Időnként szoktam a gépemet "takarítani". Annyi felesleges, és elolvasásakor fontosnak érzett szöveget mentek el rendszeresen, hogy bizonyos idő elteltével érdemes ezeket átnézni, s amennyiben már nem tartom "annyira" fontosnak, akkor törlöm.
Ma reggel is vacakoltam kicsi ezzel, sikerül is néhány mappát átrendezni, néhányat pedig "megvékonyítani". Menet közben találtam egy szöveget, amit ide azért még bemásolok, ugyanis van benne igazság....
Popper Péter:
„Minden út - jó út, ami elvezet valahová.
A hegycsúcsra sokféle út vezet. Vannak meredekebbek és kényelmesebbek. S a táj is különböző, ami a szemedbe tűnik, de azért ugyanazt a hegyet látod különböző oldalairól. Ezért hát légy türelmes önmagaddal szemben. Találd meg a neked legmegfelelőbb utat. De légy türelmes másokkal szemben is, akik más ösvényt választottak. Se a te utad, se a másoké nem az egyedül üdvözítő út. Aki felfelé kapaszkodik, sokszor meghorzsolja magát, időnként elesik. Fel kell állni, ne maradj fekve. Amíg úton vagy, nincs veled semmi baj. A belső halál akkor kezdődik, amikor véglegesen letáboroztál a hegyoldalon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése