Apu bögréje

Leesett és eltörött az egyik pöttyös, kedvenc bögrém…  

(Utánanéztem az eltört és az eltörött egyaránt helyes nyelvtanilag !)

Hogy miként működik az emberi agy, azt én nagyon, de nagyon szeretném tudni. Abban a másodpercben ugyanis, amikor a cserépdarabok szétugrottak a földön, egy másik kép jelent meg a szemem előtt.

Vagyok tán 5 éves (- nem tegnap volt)…  A vasárnapi reggeli az egyetlen, amikor együtt ehetünk a szüleimmel, hiszen ők korán elmennek dolgozni. Az asztalnál mindenkinek „szokott” helye volt, sosem ült senki a másik helyére. Én pl. „asztalfőn” ültem  :-) (Értsd: a téglalap alakú asztalnál az egyik keskenyebb részen - nem tudom, így érthető-e, de mindegy.) Szóval vasárnap van, mi több valószínű nyár, de mindenképp napsütés, mert olyan nagyon világosnak látom a konyhát, mint amilyen csak ragyogó nyári napon reggel szokott lenni.

Tejeskávét kapok reggelire, - kakaó nem volt abban az időben megszokott reggeli ital - és talán vajas kenyeret, ami a kistányéron a csésze mellett van, bal oldalon. (Mert a csésze füle áll a jobb-kezem felé...)  A csésze is „vasárnapi” – mert ritkán kaptam a kék virágmintás (nefelejcses ?) bögrébe a reggelimet.

Ám ahogy a jobb kezemmel nyúlok a kenyérért (hirtelenül, mert mindig is olyan kis „hirtelenke” voltam) leverem a csészét….És nem az a baj, hogy összepiszkítom a kávéval a követ, meg a ruhámat, amit vasárnap lévén valószínű tisztán adtak rám…hanem az, ahogy Apám mondja: ez még az ő gyerekkori csészéje volt – amibe az anyukája öntött tejet. ( Édesanyja nagyon korán meghalt, mostoha nevelte.) És 65 év távolából is jól látom a szomorú arcát….

Biztos bocsánatot kértem, de úgy tűnik a mai napig nem bocsátottam  meg magamnak, ha ez ilyen élesen az eszemben megmaradt.

Hát ennyit a ma eltört csésze kapcsán…. Velem él a múltam.... s míg én élek, élnek azok is, akiket szerettem.

Kép: http://galeriasavaria.hu