Este
Mélykék hegyek, vörös-arany ég,
alatta hófehér sál a köd.
Ez a kép van szemem előtt –
s az ide-oda kúszó ködhabok ringatnak,
altatnak el este, ha fáradt vagyok.
És néha rigó-zene-kíséretet kap a kép,
félálmomban nem is tudom, hogy
a látott képből, vagy honnan is jő a dal ?
Erősödik, majd elhal
és a ködök meg csak gomolyognak,
elringatnak, általuk lesz könnyű az álmom.
Velük betakarom a világom,
mint gyerekkoromban, - a régi asztal alatt -
erősen hiszem, itt védve vagyok,
semmi rossz nem érhet.
Elalhatok.
2017.március
Kép:https://images.pexels.com/photos/14871681/pexels-photo-14871681.jpeg?_gl=1*c55ilh*_ga*MTcxMjkyMzAwNy4xNzkxODMyNzk3*_ga_8JE65Q40S6*czE3OTE4MzI3OTckbzEkZzEkdDE3OTE4MzI5NDckajIyJGwwJGgw

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése