Kép + vers

Nagy eső volt  hétfő este + találtam egy verset

Így jelezte valami hogy esni fog ...talán szuper mobiltelefon? Nem tudom, csak a képet kaptam:

Micsoda felhők...kevés jég is esett....

Utca-széltiben folyt a víz

A járdát is elöntötte - mint mindig....

A FB-n találtam egy fantasztikus fotót a pécsi villámokról...hát  ilyenek voltak....dörgött is rendesen...
https://www.facebook.com/csaba.kiss.photoblog

Kamarás Klára: Magyar módi

Hiába minden törvény, rendelet...

itt többé semmi, semmi nem lehet

az, ami volt.

Lelkünk megtört, folt hátán csupa folt,

hiába énekeljük, hogy már meglakolt

minden bűnért e fajzat.

Beteg gyökérből ép csíra se hajthat,

nem hogy gyümölcsként érjen szép jövő.

Most is a túlélés a fő,

és hogy mi lesz tovább, az eb se bánja,

hisz` a ma élő azt már úgyse látja!

(Tudom, nem valami vidám vers, de igaznak érzem...Hajnali 3.30 - nem tudok aludni...)

Versek

A neten kóborolva találtam még néhány, nekem tetsző  verset Kamarás Klárától. 
Ime...Hátha másnak is....

http://www.hotdog.hu/bettike_1

Vigasztalás...

   

Ne szólj! Ne sírj!

Az álmok,

a gondolatok úgyis megmaradnak.

Nem tartozol senkinek...senkihez.

Adósa nem vagy másnak,

csak magadnak.

Gyorsuló időben

Az évek futnak súlyosan, dobogva,

én is gyorsulva süllyedek a múltba.

Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,

de mégis, néha már úgy képzelem,

hogy e világ az én világom:

napom, holdam és csillagom... virágom...

s ha meghalok, nem marad semmi:

velem együtt tűnik el valamennyi.

Persze, magam is nevetek e képen,

volt már hasonló, naiv tévedésem,

hát nem tudom, küzdjek-e ellene,

vagy inkább megnyugodni kellene,

nem tűnődni, mi vár a nagy egészre,

a világra, melynek nem leszek része.

..Néha...

   

Néha még kihúzom magam:

Hasat be, mellet ki! - mint régen,

de csak kavicsot rugdosok,

nem felhőt nézek fönn az égen.

 

Szabad-szombat

Kedves olvasóim ! Holnap szabad-szombatot tartok. Elutazom Budapestre.
Egyáltalán nem vagyok rossz hangulatban, egyszerűen csak ezt a verset gondoltam mára ide:

Kamarás Klára: Majd egyszer

Egyszer majd minden seb beforr.
Előbb-utóbb. Valamikor.
A sebek sorsa ez. Beteg,
ki féltve őrzi bánatát,
és úgy emészti fel magát,
mint szú a tölgyet rágja át.

A sebek végül mind beforrnak,
Talán még ma, talán majd holnap.
Sebek nélkül könnyebb lehet
elviselni az életet.

Kép: http://fotocommunity.de.1134947

"..Az vagy, akinek képzeled magad..."

2008.02.29.péntek

Nemrég fedeztem fel Kamarás Klárát, illetve a verseit. 

Most találtam egy újabb gyöngyszemet, olvassátok ! /Szörnyen sajnálom, hogy nem én írtam, annyira a lelkemből szól !/  

Az álom és a költészet szabad.  

Az vagy, akinek képzeled magad: 

lehetsz király, vagy koldus, egyre megy,  

anyja után vágyódó kisgyerek... 

Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, 

s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...!

...Egyszer minden tűzhely kihűl...

2008.02.23.szombat
Rég olvastunk verset, nos itt van egy:

KAMARÁS KLÁRA:

KÉK CSEND

IMPRESSZIÓK EGY FOTÓKIÁLLÍTÁSON

I.

Álmomban kék a kék Duna. 
Ringat. Lágyan sodor tova... 
Árvult, üres tutaj vagyok, 
de várnak öblök, tárt karok, 
és partok várnak, zöld hegyek, 
barátok hívnak, intenek. 
Az álom persze mit sem ér, 
mert véget ér, ha véget ér... 
Közel s távolban semmi kék, 
csak szürkeség, csak szürkeség...

II.

Talán egy hegy... talán egy vár, 
de omladék már, rég nem áll. 
Csak szürke kőben barna ér, 
vagy ősi nyom, és rajta vér... 
Itt nincs virág, termő faág, 
csak gyom, bozót és pusztaság. 
Tüzes a nap, tüzes az ég, 
forró a szikla és a lég. 
Mondd mit remél, ki erre jár? 
Halálos csend... halálos nyár.

III.

Valahol messze rőt hegyek 
aranygyümölcsöt rejtenek, 
de addig hosszú még az út, 
elfárad mind, ki odajut. 
Itt komor zöldek hűvöse 
csak vágyat ébreszt, 
messzire futnék, arany ligetbe fel..., 
de már a visszhang sem felel, 
leszáll a köd... jaj, nincs tovább, 
nem jutok már a völgyön át.

IV.

Feljutni, fel a hegytetőre! 
Ne nézzünk hátra, csak előre... 
Míg tart az út, míg hajt a vágyunk, 
hiába sebzi kő a lábunk, 
téphet bogáncs, gáncsolhat bárki! 
Így lehet csak a csúcsra hágni. 
Hirtelen minden véget ér. 
Se út, se ösvény, sem remény. 
Felettünk trónol győztesen 
a hegytető..., a rejtelem.

V.

Egyszer minden tűzhely kihűl, 
az emberzsivaj csendesül, 
fű borít régmúlt lábnyomot, 
csak acélvázak állnak ott, 
hol volt egy ország, benne nép. 
Már ősvadon a messzeség... 
Még áll egy templom: 
kong fala, mert papja sincs, 
s ha egymaga ragaszkodik a régi ranghoz, 
az Isten magának harangoz.

Naiv töprengés

2008.02.15.péntek
Halaszthatatlan szobor-ügyi teendőim miatt mára csak két vers jut, de talán ezek is érnek annyit, mint egy könnyed kis szösszenet akármiről....
/A versben a kiemelések tőlem származnak/

Kamarás Klára: Naiv töprengés  

Mindig a régi pör: Ádám vagy Éva. 

Kinek a balgasága volt nagyobb? 

Mért nem a kígyót űzték ki a kertből  

lángpallossal a szorgos angyalok?!  

Ki kérdezte a tudás almafáját,  

kincseit kinek szánja ontani...?  

Most minden tudás préda e világon,  

így lettünk végül Isten barmai. 

Lapozz! Gondolj az evolúcióra! 

Lejött a fáról és követ fogott,  

kókuszdiót tört, aztán koponyát is,  

új volt e játék, s tán csodálkozott,  

hogy minden szerszám egyben harci fegyver: 

hatalmat ad, erőt, kincset talán...  

Már vérbe, szennybe fullad szép világunk...  

Ember, maradtál volna fenn a fán!  

Hallgassam hát papok szavát, vagy inkább  

olvassam bölcs tudósok könyveit? 

Az élet így is, úgy is gyorsan elszáll, 

és sem tudás, sem tömjén nem segít. 

Itt gyűlölet hajt embert ember ellen, 

s ha lángra gyúl a Föld s az égi tér, 

- vesztes vagy győztes? - 

együtt semmisül meg,  

s a komédia végleg véget ér.  

Baranyi Ferenc: Hol voltak ? 

Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? 

Amikor fogtuk az ásó - és nemcsak a zászló - nyelét  

s beszórtuk hit kölesével a földrész parlagait, 

hogy - miként ért mag a zsákba - 

lelkekbe peregjen a hit?  

Amikor B-t csakis A-ra mondott az írástudó  

és elvek szép fedezéke mögül tüzelt ki a szó,  

amely sosem lehet rab attól, hogy fegyelmezett -  

mikor a lét volt a tét, mondd: hol voltak akkor ezek ?