Fecskefészek

A közelemben van egy nagy irodaház, melynek ablakaiban évekkel ezelőtt kezdtek a fecskék fészket rakni. Ám valahogy vagy a fecske kevesebb, vagy itt a városban nem találnak jó életteret, ezek a fészkek többnyire ma már elhagyottak, vagy verebek költöztek bele.

(Nem túl jó kép, tudom, a fecskefészkek a kis fémlapok fölötti ablak-sarkokban vannak)

Itt az utcánkban régebben lehetett csivitelő fecskerajokat látni, idén még eggyel sem találkoztam. 

Nagy örömömre szolgált a Madártani Egyesület legfrissebb hírlevele, aminek egyik cikkét teljes egészében ide átmásolom:

Honlap: www.baranyamadar.hu

E-mail: mmepecs@hu.inter.net, baranyamadar@hu.inter.net

Képek: www.mme.hu oldalról

"A fecskék száraz növényi szálakkal kevert sárból építik fészküket. A molnárfecskék ehhez kb. 2000 db sárgolyót használnak fel, s ha megfelelő tócsák vannak a közelben, akár 4-6 nap alatt is elkészülhetnek vele. A probléma a száraz tavaszokon adódik, mert ilyenkor nem áll a fecskék rendelkezésére megfelelő mennyiségű fészekanyag. A fészek nem készül el időben, ezért kitolódhat az első költések kezdete, sőt a késedelem miatt a második költések el is maradhatnak.

Könnyebb helyzetben vannak a fecskék akkor, ha csak a régi fészküket kell rendbe hozni, de ezeket gyakran már más madárfajok (veréb, rozsdafarkú stb.) foglalják el, ezért mégis kénytelenek új fészek építésébe fogni.

A fecskék megtelepedését segíthetjük gipszből vagy kerámiából készített műfészkek kihelyezésével. Az esetek jelentős részében azonban minden igyekezetünk ellenére a munkálkodásunk eredménytelen marad. A fecskék nem foglalják el a műfészkeket még akkor sem, ha azokat a régi fészkek közelében helyezzük ki.

Úgy tűnik azonban, hogy a hírlevelünket rendszeresen olvasó egyik madárbarát megfelelő módszert talált a fecskék műfészek-foglalásának ösztönzésére, ezért tapasztalatait közreadjuk, hátha mások is hasznosítani tudják (a mobiltelefonnal készült fotók gyengébb minőségéért elnézést kérünk).

A madárbarát házának eresze alatt szép számmal fészkeltek molnárfecskék, de ő még többet szeretett volna látni belőlük. Vásárolt ezért néhány műfészket, és kihelyezte azokat annak rendje és módja szerint a meglévő fészkek közelébe. A látszólag tökéletes munkát

azonban a fecskék nem jutalmazták, továbbra is csak az általuk épített régi fészkekben voltak hajlandóak költeni.

Barátunk azonban felfigyelt arra, hogy a fecskék a megsérült, kilyukadt, tág nyílásúvá vált fészkeket rendszerint helyre hozzák. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a műfészkeket szándékosan megrongálja, hátha a fecskék ezeknek a sérült alkalmatosságoknak nem tudnak ellenállni. Harapófogóval kiseb-nagyobb darabokat szakított ki a felső részükből, és a csonka műfészkeket visszahelyezve az eresz alá várta a hatást. A fecskék mintha csak erre vártak volna! Valami különleges ösztöntől hajtva elkezdték

javítani a műfészkeket, és rájuk építették a szokásos, negyed-gömb alakú fészkeiket. Volt olyan hely, ami mellé egy teljesen új fészek is épült. 

A módszer tehát kiválón bevált. Az eresz alatt most már 17 pár molnárfecske fészkel a ház tulajdonosának nagy örömére. Biztosak vagyunk abban, hogy ez még nem jelenti a végállomást. Lesz ott még több fecske is!"

http://www.mme.hu/mu_fecskefeszkek   - itt jó ötletek olvashatók a mű-fészek készítéshez, kihelyezéshez.

https://www.zoldbolt.hu/otthon-es-kert/kulter-kertapolas/madarbarat-termekek/fecske-mufeszek-molnarfecske.html - itt vásárolható is.

Költői kérdés

Popper Péter: Tanácsok az év 365 napjára c. könyvéből egy:

"Három fegyverünk van a szorongások ellen:

- a kapcsolatok teremtése,

- a szembenállás és

- a vállalt magány.

