Ez "CSAK" a jövő

Ezt a levelet kaptam, és nem tudom megállni, hogy itt ne örökítsem meg.Tudom, valószínű senkit nem érdekel, de én már oda jutottam, hogy ez a blog csak afféle "emlékeim az éltemből - magamnak"'....Cseppet sem zavar, ha senki nem olvassa, vagy kommenteli, mert elismerem, a világ tele van "egyéb" csodákkal. Ez meg nem csoda. Ez "CSAK" a jövő.....

Zoltán Sümeghy Dr. <sumeghy.z@gmail.com> ezt írta (időpont: 2026. okt. 12., Hét 14:17):
Érdekes felvetés, érdemes elolvasni, bármennyire is szomorú jövőt jósol (és persze nem rövid). Timár Gábor (ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék)

 

Miközben az elmúlt öt hónap országosan legkomolyabb csapadékmezője vonul át, immár az Alföld felett, ideje beváltanom az ígéretemet, hogy elmesélem, mit mondtam csütörtökön a konferencián a közép-ázsiai és a hazai helyzet közti éghajlati- és vízügyi hasonlóságokról.

A konferencián három térképet mutattam, mindhárom a Köppen-féle éghajlati osztályozási rendszer szerint mutatja térségünket, meg egy negyediket Közép-Ázsiáról. Ezt a négyet, pont ezt a négyet teszem most ide is. Ezek klímatérképek, a Köppen-Geiger klímaosztályozás szerint (ne ijedj meg: elmesélem, ígérem, érdekes is lesz). De kezdjük azzal, hogy amit klímának nevezünk, az nem az időjárás, hanem annak hosszú távú “mozgó átlaga”, a meteorológusok szeretnek 30 éves időtávban átlagolni, így ezek a térképek is harminc éveket fognak át.

Az első kép 1930-1960 közt mutatja térségünket: ez kb. gyerekkorom “éghajlata”. A kékes árnyalatok a “Köppen D-főcsoportot” jelentik, ami viszont azt jelenti, hogy “van olyan hónap, amelynek átlaghőmérséklete fagypont alatt van”, máshogy kifejezve: a téli hónapok hidegebbek, a havazásnak nagyobb az esélye. A világosabb és sötétebb kék közti különbség az éves átlaghőmérséklet: 10 fok alatt vagy felett. A 10 fok körüli átlaghőmérséklethez téli hó és 600 milliméter körüli, a téli és nyári félév közt egyenletesen elosztó csapadék volt (azt ígértem: érdekesen, szóval a Köppen-altípusokba nem megyünk bele számokkal).

 

A második kép az ezredforduló: 1990-2020 közötti átlag. Amit addig klímaváltozásként éltünk meg, azt látjuk. A leglényegesebb változás, hogy az ország bő felén eltűnt a rendszeres hótakaró: itt kikerültünk a Köppen-D főcsoportből. A C-csoport az, ahol már nincs fagyos hónap (fagyos napok-hetek persze lehetnek), nincs rendszeres hó télen (az ország északkeleti részét és a hegyeket kivéve tényleg alig van), a zöld és a sárga közti különbség a nyár forróságában van. Gyerekkorom megszokott klímája visszaszorult a középhegységekbe, az északkeleti és nyugati határszélre. A csapadék… valamelyest csökkent, de akkor még nem látványosan. De azért… ennek a térképnek az eredetijén (link kommentben) már megjelenik a “Köppen-B” főcsoport, a “száraz” klíma. A dolog nemcsak a csapadéktól, de a hőmérséklettől is függ, így már képletek kellenének, az meg most nem lesz, szóval most nálunk olyan 380-400 milliméter éves csapadék alatt befigyel a sztyeppe-éghajlat. Meglepő módon ne az Alföldön keresgéljétek a néhány narancssárga pixelt. A Vértes szélárnyékában, Csákvár-Vértesbogár körül pár négyzetkilométeren van ott. Ez szerintem nem területileg releváns, hanem azt mutatja, hogy a hőmérséklet emelkedése és a csapadék csökkenése oda vezet, hogy már a többi zónánkban sincs messze a sztyeppe.

A harmadik képet a klímamodellek, azon belül a kevésbé apokaliptikusak, mondják 2041-2070 közé. Gyerekkorom klímája visszaszorul a hazai hegyek magasabb régióiba: Pilis és Északi-Középhegység 600 méter felett. Máshol nincs, se a Bakonyban, se nyugaton, se a Mecsekben. Forró nyarú, hómentes, egyenletes csapadékú időjárás/klíma ez: Dél-Bulgária, Belgrád környéke, Észak-Olaszország: a Pó-síkság mai-tegnapi klímája várható. Az Alföldön egy észrevehető méretű sztyeppe-területtel.

Na most nekem az a bajom, hogy kezdem azt érezni, hogy valami “eltört” a világban (vájtfülűeknek: tipping point transition), szóval én azt sejtem, hogy EZ MOST VAN. Persze pillantsunk pár bekezdéssel fentebb: a klíma, az 30 éves mozgóátlag, mégsem bírok elvonatkoztatni attól, hogy 2023 kivételével 2020 óta mintha erre a pályára álltunk volna. És tudom, hogy ez nem “tudományos klímaosztályozás”, de ha megengedem, legalább játékból azt a projekciót, hogy “ha minden év ilyen lenne, mint ami most, akkor milyen klímaosztályba sorolódnánk”, akkor immár 5-6 év átlagaként jön ki ez MOST, és nem 30-40 év múlva. Annyira, hogy meg is kell kérdezzem: biztos, hogy nincs olyan statisztikája a meteorológusoknak, amely rámutatna, hogy hé-hé, biztos, hogy nincs valami folyamat, amelyet jó lenne nem 20 év múlva elismerni? A jó hír az, hogy van ilyen, pár cikk is megy kommentben.

Ez a projekció-játék idénre még durvább. A 380-400 milliméteres (hőmérsékletfüggő: minél melegebb van, annál inkább a magasabb számok játszanak) sztepphatárt idén, még a mostani, október közepi 20-40 milliméter esővel is az ország nagy része alulmúlja. Persze van még két és fél hónap, szóval simán kimászhatunk belőle, legyen úgy. És a sztyepplimit fele (nálunk most 190-200 milliméter) amely alatt Köppen sivatagot mond. Ebből most a hétvégén talán kimászunk: néhány kisebb térség még alatta maradhat, de egyrészt ne feledjük: van még két és fél hónap és hát “sivatag” klimatikusan nem attól lesz, hogy van egy vagy akár néhány mégoly száraz év. Ez csak a klimatikus definíció: a földrajzban ennél összetettebb a sivatag szó jelentése. Itt azért szerencsére nem tartunk – de ha ilyen, vagy pláne ilyenebb évek ismétlődnek, akkor lassan efelé megyünk.

Tegyük mellé a negyedik képet. Ez Közép-Ázsia ugyanilyen klímatérképe. Aki figyelmesen olvasott, rögtön visszakérdez: mikor? Az a fura (nekem tényleg az), hogy majdnem mindegy. Alig van változás: valamivel persze melegebb van, tehát a zonális klíma picit északabbra megy, de a kevés csapadék nem lett annyival kevesebb, hogy a klímazónák nagyon elmozduljanak – igaz, hogy több sem. Középen (a Kaszpi-tó, az Aral-tó, Balhas-tó vidékén) ez a sápadtlótüdő-szín a hideg sivatag, délen a piros a meleg (a kettő közti határ a 18 fokos átlaghőmérséklet), a sivatagot körülveszi az a széles, narancsos zóna, ami a sztyeppe, és ami épp most jelenik meg nálunk. 1930-2070 közt a kép jellegében nincs olyan változás, mint nálunk. De az ugye nem meglepő, hogy a sztyepphez szokott társadalmaktól most már van mit tanulnunk vízügyekben?

NA JÓ, JÓ, DE AKKOR MOST MIT CSINÁLJUNK?

Abban talán ma már nincs különösebb vita sem szakmai körökben, sem a közvéleményben, hogy „vízvisszatartás”. Ez, kicsit szélesebben gondolkodva azt jelenti, hogy a folyószabályozások és a mocsárlecsapolások óta megtartott vízgazdálkodási paradigmánkat, miszerint „minden csepp többletvizet azonnal vezessünk el” nagyon gyorsan el kell felejteni, és tanulni Köppenből és a klímatérképekből: ami volt, annak visszatérésére nem építhetünk, így inkább minden csepp vizet, ami ide esik és amit műszakilag lehetséges, tartsunk itt. A modellek abban segítenek, hogy lesz-e mit, mikor, és mennyit?

Azzal, hogy a 2041-2070-re előrejelzett nem túl fényes, de legalább száraz és meleg jövő már most felsejlik, azt is végig kell gondolni, hogy lesz-e mit visszatartani? Mert ebben a jövőképben az is benne van, hogy nem lesz. Hogy nem „mediterrán” leszünk, amikor nyáron nem esik, télen meg azért igen, hanem „sztyeppe”, amikor télen sem. És itt most nemcsak Magyarország, vagy a Kárpát-medence változását kell figyeljük, de – az idei példa brutálisan mutatja – a Duna vízgyűjtőjét is. És akkor se nyáron, se télen nem lesz mit rendszeresen visszatartani, maradnak az extrém csapadékot – esetleg és tök véletlenszerűen – hozó mediterrán ciklonok (pályájuk elemzése a regionális meteorológia egyik fókuszpontja).

És ha lesznek olyan évek, amikor ilyen se lesz – vagy több ilyen év egymás után – akkor bizony a vízgazdálkodás alapkérdésévé nem annyira a vízvisszatartás válik (ami azért persze kötelező!), hanem az IVÓVÍZBIZTONSÁG. Szóval a „most mit csináljunk”-nak egyik része az, hogy egy tervet arra, mi van, ha (1) a klíma csak úgy változik, mint eddig, vagy (2) ha úgy változik mint 2020 óta és (3) ha még jobban belehúz; szóval ebben a három esetben MIT ÉS HONNAN FOGUNK INNI 2030-2040 KÖZÖTT? A jó hírem az, hogy országos szinten a szükséges vízmennyiség egyelőre rendelkezésre állni látszik. De nem mindegy, hogy hol, milyen mélységben és milyen minőségben: a vízkészlet megléte még nem jelenti automatikusan azt, hogy mindenhol megfelelő minőségű ivóvízként kitermelhető és eljuttatható a fogyasztókhoz.

De ugye innen akkor elfelejtjük és tényleg elfelejtjük, hogy

-felszín alatti vizekből, vagyis az IVŐVÍZTARTALÉKUNKBÓL locsoljunk, akár kertet, akár mezőgazdasági földeket?

- ipari célra vagy kocsimosásra gondolkodás nélkül ivővizet használjunk?

Nem, ez a három térkép és az utóbbi 5-6 év azt mondja, hogy NINCS VISSZAÚT GYEREKKOROM KLÍMÁJÁHOZ, de a 20 év körüli gyerekeiméhez sem. Elmúlt, bebuktuk, felejtős: NEM ÉRDEMES ARRA VÁRNI, HOGY VISSZAJÖN. Ne akarjuk vízüggyel, öntözési tervekkel, aszálykárral és más közösségi finanszírozással azt gondolni, hogy de, majd igen. AZ A PÉNZ ARRA KELL, HOGY AZ INFRASTRUKTÚRÁNKAT ÉS A GAZDÁLKODÁSUNKAT, AZ EGÉSZ ÉLETÜNKET ARRA SZABJUK, AMI NEMHOGY JÖN, DE ITT VAN.

