Magyaregregy - Pécsvárad

Jó sűrű hétvége volt, szombaton családi összejövetel, ma pedig kimentem Magyaregregyre. Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy nagyon szeretek itt lenni, talán azt is tudjátok, hogy volt idő, amikor majdnem ide költöztem. Ahányszor ott járok, mindig elvarázsol az oda vezető út. Ma csodás meglepetésben volt részem, a mézesréti tározónál – életemben ilyent még nem láttam – a réten annyi kikerics volt, hogy a szó szoros értelmében kaszálni lehetett volna. Nagyon kedvelem ezt a kicsi virágot, minden ősszel lefotózok belőlük párat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Olyan pompás, amilyen a valóságban, soha nem lesz a fotón. Ma, miközben megálltam egy képkészítés erejéig, reggel 9-kor azon a harmatos réten, olyan menyei friss, üde erdő-föld-eső-és nemtudommi ?boldogság? illat volt, hogy el nem tudom én azt mondani. Annyira szeretem ezt a fanyar, fantasztikus illatot, hogy képes lennék reggeltől estig szimatolni. Arról inkább nem írnék, hogy ezen az úton /is/ milyen fájdalmas emlékek kísértek – én annyira, de annyira igyekeztem megerősíteni a lelkemet, de csak nem úsztam meg ma sem…

Mézesréti kikericsek

Egregyen jó volt ma is. Lefotóztam a templom különös, primitívségében is pompás golgotáját – miközben hallgattam a Mária-ünnep alkalmából a 10 órás mise előtt zsolozsmázó nénikék imáját.
Leszedtem a paradicsomot, segítettem üveget mosni barátnőmnek, a gázon rotyogó szilvalekvárhoz, és csak úgy beszélgettünk, ami mindig olyan hatással van rám, mint az összekarmolt tengerparti homokra a lassan kifutó tenger hulláma. Elmos, elegyenget, elsimít mindent, megnyugtat, lecsendesít.

Egregyi golgota

Egy pompás ebéd után elindultam Pécsváradra. Sajnos, hogy a vár felé, a Hármashegyen át vezető utat lezárták és már nem lehet autóval átmenni errefelé. Aki erre nem járt, nem is tudja, mit veszített. Én sokszor voltam arra, valami varázslatos, vadregényes vidék. Egyébként a lezárással ezt talán meg lehet őrizni. Természetvédelmi terület – sajnálom, hogy nem mehetek arra, de elfogadom, megértem.

Pécsváradi golgota

Pécsvárad kellemes meglepetésekkel várt. Már sokszor mentem el a Nagyboldogasszony temploma előtt, de pl. nem vettem észre, hogy az ottani golgota mozaikokból készült. Azt sem tudtam, hogy van itt szoborpark, legalább 20 faragott fa szoborral.

Szoborparki Szűz Mária

Hazafelé az u.n. régi hatoson jöttem. Vasárnap késő délután lévén, a rendes hatoson az őrült népek ezerrel száguldoztak – ilyenkor nem szeretek arra menni. Nem vagyok képes felfogni, miért kell a megengedett sebességnél gyorsabban menni ? Én is 80-90 közötti tempóban megyek, most aztán már nem is Trabival, mégis dudálnak, villognak, mutogatnak…No, mindegy, ezen én úgyse tudok segíteni…fussanak, rohanjanak a vesztükbe … csak legalább másokat ne veszélyeztetnének…

/Most, - hogy készítettem a blogba a fotókat - láttam, hogy elkövettem egy szarvashibát…. Sajnos a kikericsek makrózása után elfelejtettem a gépet átállítani. Így sajna a virággal teli rét képek nem sikerültek. Egyet azért beteszek, de a valóságtól csillagévnyi messzeségben van !/