Folytatom, vagy újra kezdem ?

Augusztus 16 és  20 között négy nap telt el, de én nem ennyinek éreztem…. És néha négy nap alatt csodák történnek. Vagy ha csodák nem is, de valami hasonló, amit az ember annak gondol. Mert szokatlan, mert jó, mert mindenkinek szüksége van arra az érzésre, hogy fontos valakinek…..

Mindenkinek minden biztató szavát köszönöm. Annak is, akinek volt türelme hosszasan beszélgetni velem, és elviselni a sírásomat. Annak is, aki ötletet adott, hogy mi legyen az első (következő) lépés…

Ti mind, akik engem megkerestetek ilyen, vagy olyan formában, csak biztattatok, és minden szavatok után azt éreztem, nem csak hangokat hallottam (betűt olvastam), hanem valamiféle erőit is küldtetek. Bátorítást, vigasztalást, erősítést.

Szégyelltem magam és azt mondtátok: ne tegyem ! Az ember hoz néha kevésbé jó döntést, de amíg van lehetősége a korrigálásra, az újrakezdésre, addig semmi baj !

Fogd a fényképezőgépedet és menj ki hajnalban fotózni ! Olvass könyveket, keress belőlük jó, hasznos idézetet, oszd meg velünk ! És egyszerűen: írj arról, ami eszedbe jut – és ne azt figyeld, kommentelt-e valaki, mert nem minden olvasód akar „beszédbe elegyedni” veled. Egyébként az sem baj, ha valakinek más a véleménye, mint a tiéd. Nem vagyunk egyformák…Szeretnek olvasni az emberek, és az írók nem azt várják, hogy egy könyv elolvasása után kedves (vagy nem kedves) levelekkel bombázzák őket. Írnak, mert úgy érzik, nekik írni kell.

Zéta soraiban rejlik a fő igazság: „….Ez a magamból "kiírás" segít megőrizni a mentális egészségem, és az a néhány ember, aki fogékony ezekre a gondolatokra, talán kap némi szellemi morzsát, szösszenetet, ami talán a saját életében is hasznosítható…..” Köszönöm ezt a mondatot.

Megpróbálom hát újra - nem  az első „újrakezdés” lesz ez… Valaki, valahol, valamikor kijelölt nekem egy utat. Hát járjak azon, a köveken, árkokon pedig egyszerűen lépjek át. Megpróbálom.