A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lelkizés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lelkizés. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 29., szerda

deepadaptation

Úgy gondolom, ezzel lesz pár napra olvasni, ill. gondolkodni-valód.
Tedd fel a kérdést AI-nek: "deep adaptation mi ez ?" Elmagyarázza......

A fogalmat Jem Bendell angol professzor alkotta meg 2018-as azonos című tanulmányában. A mozgalom célja nem a klímaváltozás megállítása, hanem az elkerülhetetlen krízis testi és lelki hatásainak enyhítése közösségi összefogással és szeretettel.

Részletek:
1. szakasz: Pénzügyi összeomlás.
A „szokásos üzletmenetbe” vetett hit elvész. A múlt eseményei alapján már nem tűnik kiszámíthatónak a jövő, így a kockázatok kezelése, és a pénzügyi eszközök garantálása ellehetetlenül. A pénzintézetek fizetésképtelenné válnak, a megtakarítások elvesznek, a tőke elérhetetlenné válik.

2. szakasz: Kereskedelmi összeomlás.
A „piac mindenhatóságába” vetett hit elvész. A pénz leértékelődik és / vagy nehezen elérhetővé válik, az árukat felhalmozzák, az import- és kiskereskedelmi láncok felbomlanak, és az alapvető szükségletek széles körű hiánya válik normává.

3. szakasz: Politikai összeomlás.
Az „állami gondoskodásba” vetett hit elvész. Mivel a hiány enyhítésére, és az alapvető szükségletek biztosítására tett hivatalos kísérletek nem járnak sikerrel, a politikai intézmény elveszíti legitimitását és relevanciáját.

4. szakasz: Társadalmi összeomlás.
Az „embertársaid gondoskodásába” vetett hit elvész. A helyi karitatív szervezetek vagy egyéb csoportok, amelyek az állam kiesése után keletkezett vákuumot hivatottak betölteni, az erőforrások szűkössége és az egyre terjedő konfliktusok miatt ellehetetlenülnek.

5. szakasz: Kulturális összeomlás.
Az „emberiség jóságába” vetett hit elvész. Az emberek fokozatosan elveszítik a kedvességre, nagylelkűségre, figyelmességre, őszinteségre, együttérzésre és szeretetre való képességüket. A nagyobb közösségek felbomlanak, és családok, illetve egyének küzdenek a szűkülő erőforrásokért. Új vezérelvvé a „halj meg te ma, hogy én élhessek holnap” válik.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Előfordulhat, hogy témában való elmélyülés egy bizonyos ponton túl hatással lehet az ember kedélyállapotára. A szorongás és a depresszió gyakori reakció az összeomlás lehetőségének vizsgálatakor. Fontos, hogy képesek legyünk mind önmagunkat, mind a témát kívülről szemlélni, és a helyén kezelni. Amennyiben akár másokon, akár magadon érzékeled, hogy nem sikerül a depresszióval megbirkóznod, kérjük vedd igénybe szakember segítségét!

2026. július 21., kedd

Az óceánok szemete (értelmetlen kesergés) KIEGÉSZÍTVE !!!!!!

Ahányszor (és sajnos egyre többször) ez a téma kerül a szemem elé, nem is tudom, hogy csak dühös/értetlen/felháborodott/elkeseredett vagyok - vagy inkább a tehetetlen szomorúság munkálkodik bennem.... 

Mert látom a szörnyűségeket (óceánok mocska és az abból eredő állati kínok, szenvedések - hogy mást ne mondjak) - és valahogy mélységesen elkeserít, hogy teljesen tehetetlen vagyok. Én szelektív gyűjtöm a szemetemet, nem viszek ki semmit "titokban" az erdő szélére,  lehetőleg mellőzöm a mindenféle csomagolóanyagokat, és úgy általában a műanyagokat...azt hiszem (leszámítva az autózást) meglehetősen egyszerűen, ezáltal "környezetkímélően" élek...

De hát mit érek én ? Egymagam  itt a nagy Európa közepén.... Nézd meg az alábbi térképet ! Hol úszkálnak szemétszigetek ? Nem a Pécsi tóban... Hát akkor ki a felelős az óceánok mocskáért ? Én ? De ha nem én, akkor "másokat" miért nem érdekel ez a téma ? Az a nemtudomhollakó "bennszülött" a műanyagflakonos izét meg tudja venni, de aztán az üveget behajítja az óceánba és nekem legyen emiatt lelkifurdalásom ?

Persze...persze megint csak oda jutok, hogy én vagyok a hülye. Garantálom, hogy rajtam kívül senkit, vagy tán max. 1-2 embert izgat, idegesít, keserít el ez a téma...NEM törődik ezzel senki. NEM érdekel ez senkit. Akkor én miért kaptam ezt a "keresztet" ? És nem tudom letenni.....
https://www.facebook.com/reel/1060518036650142
https://qubit.hu/2022/07/06/ot-hatalmas-szemetsziget-uszik-a-fold-oceanjaiban

És az alábbi képtől sírva kell fakadnom:


(bár.........elkeserítő, de oda jutottam, hogy MINDEN hitemet elveszítem lassan, mert pl. most se tudom, hogy ez egy "igazi" kép, vagy mesterségesen szerkesztett  ?) Nagyon, nagyon szomorú vagyok, mert megszűnőben a világom....és nem csak a tengeri szeméthegyek miatt....és nem is igazán önmagam, vagy a nem létező jövőm miatt kesergek... De vannak rokonaim, 8-14 évesek...Állandóan az a kérdés döfködi a szívemet: és velük mi lesz ???

