Dicsekvés

Érik az embert még két év blogolás után is meglepetések. És micsoda örömteli, nem kellemetlen, hanem nagyon is vidámító, kedves, sőt dicsekvésre méltó meglepetés!
Képzeljétek, egy szerbiai (!!!) olvasómtól kaptam az alábbi képeslapot, melyet most engedelmével megmutatok Nektek is:

Őszintén szólva – meg nem fordult a fejemben, hogy ilyen messzeségből is van érdeklődő gondolataim, életem egyszerű történései iránt.
Igaz, hogy többen vannak a rendszeres olvasók között, akikről nem tudom, hogy az ország/világ mely részében élnek, s végül is miképp bukkantak rá a blogomra? Ezért esett most nagyon jól, hogy valaki vette a fáradságot és személyesen is bejelentkezett.
Ezúton is köszönöm kedves I.E., hogy meglátogattál, hogy levelet írtál és külön köszönet a szép képeslapért !

Csütörtök: vegyes képek, kicsi verssel

Leesett egy fakanál - és akkor az is játék !

Délutáni szieszta

Szinte egész nap szakadt az eső. Hideg is van, /tegnap megdőlt valami évszázados rekord, vagy mi.../direkt jól jött, hogy ma kellet kenyeret sütnöm. A szokástól eltérően, nem két őzgerinc formában, hanem egyben sütöttem a kenyeremet. Nagyon meg vagyok elégedve az eredménnyel. Ilyen lett:

És bár ez a vers nem kenyérről, hanem kalácsról szól, mégis beteszem ide. Kedves, hangulatos.

Áprily Lajos: Kalács, keddi kalács

Már szombat este megsütötte
anyám. És reggel már adott.
Az aranya besugarazta
a harangos vasárnapot.

Vasárnap estig nem fogyott el,
fénye áthullt az ünnepen.
Még hétfőn is jutott belőle.
És kedden is. De csak nekem.

Ma sem tudom, hol rejtegette,
melyik fiókból jött elő,
de olyan áldott volt az íze,
olyan hétköznap-szentelő.

Az asztalkendőből kibukkant
szép sárga fénnyel: Itt vagyok.
Nagy árnyékok, fekete gondok,
még várjatok, maradjatok.

Igénytelen polgár-kalács volt,
olyan egyszerű, mint falum.
És mégis úgy megnőtt azóta,
mint úrvacsora-szimbolum.

Száguldó évek távolából
megérzem néha jószagát:
a tűzhely tájáról elindul
s betölt szivet, betölt szobát.

Lelki kenyér ínség-időkben,
verőfényes vigasztalás...
Pedig tudom: a keze föld már.
És nincsen több keddi kalács.

A hegyek

2007.11.24.szombat

Logarska dolina - téged sem foglak soha elfeledni.....

Áprily Lajos: A hegyek

Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak

komor trachytba dermedett titoknak.

Ne higgy nekik. Csak játszanak tevéled,

csak hitegetnek némán, hogy nem élnek.

De én kilestem: csalfa óriások,

nappal halottak, éjszakára mások.

Olyankor bennük döngő ritmus éled,

olyankor súlyos titkokat cserélnek:

"Láttad? - vetettek."

"Holnap újra vetnek."

"Temetnek."

"Vetnek."

"És megint temetnek."

Hajnal felé a harmatos homálynak

pünkösdi rózsa-szirmokat dobálnak.

Majd, mint akit tündér varázsa ver meg,

pazarló karjuk újra visszadermed.

S feszülnek újra: végtelennek őre,

s hidegen néznek le a temetőre.