A napokban a FB.n találtam egy csodálatos képet....Aki olvas, biztos találkozott már - nem is egyszer - leírásaimban Orionnal és érezhette soraimból ennek a csillagképnek a csodálatát. Nem tudom a számát, hány száz éjszaka bámultam, figyeltem egyes csillagai színének változását és képzeltem bele mindenfélét...stb...
És ma (- egyébként az esti égen már nem látható innen tőlem - szóval ma), találtam egy érdekes képet róla, ezt:
A kevésbé tájékozottaknak: a három csillag az Orion "öve"... és a mi csillagunk, (mert a Nap az egy csillag...tudjátok, ugye ?) |
Jaj, Istenem, semmik vagyunk, bizony bizony és SOHA NEM LESZÜNK MINDEN....(ha ugyan érti valaki ezt a pár nagybetűs szöveget...)
Kevésbé tájékozottak részére infó: Az Orion az egyik legismertebb és egyik leglátványosabb csillagkép a déli égbolton. Az égi egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Ősszel késő este kel, kora tavaszi esténként a nyugati égbolton ragyognak csillagai.
Csillagaim, csillagaim, mennyi boldog órát köszönhetek nektek...
Majd belesuttogom az éjszakába egyik nyári este a gondolataimat.... és talán amikorra elér hozzátok, örülni fogtok az üzenetemnek - akármilyen picike is vagyok és akármilyen sokára is lesz ez.
Nem tudnám megmondani miért, (?) de egyik, nekem kedves Szabó Lőrinc vers jutott most nagyhirtelen eszembe. Lehet, nem egészen illik ide, de mindegy. Bemásolom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése