"Szóval, kedvesem, ha megöregszel...
Soha ne taníts senkinek semmit. Még akkor se, ha biztosan tudod, hogy igazad lesz. Emlékezz arra, hogy mennyire bosszantott téged egykoron. Te magad is megfogadtad az idősebbek tanácsát?
Ne próbálj segíteni, hacsak nem kérnek. Ne erőltesd senkire. Ne próbáld megvédeni szeretteidet a világ minden balszerencséjétől. Csak szeresd őket, és kész.
Ne panaszkodj! Az egészségedről, a szomszédaidról, a kormányodról, a nyugdíjalapodról! Ne 'válj át' régi veszekedőssé, a bejárati padon.
Ne várj hálát a gyerekektől. Ne feledd: nincsenek hálátlan gyerekek - ostoba szülők vannak, akik hálát várnak a gyerekeiktől.
Ne mondj olyan kifejezéseket, mint: "Én a te korodban... "A legjobb éveket adtam neked... ", "Idősebb vagyok, így jobban tudom... " Ez elviselhetetlen!
Ha unokáid vannak, ne ragaszkodj ahhoz, hogy neveden szólítsanak, ha Nagymamának szólítanak. Ez hülyeség.
Ne pazarold az utolsó pénzed anti-aging kezelésekre. Ez teljesen felesleges. Jobb, ha utazásra költöd azt..
Ne nézz tükörbe, és ne sminkelj egy sötét szobában. Ne hízelegj magadnak. És próbálj meg a lehető legelegánsabbnak tűnni. Pontosabban elegáns, s nem fiatalos. Hidd el, jobb ez így.
Ne próbálj mindenáron lépést tartani az idővel: megérteni az új technológiákat, megszállottan követni a híreket, folyamatosan tanulmányozni valami újat, nehogy "lemaradj a korral". Csinálj amit akarsz.
Ez szórakoztatóbb.
Milyen sikeres vagy!
Mennyi mindent tehetsz!
Ne hibáztasd magad semmiért. Bármi is történt az életedben vagy a gyermekeid életében, te mindent megtettél.
BÁRMILYEN HELYZETBEN ŐRIZD MEG A MÉLTÓSÁGOD! Egészen a végéig! Tegyél meg minden tőled telhetőt kedvesem, ez nagyon fontos. És ne feledd, ameddig élsz, valakinek szüksége van rád."
Mia az oka, hogy nehéz betartanunk, magamat is beleérve? Pedig nekünk lenne jobb egész biztosan. Gondolom meg kell barátkozni gondolattal, és elindúlni az úton, kárt nem okozunk senkinek, csak magunkban kell sok mindent legyözni tudni.
VálaszTörlésMi a véleményetek???
Szerintem nagyon nehéz ezt betartani. Az ember segíteni szeretne, jót akar, megvédeni a másikat attól, amit ő maga esetleg elszenvedett, vagy aminek kárát látta - de a dolog valamiért nem működik. Lehet hogy eleve úgy vagyunk "megteremtve", hogy csak a magunk kárán tudunk igazán tanulni...Elég szomorú - de gyanítom valahol itt lehet az igazság. A fiatalok nem hisznek nekünk...(De legyek őszinte, sokszor én sem hiszem el, amit ők mondanak...) Mindig csak oda lyukadok, félresikerült teremtmények vagyunk....Nem tudom, miért játsszuk az eszünket, és tartjuk a teremtés koronájának az embert. Hát nem az....
TörlésMagunk kárán tanulunk, ez a helyes meglátás. Segiteni akarás? El kell mesélnem, mikor én fiatal koromban Sveizba kerültem, sok minden újnak tünt, avagy magyarul furcsának tünt. Szülö aki alig járni tudó kis gyerekkel sétálva a gyerek elesèsekor nem ugrott oda kètségbeesetten és felkepfa csókolgatva vigasztalni próbálta, hanem hozzáhajolva magyarázta neki hogyan kell felállni, semmi sajnálgatásnak nyomát sem mutatva.
VálaszTörlésMegdöbbenten nézegettük, micsoda szivtelenség szólaltunk meg jó magyar lelkiismeretünk megnyilvánulâsaként.
A késöbbiekben gyözödtünk meg az itteni nevelési módszerek és a miénk összehasonlitása során, hogy van igazság ebben. Maga kell hogy tanuljon a gyerek, mondván úgy tanul ha beveri a fejèt. Soha nem hallottuk hogy egy gyerek ordit ha elasett, kicsit pityereg vagy sir ha fájdalma van de hamar abba hagyja. Nagyon elgondoloztunk ezen. Ez a szemlèlet a gyereket késöbbi élete folyamân is elkiséri.
Sokkal kevesebb a jajgatás a fiatalok rászéröl a növekvésük folyamán, sokkal önállóbbak ahogy mi ezt mi megállapitottuk. A túl sok aggodalom káros, csak magunknak ártunk vele. De miért is van ez igy , nem tudom, és miért tudja ezt egy svájci szülö mint normális dolog felfogni?
Jó témát vetettél fel. Lehet, hogy az önsajnálat csak valamiféle "magyar" sajátosság ? Ki tudná ezt hihetően megmondani ?...Néha szeretnék sokkal-sokkal többet tudni önmagamról, az őseimről, a messzi múltamról...De sajnos csak nagyapámig látok vissza...Pedig érdekes lehetne, ha megtudnám a több évszázada ide (M.o.) vándorolt sváb őseim életét, az ő tulajdonságaikat ismerhetném, és akkor a családomnak csak a feléről van szó, mert a másik fele azért elég összevissza eredetű. Hogy ne mondjam az "ősős" görög...stb...és hiszed-e, hogy Irinyi János a "rokonom" ? Szóval nem tudom, miből vagyok/vagyunk összerakva...Miért is leszünk olyanok, amilyenek. Egy biztos és ezt a saját életem példázza: aki egyedül él, sokkal "keményebb" (bátrabb, erősebb,stb) kell legyen annál, aki mellett mindig ott volt, van egy "testőr"... Hej, de jót lehetne erről IS beszélgetni.....
VálaszTörlésÉrdekes megszívlelendő összegzés , javaslat de ilyennek születtünk ! Szerintem természetünkön nem hiszem hogy ebben a korban már változtatni tudnánk csak azért mert valaki mindezt leírta és talán még igaza is van!
VálaszTörlésGyanítom Éva, hogy igazad van...Már nem nagyon fogunk megváltozni.
Törlés