Leesett és eltörött az egyik pöttyös, kedvenc bögrém…
(Utánanéztem
az eltört és az eltörött egyaránt helyes nyelvtanilag !)
Hogy
miként működik az emberi agy, azt én nagyon, de nagyon szeretném tudni. Abban a
másodpercben ugyanis, amikor a cserépdarabok szétugrottak a földön, egy másik
kép jelent meg a szemem előtt.
Vagyok
tán 5 éves (- nem tegnap volt)… A vasárnapi
reggeli az egyetlen, amikor együtt ehetünk a szüleimmel, hiszen ők korán
elmennek dolgozni. Az asztalnál mindenkinek „szokott” helye volt, sosem ült
senki a másik helyére. Én pl. „asztalfőn” ültem :-) (Értsd: a
téglalap alakú asztalnál az egyik keskenyebb részen - nem tudom, így érthető-e,
de mindegy.) Szóval
vasárnap van, mi több valószínű nyár, de mindenképp napsütés, mert olyan nagyon
világosnak látom a konyhát, mint amilyen csak ragyogó nyári napon reggel
szokott lenni.
Tejeskávét
kapok reggelire, - kakaó nem volt abban az időben megszokott reggeli ital - és talán vajas
kenyeret, ami a kistányéron a csésze mellett van, bal oldalon. (Mert a csésze füle áll a jobb-kezem felé...) A csésze is „vasárnapi” – mert ritkán kaptam a
kék virágmintás (nefelejcses ?) bögrébe a reggelimet.
 |
Biztos
bocsánatot kértem, de úgy tűnik a mai napig nem bocsátottam meg magamnak, ha ez ilyen élesen az eszemben
megmaradt.
Hát
ennyit a ma eltört csésze kapcsán…. Velem él a múltam.... s míg én élek, élnek azok is, akiket szerettem.
Megható...........
VálaszTörlésA múlt mindannyiunkban bennünk él , kérdés hogy hogyan tudunk rá emlékezni. Így meghatóan , vagy csak legyintve egyet , hogy -ja eltörtem egy bögrét.....
Nekem 87'húsvét hétfőn a lelkem tört meg :-(
Vasárnap még együtt ebédelt a család és hétfőn délután kaptam a szörnyű hírt . Édesapám .... élt 64 évet :-(
Azóta nem tudok örülni a Húsvétnak......
mmama
(Valami baj van a gépemmel - eltűnt a válaszom, megpróbálom újra beírni, elnézést, ha esetleg majd kétszer jelenik meg....)
TörlésNem tudom, miért van az, hogy az ember a szomorú eseményekre intenzívebben emlékszik, mint boldog percekre ? Hogy miért hagy erősebb nyomot bennünk a fájdalom, mint az öröm.... Én legalábbis így vagyok ezzel.
Megértem a gondolataidat, mert tudom milyen ragaszkodni egy nagyon kedves tárgyhoz.
VálaszTörlésTalán nem is a tárgyak fontosak, hanem az az idő, azok a személyek, amit/akit hozzájuk kötsz.
TörlésÉn meg azon gondolkoztam el, milyen tárgy milyen emlékeket idéz fel... A minap került kezembe az a karkötő, amit Anyukám gyerekkoromban sokat hordott, s ezerszám jöttek elő az emlékek - mindenfélék.
VálaszTörlésSokszor olyan tehetetlennek érzem magam, amikor nem emlékszem egy részletre a családi történetből és már nincs akit megkérdezzek :(:(:( Lehet, egyszer majd egy tárgy meg egy véletlen eszembe juttat elfeledett dolgokat, s ha szerencsés vagyok, inkább pozitívat, mint negatívat.
A gondolatok megfoghatatlanok. Az ember pedig valahogy azt érzi jobban, amit kézbe-vehet. Bár néha elég csak látni valamit, ami a múltadra emlékeztet, s máris ott van szemed előtt az a régi esemény. Szeretném tudni, hogyan működik az agy. Mi irányít bennünket ott belül ? Ki az "én" ? A szívem, vagy az agyam ?
TörlésNagyon szépen írtál arról a bögréről...
TörlésMegragadnám az utolsó gondolatodat: "Mi irányít bennünket ott belül ? Ki az "én" ? A szívem, vagy az agyam ?"
Eljátszottam ezzel a kérdéssel - olyan szép! - ki az én? A szívem vagy az agyam?
Azt gondolom az érzéseink irányította szívünk, mely az agyunkba íródik, kódolódik be.
Szeretek néha - más számára tán furcsának tűnő - kérdéseken gondolkodni, miért-eken, mi-lett-volna-ha-kon. Semmit nem oldok meg vele, feltalálni sem fogok a nagy gondolkodásom által semmit - de ilyen vagyok, nem hinném, hogy megváltozom a hátralévő időben. Max. nem kéne "folyton fecsegnem" (értsd: leírnom is).... De hát már azt se ?????????
TörlésSzerintem mindkettő.
VálaszTörlésOlyan érdekes, ma éjjel Anyukámmal álmodtam. Az élő Anyukámmal. Ilyen talán még nem is volt, mióta meghalt. De a szituációra már nem emlékszem, csak arra, hogy együtt próbáltunk megoldani valami problémát...
Nem tettem hozzá a "ki irányít" kérdésemhez egy harmadik változatot, mert nem akartam a dolgot túlbonyolítani. Ez a "véletlen" lett volna...Lehetne a témáról beszélgetni azt hiszem bőségesen.
TörlésAz álmok: nem is tudom, szerencsésnek, vagy szerencsétlennek mondjam-e magam ? Én nagyon sok álmomra emlékszem reggel, vagy éjszakai felébredéskor - még jó, hogy idővel aztán elfelejtem ( bár volt egy fura sorozat, amit fel is jegyeztem...) Ennek sem tudom az okát - hiszen van, aki azt mondja, hogy szinte sosem álmodik - ami persze így nem igaz, hanem csak nem emlékszik az álmaira. Na de akkor én miért ????