Szorongásaink, lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak kozmikus kapcsolataink az emberekkel, állatokkal, növényekkel, ásványokkal és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal.

Lelki egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban:

1. Tudunk jóban lenni a világgal – ez a kapcsolatteremtés képessége,

2. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzésünk tiltakozik – ez a szembenállás képessége,

3. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség – ez vállalt magány.

Ha csak az egyikre, vagy másikra vagyunk képesek, megbillen egyensúlyunk, egyoldalúvá torzul életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és javítani, tud szemközt maradni önmagával."

O.K. De ha mindháromra képes valaki és valahogy mégse érzi „boldognak” magát ? Akkor mit tegyen ? 

 

(A képet egy diasorból másoltam, eredeti helyét nem tudom.)

Ilyen se volt még.....

Takarítani segítettem valahol. Az ablakpárkányon egy száraz-földű cserépben, két liliomlevél-féleség (?) kornyadozott. A tulajdonos ki akarta dobni. Elkértem. Gondoltam, ilyen még sosem volt nekem (t.i. cserepes liliom) egy kísérletet megér, hátha...

Ez kb. márciusban lehetett. Kivettem abból a földnek már nem is nevezhető izéből, kicsit ide-oda rakosgattam, gondoltam majd megnézem a neten, mikor, mit kell vele csinálni.
Aztán jött a "paradicsom-csőd" (írtam róla) - és üresen maradt pár nagyobb cserepem is.

Talán áprilisban (?) gondoltam, bedugom én ezt a két hagymát a földbe, s kiteszem az udvarba. Elég hosszú ideig gondolkodtak a hagymák, hogy mit is kéne csinálniuk, aztán egyszer csak mindkettő leveleket kezdett hajtani. De valami hihetetlen gyorsan, szinte szemlátomást nőttek.
És az egyiken láttam, valami bimbókezdemény is megjelent. Aztán kis idő múlva ugyanezen a tövön még egy ... Nem is akartam hinni a szememnek - pedig igaz volt.

És kérem tessék, az egyik hagyma ugyan idén nem hozott virágot, bár szépen zöldell, de a másik !!! Egyszerre két virágszárat hajtott, az egyiken kettő a másikon négy (!) csodás liliomot nyitott nekem.
Hát íme, a növények is meghálálják, ha törődik velük valaki.

(Vagy az "is" nem is kellene a mondatba ?) 

A felső szirmok csücske nem hiányzik, csak visszahajlik....

Az első kettő..

Majd jöttek a testvéreik....

Itt az elsők már hervadóban....

Az ötvenötödiket is megéltük

Iskolánk a hatvanas években és ma

Visszakerestem, mert halványan emlékeztem, hogy írtam én már érettségi találkozóról…És megtaláltam:

http://aranyosfodorka.blogspot.com/2008/07/negyvenot-eves.html

Olyan jól és részletesen leírtam itt mindent, hogy nincs értelme átfogalmazni – csak valamennyit hozzátenni érdemes és valószínű az is csak nekem érdekes.

Igen 73 évesek vagyunk és még egész szép számmal összejöttünk. Ha  a számokat nézzük, elég jók az arányok: a 23 fős hajdani osztályból 13-an jöttek el, 4-en voltak - mondjuk így „igazoltan” - távol és „csak” 6-an haltak meg.

Azt is írtam, hogy mi évente rendszeresen találkozunk, (amit nem is érettségi találkozónak hívunk) „csak úgy”  összejövünk, néha egyik-másik lánynál, néha egy cukiban. De: ez a rendszeresség eddig a Franciaországban élő egyik lány hazai látogatásának volt köszönhető. Ő volt az „indok” a találkozásra és mivel nálam lakott, én voltam mindig, aki összetrombitálta a többit.

De az a Franciaország nagyon messze van, ki tudja a messzire szakadt vállalkozik-e még a hosszú útra ? És bizony felmerült bennem a kérdés, hogy ha én nem, hát akkor ki hívta volna össze a csapatot ? Vagy olyan természetes volt, hogy én ezt mindig – kérés nélkül – megtettem ?

