2024. május 21., kedd

Egy kis nosztalgia

Egy fiatallal messengereztem és a beszélgetés végén elküldtem neki ezt a dalt. Nem tudom megérti-e, pedig a mondanivalója fontos...Én kedveltem. Hátha más is örül ha ezt a régesrégi dalt meghallja...

Nem kell nézni (nincs is mit) - csak csukd le a szemed és gondolj arra az estére, amikor erre táncoltál valakivel, vagy valahol  kézen-fogva andalogtál a barátoddal és messziről ez a dal hallatszott...




"....Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár...."
 

2024. május 20., hétfő

Virágok - gondolatok

Azért ez az öregség olyan csúf dolog...Annyi mindent "elvesz" az embertől és valójában nem ad érte semmit...(Ne jöjjön itt  senki a "tapasztalatokkal"...) 

Nem ismerek magamra pl. e téren se, nevezetesen, hogy már nem szeretek "annyira" egyedül kóborolni erdőn-mezőn.... Belém-kúszott valami félelem-féle, hogy jaj,  hátha valami történik velem, s egyedül vagyok. (Akár csak egy kis elesés, bokatöréssel - ami nem halálos amúgy....csak akkor, ha valahol az erdőben egyedül kóborolsz, mert jönnek az éhes rókák és megesznek....) Mondjuk a mobil nem sokat segít úttalan utakon járva...És az utóbbi időben ez valahogy egyre többször jut eszembe. Nagyon nem szeretem az öregséget...

De azért tegnap délután is felmentem a Lapisra, mert hát virágokat szeretek fotózni és mikor, meg hol, ha nem most és nem a hegyen....ezeket a hülye gondolatokat meg jó mélyre elrejtettem magamban....

Kicsit fújt a szél, nem igazán sikerültek a képeim. Néhányat azért elfogadhatónak tartok és meg is mutatok: 

Ezen az úton sétáltam....










(Ezek a fenti hangyaboly lakói - közelről... Tudom, nem látszanak valami jól, de tényleg hangyák....) 

Ezek meg ganajtúrók

Szerintem érdemes volt. Sétálni is,  vinni a gépet is.  

Olyan kevés (?)kell nekem a boldogsághoz...


2024. május 19., vasárnap

Szombaton....

 ....elkészült az eperlekvár is.....

Mázlim volt. A piacon kishibás epret kaptam 900.- Ft/kg áron....Naná, hogy megvettem, amikor a "szép" 1500-1600 volt bent a csarnokban.

Bodzaszörp kész.

Eperlekvár kész.

Jöhet a kajszi és a meggy.

Aztán a tél ??? Á, szerintem olyan évszak már nem lesz....





(Abszolút zárójelben, kis betűvel, hozzáteszem, mert nem tudom kihagyni és elhallgatni....Azért ez az eperlekvár - persze már a tavalyi is - NEM olyan, mint a régi eperlekvárok voltak. Szép, szép, de az eperíz valahol elveszett a szépség mögött...) 

2024. május 18., szombat

Marseille-i Cap Morgiou meg a gondolataim....

Öreg barlangos agyam bekattant, amikor ezt a cikket olvastam..És  azt is elképzeltem, hogy  ez a mi kis Földközi tengerecskénk is miféle változásokon ment, mehetett keresztül (tán nem is egyszer), ha ennek a barlangnak a bejárata anno a mostani tengerszint alatt 36 méterrel volt.... (Be kell valljam, efféle cikkek olvasásakor, főleg, ha még barlang is szóba-kerül benne, nekem olyan különös érzelmek bukkannak elő a fejemben. Persze nem csoda, mert aki évekig barlangokban kúszott-mászott, nem kell csodálkoznia, ha az akkori élményei jutnak eszbe. De mégis, ennél több az, ami átfut a fejem kocsonyás részén. És persze nem először... Mert hát hogy, miképp, mennyi idő alatt alakultak ki azok a barlangfolyosók melyeken olyan "természetesen" sétál ma az ember ? Mennyi IDŐ és micsoda ERŐ kellett ehhez ? 

