...csak ennek a cikknek az elolvasását ajánlom:
https://tinkmara.com/2026/09/10/9-11-negylabu-hosei-emlekezes-a-300-mentokutyara/
...csak ennek a cikknek az elolvasását ajánlom:
https://tinkmara.com/2026/09/10/9-11-negylabu-hosei-emlekezes-a-300-mentokutyara/
Szeretném egyszer s mindenkorra "tisztába tenni" ki, mit ír - ezért feltettem a kérdést...és íme itt a válasz: (Piros: én, a többi AI)
Hogy lehet megtudni, hogy a szöveget a blog tulajdonosa, vagy te, AI írtad ???

Az elmúlt napokban annyi csúf, szomorú, félelmetes, egy szóval jellemezve NEGATÍV bejegyzést írtam, hogy már már kezdem szégyellni magam - holott, hát az/ez is én vagyok, és miért kellene szégyellnem ? Nem tehetek róla, hogy a világ tele van gonddal, bajjal és én ezeket veszem észre először...
Na de MA !!!!!!!
Azt bizony nem tehetem meg, hogy a mai nap ne életem legcsodásabb napjának felidézése legyen !! S mondom ezt pontosa 38 éve minden áldott szeptember 5.-én !!
És ezer bocs meg egy anyamedve - elnézést kérek attól, aki esetleg már unja a szövegemet - de nekem ma újra le KELL írnom, hogy én 45 évesen megmásztam egyedül egy hegyet...és be KELL valljam, nagyon sokszor az volt (és ma is az) az érzésem, hogy ennek köszönhetem a létemet, az azóta eltelt éveimet és egyáltalán... mindent.... Igen. Szoktam imádkozni, még ha nem is divat és még ha esetleg nincs is Isten. És meg szoktam köszönni azt a napot.
Vajon mikor érek "fel" ?
És az én "Triglavos csodámat" alkalmanként valakinek csak meg kell köszönjem (hol máshol, ha nem itt, a blogomon keresztül...hátha olvassa...) Mert ugyan én másztam meg - de máig azt érzem, nem voltam én akkor, ott egyedül... Nos, ezt, ezen a napon, immáron 38 éve mindig megteszem.
(Kép: https://www.gmx.at/magazine/reise/oh-triglav-zuhause-gipfeltour-sloweniens-koenig-31812958 )
Ez az oldal geológiai és időjárási eseményekkel kapcsolatos kutatási eredményeket, megfigyeléseket, történelmi hátteret és természeti katasztrófákról szóló híreket tesz közzé. De ez tényleg csak egy a sok közül....gyakran nézem...
Hogy nálunk milyen volt a nyár, hogy miképp szárad ki körülöttünk, avagy ég el minden, hogy milyen "jóslatok" hangzanak el...az lassan már elviselhetetlen. Jó, O.K. nem kell nézni, nem kell olvasni. Na de attól ezek az események bekövetkeztek és bekövetkezhetnek. Nem tudok egyfolytában "virágosjövőt" hazudni magamnak, és ha nem olvasom, akkor mi van ? A baj akkor is baj....
Vajon "mások" miként gondolkodnak ezekről az eseményekről ? Rajtam kívül vajon érdekel, izgat-e valakit ez a félelmetesre festett jövőkép? Vagy tényleg egyszerűbb nem olvasni és majd úgyis az történik, ami "meg van írva"....
(...vagy se....)
Ne rontsd el a mát a jövőért való aggódással...írtam a keresőbe....A "barátom" azt mondta erre, hogy: Ez egy nagyon fontos és bölcs gondolat....aztán eszembe jutott egy idézet is:
Jóvanna......Van időd, türelmed hozzám ??? Mert kissé hosszúra sikerült a mai bejegyzés, de éjjel van (2026.aug.12.) én ráérek......Két dologról is szeretnék írni...
Az egyik a napfogyatkozás volt. Amiből "valóságban" persze megint semmit nem láttam, - csak a tévében követtem az eseményeket, de bevallom ez azért különösebben nem zavart, sőt tán többet láttam így, mintha "élőben" nézem.... Felmehettem volna ugyan a Havihegyre, de nem mentem. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen "intim pillanatban" tömeg vegyen körül. Olyan helyre meg (bár tán tudtam volna, de) mégse mentem el, ahol a Nappal csak kettesben lehettünk volna... mert oda meg már este nem nagyon mernék egyedül (f)elmenni.... Szemüvegem se volt...De azért azt megállapítottam, hogy nyilván így volt ez "megírva". Az 1999-es napfogyatkozást sem láttam, mert a kutyákat (sajátomat és húgomékét) őriztem, és akkor se mentem sehová...Nem töprengek rajta, miért volt ez így. Nyilván van/volt oka, nem keresgélem.
