Elgondolkodtam,
miért is lehet az, hogy míg a felháborodásom, haragom szövegei seperc alatt
„kiszaladnak” az ujjaim alól, a szívemet mélyen megérintő eseményekről sokkal,
sokkal nehezebben tudok írni…
Talán
az ember ösztönösen óvja, védi, takargatja azt a kevéske kis csodálatos dolgot, ami az élete során
történt vele ? Hiszen egy másik „anyagom” is hónapok óta mellékvágányon parkol, s valahogy
nem tudom rászánni magam, hogy közzétegyem….
A
mai témát is több, mint egy hete „dajkálom” – de talán most sikerül szavakba
foglalni. Legalább egy részét…
A
tisztánlátás érdekében előre kell bocsátanom, hogy 2 fél- és 1 édes
testéremnek van 2-2-2 gyermeke, az ugye
összesen 6 gyerek. Ezek közül – úgy
alakult – hogy kettő unokaöcsémmel olyan szoros a kapcsolatom, mintha a saját
gyermekeim lennének. Születésük percétől a mai napig, szinte a pótmamájuknak
érzem magam. Bár ma már – hisz felnőttek – kicsit ritkábban találkozunk, de
kicsi korukban igen sokat voltam együtt velük. Emiatt azt hiszem, teljesen
természetes, hogy igen szoros érzelmi szálak fűznek bennünket össze.
E
két fiú közül a nagyobbiknak a múlt hét szombatján nem csak a 30. születésnapja
volt, hanem a lakodalma is.
Igen,
igazi lakodalom, nem csak esküvő…
Valamikor,
vagy 30 éve egyszer voltam én falusi lakodalomban, de most meg kellett
állapítanom, hogy az messze volt ettől a mostani eseménytől. Valahogy úgy hozta
a sors, hogy nem nagyon hívogattak ilyen helyekre - amit azért nem sajnálok
most, mert ha több ilyesmit láttam volna, nem hatott volna ez a mostani rám
ilyen elementáris erővel.
Persze
lehet, hogy ez egy nagyon is
„hétköznapi” lagzi volt egy olyan ember szemében, aki gyakran kap ilyesmire
meghívást, nekem mindesetre életre szóló élmény lett.
Azt
talán felesleges mondanom, hogy az ifjú pár szerintem gyönyörű volt – az lenne
a csoda, ha nem ez lenne a véleményem. Hosszú fehér ruhában, kezében kedves kis
csokorral a menyasszony, elegáns
öltönyben a vőlegény…
A
mennyei főrendező igencsak kegyes volt a fiatalokhoz, mert azon a szombaton
sokfelé esett, még jég is, de ahol és
amikor ők megjelentek, ott és akkor épp elállt az eső… A nászmenet a fiatalok
lakásától indult, kb. 500 m-t sétáltunk ragyogó napsütésben a Polgármesteri
Hivatalig. Többen ott vártak ránk. Bevonultunk, mindenki elfoglalta a helyét –
én, mivel a szülők, nagyszülők, testvérek ültek az első-második sorokban, úgy
gondoltam, a negyedik sor épp megfelelő hely a számomra.
Nekem
nagyon tetszett az egész ceremónia – nem volt fellengzős és nem volt
elkapkodott a beszéd, a fiatalok és azt hiszem mindenki egy kicsit meghatott
volt, amikor kimondta az
anyakönyvvezető, hogy akkor ők mostantól bizony egy életre férj és feleség.
Sor
került a két különálló gyertyáról a harmadik közös meggyújtására, ami a
mostantól eggyé váló két életutat is jelképezte. Ez után egy hatalmas vázából
hófehér rózsaszálakat fogtak kézbe a fiatalok, és egyenként adták át köszönetük
és hálájuk jeléül a szülőknek, nagyszülőknek.
És
akkor történt ez est első csodája – az én „kisfiam” odajött és nekem is hozott
egy szál rózsát. Hát, nem szégyellem bevallani, bizony elsírtam magam. Én
életemben még ilyen szép ajándékot nem kaptam, mert ha 30 év szeretetét
valahogy meg lehet köszönni, akkor ennél szebben biztos nem lehetne…Soha, míg
élek, ezt a percet, ezt az érzést nem fogom elfelejteni….
A
ceremónia templomban folytatódott, majd ez után átmentünk az étterembe, ahol
már a kapuban köszöntő italokkal vártak, s bent 110 főre volt terítve. Utunkat és később cselekedeteinket a vőfély dirigálta, humoros-kedves
versikékkel felkérve, vagy ösztönözve a násznépet a tennivalókra.
Itt
következett a második elgyengülésem. Dacára, hogy tudtam a meglepetésről,
mégis, mégis olyan kedvesen meghatónak és mindörökre emlékezetesnek őrzöm ezt
az eseményt, hogy ehhez képest az esküvő többi „műsorszáma” már sehol sincs. Ez
a két modern, mai fiatal, képes volt egy hónapig táncórákra járni, hogy egy
szépen koreografált angolkeringőt betanuljon és előadhasson. Azt hiszem
számomra feledhetetlen marad, én már mindörökre sírni fogok, amikor az alábbi
számot meghallom: (Dal az Amelie csodálatos élete c. filmből...)
számot meghallom: (Dal az Amelie csodálatos élete c. filmből...)
Aztán
asztalhoz ültünk és hamarosan kezdődött a lakoma. Én valahogy így képzeltem el
a királyok, gazdag urak nagy vacsoráit:
megjelennek a pincérek, hozzák a forró újházi tyúklevest, majd érkezik a főtt hús,
torma- és meggymártással.
Azt
el is felejtettem megírni, hogy az asztalon, mindenkinek a tányérja előtt volt
egy picike csengő. Nem tudtuk, miért – ám hamarosan kiderült, ez a „csókcsengő”
és ha a vendégek megrázzák, az ifjú párnak meg kell egymást csókolnia. Volt
nevetés, amikor képtelenek voltak 3 kanál ételt megenni, mert olyan gyakran
megszólaltak a csengők… persze aztán hamarosan a csengetők is elfoglalták
magukat a finom falatokkal, és kissé normalizálódott a helyzet.
A
finom falatok a következők voltak: Fokhagymás natúr sült, párizsi szelet, zengővárkonyi
töltött pulykatekercs, rántott sajt, -karfiol, -gomba, rizs, sült-krumpli,
vegyes párolt zöldségköret, vegyes savanyúság. Egészen bele lehetett fáradni
már csak ebbe is, pedig az igazi móka, a tánc csak ez után következett. Jó volt
a zenekar, mindenki találhatott kedvére valót és nagyon sokan táncoltak is.
Az
elfelejtettem az elején, hogy az asztalokon már a megérkezésünkkor ott álltak a
rokonság által készített aprósüteményes tálak, sem ezek számát, sem a rajtuk
lévő töménytelen sütit felsorolni nem tudom ….Kicsit később érkeztek a
gyümölcstálak, volt azon minden, narancs, banán, kiwi, szőlő, barack, cseresznye,
eper, körte, meg nem is tudom, mi még.
Ital
is volt korlátlan mennyiségben: rövid italok, fehér és vörös bor, sör, és
többféle üdítő, ásványvizek. (Nagy, nagyon nagy öröm volt számomra, hogy
egyetlen egy vendég sem részegedett le, jó volt a hangulat, de abszolút
kulturált módon élvezte mindenki ezt az ünneplést.)
Mivel
a településen a miénkkel egyidőben volt egy másik lakodalom is egy közeli
étteremben – onnan egyszer csak ellopták a mi menyasszonyunkat, s helyette
„odacsempészték” a sajátjukat. A mi ifjú férjünk megtáncoltatta a másik
menyecskét, aztán mégis inkább visszacserélték a hölgyeket, csakhogy ehhez
váltságdíjat kellett fizetni, s ez pompásra sikeredett:
Az
amúgy is jó hangulatot csak fokozta az ifjú férj „madártánca” – vagy én nem is
tudom, minek nevezzem: a zenekar elkezdte játszani a „Nád a házam teteje –
rászállott egy cinege” kezdetű dalt, s ennek minden sorát pantomim-szerűen
kitáncolta a főszereplő. Tudom, leírva ez nem tűnik valami nagy számnak, de
akkor és ott, szenzációs volt, nagyon nagy sikere volt, mondhatnám a
nyitókeringővel vetekedett.
Aztán
a vacsora vége természetesen a menyasszony 3 emeletes tortája volt, mindenféle
tűzijátékkal, előírás szerinti közös felszeleteléssel, egymás etetésével, ahogy
ez már szokás.
Ezzel
egyidejűleg megérkeztek a torták, ha jól számoltam 12 db, + a rétesek (túrós,
meggyes).
És
aki kért, kaphatott kávét is.
Hogy
mindez kissé lejjebb kerülhessen az ember hasában, következett a
menyasszonytánc.
Az
egyetlen olyasmi, ami nem volt újdonság számomra a „műsorból”.
Viszont
nem láttam még pl. gyertya-táncot,
melyet a gyertyafény keringő dallamára táncol az ifjú pár, miközben a
közönség, kezükben égő gyertyát tartva
körbeállja őket a sötét teremben. A fiatalok feladata tánc közben elfújni a
gyertyát – amivel megint lehetett viccelődni, mert bizony voltak, aki galád
módon újra gyújtották a gyertyát, így aztán csak a harmadik körre sikerült nekik
sötétséget varázsolni…
Mellesleg
nyerni is lehetett: egy óriási üveg tele volt csoki-drazséval. Lehetett
saccolni, hány db. van benne. Az nyert, aki a ténylegesen benne lévő számhoz
legközelebbi számot írta a papírra. Volt „esküvői” emlékkönyv is, aki akart,
írhatott bele emlékezetes sorokat.
A
„menyecskeruhába” öltözés után jött a
cseréptörés, de itt most csak egy tányért vágtak földhöz, mert a cserepek
összesöprése után jött az igazi móka, a pénzdobálás és annak összegyűjtése…Hát
ilyent se láttam még ! A körben álló vendégek töménytelen mennyiségű aprópénzt
szórnak a táncoló párral, akik aztán kapnak „segítséget” a felszedéshez: egy
lyukas lapátot, meg egy igencsak foghíjas seprűt… Dőlt mindenki a kacagástól,
látva a fiatalok nagy igyekezetét – de bevallom, a vége felé – mivel olyan sok
pénzt szórtak rájuk, hogy tán hajnalig se tudták volna összeszedni, az ifjabb
vendégek is besegítettek…
Éjfélkor
volt újra lehetőség a kiürülőben lévő bendők megtöltésére, felszolgálták a
töltött káposztát, és valami fantasztikusan finom vegyes-pörköltet nokedlivel.
A
násznép ez után kezdett lassan fogyatkozni.
Én
– életemben tán először - hajnali ½ 3-kor olyan vidám és friss voltam, mintha
reggel lenne, s csak ekkor gondoltam a hazafelé indulásra.
Összecsomagolt
kis „motyómmal”( maradékok) szép lassan kanyarogtam hazafelé.
Egy
picit lassítottam annál a pipacsmezőnél, ahol délelőtt a fiatalok
fényképezkedtek, és arra gondoltam, szívem
minden szeretetével azt kívánom: egész életük legyen olyan vidám és akadálymentes, mint a mai egész
napjuk volt, s legyen olyan derűs, mint
ez a pipacsmező !
Olyan szépen írtál róluk... könnybelábadt a szemem...
