Máriakéméndi angyalok… Mégis kinek az érdeke ?

Mindenkivel, akit esetleg érdekel, szeretném közölni, hogy mik is történnek néhanap kedves kis hazánkban…..a jóakaratú emberekkel....

Megtudakoltuk a kerületileg illetékes egyházi személytől, hogy 2016-ban mikor lesznek búcsúk Máriakéménden – és azt terveztük, hogy ezeken az ünnepeken is fogunk adományt gyűjteni az angyalok felújítására.

Az illetékestől az alábbi időpontokat kaptuk:

Búcsúk Máriakéménden 2016-ban

Német: május 22 du. 15.00 óra Szentháromság vasárnap

Július 2 szombat este 18.00 óra Mária látogatása Erzsébetnél, Sarlós Boldogasszony

Augusztus 15 hétfő este 18.00 óra Mária mennybevétele, Nagyboldogasszony

Mint olvashattátok, május 22-én kint voltunk, igaz, csak az utcán, mert nem találtattunk méltónak arra, hogy a templom közelében kérhessünk adományt a templom angyalainak felújítására....

Megdöbbenve értesültünk, hogy az elmúlt vasárnapon (május 29) IS VOLT BÚCSÚ – méghozzá kb. háromszor akkora, mint egy héttel előtte.

Emiatt a környék összes falujában elmaradt a vasárnapi mise, és mindenhonnan ide jöttek, 4 oltár volt felállítva az udvaron és még körmenet is volt. Árusok is voltak !

Bizony most is lehetett volna adományt gyűjteni az angyalokra – ha mi is tudunk erről az ünnepről. (Pécsi lakosokként mégis hogyan értesülhettünk volna róla ??????) De úgy tűnik, illetékes elvtársnak szúrjuk a szemét… erről a megmozdulásról, lehetőségről nem kaptunk értesítést. Talán még szomorúbb, hogy a máriakéméndiek SEM szóltak - mert azt elég nehéz elhinni, hogy nem tudtak legalább páran róla....

Mit is akarunk mi itt tulajdonképpen ? Magam sem tudom. Sem a falut, sem az egyházat nem érdekli az erőlködésünk... Meg sem érdemlik az erőfeszítéseinket.

Azt hiszem nem is értik ezt az egészet...Szégyellem és sajnálom, hogy az angyalokról egyáltalán írni kezdtem, és ha lehetne, letagadnám, hogy közöm van hozzájuk, ill. az ügyhöz. Csak betyárbecsületből nem kérem vissza a pénzt, amit adtam....

És nem írom tovább azt, amit érzek. Gondoljon mindenki, amit akar. Én is ezt teszem.Egyébként az alábbit most elolvastam, mert jó tudni, hogy igenis ki lehet lépni az egyházból:  

http://lexikon.katolikus.hu/K/kil%C3%A9p%C3%A9s%20az%20Egyh%C3%A1zb%C3%B3l.html

Megfontolom.

Búcsú Máriakéménden

Nehezen fogtam neki ennek a beszámolónak. Mert ugye lelkendezve is lehet írni valamiről – bosszúsan is, meg elkeseredve is… hiába egy a téma, a hozzáállás dönt el mindent. És nekem valahogy megint nem sikerült a „vidámabb” oldalra állni….

Nézzük akkor az egyes variációt.

Pazar, mondhatnám nyári meleg, azúrkék ég, harsogó zöld búzamezők, piros pipacsok az útszélen, messziről illatozó bodza és akácerdő, felhő sehol.

Ki gondolta volna, hogy a máriakéméndi búcsúba mégiscsak eljön közel 300 ember ??? Még Budapestről is? Pedig ott voltak. A parkoló autók egymás hegyén-hátán,  a templomba épp csak befért a zarándok-sereg.

Volt mézeskalácsos, gyertyaöntő, szappankészítő,  féldrágaköves dísztárgyakat, ékszert áruló, kéméndi templomi képeslapokat, könyvet, rózsafüzért lehetett vásárolni.

Igaz, inni csak egy csapról lehetett, de volt WC használatra lehetőség.

A megmentésre váró angyalokra összegyűlt összeg pedig majdnem 50 ezer Ft volt.

A zarándokok ma már többnyire  autóval járnak...

(Biki E.G fotója)

De:

A pap nem engedte meg, hogy a megmentendő angyalokra gyűjtők, az ajándékba adott emléklapokkal, és egyéb kis ajándékokkal (szappan, gyertya) ill. a máriakéméndi kegyhely történetét is ismertető könyv árusításával, a templom mellett kapjanak helyet. Nem, nekik csak kint, az utcán jutott hely….

Adománygyűjtés csak az utcán volt engedélyezve....

  

Az imakönyv/rózsafüzér árus viszont a templom mellett kapott  helyet.....Biki E.G. fotója

 

Szépségek féldrágakövekből

A mézeskalács, meg a gyertya hagyományosan búcsúbeli vásárfiának számít még ma is....

Biki E.G.fotója

Lezajlott a mise,  de (ezt csak hallomásból tudom), NEM esett szó közben arról, hogy miféle adományra, kik, miért gyűjtenek a kapu előtt.... Persze ezt azért megértem. Elég nagy szégyen az egyháznak, hogy (könyör)adományokból akarják valakik (magánszemélyek) felújíttatni a templom tulajdonát képező szobrokat… Bizony ezzel nem is dicsekszenek sehol….

Egész kivételesen itt: http://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1189-nemet-bucsu-mariakemenden megjelent ugyan egy hírecske a búcsúról – de nincs ám benne szó arról a kínkeserves munkáról, amit mi csinálunk azért, hogy az egyház szobrait megmenthessük. Igaz, nagy szégyen is lenne azt leírni, beismerni, hogy ők egy árva fillért nem adtak !!!!

Ott volt az egyháztól egy hivatalos fotós, de a komoly bajokra én hívtam fel a figyelmet, (nem is tudott róla) s irányítottam el pl. a zarándokház falához is, hogy dokumentálja az egyre veszélyesebbé váló repedést. (Persze nem mentem utána, s néztem meg, hogy valóban lefényképezte-e? S azt sem tudom, hogy ha igen, eljut-e az illetékeshez. Nem tudom, volt-e bátorsága az angyalokról fotót készíteni ? Mert az igen nagy szégyen – bizonyára azt sem mutogatnák sehol sem.)

Fél év alatt tovább nyílt a repedés....

"Ej ráérünk arra még..."

A döglődő faluban sehol egy plakát, egy felirat, egy arra utaló jelzés, hogy itt ”esemény” van. Ez a falu halálra van ítélve és a lakói ebbe már szépen bele is törődtek….

Nekem feltűnt az is, hogy a több száz fős gyülekezetben EGYETLEN EGY népviseletes néni volt. Igaz, Máriakéméndről kitelepítették a svábokat (azért is van olyan állapotban, amilyenben), de pár család még maradt, ill. a környező falvakból is jöhettek volna viseletben asszonyok. Hát egy nénit leszámítva nem jöttek…Miért csak máshol divat a múlt efféle őrizése, s itt nem ???

  

De:

nyári meleg volt, azúrkék volt az ég, harsogó zöldek a  búzamezők, piros pipacsok bólogattak az út szélén, messziről illatoztak a bodza- és akácerdők, és nem volt felhő sehol…leszámítva azokat, melyek megültek az én lelkemben….

Na de azzal ki törődik ?   

 

Meddig bírja még ???

Angyali örömhír !

Rövid ám annál jelentősebb örömhírem van:  elértük, sőt átléptük a 3 milliót az angyal-felújításra gyűjtésben !!! 

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-25

Biki Endre Gábor hihetetlen kitartással és szorgalommal keresi az utakat, lehetőségeket,  és az adakozásra hajlamosakat. Köszönet a munkájáért ezúton is !

Egészen, egészen halkan jegyzem meg, hogy a pécsi püspökség egy árva fillért nem adott… De hát ez őket minősíti és gondoljon mindenki amit akar…

A lényeg: május 22-én búcsú lesz Máriakéménden, programja itt olvasható:

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/news/2016-05-10-692

Mindenkit szeretettel várunk !

Nem mese ez gyermek !!!! (Máriakéménd)

Ha valaki nagyon unná a máriakéméndi „ügyemmel” való állandó foglalkozást, kérem, „ugorjon” ma…

Merthogy el szeretnék dicsekedni valamivel, képzeljétek: 

átléptük az angyalok adománygyűjtési akciójában  2 milliós összeget !

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-25

Magam se hitem volna !

