Zsolnay családtörténeti kiállítás

Pár napja töröm a fejemet, mit is kellene/lehetne nekem írni még a Zsolnay családtörténeti kiállításhoz azon kívül, hogy figyelmetekbe ajánlom….

Nem….Nem csak ajánlom. Nagyon kérlek benneteket nézzétek meg előtte (ha még nem láttátok) ezt a közel egy órás filmet:

Igen tanulságos, elgondolkodtató – és gyakorlatilag szinte mindent meg lehet tudni belőle, hogy is kezdődött és sajnálatos/szégyenletes módon hogy is végződött a Zsolnay  család és a gyár története.

A kiállításon talán a legmeghatóbb az volt, hogy állandóan arra kellett gondolnom: ezen falak között, ezeken a lépcsőkön jártak ezek a csodálatos, tehetséges, fantasztikus emberek. Itt éltek, néztek ki az ablakon, álmodtak, féltek, reméltek, terveztek, alkottak…

Számomra talán a legérdekesebb rész az a tárló volt, ahol Zsolnay Miklós keleti országokban tett látogatásairól hazahozott mintás cserépdarabok láthatók. Innen, ezekből is merítette szín és formavilágát, ami aztán megjelent később a gyárban készült porcelántárgyakon.

Nagyon hangulatosnak találom az emeleti kis presszót, van egy sarokszobája – jó lenne tudni, ki ülhetett ott, kinézve, elmerengve a színes mázas-cserepes tetőkre, vagy a tarka-barka gyárkémények felé… A gyárban sehol máshol, de itt kézzel fogható volt számomra a régmúlt. Rendkívüli módon sajnálatos, hogy az történt, ami…..nem részletezem, hiszen én aztán semmin se tudok változtatni, visszamenőleg meg különösen nem..

Csak aztán hazafelé jövet elgondolkodtam, miért ilyen az ember ? Miért kódolódott belé a rontás vad ösztöne, akkor is, ha nem éppen arról van szó, hogy éhet/szomját oltsa ? Miért kellett emberek szorgos kezemunkáját, álmait, törekvő elképzeléseit, alkotásait a szó szoros értelmében sárba taposni, lerombolni, megsemmisíteni – és lehetőleg még írmagját is kiirtani ? Nem, nem mondom, hogy ilyen a „magyar” – habár igencsak erős hajlamunk van nekünk tönkretenni a múltunkat, jelenünket és jövőnket. Volt könyvégetés, és haláltábor, és volt régebben máglya és vízbefojtás…

Elromlott valami már a legelején. Kedves Jóisten hová néztél akkor, amikor ilyen hibás szériát engedtél ki a kezed közül ????

Mindenkinek ajánlom, látogasson el ebbe a múzeumrészbe (is) – tényleg megéri, ha másért nem, a hangulatáért, azért, hogy kicsit közelebb érezhesse magát az ember a gyár és a család történetéhez.

Legelőször a megjavított, felújított kedvencem, a kék váza:

 

Részletek a házról:

A kiállításon készült képek: 

Fusztáti kerámia töredékek

Fusztát 641 és 1075 között Egyiptom fővárosa és az iszlám világ legfontosabb kerámiagyártó központja volt. Az itt működő műhelyek őrizték a  lüszteres kerámia gyártásának titkát, melyet akkoriban rajtuk kívül senki sem ismert. A XII.szd-tól Kairó lett a főváros és Fusztát  amolyan lerakóhellyé vált.  A XIX. században meginduló ásatások során nem csak a helybéli fazekasság emlékei kerültek elő  páratlan gazdagságban,  hanem az Egyiptomba importált hatalmas mennyiségű kínai, iráni, spanyol  és itáliai edények töredékei is.

Zsolnay Miklós kairói tartózkodása alatt ezekből vásárolt. Feltehetően a magyar származású építész  Herz Miksa* útmutatásai alapján, aki Kairóban élt és  az egyiptomi Vakf múzeum megalapítója volt.

* =  http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/herz.html

 

Végezetül egy találós kérdés pécsieknek. Tudjátok-e, hol van ennek a szobornak a mása ?

Mivel garantálom, senki se tudja rá a választ, hát megmondom a megfejtést: 

a szobor másolata itt látható: http://www.szoborlap.hu/929_hazi_madonna_szobor_pecs_szomor_laszlo_1937.html