Nem mese ez gyermek !!!! (Máriakéménd)

Ha valaki nagyon unná a máriakéméndi „ügyemmel” való állandó foglalkozást, kérem, „ugorjon” ma…

Merthogy el szeretnék dicsekedni valamivel, képzeljétek: 

átléptük az angyalok adománygyűjtési akciójában  2 milliós összeget !

http://baranyaidombsag.ucoz.hu/index/0-25

Magam se hitem volna !

Érdemes megnézni a listát, hogy kik és mekkora összegeket adtak. El se tudom mondani, milyen hálásak vagyunk a sok „kicsi” adományért – mert lám, van abban a jó régi mondásban igazság, hogy sok kicsi sokra megy….

A legmegdöbbentőbb (s ezért is ma írok) – hogy tegnap érkezett egy óriási összeg a verbitáktól.

Akit érdekelne, hogy kik is a verbiták, mi is a verbita rend, az alábbi cikkből tájékozódhat:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/isteni-ige-tarsasaga-verbitak

Ebből idézek pár mondatot:

„….Szent Arnold Janssen (1837 - 1909) olyan korban indította el a verbita rendet, amelyben Európának is komoly lelki válsággal kellett szembenéznie

Az egyházmegyés papból lett szerzetes, Szent Arnold Janssen 1875-ben alapította a rendet.

Mivel Németországban nem volt lehetősége elindítani a szerzetesrendet, ezért a szomszédos Hollandiában található Steyl-ben egy kocsmából kialakított épületben alapította meg az első missziósházat, melynek megnyitására 1875. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján került sor. Néhány évvel később megalapította a rend női ágát is, a Szentlélek Szolgálóleányai, illetve az Örökimádó Nővérek rendjét. Ez utóbbiakat ruházatukról rózsaszín nővéreknek is hívták.

A jezsuitákhoz hasonlóan kezdtek terjeszkedni a verbiták is: eleinte Kína és Afrika voltak az irányok, majd Argentína és a többi dél-amerikai állam következett.

Magyarországra 1916-ban jöttek a verbiták. Osztrákok, lengyelek voltak az első szerzetesek. Máriakéménden volt egy kis rendházuk, majd Kőszegen építtették meg a Szent Imre missziósházat, mely aztán 1950-ig mindig tele volt verbita jelöltekkel, növendékekkel, testvérekkel és szeminaristákkal egyaránt. A rendek feloszlatásakor sikerült néhány verbitának átszöknie a közeli határon át Ausztriába. Ott befejezték tanulmányaikat, örökfogadalmat tettek, majd kijutottak Paraguayba, Pápua-Új Guineába, a Fülöp-szigetekre, Argentínába és Indonéziába. Ma a „visszaevangelizálás” korát éljük, azaz sokan érkeznek hozzánk távoli területekről….”

Meghatónak és szinte hihetetlennek érzem, hogy az az egyház, aminek túl sok köze ma már nincs is Máriakéméndhez, de valamikor innen indultak – közel 100 év elmúltával is képes és hajlandó áldozni 400.000.- Ft-ot két halódó angyalszoborra.

Nem akarom ezek után minősíteni a pécsi püspökség hozzáállását a dologhoz….Gondoljon mindenki azt, amit akar – én is ezt teszem.

Örüljünk, hogy voltak olyan kegyesek és „megengedték”, hogy az „angyalaikat” megmentsük.

Mert ugye akár meg is tilthatták volna….