Érdemes megnézni a listát, hogy kik és mekkora összegeket adtak. El se tudom mondani, milyen hálásak vagyunk a sok „kicsi” adományért – mert lám, van abban a jó régi mondásban igazság, hogy sok kicsi sokra megy….

A legmegdöbbentőbb (s ezért is ma írok) – hogy tegnap érkezett egy óriási összeg a verbitáktól.

Akit érdekelne, hogy kik is a verbiták, mi is a verbita rend, az alábbi cikkből tájékozódhat:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/isteni-ige-tarsasaga-verbitak

Ebből idézek pár mondatot:

„….Szent Arnold Janssen (1837 - 1909) olyan korban indította el a verbita rendet, amelyben Európának is komoly lelki válsággal kellett szembenéznie

Az egyházmegyés papból lett szerzetes, Szent Arnold Janssen 1875-ben alapította a rendet.

Mivel Németországban nem volt lehetősége elindítani a szerzetesrendet, ezért a szomszédos Hollandiában található Steyl-ben egy kocsmából kialakított épületben alapította meg az első missziósházat, melynek megnyitására 1875. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján került sor. Néhány évvel később megalapította a rend női ágát is, a Szentlélek Szolgálóleányai, illetve az Örökimádó Nővérek rendjét. Ez utóbbiakat ruházatukról rózsaszín nővéreknek is hívták.

A jezsuitákhoz hasonlóan kezdtek terjeszkedni a verbiták is: eleinte Kína és Afrika voltak az irányok, majd Argentína és a többi dél-amerikai állam következett.

Magyarországra 1916-ban jöttek a verbiták. Osztrákok, lengyelek voltak az első szerzetesek. Máriakéménden volt egy kis rendházuk, majd Kőszegen építtették meg a Szent Imre missziósházat, mely aztán 1950-ig mindig tele volt verbita jelöltekkel, növendékekkel, testvérekkel és szeminaristákkal egyaránt. A rendek feloszlatásakor sikerült néhány verbitának átszöknie a közeli határon át Ausztriába. Ott befejezték tanulmányaikat, örökfogadalmat tettek, majd kijutottak Paraguayba, Pápua-Új Guineába, a Fülöp-szigetekre, Argentínába és Indonéziába. Ma a „visszaevangelizálás” korát éljük, azaz sokan érkeznek hozzánk távoli területekről….”

Meghatónak és szinte hihetetlennek érzem, hogy az az egyház, aminek túl sok köze ma már nincs is Máriakéméndhez, de valamikor innen indultak – közel 100 év elmúltával is képes és hajlandó áldozni 400.000.- Ft-ot két halódó angyalszoborra.

Nem akarom ezek után minősíteni a pécsi püspökség hozzáállását a dologhoz….Gondoljon mindenki azt, amit akar – én is ezt teszem.

Örüljünk, hogy voltak olyan kegyesek és „megengedték”, hogy az „angyalaikat” megmentsük.

Mert ugye akár meg is tilthatták volna….

Mi történik itt, tényleg vannak csodák ???!!!

Nem, megígérem, nem fogok minden nap csodákról beszámolni – habár talán az se lenne baj, ha néhány hasonló eset történne még.

Mert ugye tegnap, a saját csodámról írtam. Ma reggel  hírt kaptam, hogy tegnap még a  máriakéméndi angyalok ügyében is történt egy picike csoda.

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-25

120.000.- Ft-os adomány érkezett !!!! Már majd félmillió gyűlt össze, sőt, akár több is lehet, mert a folyószámla-egyenleg végösszegét nem tudom. Érdemes a listát megnézni, legmerészebb álmomban nem gondoltam volna, hogy vannak ma még emberek, akik igencsak szép összegeket ajánlanak fel ilyen célra. Itt is, ezúton is köszönet mindenkinek, kicsi, vagy nagyobb összeget adott, csak hálával tartozunk érte !!!!

Angyalok-angyalok-angyalok

Végtére is, karácsony van, hadd írjak idén még egyszer az angyalokról…természetesen az én „angyalaimról” nem csak úgy általánosságban. S ez alatt a Zsolnay angyalokat értem. Aki régi olvasóm tudja, hogy évek óta foglalkozom velük, ezzel a tíz azaz 10 darabbal – aztán most meglepetésként hozzájött egy tizenegyedik.

Biki Endrétől kaptam pár régi képeslapot, az alábbi szöveggel:

„ ………..volt egy angyalszobor a Zsolnay mauzóleumnál is. Visszakerestem a korabeli fotókat és azon jól látható, hogy a mauzóleum tetején állt az angyalszobor. 1901-1913 között épült, akkor helyezték el rajta. Van egy olyan legenda, hogy az 50-es években munkásőrökkel lövették le, de ezt erősen cáfolják.Később csak keresztet állítottak a mauzóleum tetejére. A 2010-re történő felújítás során sem állították vissza, ma is csak kereszt van rajta.                                                                                         

Azért ez felvet több érdekességet is: akkor eredetileg 5 vagy 6 db szobor készült, és ezeknek ugyanennyi másolati példánya,  azaz összesen 10 vagy 12 vagy csak 11 ? A fényképeket összehasonlítva úgy látom, a mauzóleum tetején a keresztet tartó angyal állt, ez érthető is, hiszen minden ilyen jellegű építmény tetején kereszt is állt, itt akkor egy angyal tartotta, és külön már nem kellett elhelyezni.”

(http://www.eozinmagazin.hu/cikk/Aki_gyermekkori_emlekkent_orzi_a_Zsolnay_Mauzoleum_misztikus_fenyet ) 

Én ezt találtam erről az angyalról: 

http://index.hu/kultur/klassz/eos1223 : „Az épület tetején eredetileg egy három méter magas angyalszobor állt, az idők során megsérült, és az unokák keresztvirágra cseréltek.”

Nos, ebből annyi kiderül, hogy minimum 11 angyal készült (vagy 12) – bár erről az utolsóról tényleg már csak fénykép van, s nem tudni, volt-e másolati (tartalék) példánya.

Nagyon sajnálom, hogy - eddig – az interneten szinte semmi közelebbi infót nem találtam a saját anyagaimon kívül. Lehet, hogy nem is nagyon érdekel mást az angyalok sorsa, de ha itt a blogban írok erről, talán a net-nyilvánossághoz eljutva mások is tudomást szereznek róluk.

Ha a máriakéméndi angyalok felújításához valaki mégis adakozni szeretne, itt olvashat a dologról részletesen: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-25

Máriakéménd segítséget kér !

Ma hivatalosan is megjelent a felhívás,  én csak "bemásolom" ide – mert ha egyszer történt csoda Máriakéménden, hátha másodszor is történik ! Itt is megköszönöm Biki Endre Gábor nagyvonalú felajánlását és minden segítségét, igyekezetét ez ügyben !

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/news/2015-12-11-622

A máriakéméndi kegytemplom előtt két igen értékes pirogránit angyalszobor áll, melyek 1890 körül készültek a pécsi Zsolnay gyárban. 1987 óta a szobrok törötten és egyre rosszabb állapotban dacolnak az időjárással. Már sokan felfigyeltek rá, akik az ország különböző részeiből erre jártak és megcsodálták. Ilyenkor mindig felteszik a kérdést: miért nem törődik velük senki. Mivel nagyon kevés a hívő és a templomba járók száma, ezért olyan kevés perselypénz jön össze, hogy az egyház nem tudja önerőből vállalni a felújítást, mivel a templom is igen rossz állapotban van. Már körüljártuk a kérdést, így csak egyetlen megoldás marad, ha összegyűjtjük a felújításhoz szükséges 4 millió forintot. Itt a lehetőség, hogy a Máriakéméndiek és a környéken élők megmutassák, hogy van összefogás a faluban és nem hagyják a végletekig tönkremenni a messzeföldön híres angyalszobrokat, melyek már számtalan kiadványban, TV műsorban is szerepeltek. Tervben van a továbbiakban maga a kegytemplom a hozzá tartozó plébániaépület valamint a Szent Márton templom felújítása is, melyet az egyház pályázatokból szeretne finanszírozni. A pályázatok beadása 2016-ban várható, nyertes pályázat esetén a tényleges munka 2017-re várható. Kérünk mindenkit, aki teheti, támogassa értékvédő akciónkat és segítse, hogy első körben az angyalokat megmenthessük.

Adományokat a máriakéméndi székhelyű

Környezetvédelmi és Közösségi Értékadó Egyesület

50100026-12002762

számlaszámára várunk.

Van lehetőség az idén megjelent Máriakéménd története című könyvvel is támogatni a felújítást. A könyv ez esetben 3000 Ft-ért megvásárolható Biki Endre Gábornál (06-30-452-4579, bienga38@gmail.com) vagy Máriakéménden Mester Ferencnél, melyből 1200 Ft-ot a szobor-felújítási gyűjtéshez ajánlunk fel. Az adományokat névre szólóan egy füzetben vezetjük összeggel feltüntetve. Kérésre név nélkül is szívesen fogadunk adományokat. A gyűjtés ideje alatt a kapott pénzről folyamatosan tájékoztatást teszünk közzé.

Tisztelettel:

Fábiánné Mester Rita és Biki Endre Gábor

Telefon: 06-30-852-6650 (Fné Rita)

Máriakéménd új csodára vár

Visszakerestem azokat a bejegyzéseimet, melyekben Máriakéménd szerencsétlen-sorsú angyalaival foglalkoztam. Megdöbbenve tapasztaltam: immáron negyedik éve, hogy a témát felvetettem, hogy az angyalaimat „felfedeztem” – és hogy megőrzésük, javításuk ügyében próbálkozom - eredménytelenül.

Mennyi víz folyt le a Dunán azóta – mondhatnám, ha viccelődni akarnék, de ha komolyra fordítom a szót, akkor azt mondom: hány millió és milliárd forintot szórtak el kis hazánkban ez alatt a négy év alatt a lehető legnagyobb hülyeségekre ?

De az angyalok ügyében semmi nem történt….

Az egyházat nem érdekli, a helyi vezetők nem törődnek a dologgal – egyre inkább úgy érzem, csak pár embernek fontos ez az egész….

Segítőtársamul szegődött a mentőakcióban a Mecsek Egyesület Természetjáró Osztályának vezetője és egy két kéméndi lakos, de pillanatnyilag ott tartunk, hogy meglehet, fel kell adnunk azt a szép célt, melyet magunk elé tűztünk: nevezetesen ennek a két angyalszobornak a megmentését. 4 millió kellene – és nem tudjuk előteremteni. Pedig manapság ez azért már „nem a világ pénze”….És persze, - mivel az álmodozás pénzbe nem kerül - jó lenne akkor már nem csak az angyalokkal törődni. Meg van repedve több helyen is a kegytemplom fala, és a zarándokszállás is elkeserítő állapotban van. Püspökszentlászlóra, Máriagyűdre (és bizonyára még sok más helyre is) súlyos százmilliók jutottak, de Máriakéménd rajtunk kívül úgy látszik senkinek sem fontos.

Legelőször megkerestem a pécsi püspökség Kulturális, Tudományos és Kommunikációs Irodáját, ahonnan elutasító választ kaptunk, melynek elsődleges indoka az alábbi volt: „A máriakéméndi és kishajmási épületeknek jelenleg nincsen funkciója, és ha felújítanánk, sem lenne…”   (!!!???)   (Levelemben ugyanis megemlítettem a kéméndi angyalok Kishajmáson található „testvéreit” is.) Ez sajnos olyan „verdikt” mellyel nem áll módomban vitába szállni és rákérdezni, hogy „Na de miért van így, ha – valóban - így van ??? Kinek kellene mégis tennie azért, hogy a hely ismert és kedvelt legyen ????”

Pedig a kéméndi zarándokszállást belülről látva igencsak elámultam: egyrészt azon, hogy milyen csodálatos az épület, s hogy milyen komfortos a berendezése,  (vadonatúj zuhanyzók, mellékhelyiségek, barátságos, felszerelt konyha - talán a szobák felszereltsége lehetne jobb kicsit) másrészt azon, hogy egy ilyen csodás helyen lévő „gyöngyszem” senkinek nem kell ! Ha nem kap a ház rövid időn belül segítséget, előbb utóbb össze fog dőlni… Nem is tudom, az angyalaim elveszése, vagy most már a zarándokszállás falainak leomlása fájna jobban…

Az angyalok ügyében megkerestük természetesen egyenesen a pécsi püspökséget is – a levelet  a püspöknek írtuk. Csak arra adódott lehetőség, hogy egyik beosztottjával és a szobrok restaurálását esetleg elvállaló szobrásszal beszéljünk a dologról. E megbeszélés eredménye az lett, hogy megtudtuk, kb. 4 millió lenne a javítási költség. A püspökségtől semmiféle hivatalos választ, írásos reagálást megkeresésünkre nem kaptunk. 

