A Zsolnay Galéria legújabb bemutatója

A kiállítás címe: J C E.     A   Fiatal  Európai  Alkotók -   Kortárs  Művészeti  Utazó  Biennálé

(Jeune  Création  Européenne)  -  Biennale  Itinerante  d'Art  Contemporain

Elég nehezen szántam rá magam. Kora-délután esteli szürkeség, szakadó eső…nem volt valami szabadba hívogató idő…Viszont vasárnap ingyenes  a galéria látogatása…

Ezt tudva, (a galéria megnyitása óta minden kiállításon ott voltam!)  csak a mobilomat meg az esernyőmet vittem. Meg is  lepődtem – hogy eddig SOHA nem kellett a ruhatárért fizetni, most viszont csak 100.- Ft ellenében tehettem volna le a kabátomat. Pénz, az nem volt nálam… Szerencsémre azért találtam megoldást. (Inkább nem árulom el, mit…)

A Zsolnay Galériában (amit még mindig a fantáziátlan M21.-nek hívnak – valószínű nem jut eszükbe, vagy nem tudnak megegyezni, hogy ki is legyen a névadó)  ismét új kiállítás nyílt. Itt lehet egy rövid szakszerű ismertetőt olvasni róla: http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1153

Eléggé toleránsnak érzem magam a fiatalokkal és a modernekkel, így hát most is csak azt tudom mondani, nagyon egyéni dolog az, hogy kinek mi tetszik. Volt, ez tagadhatatlan néhány olyan, amit érdekesnek tartottam, de olyan is akadt szép számmal, amit még lefotózásra sem tartottam méltónak.

Nem csak festmények vannak itt, vannak hatalmas makro-fotók, egész szélsőséges alkotások, kézimunka, (=bádogra öltött keresztszemes hímzés), horgolt-varrt nemtudommineknevezzem izé (egyébként ez tetszett), gyapjúból nemezelt, fából, fémből, műanyagból, üvegből készült  ??…hát nem szobrok ezek, és valahogy nekem az „alkotás” szóról sem ilyesmik jutnak eszembe – de ez az én magánvéleményem.

Nos nézegessétek, amiket megörökítésre méltónak találtam: 

 Nagyon sajnálom, hogy épp ez a fotóm nem sikerült.  :-(

 Az irigyelt makro-fotók

 Bádogra hímzett...

 Amilyen színű fényt vetítetek a baloldali üveglapra, a jobb oldali kis csövek végén ugyanaz a szín, minta volt látható

 A nemezből ilyent is lehet csinálni...

 Kesztyűt felhúzni, s a fakockákat máris lehet tologatni...

 Kő a falon, kő a babaágyban - kő kövön nem volt....

 Mint egy ronda, kínai panelház éjszaka...

 Fotomontázs

 Ez tetszett....

 Kinek a keze van a képen ? Mert nem a kislányé, az biztos....

 Sokáig néztem ezt a két képet, melynek közös címe: WCPUBLIC. Jó, az egyiken tényleg ez van... Aztán a másikon is megtaláltam, valahol a kép közepén egy picinyke táblára írva. Logikát, összefüggést nem látok köztük

 (Kutyabőrős) Törzsfa....

 Ha nincs vásznad, autóroncs is jó...

 ...elhasznált ruhadarabjaid is lehetnek "alkotások".....

 Ennek az a címe, hogy "Daru". Nem tudom, miért....

 Nem írtam fel a címét, én azt mondanám: nyers erő-szak. 

 Képek, csak úgy....

 "Light, body, made" ....érts rajta, amit akarsz. Folyton ideges lennék teremőrként, a vékony fólia mikor ég rá a villanykörtére. Egyébként a látogatók 90 %-a benéz a "sátorba"....

 Ha ezzel a gnómmal találkoznék a mögéje vetített réten, megijednék....

Az alábbiak magyar alkotók művei:

 Tán valami szélsőséges csizma ???? Fafejhez facipő....

 Antikolt réznek látszó műanyag - valószínű - turulmadár toll....

  Maximális reménytelenséget tükröző fotomontázsok és fotók.

