehet, hogy már nem is élek, csak úgy gondolom…

És ez az agyamat őrlő gondolatsor nem volt elég……..

Ma jött még egy kis „adalék” ehhez az egészhez. Régóta nem érkezett új kálváriás anyag – hiszen az országban lévő kálváriák nagy része már fent van – de ma  mégis egy új kálváriát kellett volna feltennem és NEM TUDTAM FELTENNI A  NETRE.

2012-ben kezdtem a gyűjtést – tíz év igencsak kemény munkája tűnik most el szép lassan. Azt már év elején észrevettem, hogy a Google keresőben meg se találod a kálváriák többségét. Hogy miért tüntették el, hogy ez mire, miért volt jó – valószínű sosem fogom megérteni. De a lényeg a fontos. Eltűnt valami, amiben sok munkám (munkánk) volt és nekem ebből a fajta „veszteségből/vereségből” most már végképp elegem van. És most már a térképet sem tudom kezelni/használni....

Tehát kedveseim, ez itt a búcsú-post – de becsület szavamat adom, hogy többet nem fogtok hallani „aranyosfodorkáról”  ! Tudom, leírtam én már ezt párszor elkeseredésemben 2007 óta... aztán mindig újra-kezdtem… Hát most nem ez lesz. Aranyosfodorka ma 2023. augusztus 16-án meghal. Mindörökre. Eltűnik a net ködében – most végleg visszatér oda, ahol született…

 

477 vers van bent a blogban, ezek még nem szerepeltek, ezzel búcsúzom tőletek:

Kosztolányi Dezső: A lelkem oly kihalt, üres

A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.
Holtan világít egymaga
a bűvös fényü kör.
Ő látta hajdan a napot,
a májusi eget.
De most belé az árvaság,
a semmi integet.
Elmegy, ki látja itt magát,
a táj is elenyész.
Övé a csönd, az éjszaka
s meghal, ki belenéz.


Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.