Próbálkoztunk a pécstévénél, hogy talán, ha a nagyhatalmú média  beszélne róla, akkor felfigyelnének rá (ámbár kinek kellene felfigyelni, ha a püspökséget az ügy nem érdekli ?) – de ahhoz nem volt elég protekciónk, hogy ott foglalkozzanak érdemben a kérésünkkel: nevezetesen, hogy beszéljenek róla.

Pedig szerintem, amiről senki sem beszél az olyan, mintha nem is létezne.

Megkerestük a Zsolnay gyárat – még csak ködös ígéretet sem kaptunk, hanem egy elég furcsa, aláírás nélküli „levélben” közölték, hogy ők ilyesmivel nem foglalkoznak. Én szégyelltem magam helyettük….Szegény Zsolnay...forog a sírjában.

Az utolsó próbálkozásunk egy helyszíni beszélgetés volt, a helyi plébánossal, a Mecsek Egyesület munkatársával és két kéméndi lelkes lakossal – de más dolog valamiről (álmodozva és vágyakozva) beszélgetni és megint más dolog valamit tenni is egy ügy érdekében.

Megpróbálkoznak most  adomány-gyűjtéssel a faluban – de sajnos amennyit én eddig megtudtam erről a nyomorult, szerencsétlen, szétzilált és már már mondhatnám lezüllesztett faluról – hát az nem sok jóval kecsegtet. Ahány ember – annyi felé húz. Klikkek és ellen-klikkek vannak, mindenki utál és kibeszél (a háta mögött mindenkit) mint a gazdátlan nyáj, lézengenek az emberek, nincs, aki összefogja és legfőképp aki vezesse, irányítsa  őket egy értelmes, szép cél/élet felé.

Már nincs iskolája, már nincs semmi olyan üzeme, mely munkát adna  a lakosoknak. Fáj az ember szíve, ha látja a hajdanvolt gazdag és jól prosperáló sváb-lakosú falu lepusztultságát, elhanyagoltságát, gazdátlanságát. Megközelítés egyre nehezebb, nem tudom miképp gazdálkodik a falu, de jobb helyeken legalább egy falusi kisbusz van, ami az önkormányzaté (s rajta keresztül is szolgálja a lakosokat) – itt azt se tudták összehozni. Valahogy semmire sincs soha pénz….

Mint megtudtam, most ismét „elvettek” egy buszjáratot a falutól. A jól prosperáló és kiváló vezetőkkel rendelkező Szederkény 4 km-re van, de – mivel a buszjáratok jegyváltási határértéke megváltozott, a 4 km-re is 10 km árú jegyet kell váltani - tehát vagy fizet valaki, vagy már Szederkényig sem megy el. Netán egy kg. kenyérért gyalogolhat 8 km-t. (Magyarország jobban teljesít 2015.)

Nem, Máriakéménden nem csak az angyalokkal és a kegytemplommal van baj…

Sem a falu vezetőinek, sem az egyháznak nem fontos a falu felvirágoztatása – s nem értem miért ? Olyan szép, békés, csendes, jó levegőjű hely ! A megzakkant és örökké rohanó városi embereknek pont ilyen kellene kikapcsolódásra, pihenésre. Ezt a megfizethetetlen értékét, egyik fenti „cég” sem tudja, vagy akarja ügyesen, okosan hasznosítani. Ha én milliomos lennék, egészen biztos, hogy „kezdenék valamit” Máriakéménddel – van benne fantázia: a természeti környezete egyre inkább megfizethetetlen értékű, normálisabb országban egyre felkapottabbá válnak az ilyen helyek, ide menekül a városi ember….No persze, „normális országban”…

Nem tudom, mi lesz Máriakéménd és ezen belül az angyalaim sorsa. Összejön-e valaha is annyi pénz, hogy legalább ez utóbbiakat megjavítsák. Történik-e olyan csoda még egyszer, mint aminek a kegyhely eredetét köszöni: valaki felfedezhetné már újra  és akkor talán életre kelne.

De csoda kell hozzá.

„Magától” semmi sem fog történni.

Néhány kép a zarándokszállásból és –ról („Bienga” fotói, köszönet érte!):

  

Máriakéménddel foglalkozó régebbi bejegyzéseim a "Címkék" között külön megtalálhatók !