Nem tudom más – hasonló helyzetű emberek miképp vannak ezzel a kérdéssel -  engem egy év alatt tán hárman hívnak fel és  olyanra se emlékszem, hogy a találkozások után telefonált valaki, mondván: de jó, hogy – a segítségeddel – találkoztunk ismét. Lehet, hogy ezt nem is „szokás” megtenni ? Lehet, hogy mások, máshol ugyanígy vannak ? Nem érdeklődtem…

Sajnálom egyébként azt is, hogy valami fura módon ért véget a találkozó. Kötelességszerűen elmondta mindenki a „szövegét” aztán megették a vacsorát, aztán - az egyik lány felállt, hogy neki megy a busza – mire a többi is csomagolni kezdett és rövid idő alatt feloszlott a társaság. Nem volt/maradt idő a jelentéktelen – de szerintem azért fontos – kis locsogásra/fecsegésre. Vajon csak nekem hiányzott ? Ezt se tudom.

Ettől a kis keserűségtől eltekintve azért jó volt látni, hogy még ennyien megvagyunk – egészen tűrhető állapotban..... a korunkhoz képest…

De hogy jövőre lesz-e kedvem összehívni a csapatot, az kétséges. Legalábbis jelenleg.

Képek:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Janus_Pannonius_Gimn%C3%A1zium_(P%C3%A9cs)

http://mandadb.hu/tart/mcitem/373995

 

Háromszor 3/4 óra csoda

Nemrégiben szidtam-hordtam a Tv-t, hogy nem láthatók a neten bizonyos filmek. "Természetesen" megint ilyen filmeket néztem (nem tudok betelni  velük !) és láss csodát, ezek fent vannak a youtube-on. Ha esetleg érdekelne valakit, rajtam kívül, itt megnézhetők: (bocs, de német nyelvűek)
Próbáltam ám keresni, hogy ugyanezek magyarul, hátha mégis elérhetők... Hát nem...










Egyetlen, kicsit hasonló filmet találtam magyar nyelven,ezt:

Látta-e már Budapestet..... ?

Úgy látszik, mostanában csupa "régi dolgot" fedezek fel. Hátha ezt se látta mindenki. Nekem ez is nagyon tetszett... (Rettentően irigylem azt, aki technikailag képes ilyesmiket készíteni...)




Budapest 1945-2008 from Szemán Ábel on Vimeo.

Se kívül, se belül nincs nyugalom…

Tegnap súlyos földrengés volt Japánban:

    Kép: http://www.origo.hu/nagyvilag/galeria/20180618-sulyos-foldrenges-oszakaban.html

Erről a szomorú eseményről jutott eszembe, hogy régen nézegettem már földrengéssel foglalkozó oldalakat.

http://www.seismology.hu/index.php/hu/cimlap/legutobbi-foeldrengesek Itt pl. láthatók a földrengések – naprakészen… A helyszínek és időpontok.

(Van egy magyar és egy külföldi lap is, ezek:
http://www.foldrenges.hu/ 
http://www.oe-files.de/gmaps/eqmashup.html )

Azért érdemesebb a magyar oldalt nézegetni, mert részletesebb, mint a másik. Pl. nem gondoltam volna, hogy a közelünkben most júniusban 32 földrengés volt, ebből három Magyarországon is érezhető volt.

A hozzám legközelebb lévő (Kővágótöttös) szeizmológiai mérőállomásnak csak az elmúlt 10 napi adatai láthatók, ez csodás képet mutat, itt ma teljes nyugalom volt, és az előző 10 nap is viszonylag eseménytelen volt.

Bezzeg június 7-én reggel állítólag Pécsett is érezhető volt a 4,1-es erősségű földrengés ( bár én nem vettem észre semmit).

Találtam egy másik érdekes térképet is:

http://koos.hu/2016/09/03/magyarorszag-foldrengesi-zonai/

A legszenzációsabb azonban ez: (eddig nem ismertem/hallottam még)

 http://foldrenges.hu/video/music_for_earthquakes_pkst_bud_3min.mp3

Ezt hallgatva, valahogy furcsa érzések keletkeztek bennem... Nem is részletezem... Hiába a Föld hangja, valahogy nekem ijesztően földönkívüli zenének tűnik.

 

Mindenféle „természeti csapással” úgy vagyok, hogy ismétlődő, fontos figyelmeztetésképp fogom fel: porszem se vagyok ezen a Földön.

     http://filantropikum.com/eloben-nezheto-a-fold-az-urbol/

Vagy te látod valahol magadat ?