  

Végezetül nem tudom megállni, hogy ne tegyem ide a  kényszerűségből bébiméretre kicsinyített képeimet is. Annyira sajnálom, hogy nem tudok a gépemmel ilyen helyzetekről képet készíteni ! Az esőben, este csodás volt a Zsolnay negyed udvara. Az egyik cifra kémény ki is volt világítva. Mint egy mesebirodalom....

Frontbetörés

Valami nagyon durva fronttal jött be ez a hideg. Nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen: kb. 15 percig nem tudtam a tv-t nézni. Szombat éjjel a parabolám  fölött  (az Astrára van beállítva) vélhetően olyan hatalmas, vastag  felhők vonultak el, hogy nem volt képes a  műhold adását fogni…Ritkán, nagy viharok esetén pár perces kimaradás mindig van - de ilyen hosszúságúra nem emlékszem. Aztán másnap, épp két kanál leves között, áramszünet volt. Ez szerencsére csak pár percig tartott, igaz, háromszor is ki-be kapcsolódott minden...Kész öröm ilyenkor a digitális óra....

Persze, hogy  5 perc elteltével már azon fantáziáltam, mi is lenne velem (velünk) újra TV, Internet nélkül. (Hogy a villanyáramról már ne is szóljak...) Merthogy ugye én abba a világba születtem bele, ahol ez a két szó abszolút ismeretlen fogalom volt. Aztán valahogy mégis csak megvoltunk…

Elmerengek néha, hogy csak az én rövidke életemben mennyi fantasztikus változás történt, persze elsősorban technikai téren. Drága nagymamám – ezt írtam már többször – nem nagyon ismerné  ki magát, de hovatovább lassan ide jutok én is. Az óraátállítás a tévén, 50 percembe került, a fene képes megérteni a kezelési útmutatót… Többségében magyar szavakkal, de számomra érthetetlenül van írva. Persze végül azért sikerült.

De így vagyok a  gps-szel, vagy az a gyanúm én nem lelnék semmi örömöt egy ipod-ban és társaiban. (Ez utóbbit nem tudom hogy hívják magyarul, mert csak a német tv-ben látom reklámozni.)  Nincsenek ilyenek nekem és nem is vágyom rájuk. Mint ahogy nekem már életem végéig az igazi olvasnivaló csak a kézbe-vehető könyv lesz és nem a monitor. Ámbár ha volna valami betű-számláló csodagép, akkor a képernyőn ma már több  betűt látok, mint nyomtatottan, papíron, pedig könyvtárba-járó ember vagyok. Hogy az írásról már ne is beszéljek. Kézzel, a bevásárlócetlin és a nem elfelejtendő feljegyzéseken kívül szinte már semmit nem írok. Pedig a szekrényemben jól elrejtve, van pár spirálos füzet és bizony nem üresek….

Nem nagyon hiszem, hogy 1845 és 1912  között volt-e akkora és annyi változás, mint 100 évvel később. Valahogy - és talán nem csak én érzem így – minden szörnyen felgyorsult. Egyre azonban nem tudok válaszolni: jó-e, kell-e ez nekünk ? Nem, nem a fejlődés ellen vagyok, csak a tempó !  Vagy ez is a szaporaságunkkal függ össze ? Több ember többet győz (mint a ludaknál) ? (V.ö. Sok lúd disznót győz…)(Hmmmmm. Egyes szám rövid, többes szám hosszú "Ú"... Pedig így helyes...)

Szerencsére letelt a 15 perc és újra elmerülhettem a filmben, amit néztem. Mit gondolsz, mi volt ez ? „Természetesen” az UFO-kkal, ill. ezekkel kapcsolatos, eddig elhallgatott, meghamisított dolgokról szóló dokumentumfilm.Eszem megáll, hogy néha miket látok....

Az adás végére azért továbbra is ott maradt a kérdőjel: Egyedül vagyunk, vagy se ?

Kép: http://www.stop.hu/belfold

Blogajánló

Bevallom, néhanap elég sokat ülök a monitorom előtt. És magam sem értem, mi vezérli a kezemet, de néha olyan blogokra, oldalakra bukkanok, hogy szemem szám tátva marad. (Arról már szó se essen, hogy @x is ajánlgat gyakran ezt-azt...) Be is tettem az alábbi kettőt a rendszeresen olvasottak közé - csak most szerettem volna külön felhívni a figyelmeteket rá. Bár - őszintén szólva - itt már annyi van, hogy néha nehezemre esik becsülettel és rendszeresen figyelni őket.  De ez a kettő tényleg figyelemre-méltó, habár témáikat illetően meglehetősen távol állnak egymástól....(vagy se).....
Ha belenéztek, megértitek miért.