Kiegészítve, este 7 órakor.... Egész délután (sajnos, az esőre várva - amiből 2 csepp esett csak...) a gépet "tekergettem"... és találtam az alábbi videót. NEM FŰZÖK HOZZÁ SEMMIT, max. annyit, hogy nem szeretek én már élni. Elég volt.


2026. július 19., vasárnap

Az őseim....Ki vagyok én ?

Nekem van családfám, Édesapám állította össze, és van több rokonom, akik tovább bővítették. Nagyon érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember elkezd olvasni ezekről az ősökről. És akkor a mi családfánk nem is olyan "tudományos", biztos vannak hiányai. De van rokonom, aki megkereste a   MyHeritage-t    (nem kevés pénzért) végigcsináltatott egy valamiféle vizsgálatot, és kiderült, neki még kínai ősei is vannak... 

Rokona itt mindenki mindenkinek....

„Ahhoz, hogy megszülethessünk szükségünk van:
2 szülő
4 nagyszülő
8 dédszülő
16 ük szülő
32 szép nagyszülők
64 penta nagyszülők
128 nexa-nagyszülők
256 hepta nagyszülők
512 okta nagyszülők
1024 nona nagyszülők
2048 deka nagyszülők
(A nagyszülők elnevezése földrajzi elterjedés szerint változhat.) Az elmúlt 11 generáció alatt 4094 ősre van szükség, és mindez körülbelül 300 évvel a születésünk előtt!

Állj meg egy pillanatra és gondolkodj el...
Mennyi sors, jellem, élet nyert és vesztett.
Hálát és szeretetet kell éreznünk minden ősünk iránt, mert mindegyik bennünk van!”

Nos én megálltam.... (nem is először) elgondolkodván az őseimről és mindig csak arra jutok, hogy ahányan vagyunk, annyiféle élet-történetet (elsősorban itt a család-történetre gondolok) tudunk mesélni, ha.... Ha volt a családban valaki, aki mesélt nekünk a múltról... Mert hát miképp másképp lehetne megtudni, hogy a dédmamád milyen lángos tudott sütni (avagy tudott-e egyáltalán sütni...)?
Ezt most talán elsősorban azért írtam le, mert nem tudom, a mai gyerekek a telefonsimogatáson kívül kapnak-e elég információt a szüleiktől a családjuk előéletére, vagy a rokonaikra vonatkozóan ? És egyáltalán, érdekel ez még valakit ? 

Magam se értem, de napról napra rosszabb véleménnyel vagyok a máról...és visszasírom a tegnapot.Vagy ez teljesen természetes időskori tünet? 

2026. július 11., szombat

Álmatlanul....

Nagyon rossz éjszakám volt.Valami miatt a világ történelmének ijesztő eseményein gondolkodtam és felsoroltam magamban néhányat...  A szibériai  örök-fagy által megőrzött mamutokat, az inka birodalom megsemmisülését, az egyiptomiak  eltűnését....és ezek kapcsán a mai ember sorsa, ill. az ezt befolyásoló  jelenlegi időjárás  járt a fejemben - mert az időjárásnak mindegyik tragédiához köze volt ..... 

Lekéstem a mai reggelre jelzett bolygó-együttállást is... Reggel aztán  valami földöntúli hatalom vezérelte a kezemet, amikor a gép elé ülve, a klímaváltozással kapcsolatban keresgéltem és találtam az alábbi videót: 

Komolyan mondom, nem tudom, mi lenne jó - a békés, csendes örökre-elalváson kívül...Mindenesetre  a "tudás" nem hatalom, hanem kétségbeejtő élet-nehezítő.... Mondom ezeket a "nagy szavakat" mert  nem tudok kikászálódni a videó hatása alól. Ha elég erős vagy lelkileg, akkor nézd meg te is  - de garantálom, nem leszel boldog a látottaktól/hallottaktól. Még sosem örültem ennyire, hogy 82 éves vagyok és még sosem aggódtam ennyire a tizenéves kicsi rokonaimért... De minden hiába...... nincs menekvés.

Találtam egy idézetet, ami ide illik: "Az emberiség pusztulása nem gond, sem kozmikus, sem evolúciós szempontból, a bolygó megmarad, az élet megmarad, még évmilliókig biztosan, csak nekünk nincs jövőnk.” – (Jens Liljestrand)

Nos, mára azt hiszem elég is ennyi...... 


2026. július 3., péntek

Július 3

Szinte hihetetlen, de a naptár sosem hazudik....30 (!) éve, 1996-ban ezen a napon született, 2009 óta a bárányfelhők között sétál....