Én kérek elnézést. És köszi, ha megosztod.

És végül pár hozzászólás:

Györgyey János
Kötelező olvasmány!
És l-a-s-s-a-n í-r-o-m, hogy mindenki megértse:
- Ivóvízzel kocsit mosni, kertet locsolni, vécét lehúzni olyan luxus, amit már nem engedhetünk meg magunknak.
- Csapadékvizet, (tisztított) szennyvizet folyókba (és végül tengerbe) ereszteni olyan luxus, amit már nem engedhetünk meg magunknak.
Ezeken változtatni kell, akkor is, ha sokba fog kerülni és sokáig fog tartani megoldani.
E-l k-e-l-l k-e-z-d-e-n-i, minél hamarabb!

Bence Fülöp
Az idei nyári páratartalom hőmérséklet az egy sivatagban sem lenne meglepő.
Ha megnezük az idei nyarat és összehasonlitjuk, hol is van ilyen akkor egy száraz kontinentális medencéket hoz ki az AI. Zaragoza, kelet-törökország, Irán, Mendoza, vagy egyes Ausztrál teruletek - ezekben nagyon nincs milyen csapadékot visszatartani. Amugy a Copernicus rendszerében régen volt ilyen összehasonlító és kb ezeket josolta, de egy kicsit késöbbre.
Ha a HUN-MEt nemrégiben kiadott ellemzese jó, hogy nagyjábol az Arab-félszigettől kezdve borult fel minden egy jo nagy területen, akkor a kus és nagytáji vízkörforgás (amennyiben van egyáltalán) sem tud elég nedvességet a levegőbe párologtatni.
Gelencsér akadémikus szerint ez nem egy kiugró nyár, hanem a jövő!
Ha ez mind igaz, akkor az erőforrásainkat arra kéne fordítani, hogy erre a jövőre felkészüljunk!
Nincs az a hazai ökoszisztéma, ami ezt kibírja (na jó néhány), a kérdés az hogy tudunk-e mindenkinek ívó-vizet adni, élelmiszer ellátásilag önellátok tudunk-e maradni és ezekhez mennyi víz szükséges és hol. Ezt meg kéne vizsgálni, utána elgondolkodthatunk hogy a maradékkal mit is kezdunk!!
A mostani kisléptékű beacatkozások és tervet a múltat akkarják konzerválni, ugyyhogy már egy nás klímában vagyunk vagyis egy másik biotopban!

Tamás Rédei
A sztyeppével vitatkoznék. A sztyepp klíma kemény teleket és kora nyári csapadékmaximumot jelent. Az általam ismert modellek egy szubmediterrán félsivatagra utalnak, enyhe telekkel és komoly, egész nyárra kiterjedő aszállyal. Azért lényeges, mert ezen múlik merre mennek a természetes vagy ember által használt féltermészetes életközösségek. A részben szabályozható mezőgazdaság számára is különösen fontos. A sztyeppklíma kiszámíthatóbb, ezért "könnyebb" hozzá alkalmazkodni, mint egy szubmediterrán hatásokkal terhelt sztyepp vagy félsivatag klímához. Vízgazdálkodási szempontból ue. a helyzet, ugyanis a csapadék maximumok érkezése véletlenszerűbb.

És még valami. Nem tudunk a szerző által említett Pó-síkság klímája felé menni, mert ott az elmúlt 20 év (2004-2024) csapadékátlaga 1034 mm, az elmúlt 5 év pedig 1077 mm. A jelenlegi klimatikus körülményeinkhez leginkább az Ibériai félsziget száraz belső medencéi, különösen az Ebro-medence, illetve a Délkelet-Románia (Dobrudzsa) és Törökország európai részének belső síkságai emlékeztetnek.

Ittavégefusselvéle