Az egyik ez: http://falanszter.blog.hu/

A másik meg ez:  http://bodhibuilding.blogspot.hu/

Tudom, hogy szélsőségesebb ajánlatom nem is lehetne - de talán épp ezért ezt a kettőt emeltem ki a sok közül.

A vitamin-csapda

Sose voltam túl nagy vitamin-zabáló. Természetesen, ha orvos ajánlotta ilyen-olyan okból, akkor szedtem egy darabig. Aztán jött egy időszak, amikor annyira megszaporodtak a reklámok, hogy az embernek olyan kényszerképzete támadt, hogy önmaga ellen vét, ha nem szed néhány vitamint. Megrövidítem az életem, ha nem szedek – érezted… Néha orvosi tanácsra, máskor saját kútfőmre támaszkodva szedtem én is idei-óráig ezt-azt.

Aztán a következő lépés egy orvos (nem mertem kiírni a nevét) könyvének megjelenése volt, mely könyvben leírta, hogy mennyire károsak a gyógyszerek, milyen mocskos az orvostudomány meg a gyógyszeripar... 
Aztán én hülye, elkezdtem ennek az embernek a vitaminjait szedni, melyek a „normálisan” ajánlottnál sokkal nagyobb dózisúak voltak. Bevallom, elsősorban az ára miatt hagytam abba és nem azért, mert „megvilágosodtam” és rájöttem arra, hogy micsoda üzlet ez (neki)  ! Szidni az egyik termékét és a magamét ajánlani helyette. Aztán persze erre is ráébredtem…

Pár napja láttam egy filmet (HR Tv.de.) „Die Vitaminfalle”  = A vitamincsapda címmel. Hát gyomorszájon vágott….

Egyre több tanulmány mutatja ki, hogy a nagyon divatos, de valójában  szükségtelen vitaminfogyasztás is betegségeket,  rákot okozhat. És nem csak kifejezetten a vitamintablettákról van szó, hiszen árulnak vitamint pezsgőtablettában, üdítőben, kenyérben, müzliben, a csirkehúsban és a fene tudja már felsorolni mi mindenben…. Vagyis MINDENBEN…. Vitamin csecsemőnek, serdülőnek, menopauzásnak, szenilisnek, rákosnak és érelmeszesedettnek. Náthásnak és törött lábúnak.

A vitamin csodaszerré vált.

És a világ leghatalmasabb üzletévé….

Gondolkodjatok el és próbáljátok a fejetekből törölni azt a sok hülye dumát, amit már évtizedek óta nyomatnak azok, akiknek a zsebe dagad azáltal, hogy hiszünk nekik.

Igen, tudom, nem könnyű, nem egyszerű és legfőképp nem olcsó egészségesen táplálkozni. Akkor talán kevesebbet kellene enni, de a jobb  (?) minőségűből – ha ugyan még létezik megbízható, jó minőségű ételféleség….

Nem vagyok annyira elvakult, hogy ne tudnám, mennyire pénztárca-függő ez a dolog. Magamból indulok ki: azáltal, hogy elhagytam a margarinokat és vajat eszem, egyrészt jóval (sokkal !) kevesebb vajaskenyér jut  az asztalomra. Hogy nem eszem felvágottakat, meglehetősen ritka az olyan szendvics, amin házi kolbász, vagy egy hajszálvékony szelet sonka, vagy sajt van. Már nagyon régóta semmiféle konzervet nem vásárolok. Befőttet, lekvárt, savanyúságot magam teszek el. Kenyeremet magam sütöm. Kétségtelen, hogy az élelmiszer-választékom csillagévnyi messzeségre van az áruházak kínálatától, de nekem valahogy mégis elég. Nem hiányzik semmi sem.

S bár nem akarok 100 évig élni, de legalább ezek miatt nem érzek lelkifurdalást.

