Kisded játékaim

Pár napja a FB-n láttam üveggolyókat. Természetesen nekem is van,  ne kérdezd miért, kinek őrizgetem. Emlék. Szeretem a markomba foga görgetni őket ide-oda.

De ennek kapcsán jutott eszembe  az "ország-városozás" játék - és nem, nem az, amit papíron kell játszani, azonos betűvel ország város, hegy, víz, növény, állat, híres ember-t felírva...(Legalábbis emlékezetem szerint a mi listánkon ezek szerepeltek...) Nem is az "adj király katonát - nem adok - ha nem adsz, szakítok - szakíts ha bírsz - bírok" ....jutott eszembe. (Azért micsoda őrület, legalább 70 éve őrzi az agyam ezt a már semmire se használható mondókát, de hogy mit akartam venni a boltban azt sokszor elfelejtem....) 

Hanem mi egészen mást hívtunk "országozás"-nak. Egy kb.2x2m-es kockát kellett apám (?)  tőrével (!!! igen, azt használhattuk) rajzolni, átlóval elfelezni. Egyik háromszög az enyém, a másik öcsém birodalma volt... és a kést ezekbe a területekbe kellett beleejteni, úgy, hogy megálljon a földben. És amerre a kés éle mutatott, abban az irányban kellett az ellenség birodalmából "levágni" egy darabot, így nyerve új területeket - mígnem elfogyott az ellenfél birodalma....A neten egyszerűen sehol se találom ennek a játéknak a leírását, de lehet hogy csak rossz néven keresem....

Majdnem pont ilyen volt a  miénk is, most "cserkész tőr" néven találtam rá a neten...Az is lehet, hogy a nagy cserkész nagyapám tőrje volt, csak apám tanított meg játszani vele ?...Istenem, olyan rég volt tán igaz se....

Persze mindegy...

Elindultam az üveggolyókból, átszáguldva gyerekéveimen, érintve az "országozást" - és közben annyi, de annyi szépséges emlék jutott szembe.... Nagyon szép helyen élhettem gyerekként, mondhatnám, hogy e tekintetben szép volt a gyerekkorom (mert azért nem "minden tekintetben"....) 

De hát elmúlt.... a színes üveggolyók maradtak meg csak....és az emlékezés egyelőre még meglévő adománya.

És még valami...leírom, mert én érdekesnek tartom. Tán egy pszichológus válaszolni is tudna arra, hogy miért ez jut eszembe legtöbbször, ha a kertünkre gondolok.....Egy bokor gyönyörű halvány  sárga rózsa. Nagyapám "tearózsának" hívta. Csodás, hatalmas illatos virágai voltak...Pedig nagy kertünk volt, ott nőttem fel...minden zegét-zugát, minden fáját az azokra mászás lehetőségeit, a jó bújóhelyeket, csodás selymes mohacsomókat ....mindent tudtam, ismertem, szerettem...Igen. Boldog és gondtalan volt a gyerekkorom. 10 éves koromig nagyon. 

Hálás vagyok a Sorsomnak azért, hogy abban a kertben, abban a csodabirodalomban nőhettem fel....

És ez néha eszembe jut. És akkor kicsit mindig boldog vagyok....