Megint egy kép - nemrég is mutattam egy hasonlót - ennek is az lehet az aláírása, hogy "már csak én élek közülük"...
A kép 1953 augusztus 20-án készült, ez történetesen a mi kertünk "lugas"-nak nevezett részében. (Minden fényképünk hátán rajta van a dátum, néha a helyszín is. Hmmm..... szóval pont 70 éve.....Vajon megőrzik-e a rokonaim, vagy megy a szemétbe ??? Hiszen azt se tudják, kik vannak rajta, s tán nem is érdekli őket...)
Augusztus 20 nálunk mindig nagy ünnep volt. 19-én született nagyapám, akit Istvánnak hívtak és 20-án volt ugye "Szentistván" - és augusztus 20-án volt az eljegyzésük és egy év múlva ugyanezen a napon az esküvőjük is. Ezen felül természetesen nagybátyám is István volt, és az ölemben ülő kisfia szintén....
Nem tudom megmondani miképp, miért jutott hirtelen eszembe, hogy az ősrégi fotóalbumok egyikéből kikeressem ezt a képet, de hát ma van augusztus 20 - és "csak úgy egyszerűen" felbukkant az agyamban ez a gondolat. (Ilyenkor szoktam kérdezni: sugallta tán valaki ???) Mindenesetre az amúgy mindenki születésnapján elővett kicsi mécsesemet meggyújtottam - ez, ennyi jár minden kedves halottamnak - ha már a temetőbe annyira nem szoktam és nem is szeretek járni.
A képen egyébként (ezt se tudom miért, kinek sorolom - hisz én tudom kik ők, a családom egyéb tagjai meg úgyse olvasnak - de azért) balról jobbra: öcsém, én, ölemben unokaöcsém, (kezében az öcsém kedvenc barna macija: Bocogó Barnabás) édesanyám, egy távolabbi rokon (akinek a férje a családi fotót készítette) nagyapám, édesapám, nagybácsim, nagymamám, nagynénim látható. És senki, de senki nincs már itt közülük...
Tehát a lugasban ülünk - ami soha nem lett igazi lugas, a jobb oldalon lévő (nem látszó) szőlőtőkék ugyanis nem voltak hajlandók a képen egyébként szintén nem látszó, de "megépített oszlopokra" felfutni.
Bemásolom ide a lugas egyik kedves meghatározását, hátha ma már ez a szó kiment a divatból....:
"Lugas kert: állványokra futtatott növényekkel árnyékolt →kerti pihenőhely. Szerkezete szerint lehet támasztóvázas és anélküli, fedett v. nyitott, oldalról zárt v. árkádos. Az árnyékot adó, futtatott növények közül legfontosabb a →szőlő, a jól alakítható (gyümölcs)fák, később a rózsa. - Mo-on a ~ szó 1284: fordul elő először okl-ben, a m. kertműv-ben a 15. sz. előtt jelentek meg a ~ok. A ~ok metszéspontjába v. végébe gyakran →filagóriát építettek.
"Filagória: Kerti házikó, amely szabadon áll, oldalt rendszerint nyitott. Lécekből rendszerint rácsszerűen kiképzett és kúszónövénnyel befuttatott, szellős, ajtó nélküli, egyetlen helyiségből álló kis kerti építmény, amely főleg árnyas pihenőhelyül használatos. A családtagok nyaranta legtöbbször a filagóriában hűsöltek. A filagóriában voltak székek és asztalok, így néha ott is uzsonnáztak. A nagypapa a filagóriában szundított, ha jó idő volt. Eredet [filagória < középmagyar: filegória (kis ház) < görög: fülakterion (házikó < őrbódé)"
Elég is ennyi augusztus 20-i emlékeimmel kapcsolatban.
Most csak úgy ülök egy kicsit e kép előtt és nézem..... Oda gondolom magam közéjük....
A lugas nekem is emlékezetes. Mikor még gyerek voltam, a mai konyha még nem létezett. Helyében két rizling tö nött ami szépen befutotta a régi konyhaablak és a faház közti teret vizszintesen mintegy lombsátrat alkotva. Nyári nagy melegben anyám ott kint fözött egy akkor ugynevezett Petrofor-ral amibe én hordtam a festéküzletböl a petroleumot.
VálaszTörlésSzerinted hányan ismerik még a "Petrofor" szót ? Rajtunk kívül biztos már nincsenek sokan - nekünk ugyan nem volt, de a szomszédéknál láttam....Mai napig érthetetlen számomra, hogy a mi vacak kis hegyi utcánkban miképp is lehetett az ötvenes években már gáz ? Mert mi azon (is) főztünk. Télen persze a sparhelten, hiszen az melegítette is a konyhát....És igen, fával, meg schlammal fűtöttünk. Ezt a schlamm-ot se biztos, hogy sokan ismerik...(Gyengébbek kedvéért: iszapszén...)
TörlésHát ti beszélgetésetekből én semmit se értek... Nagyot változott a világ.
VálaszTörlésBizony...Viszont úgy 80 éves korod körül majd rájössz, hogy milyen jó emlékezni a fiatalságodra...persze, ha még lesz világ és lesz lehetőséged a múltadon nosztalgiázni...mert néha vannak félelmeim a jövőt illetően.
TörlésHát az iszapszén aztán volt valami.
VálaszTörlésAz avval való tüzelés az iszapszén állapotától szinte egy tudománnyal felért. Mikor én raktam a tüzre a konyhában, és az állaga még eléggé vizes volt, és sokat raktam rá akkor, részben vagy teljesen eloltottam vele a tüzet.
A szobában diószénnel fütöttünk, a kályhában nem müködött az iszapszén. Mire az füteni kezdett, addigra megfagytunk.
Kis izelitö a 40-es 50-es évekböl. Elégedettek voltunk, mást nem ismerünk és nem is volt, kivéve talán a belvárosi házak valamelyikét ahol központi fütés volt. De mikor nem volt szén, akkor két pullover, két pokróc, amit elég nehéz volt beszerezni. Soszor csodálom szüleimet, különösen anyámat, milyen müvészettel menedzselte a konyhát amikor alig volt valami kapható. A Te nagyanyád is biztosan tudott mesélni ezekröl. Egy babfözelék „hamis pörkölttel“. Finom hagymás paprikás szósz a tetejére. Anyám mindig azt mondta, a húst képzeljétek hozzá. Megpróbáltuk és sikerül. No ennyit ezekröl az idökröl. Most én is azt mondom Fodorka, talán már csak mi néhányan tudunk ezekröl az idökröl beszélni. Talán bejegyzésem nem aktuális a mai szemmel nézve, de ha egy is akad akiben felébreszti a szunnyadó gyerekkort, mire mindig szivesen emlékez az ember, legalább is én, akkor már megérte e pár sort beirni.
Lásd a fenti "Névtelen" kommentelőt. Nyilván jóval fiatalabb nálunk - és amiről mi itt nosztalgiázva beszélünk az neki kínai. De nem baj - gondolom ezt a fajta érzést mindenki át fogja élni, aki elél 80 évig, mert a világ állandóan változik. De egy biztos, olyan gyerekkora, mint amilyen a miénk volt - már soha senkinek nem lesz. Nem is tudom mit írjak: "szerencsére?" vagy "sajnos?" Mindkettőben van igazság...Elismerem én, hogy a mai, modern kornak vannak fantasztikus előnyei - de el nem cserélném a saját gyerekkoromat - bármilyen szegényes is volt - egy mai fiataléra...
Törlés