Lehetne  másképp élni, csak akarni kellene. Igaz, az idő- és energia-igényes. Nem mindenki érzi, hogy fontos lenne a valamit valamiért elvével is foglalkozni….

Csendhegyek

FIGYELEM !

A kálváriáknak új blogot csináltam. A jobboldalon felül látható címre kattintva bármikor elérhető azok számára, akiket még rajtam kívül érdekelne ez a téma !

http://csendhegyek.blogspot.hu

Jelenleg öt hely van fent, de lehetőségeimhez mérten folytatás következik – tekintve, hogy nyomozásaim pillanatnyi állása szerint Baranyában  24 kálvária van, melyeket szeretnék idővel felkeresni és lefényképezni. Tolna megyében és Somogyban is ( még elérhető közelségben) fogok kutakodni, ha minden a terveim szerint sikerül. Természetesen a munkát nagy valószínűséggel majd csak tavasszal tudom folytatni, hiszen hamarosan várható a fagyos idő, amikor én max. a kapuig merészkedem ki az újságért…  :-)

Ha bárkinek bármilyen információja lenne kálvária témában hálás köszönettel  elfogadom. 

P.s. ha bárkinek kedve/türelme/ideje lenne velem együtt dolgozni kálvária témában - örömmel fogadom !

Szuperegyszerű és szuperjó. Almalé házilag.

Eddig nem olcsón, viszont igen jó minőségben az Erdőgazdaság almalevét vásároltam – amit nagyon szeretett a családom (is). Az idei almatermés eléggé gyatra volt, húgoméktól kaptam egy nagy szatyornyi beteg, sérült, kukacos almát, azzal, hogy csináljak vele valamit. Hát kipróbáltam – az őszibarack-lé mintájára - az almalevet.

Egyszerűen csak meghámoztam, majd nem túl sok vízben – amibe fahéjat és szegfűszeget tettem – megfőztem. Ez gyorsan megy, hamar puhul az alma. A végén hozzáöntöttem frissen facsart citromlevet, leturmixoltam, átpasszíroztam, ismételten felforraltam, majd üvegekbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.

Az őszibarack levem ugyanígy készül és a családban mindenki imádja. Miért ne lenne jó ugyanez almából ? Kár, hogy a  szélesebb szájú, hosszú üvegjeim elfogytak, kénytelen voltam rendes dunsztos üvegbe tenni a felét. Szerintem így sem lesz baja….

Pókfonál

Valamikor régen az év utolsó, vagy első napján leültem és különféle kis táblázatocskákat készítettem, „kis/nagy/óriási vágyálmok” címmel. Nem is emlékszem sok mindenre konkrétan, talán így visszanézve jelentősége sincs már, a lényeg inkább az a tény, hogy egyáltalán voltak ilyesmik.

Aztán valahogy elmaradtak ezek a tervezgetések. Kb. a nyugdíjba-menésemmel egyidejűleg  „történt” velem az, hogy nem terveztem már  ilyesféle dolgokat. Persze ez nem azt jelenti, hogy valamiféle vágyaim ne lennének – de minden elé – mint egy zegzugos erdőben, a tisztásra vezető útra - a megvalósítás lehetséges, vagy lehetetlen voltának pókhálója került. Ettől aztán a cél sem látszott már annyira egyértelműen.

Persze voltak olyan vágyak/tervek is, melyek nem is kerültek pénzbe – vagy minimálisba, s magam sem értem, a nagyobbakkal együtt valahogy ezek is megritkultak. Vagy eleve, már létre sem jönnek, ki sem alakulnak. Tulajdonképpen kár. Mert milyen a napról-napra élés ? Olyasvalami, mintha lenne egy kifestőkönyved, de csak grafitceruzád lenne hozzá.

Jött helyette valami más, valami rosszabb: a véletlentől, a váratlantól való félelem. Hogyan legyen az embernek bátorsága valami nagyobb dologról álmodni – ha nem tudhatja, hogy mi jön esetleg közbe, ami megakadályozza a megvalósulást ?

Mert úgy tűnik, valami mindig közbejön.