2022.óta sajnos már nem egyedül....😥



2026. június 27., szombat

A földrengés meg a gondolataim

Gondolom nézted/hallottad a venezuelai és a japán hatalmas földrengéseket......Nem először látok ilyen videókat, mégis képtelen vagyok uralkodni az érzelmeimen, a gondolataimon és fájlalom, hogy senkinek nem tudok segíteni.  Olyan rossz, hogy így működik az agyam...Komoly földrengést (egyelőre) nem éltem át, de sok földrengéses videót, fimet láttam, melyek miatt valami halvány elképzelésem mégiscsak van arról, mi lehet most ott.... És én nem tudom miért van bennem ez a fura érzés, hogy bánt, szégyellem (?) hogy én csak ülök itt a légkondis szobámban és semmit, de semmit nem tudok segíteni... Nehezen viselem a saját gondolataimat, a tehetetlenségemet...Nem tudom vajon más is érez így, vagy csak nekem vannak ilyen önkínzó gondolataim ?


2026. június 25., csütörtök

A Föld tengelyének megváltozása

Bocs, ismét egy, a kedvenc témakörömből:
Pár napja semmi okos dologra nem jutottam a majd éjfélig tartó olvasás, nyomozgatás után - sőt...egyre zavarosabbak lettek a fejemben a gondolatok....Csak azt nem értem, miért keltenek rossz érzést bennem az ilyen és ehhez hasonló tudományos írások, amikor nagy valószínűséggel (bár mondhatom, hogy egész biztosan) - semmi közöm hozzájuk. Ez már nem az én jövőm zenéje...Na de akiket itt hagyok ?
És ha nem alszom ma éjszaka, az megold bármit ?
Na látod.........mondom magamnak.... beveszek majd egy altatót......
xoxoxoxoxoxoxoxo

"A Föld forgástengelyének változása (a pólusok vándorlása és a dőlésszög ingadozása) természetes folyamat, ám az elmúlt évtizedekben felgyorsult. A pólusok elmozdulását elsősorban a sarki jég olvadása, a felszín alatti vízkészletek kimerítése és a klímaváltozás miatti víztömeg-átrendeződés okozza.
A változások fő típusai
A tengely változása három jól elkülöníthető formában zajlik:
  • Pólusvándorlás (Chandler-ingadozás és évszakos mozgás): A földrajzi északi és déli sark nem egy fix pont. A pólusok évente több métert is vándorolnak az olvadó gleccserek és a globális tömegeloszlás változásai miatt.
  • Tengelyferdeség változása: A Föld forgástengelye jelenleg nagyjából 23,5 fokos szöget zár be a keringési síkjára merőleges képzeletbeli vonallal. Ez az érték a csillagászati ciklusok (Milanković-elmélet) során lassan, de folyamatosan ingadozik a (22,1 és 24,5 közötti tartományban.
  • Precesszió: A Föld tengelye egy lassú, kúpszerű mozgást is végez (mint a megpörgetett búgócsiga). Egy teljes ciklus nagyjából 26 000 évig tart, ami idővel átrendezi a csillagképek állását (például az északi póluscsillagunk sem volt mindig a Sarkcsillag)
Miért történik? (A legfőbb okok)
A tengely mozgása szorosan összefügg a Föld tömegének eloszlásával. Ha a bolygó egyensúlya felborul, a forgástengely is megdőlhet:
  • Klímaváltozás és jégolvadás: A gleccserek és a grönlandi jégtakaró olvadása hatalmas víztömegeket (több milliárd tonnát) helyez át az óceánokba, ami a tengely instabilitását okozza. Itt  meg kell jegyeznem, a véletlen épp az éjjel mutatott meg az egyik csatornámon valami félelmetes filmet. A sarki jég olvadásáról volt szó, a "természetes"-ről és a mostani, felgyorsultról...Ha nem látom, nem hiszem el....
  • Felszín alatti vízkészletek kitermelése: A hatalmas mezőgazdasági öntözések miatt az emberiség olyan mennyiségű talajvizet szivattyúz ki, ami végül az óceánokba folyik, megváltoztatva a Föld tömegközéppontját
Milyen következményekkel jár?
  • Klíma és évszakok: A tengelyferdeség csekély változása (pl. nagyobb dőlésszög esetén) szélsőségesebb évszakokat eredményez: a nyarak melegebbek, a telek hidegebbek lesznek.
  • Navigáció és technológia: A pólusok vándorlása és a forgás apró változásai miatt a globális navigációs rendszereknek (mint a GPS) folyamatos korrekciókra van szükségük a pontos helymeghatározáshoz.
A tengely periodikus változása felelős a jégkorszakok kialakulásáért, ám a most tapasztalt felgyorsult elmozdulás komoly aggodalomra ad okot a globális környezeti egyensúly szempontjából."
Nos, nem tudom érdemes volt-e ezt nekem elolvasni, ezen töprengeni, emiatt nehezen elaludni - és úgy általánosságban "aggódni"..... Hát semmit se tudok tennie ellene...... Akkor meg ? 


2026. június 22., hétfő

Szemét

Annyira jó szöveg, vagyis nekem annyira tetszett!!!! Hiszen akár én is írhattam volna...Maradjon itt is nyoma annak a világnak, ami az enyém (is) volt és már mindörökre elmúlt...Ha a FB-n nem fedezted fel, akkor itt most elolvashatod...no nem mintha boldog perceket tudnék okozni ezzel...De ! Minden sorával  egyetértek és szeretném itt is megörökíteni....Mert igaznak érzem. 

Hová tették régen a sok szemetet?***

Aki élt már 60-70 éve az tudja, hogy annak idején az utcán, vagy az udvarokon nem volt eldobott szemét.
Akár városon, akár falun járt az ember - tisztaság uralkodott.
Persze ez nem volt véletlen.
Akkoriban még egy család hónap elején csinált egy nagy bevásárlást, ezen kívül szinte csak a napi tejért, kenyérért ment a boltba, ritkán valami apróságért.
A tejesüveget cserélték, vagy kannában hordták haza a reggelihez valót, a kenyérre meg maximum egy selyempapírt tettek, sokszor még azt sem.
Belerakták a szatyorba, vagy pedig kézbe vitték haza.
A szatyor persze vászonból készült, vagy pedig a kor divatja szerint háló volt. Sokszor használatos.

Régen nem volt dorbézolás, fölösleges dolgokat nem vettek, listával mentek a boltba, polctól-polcig menve - csak azt vették le, ami kellett, semmi fölöslegeset.
Nem volt szokás utcán enni, nagy néha vettek egy kis pattogót, annak a papírját is hazavitték, a világért nem dobták volna el. Nem volt hamburger, ha valaki nagyon megéhezett, akkor papírzacskóból kiflit csipegetett, de illetlenségnek tartották az utcán falatozást, így szemét sem képződhetett. És nem utolsó sorban a gyermeket pici kortól arra nevelték, hogy utcán szemetelés nincsen.
Mindent hasznosítottak. A befőttesüveget nem vitték vissza, kimosták, elrakták a nyárra, majd jó lesz a befőzésnél. Néha virágot raktak bele váza helyett, ha sok volt a kertben.
Egyesek a kristálycukrot, lisztet, rántást, sót is ebben tárolták.
Szó sem lehetett róla, hogy kidobják, elpocsékolják.

Papírszemétből nem sok volt, csak a zacskók. Mindent papírzacskóztak. Még abban volt a só, a cukor, a liszt, a péksütemények, a gyümölcsöket is sokszor abba mérték.
Ezekből a tisztákat szépen behajtogatták, és elrakták a fiókba. Aztán ha valakinek tésztát pakoltak, netán uzsonnát - elővették.
Ha sok volt belőle, felgyűlt, akkor vagy begyújtáshoz használták fel, vagy a többi papírhulladékkal szépen összegyűjtötték, aztán mikor gyűjtési akció volt, akkor leadták a MÉH-be, esetleg a házról-házra járó gyerekeknek adták, vigyék ők el, legyen egy kis zsebpénzük.

Ekkoriban már volt műanyag csomagolás. Tejföl, mosogatószer, súrolók, mosószerek egy része. Alig dobtak a szemétbe valamit. Voltak az Ultra mosókrémek, ezek dobozát kimosás után cserépként használták. A mosószerek, mosogatók flakonjának felső részét levágva szuper kis tolltartót varázsoltak, vagy a tetejét lenyesve vázának lett tökéletes, a tejfölös poharak kellettek tavasszal a palántáknak.
Ha valaki bon-bon-t kapott ajándékba, annak a dobozát is tárolására fogta be. A keményebbekből varródoboz lett.

A képes újságokat akkor még divat volt összegyűjteni, sokan be is köttették. Nem gondolták még, hogy pár évtized, és semmibe nézik.
A napilapokat is összegyűjtötték. Bármilyen koszosabb munka volt jó hasznát vették, és ablaktisztításnál is nélkülözhetetlen volt. Ha pedig használhatatlanná vált - ment a sparheltbe, vagy kályhába. Ha sok fölösleg volt, szintén a MÉH-be ment.

Ha gazdálkodtak, a melléktermékek is hasznosítva voltak, hisz a napraforgó tányérja, vagy a szára ugyanolyan tökéletes volt a kályhába, mint a kukoricaszár, vagy a csutka.
Ráadásul nem csak meleget adott, hanem még főzni is lehetett a sparhelten ezekkel.
Ha kint gallyat találtak, az is ment aprítás után a tűzre. Sőt - olyan is volt, aki száraz falevéllel tüzelt. De fő hasznosítása nem ez volt.
Az ismeretlen fogalom volt, hogy összegyűjtjük a falevelet, aztán majd elviszi a szemetes.
Hülyének is nézték volna azt a gazdát, amelyik ilyesmire vetemedik. Egyrészt a falevél kiválóan szigetel, ha jó vastagon terítik, az alatta lévő növény biztos, hogy nem fagy el, sőt - a föld is ásható marad télen.
A kert sarkában összegyűjtve, vagy a trágyához vegyítve idővel szépen beérett, és jó kis humusz lett.

Ha volt egy kis ételmaradék, akkor először kilögybölték az edényt meleg vízzel, azt a moslékhoz borították, vagy a kutya ételébe keverték be.
Ebben az időben még nem hallottak kutyatápról.Igazából nem is tartották volna ép elméjűnek azt az embert, aki ilyesmire pénzt ad. Volt már csirke és disznótáp, de meg is volt a vélemény róla.
Ám hogy macskák, vagy kutyák is tápot egyenek - egy akkor élt embernek igencsak kikerekedett volna a szeme.

