Ebéd és desszert

Biztos mindenki volt már úgy, hogy rájött az „édes-ehetnék” – és ilyen-olyan okból semmiféle nassolnivaló nem volt a keze-közelében. Én nem tartok itthon csokit, meg kexeket, mert ha van, akkor megeszem :-)   

Na de néha meg mégis olyan jó lenne egy kis „édes bűnözés”...

Kinyitottam a hűtőszekrény-ajtót és a fejem egyik rekeszét (hátha találok bennük valami hasznosat).  Hát ez lett belőle:
 

A maradék kevés túrót összekevertem "tejszínhabbal" (műhab-spray a kávémhoz mindig van itthon), meg egy mokkáskanál vaníliás cukorral, majd a tányér aljára szórtam egy sor mazsolát (a képen nem látszik) és erre kanalaztam a tejszínes túrót. A tetejére kicsinyke meggy-lekvár csomócskákat tettem.

Nem egy nagy durranás, de öt perc se kellett az elkészítéséhez – és mégiscsak volt valami „ünnepi desszertem”. (Igen, magamat  ünnepeltem egy picikét - legalább én, ha már azok, akiktől pár kedves szót vártam, megnémultak....) Ha maradt volna a múltkori babapiskótámból pár szelet, vagy valami keksz, azt is tehettem volna a túrókrém alá...De nem volt maradék...

Így túl nagy lelkifurdalásom nem lett tőle, viszont gyenge vigasznak éppen megfelelt.….

Ma egyébként a salátámat is feljavítottam: leszedtem egy fejes salátát a kertben, apróra tépkedtem, hozzá vágtam két zöldhagyma gyereket, meg egy nagyobb retket (ez nem a saját kertemből való)  és pillanatok alatt volt pompás, friss zöld, a fasírt mellé….Szeretek "alkotni" ilyesmiket.