2019. szeptember 30., hétfő

Amíg elkészülök a következő mesémmel, küldök egy kis virágot az őszbe-forduló kertemből pár vers-sor kíséretében:





A 28. ősz

Szilvaillatú földek,
sárguló kukoricalevelek,
mustízű, dohos alkonyok,
szeretlek benneteket.
Puha hajlatú völgyek
hintaszékén a papsajt
piros plüs-levele a párna.
Itt ringatózom – nézem,
hogy kúszik a köd a fákra.
Nő az avar: nesztelen
szarvasokat fog melegíteni télen.
Lila kikericsek között
érik a hajnali dér.
1972



2019. szeptember 28., szombat

Virágeső és egy meglepetés







Virágeső hullott ma rám….
Befelé mosolyogva írtam le ezt a címet, mert először a Korda-féle dal csendült fel a fejemben, (a később látható képek kapcsán) aztán azonnal átbillentem egy másik dimenzióba – amikor szintén virágeső hullik ….. a koporsóra …
Úgy látszik, mostanában már csak ilyen gondolataim vannak: a fel-felvillanó öröm-percek mellé azonnal csatlakozik valami szomorúság. Nem tehetek róla, NEM ÉN irányítom a gondolataimat…
(vajon ki és miért úgy, ahogy ? – ez költői kérdés volt…nem várok rá választ.)

Lementem ma még egyszer (úgy gondolom, érzem, utoljára) Drávasztárára. Akik régóta olvasnak, tudják, mit jelent nekem ezt a hely…
40 év az életemből…

A "Laci tölgyei" alatt épp egy kis mókus futott át - X-szel jelöltem
Szeretem ezt a három ősöreg, hatalmas fát - az állandóság szimbólumát - remélem élnék még jó sokáig...

Ez a kis csobogó tavasz óta épült a falun átfolyó belvízi csatornán

A ház, ahol barátnőm várt mindig, ugyanott áll, a kapuja is nyitva, állatok is vannak, várt engem szeretettel a fia is – de Rózsi barátnőm hiánya szinte kézzelfogható volt. A konyhában sehol sincs egy pohár, amiből reggel ivott, vagy a kis kávéfőző nem áll a szekrényen, gyufa nincs a gáztűzhely mellé készítve és se elmosott, se mosatlan edény nincs a mosogatóban… sorolhatnám…apróságok…
Az ÉLET hiányzik a házból.




Kutyák, tehenek, cicák, barik - ők itt voltak még....
Kint voltam nála a temetőben. Ahogy mindig szokta, ha bementünk a temetőbe, először a szüleit, aztán az apósát-anyósát, majd a férjét köszöntötte, a sírkövek gyengéd megsimításával. Ezúttal én simítottam meg az ő keresztjét. …Most és ott éreztem először igazán, hogy ő már nincs ezen a Földön.
Aztán a fiával lementünk a Dráva-partra, a kikötőhöz. Hihetetlenül alacsony a vízállás, az egyik fotón látszik két homokpad  a kanyarban, amit én még soha nem láttam 47 év alatt. Már a víz is eltűnik…

Remélem látjátok a két nagy homokpadot jobb oldalon....
 

 
Nyíló vadmeggy virágok a kikötőnél....


Hazafelé nem a szokott úton jöttem. Lementem az alsó útra Zaláta, Piskó, Vejti felé – és ha valamit jól tettem, hát akkor ez a választásom most telitalálat volt. Amúgy is szerettem ezt az utat – teljesen elhagyatott, forgalom szinte semmi. Igaz, kegyetlenül rossz állapotban volt legutóbb, és mostanra se túl sokat javítottak rajta, de sebaj, ötvennel-hatvannal csordogáltam csendesen, szememet legeltetve a tájon.



Előre nézel: senki. Hátra nézel: senki. Elhagyatott táj....
 
Nem tudom biztosan mi volt a sárga, talán szójabab, de a színösszeállítás gyönyörű !



Őszülnek a bokrok

Szerencsétlen nyárfákon még mindig ott élősködik a fagyöngy...


És akkor egyszer csak itt és ott és mindenütt megjelentek a kikericsek !!! Én még életemben ekkora kikerics-mezőket nem láttam ! Nem tudtam betelni a fotózással, és sajnos a képek a legminimálisabb élményt sem adják vissza abból, ami itt most látható volt. Jártam én már kikericsnyílás idején errefelé nem is egyszer,  de valószínűleg ez a rét nem volt lekaszálva. Na de most ! Most aztán szinte több volt a kikerics, mint a fű !
Fantasztikus élmény volt.








Kikerics-tengeri képek....

Vejtiben összeszedtem a bátorságomat és megálltam a magamban csak kísértetkastélynak hívott „Daróczy kastélynál” és bár bemenni nem mertem, de legalább körbe-fényképeztem. Miközben elgondolkodtam, hogy miért is marad így egy valaha-szép épület ? Micsoda sorsa/története/történelme lehet ennek a helynek ?
Másnap aztán a nagyon kedves, mesélő-kedvű polgármester asszonytól megtudtam, hogy ez az épület SOHA nem volt  se a Daróczyaké, se kastély. Egész hihetetlen, de állítólag határőrségi/katonai létesítmény és Tsz iroda működött benne 1990-ig. De az nem derült ki a beszélgetésünkből, hogy akkor mégis miért hívják – ezek szerint helytelenül – „Daróczy kastélynak”  az épületet. Hát fura története van némely háznak… az tény.









 
És ilyen a véletlen, a neten kóborolva ezt a hirdetést találtam:
Feladás ideje: 2019.08.13.
Vejtiben eladó 9.94 hektárnyi mezőgazdasági terület. A területen nagyméretű istálló, magtár, nyitott szint és egy többszintes irodaépület található. A terület alkalmas állattartásra, mezőgazdasági, illetve ipari tevékenységre. A telken belüli közlekedést szilárd út biztosítja.
Ár:45 000 000 Ft
Hát most mit mondjak: vannak fantasztikus véletlenek. Én mindenesetre örültem, hogy most már ezt is tudom, és sajnálom, hogy nincs 45 millióm, mert bízisten azonnal megvenném…

No  de menjünk tovább:
Vajszlón „bűnbe estem”. Megálltam egy cukrászda előtt és kértem egy fagyit. Mivel délután volt, akciós volt a fagylalt, egy gombóc csak 150.- Ft volt, a 2 gombóc pedig akkora, hogy alig tudtam megenni. De azért mégiscsak sikerült…

Aztán Bogádmindszentnél elkanyarodtam Garé felé –  nem mondhatnám, hogy valami élmény-dús a táj, felfedeztem egy eddig ismeretlen katona-szobrot, de aztán mást semmit. Arra se jöttem rá – nyilván nem voltam elég szemfüles - hogy hol lehet az az bizonyos garéi hulladéklerakó, vagyis a hozzá bevezető út. Ámbár ha meg is látom, nem biztos, hogy jó ötlet lett volna oda bekocsizni… Vajon mi lehet ott ? Rég nem olvastam, hallottam róla semmit. Igaz, a tönkretett, bemocskolt, elszennyezett föld néma – panaszkodni nem bír….

Turonyból akár becsukott szemmel is jöhettem volna már, a Harkány felé vezető út ezen szakaszát jól ismerem, sokat jártam erre.

És aztán hazaértem…

A Tenkes hegy a lokátorral


Aztán itthon leültem ide a gép mellé (miután megetettem a macskákat és magamat) – és nekifogtam a mai nap feldolgozásnak.
Megírtam ezt a szöveget  és elkezdtem a fényképek válogatását…. Nos, rengeteget fotóztam – hát nem fogom én ezt ma befejezni. És holnap, meg holnapután elég szoros programjaim vannak – kénytelenek lesznek ezek a képek megvárni….
De mindent egybevetve, azt kell mondjam, jóleső érzéssel fekszem ma az ágyamba.
Egyszer egy régi bejegyzésemben egy hasonló utat „keser-édes”-nek neveztem.  Nos, azt hiszem ezt a jelző most már mindörökre ennek a vidéknek adományozom.


http://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/dravasztara-utoljara.html


2019. szeptember 26., csütörtök

Fecsegek ?

Olvasok ilyeneket.... és elgondolkodom rajtuk, meg azon, kell-e nekem minden nap ide írnom valamit ? Igényli/elvárja ezt tőlem valaki ? Ha őszinte vagyok magamhoz, csakis "Nem" lehet a válasz. Max. én érzem egy szövegem közreadásával, hogy na, ma beszélgettem valakivel (?),  vagy néha, hogy de jó volt "kiereszteni a gőzt".
Ezért ne legyen lelkifurdalásom egy-egy kihagyott nap miatt (...mondom magamnak...)

Fecsegés (főnév)
1. Sok beszéd különösebb mondanivaló vagy határozott szándék nélkül; csacsogás, locsogás, karattyolás.
2. Meggondolatlan kibeszélés; bizalmas értesülés, titok felelőtlen továbbadása illetéktelen személyeknek.
Tán tényleg "bohóc" vagyok...


„A fecsegés – a szellemi erők pazarló szétfolyása a világba.
A fecsegés – rövid idő alatt felszínessé teszi a gondolkodást.
A fecsegés – árulóvá teszi a tudót.
A fecsegés – bohóccá tesz az embert.
A fecsegés – akarattalanul is kártékonnyá tesz.
A fecsegő – fél. Attól fél, hogy nem veszik észre. Ezért állandóan hang-jeleket küld a világba: Itt vagyok ! Én is létezem !
Ezért a régi bölcsek kevés beszédűek voltak. Mielőtt megszólaltak, megkérdezték maguktól: Amit mondani akarok, igaz-e, fontos-e, jó szándék vezeti-e ?  Csak a három „igen” jogosít beszédre.
Gide ezt így fogalmazta meg: ”igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez az a három halálos bűn, amit az európai ember leggyakrabban elkövet.” 



DE:
„A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban van, azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot  egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel kezdődik.”
(Popper Péter idézetek) 
Na, most akkor mit csináljak ?