Elég volt biztosítani a családnak a mindennapi élelmet, meg ami kellett, nem hogy még akkori szinten flancoljanak.
Ha volt konyhai hulladék, akkor vagy az állatoknak adták, vagy pedig rászórták a kiskertre, majd beásták.
Tavasszal direkt vastagon hámozták a krumplit - amúgy is fonnyadt volt már. Így két legyet ütöttek egy csapásra. Étel is lett az asztalon, a krumplihéjat elvetve pedig néhány hónap, és újkrumpli lett a kertben. Majdcsak ugyanolyan életerős növény nőtt belőle, mintha az egész szemet vetettek volna.

A levetett ruhát, ami már nem volt jó semmire törlőrongynak, porrongynak, felmosónak használták, vagy akár azt, vagy később a kimosott tejeszacskót szépen kimosták, felcsíkozták, aztán új életre kelt lábtörlő formájában, és még évekig használhatták.
Abban az időben a városi házaknál szemétszállítás heti gyakorlat volt, de kukák híján még kisebb vödrökben rakták ki a szemetet családi házaknál. Ám a vödör ritkán lett tele, sokszor megvárták inkább a következő szállítást.
***Innen hoztam: 

Nos, ez a világ elmúlt...és lehet hogy irtó jó simogatni a mobilokat és telefonon felhívni az űrhajósokat... de valahogy mégis jobb volt régen...ezek nélkül. Ami nem azt jelenti, hogy akkor  csokoládéból volt az egész világ... viszont ha jutott egy is darab csoki, na annak nagyon tudtunk örülni...
És most ????? 

2026. június 10., szerda

Hová tűntek a pókok ?

Nakérem, első lépésként megkérdeztem  az KI/MI-t gondoltam majd "ő" tud válaszolni....de valahogy keveslem a válaszát:

"A pókok számának csökkenése mögött leggyakrabban a természetes élőhelyek elvesztése, a vegyszerhasználat (rovarirtók, növényvédő szerek), a táplálékhiány (a rovarok számának csökkenése) és a beltéri klímaváltozás (túl száraz vagy meleg fűtési szezon) áll."
Esetemben ezek közül max. a klímaváltozás jöhet szóba...de hát ugye az ellen meg tenni nem tudok. 

Aki régebb óta olvassa a blogomat (nem tudom van-e még itt valaki 1-2 hűséges kivételtől eltekintve)....szóval van nekem egy mániám,  vagyis inkább volt... nevezetesen, hogy nyaranta a kertemben éldegélő keresztespókokat figyeltem, fotóztam. Etettem is néha, de mindképp szerettem és csodáltam őket. És mindezt múltidőben kell írnom, mert már harmadik éve, hogy EGYETLEN EGY PÓK SINCS a kertemben.

Mi történt ? Nem, nem a kertben volt változás, minden úgy van, ahogy volt. Nincs permetezés, van locsolás...na de akkor ? ....és ami ez után jön, azért sírnom kellene..mert igenis látom, tapasztalom, nagyon durva változáson esünk át - (talán többféle értelemben is - de időjárás szempontjából mindenesetre) és nem csak az én kertem.... A fő baj, hogy nincs eső...szárazak a patakmedrek, nem folyik a forrás, elhalnak a fák, elmenekülnek az állatok...Öreg vízügyes vagyok - azt is hozzátehetem, hogy valószínű a vízgazdálkodásunkkal is bajok vannak...( esetleg nézz bele a FB-os ilyen témákba - kiderül  egy s más...)

Összegezve  és röviden: el vagyok keseredve. Mi több, tán azt is mondhatom, félek ill. rémképeket látok. Mert ugye, nekem 82 évesen már nincs sok veszíteni valóm, de vannak kicsike családtagjaim, akik előtt még ott az egész élet...(ugyan milyen vár rájuk???) 

Szóval eltűntek a pókjaim. Csak ezt akartam megírni és azt, hogy véleményem szerint baj van...még ha nem is beszél minden nap, mindenki erről, de azt hiszem valahol mélyen a lelkében mindenki érzi.

Nincs javaslatom, mit lehetne/kellene tenni. Azt hiszem elkéstünk...

3 évvel ezelőtti saját fotó....

Nem voltam elég alapos: pl. ezt a cikket sem olvastam: 
https://www.agroinform.hu/szantofold/hova-lettek-a-pokok-63861-001 sajnos ez (is) akkor azt jelenti,  hogy  a környezet globális változásának áldozatai lettek kis  pókjaim....Sok mindent elveszítettem 80 év alatt, akkor most eggyel nőtt a veszteségeim listája...Szomorú.... 

2026. június 7., vasárnap

Csak sírtam...

A városomat, a Mecsekemet láttam....és csak sírtam, csak sírtam......nem is olyan nagy baj, ha előbb utóbb én már nem leszek itt....minden nap knockoutol valami...elég volt. Ez már fizikai fájdalom, nem csak lelki....Mecsekem, Mecsekem...megölnek....


És ha ez mégsem  lett volna elég:

..illetve ha tönkre akarod tenni a napod (heted..éved?) akkor kutathatsz még tovább SZ.B. bejegyzései között...
Nem, nem, nem tanulunk..Megérett a világ a teljes pusztulásra, az újak kezdjék elölről.

2026. május 31., vasárnap

A régi világnak vége van....