(Zárójelben: Nehogy panaszkodásnak tűnjön most ez itt, mert egyáltalán nem szeretnék sátorban-lakó beduin lenni a sivatagban, vagy igluban élő  eszkimó, netán afrikai szavannán kóborló busman. Tudom én nagyon is, hogy az élet nem habostorta, és nehézségek, gondok, de legfőképp megvalósulatlan vágyak mindenhol léteznek, lakóhelytől, bőrszíntől függetlenül.

De a vágyakat szerencsére – és egyelőre – remélem még nem képesek a világ urai kiirtani az emberi agyból. Hát akkor pont én miért ne vágyakozhatnék, netán hiányolhatnám vágyaim teljesülésének lehetőségét ? )

   

Aztán persze vannak jobb napok. Sőt, néha szinte kényszerítem magam, hogy jobbá tegyem, valami aprósággal. És tényleg, többnyire nem is sok kell hozzá, csak nyitott szem és szív.

Pl. tegnap… Busszal kimentem a Gyükésbe, le a rétre, majd onnan kényelmesen ballagtam hazafelé. Nem is volt erre a délutánra más programom, feladatom, tervem.

Ahogy lassan sétáltam a nagyonis őszülő réten, a piros-bogyós csipkebokrok, száraz füvek között, egyszer csak elébem varázsolódott az őszi csoda, az ökörnyál. (Fura, hogy a magyar ilyen  - nem éppen gusztusos - névvel illeti ezt a természeti csodát. Hívhatnánk pókfonálnak, vagy pókselyemnek,  vagy bármi más kedves szóval beszélhetnénk róla….Nem. Nekünk ez kell/tetszik….)

Nem tudom megmagyarázni, miért fog el ennek láttán engem valami fura vágyakozás, hogy elrepülnék én is ezzel a selyemszállal valahová a bizonytalan messzeségbe  ? Ez az érzés egészen kicsi gyerekkorom óta megvan bennem és semmi köze semmiféle „időskori búbánathoz”. 

Az ég olyan valószínűtlenül őszi-kék volt, a nap langyosan sütött rám. Aki nem járt ősszel egyedül egy ilyesféle délutánon egy réten, elég nehezen tudja elképzelni, mit éreztem.

Jó volt és örömet adó. És egy ilyen délután a világ végére tudja repíteni a szomorkás gondolataimat. Bevallom, életem nagy ajándékai közé sorolom ezt az adottságomat.

Uhland, Ludwig: Ökörnyál

(Der Sommerfaden in Hungarian)

Nini, ahogy megyünk a réten,

ökörnyál száll az út felett,

fénylő, tündéri selyme szépen

kezemhez köti kezedet.

Mintha egy álom jönne véle,

oly gyönyörű, amit ígér.

Óh, remélni tudók reménye:

illat sző s elhessent a szél!

(Szabó Lőrinc)

Kép: http://www.naturephoto-cz.com/indian-summer,-gossamer-photo-15239.html

Az én mai évfordulóm

Ma 23 éve váltunk el egymástól – 13 boldog év után.

Nadányi Zoltán: Kiskutyám halála

Kiskutyám, hogy vergődtél az ólban,

már bomlottan félig. De ha szóltam,

megismertél. És vártad és kérted,

hogy segítsek. Nem tettem meg érted.

És reggelre a halál megváltott

és rámhagytál egy bús tanulságot:

annak szabad csak nagyon szeretni,

aki ölni is tud és temetni.

Kapuban már nem várnak, vigyáznak.

Üdvözlete jött elém a háznak,

ha te jöttél. Lelke és hűsége

és szerelme. Most már vége, vége.

Gyanakodva fordulok be, fázva

a közömbös, néma, hűtlen házba.

És az ajtót lassabban teszem be.

Ha bejönnél, az jutott eszembe.

Kiskutyám, hogy sajnáltalak, látod,

hogy oly lentről nézed a világot.

De azóta te vagy magasabban.

Nagyranőttél. Mert én hiszek abban.

Szabadultál furcsa hüvelyedből,

nagy hűséged a kis kutyafejből.

Bejöhetsz az ajtón, elkísérhetsz

a kapun túl. És hozzám is érhetsz.

Kóborkutyák járnak és az éjek

oly ijesztőek néha. De nem félek.

Nekem mindegy. Járom a világot

és nem félek. Csak neked kiáltok.

