Nem írhatok mindig szépről/jóról/boldogságról. A tegnapi örömteli nap után meg különösen keserűnek hathat az alábbi pár mondat, mégis leírom, mert:
Igenis ki akarom mondani a véleményemet, dacára, hogy tudom, lesznek majd, akik nem értenek egyet velem…de egyelőre szólásszabadság van /állítólag/.
Fogalmam nincs Magyarországra eljutott-e a hír, hogy Németországban tizenéves kamaszok agyonvertek egy 50 éves férfit, akinek az volt a „bűne” hogy a metrón, az általuk megtámadott kisebb gyerekeket próbálta megvédeni. A „tömeg” meg csak nézte, mint egy filmet, senki sem sietett a férfi segítségére.
Nyilván mindenki tudna tucatjával írni hasonló példákat, gyanítom, itthon is vannak/voltak ilyen, vagy hasonló esetek, mint ahogy a világban másutt is. /Mivel én a német TV adókat nézem, az ottani, - mostanában elszaporodott - ügyeket ismerem jobban./
Az én bajom ezekkel és a hasonló durva gyilkosságokkal, /pl. bankrablók, stb…/ hogy miért nem végzik ki ezeket. ?
1. Meggyőződésem, hogy lenne visszatartó ereje.
2. Amúgy is olyan sokan vagyunk a földön, igazán nem volna veszteség pár száz ember halála.
3. Nem ellenérv /számomra/, hogy „esetleg” ártatlanokat is kivégeznének, vagy hogy ezzel vissza is lehet élni.
Képek és itt található egy részletes cikk is: http://www.bild.de/BILD/news/2009/09/14/s-bahn-pruegler/opfer-dominik-b-zivilcourage-22-verletzungen-kopf-koerper.html
Az áldozat és az egyik tettes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése