Távolságok, méretek meg egy vers

A napokban a FB.n találtam egy csodálatos képet....Aki  olvas, biztos találkozott már - nem is egyszer - leírásaimban Orionnal és érezhette soraimból ennek a csillagképnek a csodálatát. Nem tudom a számát, hány száz  éjszaka bámultam, figyeltem egyes csillagai színének változását és képzeltem bele mindenfélét...stb...

És ma (- egyébként az esti égen már nem látható innen tőlem - szóval ma), találtam egy érdekes képet róla, ezt: 

A kevésbé tájékozottaknak: a három csillag az Orion "öve"...
és a mi csillagunk, (mert  a Nap az egy csillag...tudjátok, ugye ?)

Ezért jó félelmetesen az összehasonlítás...

                       

Tudtam én persze, hogy a mi "csodálatos Napunk" sok más bolygóhoz, csillaghoz, égi  csodához mérten semmicske - na de hogy ennyire, azt - bevallom - nem akarta/akarja befogadni az agyam... És akkor most képzeld el a Földet...

Jaj, Istenem, semmik vagyunk, bizony bizony és SOHA NEM LESZÜNK MINDEN....(ha ugyan érti valaki ezt a pár nagybetűs szöveget...) 

Kevésbé tájékozottak részére infó: Az Orion az egyik legismertebb és egyik leglátványosabb csillagkép a déli égbolton. Az égi egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Ősszel késő este kel, kora tavaszi esténként a nyugati égbolton ragyognak csillagai.

Csillagaim, csillagaim, mennyi boldog órát köszönhetek nektek...

Majd belesuttogom az éjszakába egyik nyári este a gondolataimat.... és talán amikorra elér hozzátok, örülni fogtok az üzenetemnek - akármilyen picike is vagyok és akármilyen sokára is lesz ez.

Nem tudnám megmondani miért, (?) de egyik, nekem kedves Szabó Lőrinc vers jutott most nagyhirtelen eszembe. Lehet, nem egészen illik ide, de mindegy. Bemásolom...

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd, őket, csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és halott anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, kiket szeretek!