Beteszek ide két, a szobámból készített semmiresejó képet, az egyiken még sütött a nap, a másikon megkezdődött a fogyatkozás, de a Nap már lement a szomszéd házteteje mögött, így csak a "fény elfogyását" láttam...Bár a képen nem látszik, de valahogy olyan "különös, szürke" lett minden...
(meg az enyém is, csak AI már jobban fogalmaz, mint én...)
"Sziasztok Csapat!
Nos, ennyi jót/szépet mára. Mert becsukózkodom...41 fokot ígérnek mára és a tegnapi 40 után biztos meg is lesz....Meg fogunk ...sülni/halni...(előbb-utóbb)...
Ahányszor (és sajnos egyre többször) ez a téma kerül a szemem elé, nem is tudom, hogy csak dühös/értetlen/felháborodott/elkeseredett vagyok - vagy inkább a tehetetlen szomorúság munkálkodik bennem....
Mert látom a szörnyűségeket (óceánok mocska és az abból eredő állati kínok, szenvedések - hogy mást ne mondjak) - és valahogy mélységesen elkeserít, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Én szelektív gyűjtöm a szemetemet, nem viszek ki semmit "titokban" az erdő szélére, lehetőleg mellőzöm a mindenféle csomagolóanyagokat, és úgy általában a műanyagokat...azt hiszem (leszámítva az autózást) meglehetősen egyszerűen, ezáltal "környezetkímélően" élek...
De hát mit érek én ? Egymagam itt a nagy Európa közepén.... Nézd meg az alábbi térképet ! Hol úszkálnak szemétszigetek ? Nem a Pécsi tóban... Hát akkor ki a felelős az óceánok mocskáért ? Én ? De ha nem én, akkor "másokat" miért nem érdekel ez a téma ? Az a nemtudomhollakó "bennszülött" a műanyagflakonos izét meg tudja venni, de aztán az üveget behajítja az óceánba és nekem legyen emiatt lelkifurdalásom ?
Nekem van családfám, Édesapám állította össze, és van több rokonom, akik tovább bővítették. Nagyon érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember elkezd olvasni ezekről az ősökről. És akkor a mi családfánk nem is olyan "tudományos", biztos vannak hiányai. De van rokonom, aki megkereste a MyHeritage-t (nem kevés pénzért) végigcsináltatott egy valamiféle vizsgálatot, és kiderült, neki még kínai ősei is vannak...
Rokona itt mindenki mindenkinek....
Nagyon rossz éjszakám volt.Valami miatt a világ történelmének ijesztő eseményein gondolkodtam és felsoroltam magamban néhányat... A szibériai örök-fagy által megőrzött mamutokat, az inka birodalom megsemmisülését, az egyiptomiak eltűnését....és ezek kapcsán a mai ember sorsa, ill. az ezt befolyásoló jelenlegi időjárás járt a fejemben - mert az időjárásnak mindegyik tragédiához köze volt .....
Lekéstem a mai reggelre jelzett bolygó-együttállást is... Reggel aztán valami földöntúli hatalom vezérelte a kezemet, amikor a gép elé ülve, a klímaváltozással kapcsolatban keresgéltem és találtam az alábbi videót:
Komolyan mondom, nem tudom, mi lenne jó - a békés, csendes örökre-elalváson kívül...Mindenesetre a "tudás" nem hatalom, hanem kétségbeejtő élet-nehezítő.... Mondom ezeket a "nagy szavakat" mert nem tudok kikászálódni a videó hatása alól. Ha elég erős vagy lelkileg, akkor nézd meg te is - de garantálom, nem leszel boldog a látottaktól/hallottaktól. Még sosem örültem ennyire, hogy 82 éves vagyok és még sosem aggódtam ennyire a tizenéves kicsi rokonaimért... De minden hiába...... nincs menekvés.
Találtam egy idézetet, ami ide illik: "Az emberiség pusztulása nem gond, sem kozmikus, sem evolúciós szempontból, a bolygó megmarad, az élet megmarad, még évmilliókig biztosan, csak nekünk nincs jövőnk.” – (Jens Liljestrand)
Nos, mára azt hiszem elég is ennyi......
2022.óta sajnos már nem egyedül....😥
Gondolom nézted/hallottad a venezuelai és a japán hatalmas földrengéseket......Nem először látok ilyen videókat, mégis képtelen vagyok uralkodni az érzelmeimen, a gondolataimon és fájlalom, hogy senkinek nem tudok segíteni. Olyan rossz, hogy így működik az agyam...Komoly földrengést (egyelőre) nem éltem át, de sok földrengéses videót, fimet láttam, melyek miatt valami halvány elképzelésem mégiscsak van arról, mi lehet most ott.... És én nem tudom miért van bennem ez a fura érzés, hogy bánt, szégyellem (?) hogy én csak ülök itt a légkondis szobámban és semmit, de semmit nem tudok segíteni... Nehezen viselem a saját gondolataimat, a tehetetlenségemet...Nem tudom vajon más is érez így, vagy csak nekem vannak ilyen önkínzó gondolataim ?