A méhekről

Gondolom sokan nem tudják az alábbi érdekességeket a méhekről. Én sem tudtam...Ne sajnáld az elolvasásra szánt pár percet !   (Az egész anyagot innen hoztam: https://www.facebook.com/Remetemente....)

Egy igazi nyári pillanatképet láthatunk ezen a felvételen: egy magányos, szorgos méh látogatott el egy vibrálóan sárga napszemvirág, tudományos nevén Heliopsis közepére, hogy begyűjtse a napi betevőt. Ez a látvány több egy egyszerű szép természetfotónál, hiszen a földi élet egyik legalapvetőbb és legősibb szimbiózisát mutatja be.

Amikor méhekről beszélünk, a legtöbb embernek azonnal a kaptárban élő háziméh jut eszébe, pedig a valóság sokkal színesebb és változatosabb. A világon több mint húszezer méhfaj él, és többségük nem hatalmas kolóniákban, hanem magányos farkasként éli mindennapjait. Vannak köztük szabóméhek, bányászméhek, faliméhek és dongók is. Ez a kontrasztosan csíkos potrohú kis jószág is valószínűleg a magányos vadméhek népes táborát erősíti, akik bár nem termelnek nekünk üvegszámra mézet, a természetben végzett munkájuk egyszerűen felbecsülhetetlen.

Bár a magányos méhek nem töltenek meg lépeket aranyló édességgel, a szorgalmuk és az életmódjuk így is bámulatos. A méhek világa tele van mérnöki csodákkal. A társas életet élő fajok elképesztő logisztikával dolgoznak: egyetlen kilogramm mézért a kaptár lakói képesek összesen csaknem négyszer megkerülni a Földet a repülési távolságokat összeadva. Ezzel szemben a magányos méhanyák igazi önálló ezermesterek. Saját maguk építenek apró bölcsőket sárgolyókból, rágott levelekből vagy éppen lyukas faágakba fúrva, és minden egyes petéjük mellé pontosan kiporciózott virágpor-csomagot készítenek útravalóul, mielőtt lezárnák a kamrát.

A méhek intelligenciája és kommunikációja egészen egyedülálló az állatvilágban. Karl von Frisch osztrák etológus például Nobel-díjat kapott azért, mert megfejtette a társas méhek méhtáncát. Ezzel a különleges, nyolcas alakú mozgással, a Nap állásához viszonyítva hajszálpontosan képesek elmagyarázni a társaiknak, hogy milyen irányban és milyen távolságra található a legjobb virágmező. Bár a magányos fajok nem táncolnak egymásnak, a navigációs képességük nekik is hibátlan: milliméteres pontossággal találnak vissza a fűszálak vagy repedések között rejtőző apró fészkükhöz.

Az ember és a méhek kapcsolata évezredekre nyúlik vissza, és messze túlmutat a puszta mézgyűjtésen. Már a kőkorszaki barlangrajzokon is láthatók mézszerző oamenii, az ókori Egyiptomban pedig a méheket egyenesen szent állatként, Ré napisten könnyeiként tisztelték. Az ókori görögök és rómaiak a bölcsesség, a rend és a szorgalom jelképeként tekintettek rájuk, a filozófusok pedig gyakran a tökéletes államszervezet mintájaként emlegették a méhközösségeket.

A legfontosabb közös vonásuk azonban – fajtól függetlenül – a beporzás. Miközben virágról virágra szállnak, mint ez a példány is ezen a napszemvirágon, a testükre tapadó virágport akaratlanul is átviszik egyik növényről a másikra, lehetővé téve a megtermékenyülést és a termés kialakulását. A világ élelmiszernövényeinek, gyümölcseinek és zöldségeinek jelentős része teljesen tőlük függ. Sőt, a vadméhek sokszor még hatékonyabb beporzók is, mint háziasított rokonaik, mert jobban bírják a hűvösebb, szelesebb időjárást, és célzottabban látogatnak bizonyos növényfajokat.

Ezért is olyan fontos, hogy amikor egy ilyen apró, csíkos lényt látunk a kertünkben, ne csak egy egyszerű rovart lássunk benne. Legyen szó kaptárlakóról vagy magányos vándorról, ők a földi élet motorjai, akik nélkül a természet nem lenne ilyen színes, virágzó és élhető. 

Míg élek tanulok...........

(...és egyre többet gondolkodom  azon, kell-e nekem ez a blogírás...??? Hiszen minden megtalálható a neten, velem meg már nem nagyon történnek elmesélésre érdemes események...Bizony lehet, hogy "megritkulok", sőt tán el is hallgatok hamarosan. Vajon más - még élő - blogírók is érzik ezt? Valószínű, hiszen alig alig van már ilyen "régimódi" blog, mint az enyém... Hiába no...meg/kiöregedtünk.)