És e gondolatsor vége mindig az, hogy milyen kicsike és jelentéktelen is vagyok, "nagy kalandjaimmal" együtt, morzsányi se, tűszúrásnyi se, semekkora. Egyszer csak megjelentem ezen a Földön és egyszer el fogok tűnni és semmiféle nyom nem marad utánam. Még csak egy aprócska cseppkövet se tudtam létrehozni... Semmik vagyunk. Én is.







A franciaországi Marseille-i Cap Morgiouban található Cosquer-barlang körülbelül 37 méterrel (121 láb) a tengerszint alatt fekszik, bejárata körülbelül 37 méterrel (121 láb) a víz alatt fekszik. Ez a víz alatti bejárat arra utal, hogy a tengerszint jelentősen alacsonyabb volt, amikor a barlangot őskori emberek lakták, így búvárfelszerelés nélkül is bejuthattak a barlangba.
A barlang körülbelül 600 festményt és gravírozást tartalmaz, amelyek túlnyomórészt állatokról, mint például lovak, bölények, kecsek és fókák, valamint számos kézi stencil. Ezek a műalkotások értékes betekintést nyújtanak azoknak az embereknek az életébe és hitébe, akik a felső-paleolitikumban éltek a régióban.
Az egyedülálló víz alatti bejárat és a barlang tartalmának törékeny jellege miatt a barlang bejárata szigorúan szabályozott, tudományos kutatáshoz vagy felfedezéshez különleges engedély szükséges. Az elmúlt években erőfeszítéseket tettek a barlang és felbecsülhetetlen kulturális örökség tanulmányozására és megőrzésére.
 

Szeretem az ilyen híreket. Jobban, mint a mindennapi háborús fenyegetőzéseket és agyament ötleteket.Csak sajnos tudom, hogy a fent írt történet olyan mint egy mese, ami meg a tévéből ránk dől naponta többször is, az meg a félelmetes valóság....


2024. május 16., csütörtök

Tényleg létezik

Minden nap találok valamit, amitől "tátva marad a szám"....

Ma pl ezt: https://themindcircle.com/varosa-dam-staircase/?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR2oUo9k_1rWXPLPHpds1rqFAx46qyrMEWl8HUlzqGF3wcqQTubj5s-Fgv4_aem_Acp_f0S8yqXHcWdhCHTcHQAkl7ntplF_mTvCexyWz6cXW8atrvUG7vR-3hQUpr_zljo0N16GD5m5ljPG3eXzq_Cm

Az első fotót látva azt gondoltam, már megint hülyít valaki, olyan fake kép, amit valaki összerakott és el akarja velem hitetni, hogy az a valóság...De csak nem hagyott a kisördög aludni, rákerestem és bizony meg is találtam, hogy igenis létezik ez a......na nem is tudom, milyen jelzőt aggassak rá.... szóval létezik ez a hihetetlen, agyament, fantasztikus, gigantikus borzalom, mert hát csodás szépségnek nem nevezném. Technikai érdekességnek se igazán. Ez egy "vizes létesítmény" - de még nekem öreg "vizesnek" is sok... Sőt.... sokk.

Mutatok pár képet róla, a fenti linken még több kép látható, és ezek után tényleg higgyétek el, hogy ez a mi bolygónkon található:




A Douro folyó mellékfolyóján épült Varosa-gát, az építmény nevét a Varosa folyóról kapta,  amely egy Tarouca melletti alföldi faluból ered, és a Douroba ömlik. Az 1976-ban épült gát Portugália egyik legkisebb vízi erőműve, 76 méter magas és 213 méter hosszú. A lépcsők számára nem találtam adatot....

Tényleg minden nap rábukkanok valamire, amin elcsodálkozom.

2024. május 14., kedd

Képek a Gyükésből - újra

Lehet, hogy unalmasak a bejegyzéseim, hiszen sehol semmi "nagy esemény" - és csak a kerti virágok a főszereplők, meg az itt-ott felszedett hírek, amin elcsodálkozom, vagy elkeseredem... Vagy néha  a tőlem pár km-re lévő, ezerszermegírt gyükési rét  kerül szóba - de hát az én életem már csak ilyen korlátok között zajlik.

Mert hát most is hová mentem ? Eredetileg azt terveztem, hogy felmegyek a Mecsekre, de minden út le volt zárva, valami nagy autóverseny miatt...és akkor persze kimentem a Gyükésbe.  Hová máshová ??? A szokásos kis körutamon 54 -szer kattintottam el a fényképezőmet, aztán itthon másfél órát játszottam a képekkel. Mit tegyek, nekem ez is öröm, és mivel más nincs, ezeket tudom csak mutogatni. Igaz, ma igyekeztem bogarakat is keresni és fotózni - ami nem is olyan egyszerű - és sikerül is néhány.

Szóval akkor ma is képek a Gyükésből: 







És néhány bogárka:












No, ezek voltak (többek között) a rétem mai ajándékai...

2024. május 13., hétfő

Nemszeretem bejegyzés

Tudom, igen tudom, még egy hete sincs, hogy ugyanez volt a témám...De sajnos én nem tudok másképp szabadulni az engem gyötrő gondolatoktól, minthogy írok róluk. Nem sokat segít, de hát kinek mondjam ???

Szóval ha nem akarod elrontani saját hangulatodat, akkor ezt most ne olvasd tovább...Holnap hozok virágokat, csak ettől ma meg kellett szabaduljak - másképp nem ment....


Felébredtem, kicsit korán, és bekapcsoltam a tévét.

Persze nem lepődtem meg a híreken, csak az egyre hangosabb, erőszakosabb  téma-közlésen: igenis jön a harmadik világháború és készülni kell rá. Na nem ezt mondták szó szerint.... De csak a süket, meg a hülye nem érti... Németország vissza akarja állítani a hadkötelezettséget,(ugye német tévét nézek), tervezik, hogy a nők is hadkötelesek lesznek... Azonnal átfutott a fejemen, hogy az én negyvenes "fiaimat" elviszik és hogy a tíz éves meg a kisebb gyerekeik talán megszenvedik, vagy túl se élik a háborút - és annyira, de annyira összeszorult a szívem, hogy le se tudom írni. 

Olvasom ezt a hírt (is): "...Először csak sisakküldésről volt szó. Aztán szankciók, de az energiahordozókra persze nem! Aztán mégis, azokra is. Aztán jött a fegyverküldés. Először lőfegyverek, aztán harckocsik, aztán repülők. Aztán pénzügyi segélyek. Újabb és újabb tízmilliárdok. Most valahol százmilliárdnál járunk. Euróban. Pénz, paripa, fegyver, de a helyzet nem javul, sőt egyre rosszabb. Egy lépésre vagyunk attól, hogy a Nyugat katonákat küldjön Ukrajnába. Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát...

...Az ide vezető út, ugyanúgy, mint a migráció esetében, az emberek megkérdezése és az államok közi teljes egyetértés hiányában jött létre. Brüsszel háborúpárti, ezt bizonyítják a tettei...."

Nem folytatom...bár lenne még miről írni.

Ezt a bejegyzést legszívesebben valami fekete alapra írtam volna. Mert tele vagyok félelemmel - már írtam egyszer, arra kérem a kedvesjóistent, hogy ha már az előző háború  utolsó napjaiban születtem, ne egy újabb háború első napjaiban kelljen meghalnom.

Ámbár, tán mégis jobb lenne....

És ráadásul tudom, hogy a médiában megjelenő hírek a valóságnak csak kicsiny részei...Én sajnos biztosra veszem, hogy nem ússzuk meg - csak azt nem tudom, én miképp fogom (még ezt is) kibírni.


2024. május 12., vasárnap

Tenyérnyi kertem örömet adó képei...

Nem nagyon tudok hosszabb szöveget írni a képekhez...

Az autóban is átvették a hatalmat...






Bent is csak alvós képet tudok róluk csinálni...

A rovarhotel és őre

Madáritató, benne az ég meg a felhők

Petúniák
                                                                         

Tavasz

Úgy öntötte el a fákat
a zöld levél,
ahogy árad a víz.
Éjjel – míg aludtak
az emberek – a rügyek
sóhajtva emeltek selymes
tenyerükkel az ágak végére
összezárt szirmú virágokat.
És amikor kisütött a nap,
rózsaszín, lila, fehér
szirmok szikráztak
az aranyló szélben.
1974

Bojtocska

Petúniák és bugás lángvirág

Régebben volt egy olyan könyv, aminek az volt a címe, hogy "Nagy öröm a kiskert"....Nos, ez igaz....
 

2024. május 11., szombat

Amiről lemaradtam

 


Aki nem ismerné fel: ez a máriakéméndi templom és  2024.május 10-én éjjel a sarki fény...

További képek Cseke László Fb. oldalán  

https://www.facebook.com/groups/733121794105678/user/100003922305868

 

Mai felfedezésem

Mondom én, a világ telis-teli van csodákkal - és egy élet nem elég a felfedezésükre.

Mert mit találok ma is (életemben nem hallottam róla):

http://www.plantarium.hu/2013/11/25/epifita-tarsberlok/   Már látom előre, fogom én böngészni ezt a blogot...

Van pl. ez a Elatostema Salvinioides. Szinte a "semmiből" él....




"Az epifiton( többesszámban:epifita) növények többnyire fákon élő, de azokon nem élősködő növények. Általában a fák ágrendszerének szövedékében, a fák ágvilláiban rekedt törmelékben, korhadékban vagy a kéreg repedéseiben  telepednek meg. A kapaszkodó-, és életfelületet biztosító fától sem vizet sem tápanyagot nem vonnak el. A fák lombkoronája az életterük, nem a talajban gyökereznek és rögzülnek.  Tápanyagaikat a támasztófelületet adó növényen kialakult “humuszágy” biztosítja. A páratelt  trópusi levegő víztartalmát pedig speciális léggyökereikkel veszik fel. ..."

Hát nem fantasztikus ???  Így kell/lehet a "semmiből" élni....

És akkor még találtam ezt is: 

https://www-myhomenature-com.translate.goog/products/elatostema-salvinioides?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc

Nézz csak bele, mi mindent lehet(ne) itt vásárolni !!! Eszemmegáll..............orchideától a tarantella pókig.....mohától a cseresznyecsótányig....és tovább, szinte a végtelenség, vagy a mesék határáig...

Szeretem a felfedezéseket. Egy élet nem elég a világ csodáit megismerni.

Ja, egyébként szuper féreg is van, 50 db  16,59 USD.



2024. május 10., péntek

Ments meg !

Az alábbi szöveget egyszerűen csak átmásoltam - miután jól kisírtam magam...

https://www.facebook.com/diuscumizdajaalapitvany

"Tél volt,azt mondják..
A kerekeket láttam meg először.
Sosem járt erre ilyen furcsa dolog még.
Itt emberek járnak, botokkal, zajongva, gyerekek, akik a farkunkat tépik ha nem menekülünk elég gyorsan.
De ezek a kerekek furcsa, más embereket hoztak.
Féltem.
A tél végéig derekasan küzdő gazból alig látszott ki csoffadt testem, ahogy tétova farok-csóválással jeleztem, hogy nagyon félek, de talán, esetleg közelebb jöhetnének.
És jöttek.
Felém nyúltak, és nem fájt. Betettek a nagy, kerekes izébe, és többé nem sajogtak vézna csontjaim a hidegtől.
Többé nem voltam éhes, nem kellett félnem sem.
Azt mondták, hamarosan családom is lesz.
Én nem tudom mi az a család, nekem már az anyám is kivert kutya volt.
Tél volt.
Eltelt azóta 4 hónap.
Nem tudom mikor van a hamarosan.
Várom.
Talán egyszer megtudhatom, mi az a család."


Tudom, tudom, a világ telisteli van bajjal, jajjal, panasszal, nyomorral, kétségbeesett emberekkel, gyerekekkel, háborúzó örült felnőttekkel, felrobbantott erőművekkel, éhező négerekkel, megőrült arabokkal, kullancsokkal és egyéb szörnyűségekkel... Én mégis nagyon sajnálom a kutyákat, cicákat, akik valamiért (néha csak véletlenül) erre a csúf világra születtek és nem sok esélyük van életben maradni. Csak kicsi összeggel, de azért én is támogatok egy kutyamentő csapatot...vajon hányan teszitek meg ugyanezt ? Szükség van minden bajbajutottnak minden segítségre. Legyen ember, kutya, macska, akármi....


(Azt azért elmondhatom, nem dicsekvésként, hanem tényként, hogy az én családomban csak mentett kutyák és macskák élnek....)