Tegnap beszélgettem egy barátommal – erről-arról, hétköznapi és lelki dolgokról és az egyik témánkon igencsak intenzíven elgondolkodtam. Olyannyira, hogy úgy éjjel fél egy felé be kellett vennem egy altatót – ami pedig ritka szokásom… (félek tőle és nem szeretem…) Tudom, hülye és túlzó hasonlat, mégis leírom: mintha egy nagy késsek felhasította volna valaki a szívemet-lelkemet, mindenemet…. és legnagyobb döbbenetemre ezen a seben át látszott rögtön, nagy kupacokban összegabalyodva, a bennem lakozó bánat, elkeseredés, reménytelenség és félelem ….
Ijesztő volt.
Ugyanis az volt a téma, hogy én, az utóbbi időben – mondhatom akár: utóbbi pár évben – „blogilag” mennyire megváltoztam. (Értsd: lepusztultam, érdektelenné és unalmassá váltam…)
„Igazi esemény” amit jobb helyeken élménynek neveztek régen – már nincs, nem utazom, nem kirándulok, még csak a Gyükésbe se járok, megszürkült, ellaposodott, eseménytelenné vált az életem, ezáltal a blogom is. Elmaradtak az olvasók, a kommentelők – ami nyilván érthető, hát ha semmi érdekesről nem tudok beszámolni, akkor ebben a mai zajos és mindent beborító információáradatban pár ostoba, öreges gondolat ki a fenét is érdekelne ? „Becsületből” páran jönnek, még ketten hárman olyan kedvesek, hogy kommentelnek is – (hiszen én is kommentelek az ő blogjukhoz) – de ez az egész valahogy haldoklik.
Fogy, megy el
az erőm, tán az eszem is, a lelkesedésem, a lendületem, az érdeklődésem
elkopott, elfogyott, de elsősorban és legfőképp szenilis-öreggé, dögunalommá, mások számára teljesen érdektelenné vált az életem. Pont olyan, mint egy átlagos nyolcvanközeli magányos
öregasszonyé, a világ végén. Még csak unokákról, rokonok történéseiről se tudok
írni, hiszen a két macskámon kívül jóformán senki olyanom nincs, akinek fontos
lennék, aki elmesélné, NEKEM, hogy vele mit történt, netán megkérdezné hogy VELEM
mi van ? - amit aztán
tovább-mesélhetnék, szomorkodva, vagy dicsekedve….Átlátszóvá váltam, mint a
levegő. Az is lehet, hogy már nem is élek, csak úgy gondolom…
És ez az agyamat őrlő gondolatsor nem volt elég……..
Ma jött még egy kis „adalék”
ehhez az egészhez. Régóta nem érkezett új kálváriás anyag – hiszen az országban
lévő kálváriák nagy része már fent van – de ma mégis egy új kálváriát kellett volna feltennem
és NEM TUDTAM FELTENNI A NETRE.
2012-ben kezdtem a gyűjtést – tíz év igencsak kemény munkája tűnik most el szép lassan. Azt már év elején észrevettem, hogy a Google keresőben meg se találod a kálváriák többségét. Hogy miért tüntették el, hogy ez mire, miért volt jó – valószínű sosem fogom megérteni. De a lényeg a fontos. Eltűnt valami, amiben sok munkám (munkánk) volt és nekem ebből a fajta „veszteségből/vereségből” most már végképp elegem van. És most már a térképet sem tudom kezelni/használni....
Tehát kedveseim, ez itt a búcsú-post – de becsület szavamat adom, hogy többet nem fogtok hallani „aranyosfodorkáról” ! Tudom, leírtam én már ezt párszor elkeseredésemben 2007 óta... aztán mindig újra-kezdtem… Hát most nem ez lesz. Aranyosfodorka ma 2023. augusztus 16-án meghal. Mindörökre. Eltűnik a net ködében – most végleg visszatér oda, ahol született…
477 vers van bent a
blogban, ezek még nem szerepeltek, ezzel búcsúzom tőletek:
Kosztolányi Dezső: A lelkem oly kihalt, üres
Ne válj köddé! Egyszer úgyis azzá válunk, miért siettetni? Elsősorban magadnak írd a blogod, a megfigyeléseidet, a tapasztalataidat, a rácsodálkozásaidat az internet adta érdekes dolgokra, stb., stb. Egyedül vagy, épp ezért "foglalkoztasd" magad, az éles eszed, ami nyilván az, mert csoda dolgokat találsz és írsz és véleményt formálsz, figyelmünket felkelted és így tovább. Ha nem folytatod, elmarad a mindennapi egyetlen, igazán kreatív foglalatosságod, ezáltal teret nyitsz a depresszió elhatalmasodásának! Az sem baj, ha nem olvasnak, lényeg, hogy Te olvasol és "hangosan" gondolkodsz, leírod a véleményedet! Más nem írja le, mert talán szégyelli, vagy nem meri, vagy eszébe sem jut! Mindenkinek másra van igénye. Ez neked egy gyógyító tevékenység, higgy nekem!!! Nem kell itt semmit megmagyarázni, nem kell búcsúzkodni, szükségünk van rád és neked szükséged van az írásra, az ilyen fajta napi "levezetésre"! Az, hogy ki kommentel, ki nem, az legyen az olvasó dolga. Biztos vagyok benne, hogy sokan olvasnak, mégsem írnak oda semmit. Remélem nem bántottalak meg és kérlek, hogy minden átmenet nélkül írd a következő posztodat, keress valami szépet, ami elfújja a rossz érzéseidet az "érdektelen, unalmas" posztjaiddal kapcsolatban. Költészet, festészet, zene, tudomány, stb. mindig kihúzza az embert a bajból! Tudod ezt Te is! Semmi magyarázkodás, lássuk!!! ;) Pár napot pihenhetsz rá, de ne várjunk sokat! :) Ölelés
VálaszTörlésMa éjszakás voltam az öregotthonban és így hajnalban szomorú volt ezt olvasnom. Nap mint nap az elmúlás ködében járok amúgyis....
VálaszTörlésHát most nem tudom mit mondjak. Meg vagyok döbbenve, hiszen most írtad néhány napja, hogy muszáj írnod. És igenis olvassák a blogodat ha nem is sokan reagálnak. Én us ritkán valaszolok de olvasom. Lehet, hogy többet egyszerre. Légy szíves ha blogot nem is írsz, de nekem írd le a gondolataidat. Szükségem van rá. agnesholst@gmail.com Kérlek.
VálaszTörlésHa még mindezt ilyen aprólékosan letudtad íni akkor nem vagy az aminek Te tartod magadat. Nagyon sajnálom hogy ennyire megkeseredtél. Döntöttél tiszteletben tartom de hiányzol majd és gondolok rád sokszor. Vigyázzál magadra kívánok jó egészséget!
VálaszTörlésVajon ki és főleg miért „táplálta” az agyadba, hogy abba kell hagynod a blogírást ? Évek óta olvaslak – igaz, nem kommenteltem, valahogy ez nekem nehezen megy, de most írok, mert igenis sajnálnám, ha tényleg abbahagynád. Aki úgy gondolja, hogy „érdektelen” dolgokat írtál – hát az ne olvasson. Nem volt kötelező….
VálaszTörlésKár lenne, ha végleges lenne a döntésed csak EGY ember kritikus véleménye miatt. Nekem hiányozni fogsz. MPM.
Kérlek engedd meg , hogy egy verssel válaszoljak.
VálaszTörlésNE FÉLJ, CSAK HIGGY!
Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.
Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!
Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?
Engedj néki, ha próbál, tisztogat!
Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.
Ha elfáradtál, hordoz erős karja.
Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!
Veled az Úr a szenvedés tüzében.
S ahogy az ötvös perceket figyel,
hű tekintete őrködik feletted:
drága aranya tűzben el nem veszhet.
Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.
Dora Rappard
U.i. Egy gondolat lemaradt.
VálaszTörlésCsak az fél aki nem hisz Istenben, Keresd meg hozzá az útat, és újra beköszönt a tavasz szivedbe, minden negativum köddé foszlik.
Még lesz egy vers Reményik Sándortól, megkeresem és elküldöm.
Az igért verset itt küldöm.
VálaszTörlésKegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
Valaki megbántott ? Kritizált ? Elégedetlenkedett ? Csak van valami ok, ami miatt nagyhirtelen abba akarod hagyni a blogodat. Nem hiszem, hogy régi olvasód írt volna valami bántót - akkor meg ne törődj vele. Vagyunk páran, akik - még ha nem is minden nap, de azért - többször benézünk hozzád. Nekünk hiányoznál. (Katalin)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Aranyosfodorka! Természetesen tiszteletben tartjuk a döntésedet, de ez nem azt jelenti, hogy egyet értünk vele. Az, hogy kinek mi az unalmas, érdektelen, mi öreges és mi ostoba teljesen változó. Azok, akik téged olvasnak, saját akaratukból teszik ezt, nem kényszeríti őket erre semmi és senki. Amíg vannak ilyenek, addig nem hiszem, hogy egy barát véleménye alapján kéne megítélned blogod hasznosságát. Én sokat kaptam tőled a bejegyzéseid által, és nagyon érdekes volt látnom a világot a te generációd nézőpontjából. Sajnálnám, ha eltűnne ez a fajta színe a netes világnak, szükség van minden generációra, ahhoz hogy a világot teljes keresztmetszetében láthassuk. Én mindig csodáltalak, hogy ennyi bejegyzést képes vagy megírni, ezek témájának utánajárni. Rengeteg olyan dolgot tudtam meg, például Pécsről, amit nélküled soha nem tudtam volna a mai napig. Én már régóta nem nézem hányan és kik nézik a blogom bejegyzéseit, igaz én soha nem is tudtam nagyobb olvasótábort a blogom köré toborozni. A blogot elejétől kezdve arra használom, amire szerintem egy blog (=napló) hivatott. Leírom a fontosabb történéseket és az ezek kapcsán született gondolataimat. Ez a magamból "kiírás" segít megőrizni a mentális egészségem, és az a néhány ember, aki fogékony ezekre a gondolatokra, talán kap némi szellemi morzsát, szösszenetet, ami talán a saját életében is hasznosítható. Igen, mindannyian köddé válunk, de kit érdekel? Amíg élünk szükségünk van arra, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit szeretünk, ami egyben tart minket. Én továbbra is figyelni fogom a blogodat és visszamenőleg is olvasgatok benne, remélve, hogy talán átértékeled a mostani döntésed, és újra billentyűzetet ragadsz egy újabb poszt kedvéért. Az előző hozzászólások alapján úgy gondolom, hogy vagyunk ezzel így többen, talán ez is elég motiváció lesz a folytatáshoz. Szeretettel: Váradi Zoltán
VálaszTörlésKérlek benneteket, ne haragudjatok, hogy nem válaszolok külön külön minden kommentre. Végtelen hálával köszönöm azt a biztatást, amit sugároztak ezek a mondatok felém és - mint látjátok - nem vagyok/leszek hálátlan. Ha kicsi döcögősen is, ha néha bánatosan is, de azért írni fogom én ezt a blogot....
VálaszTörlés