Enigma = rejtély (rejtvény)

Mivel nem nézek semmilyen magyar nyelvű tvadót, meglepetéssel állapítottam meg, hogy ilyen is létezik. (Enigma  tv.)

Mivel – teljesen véletlen egybeesés folytán – nemrég olvastam  Zecharia Sitchin: „A tizenkettedik bolygó” és ennek a folytatása: „Az istenek városai” című könyveket,  felfigyeltem egy videó-ajánlatra, melyben ugyan a Nibiru-ról csak nagyon érintőlegesen esik szó, annál inkább témája a filmnek az élet a Marson, illetve az, hogy miképp is vagyunk mi (=átlagemberek) többszörösen is, és az élet minden más területén is átverve.(Persze nem  tudom, kell-e valójában nekünk az igazság tudása/ismerete ?) 

Itt: http://vilaghelyzete.blogspot.hu  találtam egy videót, aki nem látta és érdeklik ezek a dolgok, esetleg szánjon rá ¾ órát.

Én a tetejében még vettem a fáradságot és elolvastam a rengeteg primitív hozzászólást a youtube-on ehhez a videóhoz. A dologhoz hozzáadtam, hogy a fenti két könyvet elolvastattam a barátnőmmel, aki se nem hülye, se nem bunkó – és azt mondta, ezt (=a 12.bolygó létezését) nem tudja elhinni.Hát ez mindenkinek szíve-joga.

Nos, én semmit nem állítok, se azt, hogy a Marson van élet, se azt, hogy a Niriburól jöttek az első Föld-lakók – mert egyik dolognak sem voltam szemtanúja. Azt viszont tudom, tapasztalom, hogy MINDEN szinten át vagyunk mi kisemberek verve. Akármerre nézel, mindenütt hazugságba botlasz. Már ki se látsz abból a gomolyagból, ami köréd szövődött.

Egyébként meg valójában rengeteg olyan dolog van, aminek eredetét nem ismertem. Sosem fogom megérteni, hogy a villanykapcsoló felkattintásával miért is gyullad ki a lámpa ? Ja, hát az elméletet igen, azt megtanultam, de az áramot „látni” még sosem láttam. Sosem láttam két sejtet (csak filmen) egyesülni, mégis tudom, hogy abból lesz egy ember. Mert EZT már tudjuk. Tudta-e ezeket (az én szintemen) Julius Caesar, vagy Tutanhamon ?  És ha most ugyanez a helyzet ezzel a 12. bolygóval, akkor mi van ?  És ha mégiscsak élhető bolygó a Mars ?

Nem, nem várok én választ ezekre a kérdésekre. Még csak azt se várom, hogy egyetértsen bárki is velem. De nekem ez a véleményem és egyelőre még azt szabad leírni.

Top Secret Drum Corps a „Titokzatos dobos hadtest”

Svájc vitathatatlanul a dob fővárosa. A dobolás ismerete/szeretete/használata a késő középkorig nyúlik vissza, amikor a svájci zsoldosok hadseregébe erős férfiakat kellett toborozni.  Ez a hagyomány ma is élő, csak éppen nem háborúba, hanem a bázeli farsangi felvonulásokon mutatják be tudományukat a dobverés  híres művelői.
Jó 20 évvel ezelőtt egy csapat fiatal ambiciózus dobos új kihívásokat keresve, a skót és amerikai típusú dobolási technikák/módozatok felé fordulva, ezeket keverve, új stílust teremtett, amit aztán vizuális effektekkel, zsonglőrködő mutatványokkal fűszereztek.
Első megjelenésük a farsangi felvonuláson nagy siker volt, ami tovább motiválta a résztvevőket műsoruk fejlesztésére. A hazai bemutatókat külföldiek követtek, igen hamar ismert lett az új együttes neve szerte a világban.  Azóta igen sok nemzetközi zenei fesztivál ünnepelt résztvevői.
Így volt ez a napokban a „Die große internationale Musikshow - Basel Tattoo 2012” műsorán is, amit volt szerencsém látni. Én nem ismertem ezt az együttest, élvezettel és csodálattal néztem műsorukat, melynek egy részét most megosztanám veletek: 
Ez a 2012-es program (a youtube-on van fent  több bemutatójuk is) Komolyan mondom, néha nem is tudtam, hogyan is csinálják ? Szédületes a technikájuk !