Nem mostanában olvastam ilyen keserűen egyszerű, félelmetesen őszinte és igaz sorokat...Nem tudom, ki írta, itt találtam:
https://www.facebook.com/GreenFungi

A régi világnak vége van, és nem fog visszatérni.
Nem politikai, nem kulturális, hanem ökológiai és fizikai értelemben. És ez nem pesszimizmus, hanem a valóság elfogadása, ami az első lépés ahhoz, hogy ne pusztán elszenvedjük a jövőt, hanem alakítsuk.
Mit jelent, hogy a régi világ véget ért?
1. Klimatikus értelemben
Az a klíma, amit a 20. században stabilnak hittünk, már megszűnt.
Nincsenek „rendes” évszakok: tavasz és ősz már csak átmeneti zavar, a tél ritkán hideg, a nyár egyre gyakrabban életveszélyes.
A 30 éves éghajlati átlagok most évente megdőlnek – ez nem ciklikus változás, hanem egyirányú gyorsulás.
2. Termőföld és víz szempontjából
Az a gazdálkodási rendszer, ami folyamatos inputra (trágya, gázolaj, víz) épült, nem fenntartható tovább.
A természet nem tud regenerálódni ebben a rendszerben.
Az Alföld vízvesztő tájjá vált – a régi rendszer nem hozható vissza, mert nincs miből újraélednie.
3. Társadalmi szinten
A falvak, városkák, középosztályos életformák – a „kert, kocsi, kályha” világa – elvesztette alapját:
energia, közlekedés, élelmiszer és közösség már nem stabil.
A fiatalok nem visszajönnek, hanem már meg sem születnek itt.
A múlt öröksége (háztáji, közösségi tudás) kincset érne, de kihordjuk a szemétbe vagy senki nem örökli tovább.
Mi nem fog visszatérni?
Az a klíma, ahol volt rendes tél, harmatos reggel és normális nyári meleg.
A közép-európai életforma, ahol elég volt dolgozni és építkezni, és abból megélni.
A 90-es évek illúziója: globalizáció + fejlődés + szabadság = jó élet.
Ez a képlet összeomlott.
Mi jöhet helyette?
Ez nem automatikus, de még választhatunk, hogy mi legyen a romokon:
1. Alkalmazkodó, kis léptékű, ökologikus élet
Új típusú települések: klímafalvak, vízmegtartó táborok, közösségi termelés.
Új etika: nem a növekedés, hanem az élet fenntartása a cél.
Régi-új tudás: takarékosság, kertészet, regeneratív gondolkodás – de modern eszközökkel.
2. Technoféltörzsi túlélés
Aki tud, zárt ökoszisztémát épít, körülhatárolt, automatizált belső világot. (ez pénz- és tudásigényes)
Mások instabil viszonyok között vegetálnak: vízért, áramért, ételért küszködve.
3. Elmenekülők
Ők sem a „régi világba” mennek, mert az sehol sem él többé.
Csak olyan helyre, ahol kicsit tovább húzható, vagy már működik a fenti 1–2 modell.
Összefoglalva – történelmi tételmondat:

„Az ipari civilizáció 200 éve alatt felépített világ klimatikus, ökológiai és társadalmi alapjai összeomlóban vannak. A múlt rendszeréhez való ragaszkodás önpusztító. Csak az alkalmazkodás ad esélyt a túlélésre – de nem az egyén szintjén, hanem közösségekben, más gondolkodással.”

És itt van egy jó komment:
Bálint Zoltán
A klímaváltozás nem a bolygó és nem az ökoszisztéma baja, mert az tudna adaptálódni a szélsőséges változásokhoz is. A bolygó szempontjából egyes fajok kihalása sem tragédia, mert más fajokkal helyreáll az ökoszisztéma. Ami nem tud adaptálódni, az az emberi civilizáció. Itt mi vagyunk bajban, nem a bolygó. Pár száz év alatt a teljes emberi civilizáció politikai, gazdasági és minden értelemben ráépült egy (a bolygó szempontjából) pillanatnyi állapotra, és beszaporodta a Földet. A bolygó változik, mi meg maradunk, mert statikus állapotra rendezkedtünk be. Hogy a változás sebességében mennyi a mi a szerepünk, az csak annyiban számít, hogy mennyire lassítjuk vagy gyorsítjuk ezt a folyamatot. Nyilván minél jobban beleavatkozunk, annál gyorsabb és kaotikusabb a folyamat.
Az emberi történelemben többször előfordult már, hogy egyes térségekben annyira megváltozott az éghajlat, hogy az adott esetben évszázadok óta ott letelepedett közösségeknek el kellett vándorolni.
Csak akkor még volt hová.
Ma már mindenhol vannak, ahol lenni érdemes. És a kiépített városokat, gazdasági központokat, stb sem lehet már szétszedni és arrébb költöztetni...

Nos, mára, vagy inkább az egész hét végére legyen elég ennyi....
Sőt - szerintem még túl sok is ez.....
És bocsánat, hogy már megint valami negatív hír került ide... de valószínű "szemüveget kellene cserélnem" - mert mostanában csak az ilyesféle szövegeket veszem észre...vagy jobb lenne hazudni? (esetleg befejezni a blogírást ?)

2026. május 23., szombat

Miket találok néha...

Ahogy az előbbi bejegyzésemben már szóba került, - sok sok sok évvel ezelőtt Radovljicában a Jansa apartmanban szálltam/tunk meg többször is. Lehet, hogy a "Jansa" név gyakori, Szlovéniában, de az is lehet, hogy ez a család Anton Janša utóda....Őt most fedeztem fel a neten...

Anton Janša (kb. 1734. május 20. – 1773. szeptember 13.) krajnai méhész és festő volt. Janša a modern méhészet úttörőjeként és a terület nagy szakértőjeként ismert. Festőnek tanult, de méhészeti tanárként dolgozott a bécsi Habsburg udvarban Ha érdekel az élettörténete, itt olvashatod: https://en-wikipedia-org.translate.goog/wiki/Anton_Jan%C5%A1a?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc

                                      A festő és méhész  Janša
                        
Elgondolkodom néha, hogy azért az élet milyen furcsaságokat tud produkálni. Megismersz - szinte véletlenül és akaratlanul (ez esetben) - egy családot, csak mert szállást keresel egy idegen országban - és velük évtizedekig megmarad a kapcsolatod (még ha laza is).

Különös ajándéknak tartom ezeket az ismerőseimet, akikkel "AZ ÉLET" teljesen véletlenül sodort össze (bár mégiscsak az Internet segítségével) és szerepet játszottak valami módon az életemben... Egyikük Svájcban él, levelet váltunk néha. A "barátnőm" akivel szintén a net köt össze már több mint egy évtizede, Németországban lakik, a harmadik ugyancsak németországi barátom már az angyalok közül küldhetne E-mailt, ha akarna...Néha úgy érzem, mintha rokonok lennénk - pedig hát nem vagyunk azok - hacsak nem valami földöntúli, múltéletbeli kapcsolatok utóhatását nem élvezzük... Mert akármi is lehet a megmagyarázhatatlan dolgok oka....


2026. május 3., vasárnap

A gyükési fenyőm

Ma valahogy semmi kedvem az íráshoz...igaz persze senki sem kényszerít(ene)...
Tegnap fent jártam a gyükési kertemnél és valahogy olyan "üresnek" érzem azóta is a szívem/agyam. Amikor fáj a hiány az lehet ilyen, vagy ez az...
Ott már semmi sem látszik abból, ami volt, csak az elvadult bokrok dzsungele, és a hatalmassá nőtt fenyő, melyet én ültettem, jó két évtizede, egy halott kiskutyát temetve melléje. Úgy vette vissza a természet a "saját" területét, és alakította a régivé - mintha sosem jártam volna ott...mintha sosem töltöttem volna boldog napokat, sőt éveket azon a domboldalon. Semminek semmi nyoma...
Ha más nem is, akkor a fenyő emlékszik tán még rám...
  


2026. április 30., csütörtök

Kell egy kis áramszünet

Nem értem, néha mi vezérli a kezemet, a gépemet, hogy  csupa rossz, szomorú, témára találok...és persze el is olvasom...és persze semmin se tudok segíteni és persze a tehetetlenség nagyon rossz....

Akkor marad a zene...Talán kimuzsikálódik a fejemből a sok negatív gondolat...

2026. április 28., kedd

Az önállóságról....

(Ez is egy elmaradt bejegyzés....Nem törlöm, maradjon csak itt. Elgondolkodásra érdemes írás.)


https://nlc.hu/eletmod/20260301/ezert-nem-kotsz-kozeli-baratsagokat-pszichologia-szerint/

"....A pszichológia szerint azok az emberek, akiknek kevés igazán közeli barátjuk van, gyakran túl korán tanulták meg az önállóságot.
Ez volt a gyerekkorom legfőbb üzenete: oldd meg. Ha valamit el kell intézni, intézd el. Ha valami fáj, nyeld le. Ha zavaros, rakd rendbe magadban. Senki nem mondta ki, hogy „mostantól egyedül vagy”. Inkább csak egy csendes hangulat lengte körül a dolgokat: az a jó, ha nem vagy teher. Ha kevés gond van veled.
 Ha mindent kibírsz.

Felnőttként aztán jött a címke: „Milyen önálló vagy!” Büszkén viseltem. Nem kérek sokat. Nincsenek nagy igényeim. Megoldom. Csak közben az életem teli lett ismerősökkel, kollégákkal, kedves szomszédokkal – és nagyon  kevés igazán közeli kapcsolattal.
Azok az emberek, akiknek kevés igazán közeli barátjuk van, nem feltétlenül távolságtartók vagy ridegek. Gyakran egyszerűen csak elképesztően jól tudnak egyedül lenni.

Túl korán tanulták meg, hogyan tartsák meg magukat. Hogyan nyugtassák le magukat. Hogyan menjenek tovább segítség nélkül. Ez az erejük. Csak néha ez olyan erőt jelent, ami árnyékot vet arra a képességre, hogy merjünk kérni, támaszkodni, beengedni. És ha az önállóság túl korán vált páncéllá, teljesen érthető, hogy a közelség nem szükségletnek, hanem opcionális luxusnak tűnik...."

No, mára ennyi........elolvastam néhányszor.........

Ma....

...csak  magamnak, magamtól, mert emlékezni jó, még ha fáj is....

(1. A ház képe 1950 körül, amikor még mi laktunk benne - sajnos semmilyen más képem sincs ebből az időből. 2-3. A másik kettő már az új tulajdonosok idejében, a kibővítés után készült...)

Minden fűszál, kavics pontos  helyét, a fákat, a virágokat... ma is el tudnám sorolni....