VálaszTörlésSok boldogságot kívánok az ifjú párnak, így utólag is!
Nem sajnáltatnám magam azzal, hogy kb. 1,5 órája a mosógépszerelőmet (!) akarnám elérni... nem mintha oly' tragikus lenne a hiba... de csak-csak "intézkednem kell", ha már "volt barátnőm" abba is "belekötött ?"... én meg bizony eléggé "natúr módon" válaszoltam, de ne bonyolítsam. Írom mindezt azért (?) - mert egyre jobban tele a hócipőm... azzal, hogy mi is a jobb ?- hallgatni... vagy őszintén megmondani ?- és ne bonyolítsam.
VálaszTörlésSzóval: valahogy (én...) így vagyok ezzel a témával is !
Most talán csak annyit : (remélve, hogy nem sértek személyiségi jogokat!) - csak-csak egy városban voltunk! Hogy ki-milyen esküvőt,lakodalmat (vagy mit) csinál maguknak...én azt sem minősíteném! Értsd : (ugyebár) a "jót" nem nagyon sorolja az ember ?... a kisebb hibákat, vagy azt, amit ő maga nem úgy gondolta volna ?- meg érdemes-e elmondani ?
Persze, hajlamosak vagyunk (?) - régebbi /más hasonló eseménnyel összehasonlítani ? - (bár nem ma kezdődött a gondolatom...) nekem má' az "sokkoló volt", hogy fogalmam nincs, ki volt az esküvői tanúm! [ Kis megnyugvás: állítólag nem vagyok egyedül ezzel az érzésemmel.] - - na, de továbbiakat - talán - majd máskor. :-)
Vannak napok és vannak dolgok, amikor az ember nehezen küzd meg a sors által rá kiszabott feladatokkal.
VálaszTörlésDe:
"..Az erőtlen csügged, az erős megállja..."
(Ez se legyen önsajnálat... sajnos (?) huzamosabb ideig nem tudok sem ülni, sem, állni...és egyre inkább már feküdni sem- és nem jövök "kedvelt szövegemmel", hogy remélem hamvasztani fognak... stb.)Bár már túlságosan nem érdekel, hogy ki-mit gondol rólam, - elismerve azt, hogy (bizonyára) idegesítő (?) - ha 5-10-15-perc múltával otthagyom a "rituálékat" is. [- jó pár ilyesmit láttam már... falun is - városban is - előttem csak "az lebeg", hogy tök mindegy,- ki vagy mi előtt tesz fogadalmat az ifjú pár! - ne bonyolítsam, hogy tán'... 2-3 (vagy 4) olyan "közelebbi rokonom" van, aki még az "első párjával" él,- és ilyesmik. na, de eltértem a témától (?) - (mászkálásom ellenére) tetszett amit a templomban hallottam! - kb. "ne má' internetezzenek...konditerembe járjanak ...és még valami...- amit most csak azért említek...mert utóbbi időben a "Bibliát" olvasgattam, aztán rájöttem (?) - mennyire lehet "csűrni-csavarni" a szót,... hogy az valami "örök igazságnak" érződjön ! - (na, mennék teregetni... aztán más is írjon addig, amíg visszaérek!" :-) :-)
VálaszTörlésVívódtam valamelyest (megint) mert az elmúlt hetekben (?) annyi olyan "célozgatást" (vélekedést ?) stb. kaptam pl. a fotózásról is, hogy egyre inkább "elmegy a kedvem" tőle...
VálaszTörlésRemélve, hogy ezzel sem sértek személyiségi jogokat : amúgy itt voltunk. ( katt' a honlapra)
az étterem
Legfeljebb @Aranyosf. törölje ki, ha úgy gondolja.
Nem kell elhinni, de pl. nem szokásom "ffi.szemmel méregetni" a rokonságom testi felépítését, - és bár ezt-azt összeolvasok ( mert elég gyakran megkapjuk a témát ?)- szerencsés, hogy nem említődött meg senki "betegsége"..(vagy a világ más részein nyomorgók, éhezők és egyebek) és ne soroljam. Természetesen tudom/sejtem - ilyesmi (általában...) egyszer van az ember életében ... miért ne "tegyen ki magáért" ?- de ettől még ( bár vagy 10 éve az sem tetszett túlzottan...) én pl. "svédasztal-párti" vagyok.
(és /vagy "hidegtál"... de ne bonyolítsam!) -mert annyiszor "erősködnünk" már, hogy nem kell egyformának lennünk ! :-)
Magamról (?) - hát...én bizony... minden létező helyen megittam "volt barátnőm adagját!" (értsd : jägermeister... és a többit ne soroljam... ["vesebajom" miatt csak sört ittam...kellően át is mosódtak a belső szerveim... ] :-) és ha már különösebben nem említődött meg (...) csak-csak elintéztem, hogy a rituálék után (elsőként) vizet ihasson ! - továbbá, bár sosem tudtam táncolni és nem is érdekel(t) soha... még táncolni is felkértem... (összességében - mint általában... - magammal nagyon meg voltam elégedve ! ) :-) :-)
Ki ne feledjem : én pl. eltettem (emlékül ?) a "menű" leírását is. :-)
Köszönöm szépen , ezt jó volt olvasni. Csak jót a fiataloknak :)
VálaszTörlésTovábbi derüs napot, Nekem jól indult ,ahogy az esküvői beszámolót olvastam.Köszönöm!
VálaszTörlésIsmeretlenül is GRATULÁLOK az ifjú férj és feleségnek.
Nagyon örülök, hogy minden ilyen jól sikerült, és jól érezted magad. Ha valaki, akkor én tényleg sokat vagyok lakodalomban, és elmondhatom Neked, hogy a leírt események, szinte mindenhol a műsor részei mostanság már, mégis teljesen eltérő, hogy ez milyen hatással van a násznépre. Van úgy, hogy minden program "üt", mint ahogy az a Te esetedben is történt, de sajnos az is megesik, hogy a vendégsereg olyan közönyös, hogy semmiben nem akar részt venni, és egyfajta mély depresszióban ül az asztalnál, Isten tudja miért. Azt figyeltem meg azok a helyek a legjobbak ahol igazi érzelmek vannak a családtagok között, ami szemmel látható mondjuk a szülők és a házasodó gyerekek között. Ez a meleg családi szeretet aztán tényleg meghozza a kellő hangulatot, és átragad a vendégekre is, akik így képesek aktívan részt venni a mulatságban.Játszottam szlovákiai magyaroknak lagzit, ott valahogy állandóan azt éreztem, hogy mindenki ezerrel akarja magát jól érezni, és a buli tényleg fergeteges is volt. Mostanában ami újat láttam két hete egy Óbudai lakodalomban, az a "Kívánságlámpa" nevű rituálé volt. Ennek az a lényege, hogy a pár a vendégek segítségével, papírból készült mini hőlégballonokat enged a levegőbe, melyeket valami faggyú szerű gyertya által termelt meleg levegő emel a magasba. Hihetetlen messzire elszálltak, igaz az egyik majdnem felgyújtotta a szálloda parkját is. :)
VálaszTörlésA kép amit még feltettél, természetes nem a beállított esküvői fotókra jellemző. nekem nagyon kedves.
VálaszTörlésLegyenek mindig ilyen boldogok a Fiatalok!:) Igencsak Rád fért egy ilyen szép nap!!!
VálaszTörlésAz én lányom esküvője is pont ilyen sorrendben volt, csak éjfélkor keringőztek a Gyertyafény keringőre..és ők is táncórákat vettek előtte:), de a mellékelt zene már divatosabb! Imádom én is!:)
A pipacsmezős fotó, szuper!!!