Újra Cohen

Leonard Cohen:  Bird On A Wire

Ha véletlenül valahol meglátod ezt a film-címet, hát ne hagyd ki ! (A Tony Palmer által készített videó forgalomban van,  csak azt nem tudom, Magyarországon kapható-e ? De pl. az amazon.de -nél megrendelhető.) 

Már említettem többször is Leonard Cohent, hogy talán a legkedvesebb énekesem. Még szombaton láttam egy filmet, ami az 1972-as (még kimondani is hihetetlen,  40 évvel ezelőtt !) készült turnéjáról készült. Nem „művészi”, hanem (szinte) vágatlan dokumentum film.

A brit filmrendező Tony Palmer kísérte el Leonard Cohent az 1972-es világkörüli turnéjára. A film az útról szól, amely Dublinban  kezdődött  és végül Jeruzsálemben ért véget – eredetileg  tisztán promóciós filmnek készült,  ugyanis abban az időben nem volt túl nagy kereslet Cohen dalai után.

Palmer végig-filmezte a turnét, úgy,  ahogy volt, minden kínos műszaki problémájával, érzelmi hullámvölgyével együtt. Kendőzetlen őszinteséggel mutatja be egy órán át az utat és a művészt. Az eredeti felvétel elveszett, és csak 2009-ben bukkantak rá ismét.  A 294 tekercs filmből  Palmer  egy új filmet készített, ami a most lakkozás nélkül mutatja be  Cohen 1972-es turnéját.

Hát ha valahol meglátod azt a címet, és érzékeny lelked van, netán még szereted is az előadót, végy magadhoz egy csomag papírzsepit és hallgasd/nézd végig. 

Itt részleteket láthatsz a koncertől:

http://www.youtube.com/playlist?list=PLA80FFDB473EBF918

Ez  az egy órás film utolsó 10 perce:

Itt pedig 124, vele kapcsolatos film van összegyűjtve egy helyen:

http://www.youtube.com/user/speakingcohen/videos?view=1

Pár sor itt is olvasható Cohenról:

http://ekultura.amz.hu/meta/kiado/cikk/2006-10-19+00%3A00%3A00/leonard-cohen-i%E2%80%99m-your-man-cd

 

 

Kóborlok a neten. Találok ezt-azt.

A legkomolyabb becsületszavamat adom, hogy semmi tudatosság, vagy vallási témák közötti kóborlás nem járt a fejemben a napokban, amikor egészen véletlenül - még a golgotás témák megírásának kezdete előtt -  találtam az alábbi szöveget. (Már nem is tudom pontosan megmondani, miről mire kattintgatva jutottam el ide, de végül is örülök, hogy rábukkantam. Szellemes olvasmánynak tartom, habár nyilván nem ért velem egyet mindenki.)

Nem másolom be, kattints az alábbi linkre:

 http://fuszereslelek.blog.hu/2011/11/09/az_emberek_disznok_1

  

Kép: http://www.patriciapiccinini.net/archive  ill.  http://www.urbanlegends.hu/2005/06/cunamihordalek-es-kutyaember

Ez pedig egy modern változata a történetnek:(E-mailban érkezett tegnap.)

Így szólt az Úr Noéhoz:

- Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, míg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!

Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön.

Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.

- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.

- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:

1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.

2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.

3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.

4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.

5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.

6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.

7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová.

Most úgy ítélem meg Uram, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.

- Úgy döntöttél Uram, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.

- Nincs rá szükség, - mondta az Úr. - Megoldjátok magatok!

Gyere velem moziba !