....Álmomban néha felködlik még

gyerekkorom dzsungel-kertje.

A fű övig ért, a fák csúcsa messze,

s a japánbirs lakható palota.

Évek kellettek, hogy  bejárjam

csillagvirág szegte útjait és

megismerjem ezer rejtekét....






(A kis piros x jelzi a költözésünk utáni "toldást".)

Kun Magdolna - Ha megtehetném...

Ha megtehetném, én mindig gyermek lennék.
Mikor felkel, a Nap, elindulnék, este hazamennék.
Aztán elmesélném szüleimnek hol és merre jártam,
és utam során mi volt az, amit megcsodáltam.
Elmesélném nekik, hogy akkor még voltak emberek,
akik utam során megkérdezték merre is megyek,
és megkérdezték, nem fázom-e, nem vagyok-e, éhes,
mert Ők szívesen adnak nekem segítséget.
Elmesélném azt is, hogy nekem sosem kellett félnem,
akárhol is jártam, bármerre vitt léptem,
mert az emberek mind ismerték, tisztelték egymást,
és egymás családját is nagyon vigyázták.
Ma már felnőttként álmodom gyermekkoromról,
és arról, hogy az a régi élet, akkor milyen volt,
hogy mennyivel másabb volt a világ, és az emberek,
és hogy mily sokat ért a tisztelet és szeretet.
Hiányzik a régi világ, az otthonom, a házunk,
a gyermekkori pajtások, kikkel, erre-arra jártunk,
és hiányzik az egész utca, és minden egyes szomszéd,
aki széppé varázsolta gyermekkorom létét.


A Buddha azt mondta

Időnként van olyan érzésem, hogy a buddhizmust kellene tanulmányoznom...inkább, mint a Fb-ot.... 


"Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul."

2026. március 23., hétfő

Ezt láttad ?



 A biomassza-erőművek csak 2024-ben 1,4 millió m3 erdei biomasszát égettek el, ami hozzávetőleg 7000 hektárnyi – azaz 10 000 focipályányi – erdőterületet jelent. Cserébe éves villamosenergia-fogyasztásunknak csupán 2,7%-át fedezték.

Amíg "csak beszélnek" a számokról, vagy leírják, másképp "áll hozzá" az ember. Na de amikor látja a képet, és azonnal felrémlik a fejében néhány leirtott domboldal...akkor már sírni sincs erő...

Azért kétségbeejtő, hogy az ember  a legbutább és mégis a legnagyobb hatalommal rendelkező lény...

Késő lesz, mire "felébred."

Én  (is) szóltam.....


Ezt másnap találtam, de ide tartozik:

https://green.hu/cikkek/erdok-a-merlegen-felaldozzuk-e-erdeinket-az-energiavalsag-oltaran/

2026. március 9., hétfő

A világ dolgai - meg én

Mostanában valahogy csak az alábbihoz hasonló negatív cikkek, hírek, témák kerülnek a szemem elé ...vagy csak azokat veszem észre? (Hogy a tévéből rám ömlő hazai és külföldi hírekről most szót se ejtsek....) Ezért aztán úgy határoztam, hogy tartok némi kis számítógép, (vagyis Internet, vagyis Facebook) szünetet - akármilyen nehezemre is fog esni - és megpróbálom közben "felkarózni magamat", mert hát ez "így" nagyon nincsen rendjén.....Remélem ez a mai lesz  tényleg az utolsó "ronda bejegyzés"  mert mintha már fogadkoztam volna így. (?) Hja, nehéz az élet, ígérni meg könnyű..... 

Ezt találtam a Fb.on, és minden sorát igaznak érzem. Írta: Kiss Gergely. Nem vidámító szöveg, egyszerűen "kordokumentum".

Aztán beírtam a gugli-keresőbe, hogy "Mi a remény virága?" és a következő választ kaptam: A remény virága leggyakrabban az írisz (nőszirom), különösen a kék vagy sárga változata, amely a befogadást, odaadást és a pozitív jövőbe vetett hitet jelképezi. (Emellett a  búzavirág is ismert a remény szimbólumaként.)
No, akkor legyen itt ez a kép:
 
 
Wiedersehn, Good-bye, à Dieu, Sziasztok - majd jövök.....

2026. március 6., péntek

Egyszer volt hol nem volt: őserdő

Elolvasásra ajánlva kaptam az alábbi cikket:

https://fidelio.hu/vizual/kep-regeny-a-vandorlo-fak-184103.html

No nem mintha nem lennék tisztában a várható helyzettel - de azért ez a tény megdöbbentett (t.i. hogy a fák "vándorolnak"...) Bár nem is tudom, miért...Minden, az egész világ, a természet legapróbb és legnagyobb részei próbálnak alkalmazkodni a lehetőségekhez a körülményekhez - csak az ember nem képes erre. 

Komolyan mondom, egyre többször gondolom, és nem először érzem/írom, tényleg jó lenne, ha lenne Isten és egyszer "csak úgy" lepucolná a Földet és elölről kezdene mindent...

És akkor a cikkben az állatok helyzetéről szó sem esett...vagy az amazonasi őserőről...meg a többiekről...


A képet egyébként innen hoztam: 
(Ez is egy tragédia, ami itt olvasható....)