Hallgatag túra Abaligeten

Még péntek délelőtt történt, hogy egy vájdling zöldpaprika töltögetése közben eszembe jutott: már hónapok óta nem kapcsoltam be a rádiót. (értsd: magyar rádiót, mert a svájcit hallgatom, ahol folyton zene van, esetleg az eszékit, azt meg azért, mert egy kukkot se értek horvátul) Szóval bekapcsoltam és kerestem valami zenét. Találtam is. És máris mentem vissza a konyhába.  Aztán jöttek valamiféle interjúk, nyilván nem voltak számomra fontosak, mert nem emlékszem egyikre sem. Viszont egyszer csak mit hallok: „Hallgatag túra az abaligeti barlangban !”  Hát kiesett a kezemből a töltelék…

Szájtátva figyeltem a Komlós Attilával készített riportot és megtudtam, hogy ősszel-télen, amikor csökken az idegenforgalom u.n. „hallgatag barlangtúrákat szerveznek”. Ez azt jelenti, hogy a csoport (előzetes bejelentkezés alapján!  72- 498-766 )  az úton végig csendben (!) bemegy a barlangba, a nagyteremben leül és fél órán át semmit nem tesz, mint hallgat. Kifelé és befelé jövet-menet is. Ez idő alatt csak kellemes, rejtelmes hangok, vízcsepegés, vagy útközben a patak csörgedezése hallható. Hogy kinek mi lesz/van belül, az meg titok marad.

Az első gondolatom azonnal az volt: nekem is el kell egyszer mennem ! Aztán rájöttem, valószínű nem lenne az jó. Az abaligeti barlangot belülről jobban ismerem sok sok embernél, tekintve, hogy éveken át  kúsztam-másztam, túrtam-fúrtam benne…Ismerem csendjét, azt a csendet is, amikor egy kőfülkében, összegörnyedten, egyedül ülve, csak az elemlámpád társaságában várod, hogy a bújócskázó társaid rád akadnak-e ? Nem lehet ám ezt a helyzetet elmesélni… Mint ahogy az aggteleki barlangban eltöltött (azt hiszem valahol ezt egyszer már említettem) kb. fél órát sem, amikor nem mentem a csapattal, viszont nem lévén elég elemlámpa, vállaltam, hogy a sötétben várom meg őket. Azt hiszem, kb. tudom, milyen lehet a halál. Mert soha, sehol máshol és máskor nem éreztem azt a fajta megsemmisülést, mint ott és akkor.

Na de vissza az abaligeti barlanghoz ! A neten keresgélve (NEM az abaligeti barlang és nem is a ddnp honlapján !!!), hanem itt:  http://modszertar.blogspot.hu/2011/12/hangseta-barlangban.html  találtam egy leírást egy ilyen túráról. Ezek szerint ilyen már tavaly is volt.

Aki barlangász szinten nem járt még barlangban (és nyilván az emberek többsége ilyen), az nem tudja, miféle fantasztikus érzés ott lent lenni. Azt sem tudja, milyen érzés a „felfedezés”. Nem nagyzolok. Véletlenül tényleg tagja voltam egyszer régen egy kicsike csapatnak, akik  hosszú hónapokon át vödörrel ásogatott, pucolt kürtő lerobbantása után, egy bizonyos barlangrészbe (=Hádész titkos birodalmába  http://hu.wikipedia.org/wiki/Had%C3%A9sz    ) a világon elsők között kötéllel ereszkedhetett le, ill. léphetett be.

Kedvenc mondásaim között ez a téma a harmadik. (Ha nem láttál házat égni, nem tudod, mi a tűz. Ha nem láttál árvizet, nem tudod, mi a víz. Ha nem voltál barlangban, fontos dolog maradt ki az életedből.)

Szóval a barlang nagy szerelmem volt nekem. 6 év minden vasárnapját és évi két hetes szabadságaimat közelükben töltöttem. Ez az időszak - értékeit tekintve - felér a triglavi túrámmal. Hogy erdőjáró, természetimádó lettem, nagy valószínűséggel ennek az időszaknak köszönhetem. Az már egy más kérdés, hogy aztán később a kutyáimmal való sok-sok km-es séták, a közben olvasott növény- és állathatározók csak tovább finomították bennem a képet, no meg a szerelmet a természet csodái iránt.

Ha pécsi vagy, ajánlanám, menj el egy ilyen hallgatag túrára !

Ha nem pécsi vagy, akkor is ajánlom.

Képek:saját (bejárat)

http://www.orszagalbum.hu/abaligeti-cseppkobarlang-03_p_7387

http://www.nlcafe.hu/utazas/20080522/a_6_legjobb_barlang

http://www.nemzetipark.gov.hu/_user/browser/Image/Barlangi_turizmus